1. Cserépbe ültess magot s rakd ki a napra. A többi magától megy. A mag csírázik, hajt, megnő és fa lesz belőle.
2. Végy egy marék fát, daráld jól össze. Most vízzel keverd péppé és adj hozzá egy kis kanál enyvet. Az egészet kend szitára és lassú tűzön szárítsd meg. Szépen adjusztálva így feltálalhatod. A papiros kész.
3. Gyertyalángba tarts egy darab papirost. Az lángra lobban, elég. Fénye világít, lángja melegít. A kis mag napfényből építette fel a fát s ha a fából lett papirost meggyújtod, - a napfény felszabadul. De ha az ívre nyomtatva van, az elégésnél kormoz, mert a napfénybe került.
4. A nagy király azt mondta: bim-bam-bum! Az egész udvar bámulta a nagy mondást. Fel kell jegyezni az utókor számára! De mire? Sima deszkalap, izzó tű és megszületett az ükapa, a fatábla. És sorba következtek az ősök! A banánlevél, a kínai szederfa és a papyrus.
5. Az ősök azonban közönségesek voltak. Durvák, faragatlanok, parasztok, illő tehát, hogy megtagadjuk őket. Papája a százlábú papirosgép Leviathan, 250 HP-s motorja van s percenként 160 méteres rekordot fut.
6. Igen, anyai ágról beszélnek valami cukorszerű szénhidrátról, de csak olyan elgondolás, mint például az embereknél - a majom.
7. Neve némi szemita ízre emlékeztet, de mivel családja nagyon elterjedt, kevert és a legjobb körökben is megfordul, ezt a kérdést ne bolygassuk. Meg azután pénzt is nyomnak reá, így tehát köztiszteletnek örvend.
8. Vallásos. Az erények legszebbike családi jelszó lett. Minden ívre láthatatlanul fel van írva: türelem! Bármit írhatsz rá és bármit csinálhatsz vele.
9. Reményteljes ifjú. Még jó partit csinálhat, amivel megalapozza a szerencséjét. Mint folyamodvány, kérő levél, szívességi váltó, házassági ajánlat, kötelezvény etc. sok reményre jogosít.
10. Általában mindenütt jelen van. Az embert végigkíséri az első csákótól az utolsó szemfedőig. Mondhatná magáról, hogy nélkülözhetetlen, de ő szerény, így tehát soha senki sem veszi észre. Egy darab papiros. Semmi.
Gyár
Gőzgép: Pókhasú asztmás öregember. Nagy nekilendüléssel egy helyben topog. Minden lépésre szuszog és folyton pipál.
Turbina: Pergőnyelű, kerepelő vénasszony. Fogai csorbák és szünet nélkül hadar.
Dieselmotor: Pomádés táncmester. Három ütemre lépked, karjával hadonász. Tak-tak-tak, hopp-hopp-hopp!
Generátor: Zizegő nyelű fúria, villámló szemek, leplezett forróság, alkalomra leső.
Együtt: Egy körben táncolnak, ütemre dobbannak. Lépésük kimért, számító. Övék a hatalom s a tömeget pórázon vezetik.
Munkagép: Reggel hideg, rideg, fennhéjázó, parancsoló. De ahogy megindul lassan összemelegszünk. Vezetem, serkentem, túlhajtom, vagy leállítom. Föléje kerülök, nekem engedelmeskedik, nekem dolgozik. Délben már büntetem. Ha rakoncátlan volt, nem kap pihenőt. Estére, munkáját végezve egy kézlegyintéssel elintézem.
Termelés: Tolató mozdony - katona vonat. Nyersanyagok - regruták. Szén, olaj, cellulóz, gyanta, savak. Polgár, paraszt, iparos, gróf. Kaszárnya, rendezkedés. Te ide, te oda. Zsongás, zsivaj. Az erő diktál s a lépések egybe dobbannak. Uniformis. Egy külső, egy ábrázat, egy irány, egy cél. Pereg a dob, szalad a vagon. Csapat csapat után lép ki a gyárkapun.
Munkás: Fáradt reggel. Híg kávé, savanyú kenyér, pipa. Fázós utca, unalom. Hajrá. óra.
Tovább. Végtelenbe nyúló idő. Kosaras asszony - ebéd. Tovább Durva tréfa - röhej. Túlóra, szitok. Bér - hajrá. Vége, gyerünk.
Nők: Cicoma, sivalkodás, összedugott fejek, pletyka, féltékenység, tetszeni akarás.
Feleselés, panasz. Kihívó pillantás. Zegzugos sarkok, átfutó gépszíjak. Meg nem beszélt, de megérzett találkozás. Tapogató kéz, ajtócsapás, szétrebbenés.
Művezető: Szirt az árban két oldalról csapkodva. Kiló, nyersanyag, kenőcs, leltár, kötszer, szitok. Zsebredugott kéz, vállvonogatás. Ma a magas fekete, holnapután az a kis molett szőke.
Mérnök: Kazán, hőfok, szén, transzmisszió. Éjjeli csengő az ágy felett. Tengelytörés, rohanás, szitok, műhely, szikrázó acél. Tűzoltó gyakorlat, csatorna tisztítás, panaszügyek, keresztapa.
Iroda: Rubrikák, számok. Minták, bérlista, fuvarlevél. Tízórai, újság, szivar, telefon.
Kantin: Füst, rádió, zsibongás, kábulat, megelégedés. Hangos beszéd, ének, asztalra csapó ököl, lemondó kézlegyintés. Piszkos kártya, gusztáló szem, virginia. Az ajtó előtt várakozó asszony.
Sziréna: Reggel gyűlölt ellenség, este bájos harangszó.
Bolt
A fehér papirosív a legszebb áru. Van-e rendesebb, tisztább dolog, mint egy papirosbolt?
Magas rekeszek s az áru szépen osztályozva. Legfelül színes bontatlan csomagok, kötegek, tekercsek, dobozok.
Lejjebb sorakoznak a gusztusos tiszta notesz könyvek, amott színes krepp papiros. Egy-másra rakott névjegykártya dobozkák, kotta papiros, levél dobozok szebbnél szebb kivitelben.
A fiókokban ezer apróság. Block, tömb, emlékkönyv, préselt kép, matrica, kredenc- és tortapapír, csillogó arany kattun, címke, indigó - szóval papiros. Nem is lehet mindent külön felsorolni.
Papirosbolt
A redőny le van eresztve, de a felső ablakon beszűrődik az utcai lámpák fénye és éjjel a csendesen pihenő bolt feléled.
- Testvéreim! - Egy gyönyörű szép levélpapíros kazetta kezdte. - Ez az utolsó állomás. Itt találkozunk utoljára mi rokonok s azután szétszéledünk a világba erre-arra. Talán sohasem látjuk egymást. Ne torzsalkodjunk, béküljünk ki. Azt hiszem e társaságban én, mint a legértékesebb darab, vindikálhatom magamnak a jogot...
- Milyen jogot akar magának vindikálni? Azért, mert kék, selyem bélése van? Hogy maga a legértékesebb, hát ki maga? Nem komoly elem. Itt vagyok én és a többi üzleti könyvek.
Magát, ha elolvassák kidobják, de rólunk törvények rendelkeznek barátom s ha indítványról van szó, