Első közlemény.
Viszontagságokban gazdag, ellenmondásokban termékeny,, befejezésében tragikus élet t ö r t é n e t é t fogom előadni. É r d e -kességét és jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy döntő' befolyást gyakorolt nemzeti m u l t u n k egyik legnagyobb alak-j á n a k p á l y á alak-j á r a .
H u n y a d i J á n o s oldala mellett, dicsőséges harczainak osztályrészese gyanánt, küzdött egy századnegyeden keresztül Szilágyi Mihály, a nélkül, hogy a király és a n e m -zet t u d o m á s t vettek volna róla. De ezután élete utolsó öt esztendején keresztül torlódnak az események, a melyek az ország, sőt m o n d h a t j u k az egész keresztyén világ figyelmét r á i r á n y í t j á k .
Mint N á n d o r f e h é r v á r kapitánya, a gondjaira bizott vár csodaszerű megmentésében jelentékeny tényező volt. Kevés-sel utóbb a b b a n a d r á m á b a n , melynek színterén Czilli Ulrik gróf holtan terült el, a főszerepek egyikét játszotta. Mikor azután H u n y a d i László feje h ó h é r bárdja alatt hullott le, a bosszú vállalatának élére áll. A m a g y a r faj fölszabadítá-sának varázsigéit h a n g o z t a t j a , fenyegetődzik, hogy a n é m e t u r a l o m m e g b u k t a t á s á r a a törökkel szövetkezik. P u s z t í t v a , hódítva j á r j a be az országot, míg Y. László váratlan h a l á l a megállítja.
Ekkor Szilágyi a nemzeti királyság helyreállítására czélzó mozgalom vezére lesz. Sokan azt hiszik, hogy ö m a g a készül a t r ó n t elfoglalni. Azonban a koronát H u n y a d i J á n o s fiának n y ú j t j a ; maga a k o r m á n y z ó állásával éri be.
A kettős siker kedvezéseit nem soká élvezheti. I f j ú
Budapesti Szemle. CXLV. kötet. Í911. 1 1
unokaöcscse a lángelme és akaraterő felsőbbségével a hatal-m a t kiveszi kezeiből, hatal-mire ő a törököktől fenyegetett Szerb-ország megmentésére indul, abban a reményben, hogy a feje-delmi széket m a g á n a k szerezheti meg. Czélját el nem éri.
A balsiker hatása alatt ingerültsége a király ellen nőttön-nő. Lelkében az összeütköző kötelességek kínos harczot vív-nak. Mivel a királyt önkényes, erőszakos h a j l a m a i b a n korlá-tozni n e m bírja, ellenségeivel m e g b u k t a t á s á r a szövetkezik.
Mátyás c s a k h a m a r megengeszteli őt. Török t á m a d á s hírére együtt szállanak táborba. Azonban alig múlik el n é h á n y hót, Szilágyi másodízben pártütővé lesz és börtönbe kerül.
Tíz hónapig tartó fogságából kiszabadulván, bosszúvágya kielégítésére sereget toborz, az ország nagy részét elfog-lalja, Visegrádon t a r t u d v a r t . N é h á n y h ó n a p lefolyása alatt másodízben kibékül, azután még kétszer lázad föl és köt egyességet. Á l l h a t a t l a n jellemének példátlanul álló ingado-zásai u t á n végre megszólal lelkiismeretének szava. A törö-kök ellen vezeti csapatait, egyik ütközetben sebesülten fogolylyá lesz, Konstantinápolyba hurczoltatik és lefejeztetik.
E szerint az önfeláldozás eszményei és az önző szenve-délyek sugallatai váltakozva uralkodtak lelke fölött. Gyarló-ságai és bűnei, melyekért szerencsétlen, nem dicstelen halálá-val megvezekelt, n e m homályosíthatják el egészen azt a fényt, melyet Mátyás uralkodásának dicsősége az ő emlékezetére is áraszt.
I.
Köztudomású az a tény, hogy a középkorban a családi neveket rendszerint a születési és lakóhelyek szolgáltatták, ritkábban a hegyek, a melyek alatt, és a folyók, a melyek mellett a helységek és birtokok elterültek.
A közép-szolnokmegyei Szilágy folyó partvidékén (az úgynevezett Szilágyságban) a birtokos családok közül töb-ben vették föl a Szilágyi nevet, a melyhez megkülönbözte-tés végett valamelyik birtokuk nevét csatolták.
Annak a Szilágyi családnak, a melyből Mátyás király a n y j a származott, nemzedék-rendjót, az eddig ismert okiratok
út-m u t a t á s a út-mellett, a XIV. század közepe t á j á i g v i h e t j ü k föl, Lórándig, ki a Szilágy folyó m e n t é n Alsó-Baksán és Nagy-Dobán nemesi birtokrészek u r a volt.
Mind 9 maga, m i n d két f i a : Miklós és I . László, a köznemesek tömegének m ó d j á r a , h o m á l y b a n töltötték éle-tüket, mely gazdálkodás, vármegyei politika és h a d j á r a t o k között oszlott meg. A történeti szereplés színterére a csa-ládból legelső Miklós fia, II. László lépett. Kedvező körül-m é n y e k főiskolába, valószínűleg a Nagy L a j o s által alapított pécsi egyetemre vezették őt, a hol j o g t u d o m á n y i t a n u l -m á n y o k a t végzett és a «-mester» (-magister) czí-mét nyerte el.*
Mindamellett nem olyan p á l y á r a lépett, a mely m a g a s a b b képzettséget követel. Az iskola h a t á s á n á l erősebbek voltak az ősöktől öröklött hajlamok, melyek a harczok mezejére vonzották.
Szolgálatot vállalt Maróti J á n o s n á l , ki 1397 óta a macsói bán tisztét viselte és ezen minőségében főképen a m a g y a r korona délkeleti m e l l é k t a r t o m á n y a i n a k oltalmazá-s á r a volt h i v a t v a ; Zoltalmazá-sigmond király legállhatatooltalmazá-sabb hívei-hez tartozott és mikor 1402-ben p á r t ü t ő m a g y a r főrendek az ország t r ó n j á n a k elfoglalására az Anjouk örökösét, László nápolyi királyt hívták meg, sereget vezetett ellene Slavó-niába. Vele volt Szilágyi László, résztvett a h a d j á r a t b a n és a győzedelmekben, melyek ' az ellenkirályt a r r a kényszerí-tették, hogy Olaszországba t é r j e n vissza. Vitézségével ki-t ü n ki-t e ki-t ki-t e magáki-t és isméki-telki-ten megsebesülve véréki-t onki-toki-tki-ta a csatamezőkön.**
A hűtlenek le veretése u t á n a hívek j u t a l m a z á s a követ-kezett, a mire az elkobzott jószágokból a királynak bőven volt m ó d j a .
Maróti, ki több vármegyében nagy kiterjedésű uradal-m a k a t kapott adouradal-mányul, n e uradal-m feledkezett uradal-meg h a d n a g y á r ó l . Az ő folyamodására, az 1403-ik év őszén, Zsigmond az
* 1405 m á j u s 1-én kelt oklevélben neveztetik magisternek (Országos Levéltár. D. 0 . 9034 sz.) Mivel a külföldi egyetemek tanulói sorában őt nem találjuk, fel kell tennünk, bogy Pécsett tanult.
** Az 1403 október 26-án kelt adománylevélben említi ezt a király. (Ugyanott, 8904. sz.)
amnestiát visszautasító Czobor J á n o s bodrogmegyei birto-kait : H a l m o s , J á n o s i és Szentmihály helységeket Szilágyi Lászlónak adományozta.1
A beiktatást, királyi rendeletre, a bácsi káptalan kará-csony m á s o d n a p j á n foganatosította. Czobor J á n o s óvást emelt ugyan, de az adomány birtokbavételét nem akadá-lyozhatta meg.2
Szilágyi ily m ó d o n bodrogmegyei birtokos, kevéssel utóbb pedig a határos Bácsmegye főispánjává lett. Mint ilyen jelent meg 1405 m á j u s első n a p j á n a bácsi káptalan előtt, a hol jegyzőkönyvbe vétette föl hiteles «bevallását (fassio), a melynek értelmében öt fitestvérét és atyai nagy-b á t y j á n a k egyetlen fiát a nagy-bodrogmegyei nagy-birtokoknagy-ban osztály-részesekké teszi és m i n d a z o n jogokkal r u h á z z a föl, melyek őt m a g á t megilletik, vagy gyermekeit megilletnék.3
Ebben a tényében megnyilatkozik a családi összetartozás mély érzése, mely a középkorban a magyar nemesség egyik jellemvonása és erőssége. Szilágyi László e l h a t á r o z á s á n a k indító okai között kétségkívül helyet foglalt az a szándék is, hogy a birtok-szerzeményeivel való foglalkozás gondjait magától elhárítsa. Magasabb czélokra irányuló becsvágya a távolba, a harczok válságai közé késztette őt.
Az 1405-ik év n y a r á n Zsigmond a nápolyi párt és az ezzel szövetkezett Tvrtko bosnyák király megsemmisítését, úgyszintén Dalmácziának a velenczei köztársaság kezeiből visszaszerzését tűzte ki föladatául. E végből h á r o m sereget indított meg. Míg Bessenyei Pál Dalmácziába, Perényi P é t e r Slavóniába n y o m u l t : Bosnyákországban a magyar uralom . helyreállításával Maróti J á n o s bízatott meg, kivel Szilágyi
László is táborba szállott.
Miután több kisebb erősséget megvívtak, a gazdag ezüstbányákat őrző Szrebernik várát vették ostrom alá.
1 Az imént idézett oklevélben.
2 A káptalan 1403 deczember 26-ikán kelt jelentése ugyanott, 8905. sz.
3 A bácsi káptalan 1405 m á j u s 1-én és 1406 j a n u á r 22-én kelt levelei, ugyanott, 9034., 9151. sz.
I t t az őrség hősies ellenállást fejtett ki, melyet csak P e r é n y csatlakozása n t á n t u d t a k leküzdeni.
Előre volt látható, hogy a vár m e g t a r t á s a a magyar sereg elvonulása u t á n nehéz m u n k a lesz; m e r t nem m e r ü l hetett föl kétség az iránt, hogy visszaszerzésére Tvrtko m i n -den erejével törekedni fog és a vele szövetségben ál Io törö-kök h a t a l m á t is igénybe veszi.
De éppen a feladat veszélyessége vonzó erőt gyakorolt Szilágyi László hősi lelkére. Talán p é l d á t l a n u l á i l az ő el-határozása. Mátyás király nagy atyja, a helyett, hogy a dia-dalmas sereggel h a z á j á b a , testvérei körébe, főispáni székébe térne vissza, önként ajánlkozik, hogy Szrebernik megoltal-mazását m a g á r a vállalja. Méltó t á r s r a akad, ki hozzá csat-lakozni kész. Ez G a r á z d a Miklós, Horvátországban megtelepedett előkelő bosnyák család sarja, kihez benső b a r á t -ság kötelékei csatolták.
Kérésükre Szrebernik várnagyaivá nevezte ki őket Maróti János. Alighogy elszánt csapat élén megszállották a várat, csakhamar bosnyák hadak szorosan k ö r ü l z á r t á k azt, abban a r e m é n y b e n , hogy rövid idő alatt m e g a d á s r a kény-szerítik. Az anyaországtól elválasztó nagy távolság, a hely-zet elszigeteltsége, a környező lakosság ellenséges érzülete válságos viszonyok közé sodorta az őrséget, mely élelmi-szerek és egészséges ivóvíz h i á n y á b a n is szenvedett. A vár-nagyok, hogy szükségleteiket beszerezhessék, időközönként merész kitöréseket kísérlettek meg. Ilyenkor az ellenség soraiban tetemes veszteségeket okoztak, számosakat s a j á t kezükkel öltek m e g ; de az ő vitézeik sora is ritkult és ők maguk n e m egyszer súlyos sebekkel borítva tértek vissza a
"várba.
így tartott ez 1407 nyaráig, a mikor Zsigmond király személyesen vezetett sereget Bosnyákországba és fölszaba-dította Szreberniket. Szilágyi és Garázda ekkor és a kö-vetkező évben is együtt folytatták hősi p á l y á j u k a t . Branics várát vívták meg és több nyilt csatában kitüntették ma-gukat.
A közös küzdelmek j u t a l m á b a n közösen részesültek.
Önfeláldozó tevékenységük emlékét a király magasztaló
el-beszélésben iktatta abba az okiratba, a melylyel 1407 decz.
9-én Erdélyben Szent-Imre és Balásfalva helységeket ado-m á n y o z t a nekik. A következő évben Heves- és Nógrád-megyékben fekvő négy helységgel j u t a l m a z t a őket, a me-lyekért kevéssel utóbb cserében a temesmegyei Horogszeg helységet, a hozzátartozó öt pusztával, eszközölték ki ado-m á n y u l .
Mind bensőbbé alakuló barátságuk sugallatára, a két családot úgyszólván egygyé f o r r a s z t a n i kívánván, mindket-ten életben levő a t y j u k a t és összes fitestvéreiket a királyi adományok részeseivé t e t t é k ; közösen felvették a Horogszegi melléknevet, sőt közös czímert is eszközöltek ki, a mi n e m egyedül álló, de ritka eset volt.
Az adományozó okiraton ügyes festő ecsetétől előállí-tott czímer veres lángokból ágaskodva kiemelkedő vadkecs-két ábrázol, a m i n t első lábaival gyökeres fenyőfát tart és ágaiból eszik; ez ábrázolás symbolikus jelentőségét a heraldika m e g f e j t e n i n e m t u d j a . A czímer adományozásával kapcsolatban a király azt a különleges intézkedést tette, hogy az abban előforduló fehér szín helyett a család kato-náskodó tagjai aranyozást a l k a l m a z h a t n a k . *
II.
Az 1408-ik évi bosnyákországi h a d j á r a t befejeztével Szilágyi László búcsút vett hőstettei színhelyétől, visszatért Bácsmegye főispáni székére és elérkezettnek látta az idő-pontot arra, hogy családot alapítson.** Az 1409-ik év végén előkelő bácsmegyei család hölgyét, Bellyéni Katalint vette nőül, a ki korán árvaságra jutván, mivel fitestvérei n e m voltak, örökölte az atyai birtokokat, a melyek a család székhelyén, Bellyefalván kívül nyolcz helységből állottak.
De ezeket a rokonok egyike, Keresztúri László ragadta
* Zsigmond király 1407 deczember 9., 1408 deczember 21., 28.
és 1409 február 24-én kelt adománylevelei. F e j é r : Codex Diploma-ticus. X. IV. 609—654. A hevesmegyei birtokokba történt beiktatás-ról szóló, 1409 j a n u á r 11-én kelt jelentés. O. L. D. O. 9472. sz.
** Még 1428-ban is bácsmegyei főispán. Századok. 1871. évf.
441-magához. Visszaszerzésük érdekében Szilágyi László hala-dók nélkül megindította a törvényes eljárást. Az 1410-ik év tavaszán letiltó rendeletet eszközölt ki, melynek kézbesítése végett a bácsi k á p t a l a n n a k , m i n t hiteles helynek küldötte, Simon bácsi kanonok. Szilágyi ügyvédétől kisérve, m e g j e l e n t Keresztúrinál. Ez nagy h a r a g r a lobbant, az okiratot a kano-nok kezeiből kiragadván, széttépte és kivont karddal t á m a d t rá, úgy hogy a megsebesüléstől csak fegyveres szolgáinak közbelépése m e n t e t t e meg.
Erőszakos eljárása súlyos b ű n t é n y számba m e n t , és azon kor joggyakorlatának szabályai szerint a h ű t l e n s é g b ü n -tetését vonta m a g a u t á n .
Szilágyi tehát vádat emelt Keresztúri ellen Rozgonyi Simon országbíró előtt, a ki a bácsi k á p t a l a n jelentéséből a vád alapossága felől meggyőződvén, fő- és jószágvesztésre itólte a vádlottat.
Mindazonáltal az itelet kihirdetése alkalmával az országbíró elé n a g y s z á m ú nemesek j á r u l t a k azzal az a j á n -lattal, hogy a perlekedő felek között békés kiegyezést hoz-nak létre. Az országbíró ehhez h o z z á j á r u l t . Mire megindul-tak a tárgyalások és létrejött az egyezség, melynek értel-mében hét helység felerészben, egy pedig h a r m a d r é s z b e n Katalin asszonynak j u t o t t . *
Szilágyi László saját osztályos atyafiságával olyan módon állapodott meg, hogy a királyi adományozás ú t j á n nyert birtokokból ő t a r t o t t a meg Horogszeget, mely Temes-megyének Csanáddal érintkező h a t á r s z é l é n feküdt, de a török háborúk idejében n y o m t a l a n u l elpusztult. Területé-nek gyarapítására, a kor általánossá vált szokása szerint, az erőszakos eszközök alkalmazásától sem idegenkedett.
Egy alkalommal a szomszédos hollósi és kúnszőllősi jobbá-gyok vádat emeltek ellene azon a czímen, hogy földjeiket a horogszegi uradalomhoz foglalta el.**
* Ez ügyben az országbíró 1410 szeptember 7-iki oklevele.
O. L. 9661. sz.
** Ez ügyben a nádor által kiállított oklevelet kiadták : Ortvay-P e s t y : Temesmegye oklevéltára. 625.
Házasságából négy gyermek s z á r m a z o t t : két fiú, Mihály és Osvát, két leány, Erzsébet és Zsófia.*
M i n d a n n y i a n örökölték atyjuktól az ő erőteljes jelle-m é t , a bátorság és áldozatkészség szellejelle-mével. Az első, a ki közülök ezeket a nemes tulajdonságokat értékesíthette, Erzsébet volt, meghódítva H u n y a d i J á n o s szívét.
A h u n y a d v á r i oláh kenéz dicső fia, ki 1387 t á j á n született, kora i f j ú s á g á b a n Újlaki László zászlaja alá sze-gődött. Ez a főúr Maróti J á n o s n a k a mácsói bán méltósá-gában egyideig társa, m a j d u t ó d j a lett. így tehát H u n y a d i a l k a l m a t t a l á l h a t o t t arra, hogy Szilágyival a bosnyákországi h a d j á r a t o k b a n találkozzék, hősi tettein lelkesüljön, utánzá-s u k r a b u z d u l j o n . Kéutánzá-sőbb Lazarevicutánzá-s Iutánzá-stván utánzá-szerb deutánzá-szpót szolgálatába m e n t át, m a j d a királyi udvar vitézeinek sorába vétetett f ö l ; mivel pedig Zsigmond az 1427—8-iki évek folyamán Magyarország déli részeiben hosszabb ideig tar-tózkodott, ekkor j ö t t érintkezésbe Szilágyi László család-jával.**
A derék hadnagy, ki ekkorig táborban, csaták és ostro-mok kemény m u n k á j a közepett töltötte életét, férfikora deléig jutott, a negyvenedik esztendőt túllépte, mikor szíve megnyílt a gyengéd érzések előtt, a melyeket Szilágyi Erzsébet ébresztett b e n n e az első fiatalság bájaival. Vará-zsukat fokozta kiváló erényekkel, melyek a hős leányát a hős méltó élettársául jelölték ki. Őt magát is később «hős asszonynak" nevezték kortársai. Híven jellemzik nyilatko-zatai, a melyeket külföldi diplomaták jegyeztek föl. Az egyikben Mátyás megválasztatása u t á n azzal fenyegetődzik,
* Ezekkel találkozunk az oklevelekben. Aeneas Sylvius (alább idézendő helyen) Szilágyi Mihálynak László nevű testvéréről szól;
de mivel más történeti emlékben nem találjuk nyomát, fel kell tennünk, hogy László ós Osvát egy és ugyanazon személy.
** Y. ö. Karácsonyi János értekezését Hunyadi János pályája kezdetéről. (Mátyás király Emlékkönyv. 12.) A macsói bánok névsorát legteljesebben összeállította Thallóczy Lajos. (Szerb oklevéltár, 456—60.) Az általa ismert okiratokban 1402 szeptember 21 és 1403 január 11 között fordulnak elő Újlaki és Maróti m i n t bánok. Természetesen nincs kizárva, hogy később is közösen viselték a báni méltóságot.
hogy «egy esztendő lefolyása alatt n é m e t e k kiontott véré-ben térdig g á z o l h a t n a k a lovak». Egy másikat, nemesebbet, a spártai a n y á r a emlékeztetőt, a mikor Mátyást u r a l k o d á s a kezdetén t r ó n j á t ó l p á r t ü t ő k készültek megfosztani, a föl-háborodás s u g a l m a z o t t : «Inkább halva lássam fiamat, m i n t korona nélkül!»1
A külső k ö r ü l m é n y e k á l l á s p o n t j á r ó l H u n y a d i J á n o s n e m t ü n t föl kivánatos kérő g y a n á n t . Szerény állást fog-lalt el. Még egyetlen tettet sem vitt véghez, a mit a király j u t a l m a z á s r a , a t ö r t é n e t í r á s följegyzésre érdemesnek tart-hatott. E mellett nagy korkülönbség esete forgott fönn, m e r t az alig tizennyolcz éves h a j a d o n n a k atyja l e h e t e t t volna H u n y a d i János.'2
Mindamellett Erzsébet n e m habozott kezét n y ú j t a n i neki. Őt illeti meg az a dicsőség, hogy a nagy férfiú valódi értékét legelső ismerte föl. Ez a házasság, mely
1430 t á j á n köttetett meg, döntő befolyást gyakorolt H u -nyadi J á n o s n é fivérének, Mihálynak sorsára. Az egészen fiatal legényt, kinek ereiben a szreberniki várnagy vére keringett, megragadta sógorának egyénisége, daliás meg-jelenésével és n e m e s lelkületével, változatos élményeinek
és gazdag élettapasztalatainak hatásával. Fölébresztette lelkében azt a vágyat, hogy az ő vezetése alatt tegye meg az első lépéseket az élet ú t j a i n .3
Szilágyi Mihály, n é h á n y fegyveres szolgától kisérve, H u n y a d i J á n o s h o z csatlakozott és megindult vele, hogy p á l y á j á n végig kövesse.
1 A milanói herczeg követének a németújhelyi császári udvar-ból 1458 február 18-án írt jelentése a párisi nemzeti könyvtárban.
A m a n t u a i őrgróf követének 1459 márczius 24-én írt jelentése a m a n t u a i állami levéltárban.
2 Szilágyi Erzsébet életkorának megállapításában t á m p o n t u l szolgál az a körülmény, hogy szülei 1410-ben léptek házasságra. Az ő házassága 1431-nél később nem jöhetett létre, mert H u n y a d i László 1432-ben született.
3 H u n y a d i László és Mátyás 1456 november 30-án kelt oklevél-ben említik, hogy nagybátyjuk «a juventute sua cum decenti appa-ratu» atyjuk szolgálatában állott. Országos Levéltár. D. O. Mátyás
1458 ápril 14-én írja, hogy Szilágyi «a pueritia sua» katonáskodott H u n y a d i János oldala mellett. (Mátyás király levelei. I. 6.)
A kezdet fényes és könnyű volt. Zsigmond király kísé-retében R ó m á b a vonultak és jelen voltak császárrá koronáz-t a koronáz-t á s a ü n n e p é n (1433 m á j ú ? 31.). De az ankoronáz-tik világ és a középkor emlékeinek derült légköréből hazaérkezve, a lá-zadó cseh hussziták ellen folyamatban levő háború zord világába h í v t a őket kötelességük.
Majd Albert király t r ó n r a l é p t e u t á n (1437) H u n y a d i J á n o s az ő gondviselésszerű hivatásának, a törökök elleni h a r c z n a k szentelhette életét. Most m á r m i n t önálló hadvezér küzdötte ki babérait. H a d j á r a t a i b a n elválaszthatat-l a n t á r s a , Szielválaszthatat-lágyi Miháelválaszthatat-ly, sok éven át föelválaszthatat-ltűnést n e m keltve, m i n t a «névtelen hősök» egyike vett részt. De később a vitézség merész tetteivel kiemelkedett a h a d n a -gyok sorából, félelmessé vált az ellenség előtt, a mely em-lékezetébe véste személyét és tetteit. Családi nevével nem törődve, a törökök «Kara» (Fekete) Mihálynak nevezték el, a mire sötétbarna arczszíne és fekete h a j a szolgáltathatott alapot.*
Legelőször a v á r n a i csatában lép előtérbe. H u n y a d i J á n o s a balszárnyon tizenkét zászlóaljat állított föl s ezek közül a legutolsót bízta sógora vezetésére. É p p e n itt indult meg a harcz. D a u d basa az európai lovasság élén heves t á m a d á s t intézett a balszárny ellen, mely őt rövid küzde-lem u t á n visszaszorította, üldözőbe v e t t e ; egyik m a g y a r csapat a szultánt őrző janicsárok közélébe hatolt. Mikor a z u t á n Daud basa hirtelen visszafordult és t á m a d á s t kísér-lett meg, a m a g y a r sereg visszatért eredeti h a d á l l á s á b a ; itt m e g ú j u l t a harcz, melyet H u n y a d i J á n o s diadallá fej-lesztett.
* A névtelen török író, ki 1486-ban írta meg az Ozmán-ház tör-ténetét, elbeszéli, hogy a várnai ütközetben «Kara Mihál a balszárnyról intézett támadást*. (Thury József: Török, történetírók. 21.) Behaim, XV. századbeli osztrák költő, egy német katonáról, ki a várnai csa-tában résztvett és 16 évig török fogságban volt, kapott informatiók alapján a balszárnyon fölállított hadosztályok vezérei között Csernin Mehelt (Csernir^fekete) nevezi meg. (Ivarajan : Quellen micl Forschun-gen. 39.) Chalkindalas XV. századbeli görög író Cara ,Mihael-nek nevezi (Historiarum Libri X. 441.). Bonfin pedig, törökök elbeszélésére hivatkozva, Niger Michaelnek a magyar balszárny vezérét.
Szilágyi ezen műveletekben olyan jelentékeny módon vett részt, hogy az ellenség ő b e n n e az egész b a l s z á r n y vezérét látta és n é h á n y évtized m ú l v a a török t ö r t é n e t í r ó H u n y a d i J á n o s neve mellett egyedül az övét jegyezte föl.
Azonban erőfeszítéseik sikerét m e g h i ú s í t o t t a a király időelőtti beavatkozása és eleste, mely maga u t á n vonta a k a t a s -t r o p h á -t .
Szilágyi szerencsésen m e g m e n e k ü l t és visszatért hazá-jába. Csüggedést nem ismerő lelkierővel folytatta H u n y a d i J á n o s vezérlete a l a t t a törökök elleni küzdelmet. Ott volt a végzetes kimenetelű rigómezei ütközetben is (1448 októ-ber 17.), a hol testvérével együtt fogságba esett. A közel egykorú török történetíró, ki a csatát leírta, megemlékez-vén arról, hogy «több előkelő bán» került a győzők kezeibe, egyedül «Kara Mihályt* nevezi meg és elmondja, hogy őt Murád szultán szabadon bocsátotta.*
Fogsága és szabadulása a m a g y a r népköltészet és m o n d a kedvencz tárgyává l e t t ; regényes f o r m á b a öltözte-tett többféle földolgozása m a r a d t fönn. A legrégibb ismert szöveg elbeszélése n y o m á n két vitéz úrfi, Szilágyi Mihály és H a j m á s i László, török rabságba estek és K o n s t a n t i n á -poly ba hurczoltatván, tömlöczba kerültek. Pünkösd n a p j á n , a mikor Szilágyi bús nótát vervén kobzán, kinézegetett az ablak rostélyán, a császár leánya meglátta a szép ifjút, megszánta és megszerette, m a j d titkon bemenvén hozzá, ajánlkozott, hogy őt t á r s á v a l együtt kiszabadítja, h a igaz hitére igéri, hogy magával viszi Magyarországba és felesé-gül veszi. Szilágyi az a j á n l a t o t és a föltételt ö r ö m m e l fogadja el. Ekkor a herczegnő a börtön fölügyelőjét meg-vesztegette és a két i f j ú t ellátta fegyverrel, mire h á r o m p a r i p á n menekültek. A császár p a r a n c s á r a üldözőbe vétet-vén, küzdelmek és veszedelmek között a magyar h a t á r r a értek. Útközben H a j m á s i szerelemre gyuladt a leány i r á n t , p á r b a j r a hívta ki barátját, de a mérkőzésben elvesztette egyik
* «Egy-két bánjukat elfogták és Murád szultán elé v i t t é k ; az egyiket, Kara Mihál nevűt, Murád szultán később szabadon bocsátotta.»
(Thury, i. m. 25.)
k a r j á t , a miben Isten büntetését látván, bocsánatot k é r t ; mig Szilágyi a török hölgyet hazavitte és házassági frigyre lépett vel^.
Az elbeszélés teljesen a képzelet önkényes alkotásának j e l l e m é t viseli m a g á n . De bizonyos történeti magvára utal az a körülmény, hogy történeti nevekhez fűződik é j tényekre támaszkodik.
T u d o m á s u n k van ugyanis arról, hogy Murád szultán egyik fia, Szandzsi, ki lázadás m i a t t megvakíttatott, Magyar-országba menekült, hol Zsigmond királytól a d o m á n y u l k a p t a a csanádmegyei Szenteltegyház és Kún-Szőllős hely-ségeket. Ezeket halála után fia, Cselebi Daud és leánya, Katalin örökölték. Szomszédjaik voltak Szilágyi Mihály és H a j m á s i László temesi főispán. így t e h á t nem valószínűt-len, hogy a két vitéz a száműzött török herczeg l e á n y á n a k kezéért versengett és párviadalra is kelt, a mit azután a m o n d a átalakítva dolgozottt f ö l ; de Katalin egyiknek sem lett hitvesévé.1
Szilágyi Mihály török fogsága n e m volt tartós. Az 1449-ik év tavaszán m á r Magyarországban találkozunk vele, a m i n t fogságban m a r a d t testvére érdekeit karolja föl és egyezségre lép a Marótiakkal, kik szerémmegyei bir-tokuk erőszakos elfoglalása m i a t t pert viseltek Osvát ellen.2
Maga Szilágyi Mihály a birtokgyarapítás czéljaira más eszközöket szeretett használni. Mint takarékos, jó gazda, fölhasználta a kínálkozó alkalmakat, hogy megszorult uraktól előnyös föltételek alatt birtokokat vásároljon. így H a r -kácsi László macsói al-bántól hatszáz forinton megszerezte Szőllős hetységet, a Salánki-Kotormány családtól száztíz forintért Diós helységet, a Párdonyi-Szenthi családtól Bagd helység felerészét.3
1 T h u r y József: Szilágyi és Hajmási históriája. Irodalomtörté-neti közlemények. I I I . 293—306.
2 Áz 1449 márczius 17-én kelt oklevél a zágrábi tartományi levéltárban.
3 A szerzeményekről szóló oklevelek az Országos Levéltárban.
D. 0 . 14,484., 14,485., 14,922. sz. Egyet (mely a Draskovicli-levéltár-ban őriztetik) idéz Borovszky : Csanádmegye. I. 22.
Mindezen birtokok Csanádmegyében feküdtek, közel Horogszeghez, mely egyik lakóhelye volt, míg az a n y j á t ó l rászállott bácsmegyei birtokokon második o t t h o n t alapított m a g á n a k és a Keresztúri melléknevet is h a s z n á l t a . *
Figyelemreméltó, hogy azt az előnyös helyzetet, a mely rá nézve akkor alakult, a mikor (1446) H u n y a d i J á n o s az ország kormányzójává lett, egyáltalában n e m értékesítette, Sem jószágadományt, sem közhivatalt nem eszközölt ki magának, n o h a szolgálataival mindkettőre jogezímet szerzett.
Az 1451-ik évben Torontál megye alispáni h i v a t a l á t viseli, a mit honfitársai bizalmának köszönhetett.**
Előkelő állást foglalt el, a mit az a k ö r ü l m é n y bizo-nyít, hogy főrangú család sarjával, Somlyai Báthori László leányával, Margittal lépett házasságra, a mely a z o n b a n gyermektelen m a r a d t .
III.
H u n y a d i János, a mikor 1453-ban a k o r m á n y z ó i állás-ról lemondott, Y. László király által az ország főkapitá-nyává neveztetett ki. így tehát továbbra is ő volt hivatva gondoskodni a végvárak oltalmáról. Ezek között a legfon-tosabb a déli határszélen Nándorfehérvár volt, mely véd-bástyául szolgált a törökök e l ő n y o m u l á s á n a k föltartóztatá-sára, egyszersmind őrhelyül, a melyből a szerb fejedelmek megbízhatatlan politikáját s z e m m e l kellett t a r t a n i és ártal-m a t l a n n á tenni. Az utóbbi i r á n y b a n fokozott éberségre volt szükség Brankovics Györgygyei szemközt, ki hosszú ural-kodása alatt merész elhatározások és leleményes f u r f a n g váltakozva használt eszközeivel el t u d t a h á r í t a n i országától a török hódítás veszélyeit, de ismételten h ű t l e n ü l meg-szegte a magyar korona fönhatóságából rá h á r a m l ó köte-lességeket.
E szerint a n á n d o r f e h é r v á r i k a p i t á n y állása nagy jelen-tőségű volt, súlyos felelősséggel j á r t és attól, a ki
betöl-* Csánki, I I . 89.
** Csánki: Magyarország helyrajza. I I . 130.
tötte, katonai s politikai kiváló t u l a j d o n s á g o k a t követelt.
H u n y a d i J á n o s bizalma Szilágyi Mihályra irányult, a kit az ekkor alakult sajátos helyzet is a j á n l a n i látszott.
H u n y a d i J á n o s két ízben tett kísérletet, hogy családi összeköttetés révén Brankovicscsal őszinte, benső viszonyt hozzon létre. Előbb 1448-ban idősebb fiát, m a j d 1451-ben az i f j a b b a t eljegyezte a szerb fejedelem unokájával, Czilli Ulrik gróf leányával. A házasság Mátyás és Erzsébet grófnő között 1453-ban, n o h a még mindkettő gyermek volt, megköt-tetett, s a feleség férje szüleinek házához költözött.
így t e h á t Szilágyi Mihály, m a g y a r felfogás szerint, rokoni, sógorsági viszonyba j u t o t t Brankovicscsal, a ki ekkor Magyarország érdekeire nézve is előnyös állást foglalt el és 1455 tavaszán m e g j e l e n t Győrött, a hol az egybegyűlt ma-gyar főrendekkel a törökök ellen indítandó nagy liadiválla-l a t ügyében tárgyaliadiválla-lásokat foliadiválla-lytatott.
Azonban m á r a következő h ó n a p o k folyamán a szerb fejedelem m a g a t a r t á s a megváltozott. A görög egyházhoz buzgón ragaszkodó aggastyán haragot táplált a H u n y a d i a k r a , m e r t u n o k á j á t , kit, n o h a német gróf leánya volt, a maga vallásában neveltetett és abban meg akart tartani, a katho-likus egyházba vezérelték. Az i f j ú hölgynek kevéssel utóbb (1455 őszén) bekövetkezett halála nem volt alkalmas arra, hogy megengesztelje.
Szilágyi egyéniségében a diplomata simasága teljesen hiányzott. Érintkezéseiben Brankovicscsal s ű r ű n merültek föl súrlódások és összeütközések. A fejedelem, ki eszközök-ben válogatni n e m szokott, a legegyszerűbbet és legbizto-sabbat választotta ahhoz, hogy kellemetlen szomszédjától egyszer s m i n d e n k o r r a szabaduljon. Orgyilkos merényletre szánta el magát. Egy n a p o n arról értesülvén, hogy Szilágyi Mihály, testvére, Osvát kíséretében. Nándorfehérvárról el-u t a z n i készül, fegyvereseket küldött, azzal az el-utasítással, hogy útközben elrejtőzve, r á j u k t á m a d j a n a k . A robogó foga-tot, mely a két testvért vitte, hirtelen szerb katonák fog-ták körül, kik Osvátot felkonczolfog-ták, míg Mihály a kocsi mellett vezetett hátaslovak egyikén elmenekült.
Szilágyi most ugyanazt az eljárást követte
bosszúvágyá-nak kielégítésére, csakhogy n e m habozott a s a j á t életét is koczkára tenni. Brankovics útiterveit kikémleltetvén, ugyanazon év (1455) deczember 14-ikén egy csapat élén ráütött, az erőteljesen védekező kilenczven éves fejedelem-mel viadalra kelt, h á r o m u j j á t levágta és őt, m i n t foglyot, N á n d o r f e h é r v á r r a hurczolta. Eletét megkímélte, szabadon is 'bocsátotta, de hatvanezer forint váltságdíj fizetésére, a
torontálmegyei Becse és Somlyó váraknak, a hozzájuk tar-tozó u r a d a l m a k k a l együtt, átengedésére kényszerítette.*
Ezek az események a királyi u d v a r n á l nagy felhábo-rodást támasztottak. Czilli Ulrik gróf, H u n y a d i J á n o s régi ellensége és vetélytársa, az ipja ellen intézett merényletet úgy t ü n t e t t e föl, m i n t h a végrehajtója, Szilágyi, csak eszköz lett volna H u n y a d i J á n o s kezeiben; és m i n d k e t t ő irányá-b a n éleszteni igyekezett a király neheztelését és irányá- bizalmat-lanságát.**
Egyébiránt Szilágyi azon volt, hogy Brankovicsot ki-engesztelje. Kétségkívül sógora rábeszélésére meghozta azt az áldozatot, hogy a két várat, melyeket tőle kicsikart, neki
* A két orvtámadást Piccolomini Aeneas Sylvius bibornok (ké-sőbb I I . Píus pápa) két évvel utóbb írt történeti m u n k á j á b a n beszéli el. (De Európa. Aeneae Sylvii Opera. Baseli kiadás. 397 lap.) Szerb krónikák is szólanak róla, Brankovics elfogatásának napiát és helyét is följegyezvén. (Feldolgozta Brankovics életrajzában Mijatovics, ki-nek szerb könyvét Hodinka Antal volt szíves számomra kivona-tolni.) Szilágyi támadásáról említést tesz Velencze magyarországi követe, 1457 február 3-iki jelentésében, és V. László, 1457 márczius 21-iki okiratában. (Teleki: Hunyadiak kora. X.) Arról, hog}' Branko-vics ez alkalommal a két várat Szilágyinak átengedte, megemlékezik Mátyás király, 1458 augusztus 20-án kelt (alább felhasználandó) ok-iratában. Ujabb történetírók részint 1456-ra, részint 1457-re teszik a két t á m a d á s időpontját. V. László imént idézett okirata kétség-telenné teszi, hogy az H u n y a d i János életében, Nándorfehérvár ostroma előtt történt.
** Ezt a felfogást az 1457 márczius 21-iki, imént idézett királyi-okirat hirdeti. Az udvar éreztette neheztelését Szilágyival. V. László 1456 márczius 9-én a Davidfalvi Dávid magtalan halála után a koro-n á r a szállott szerémmegyei koro-négy falut, a melyek tékoro-nyleg Szilágyi kezei között voltak, másnak adományozta. Országos Levéltár.
15,035. sz.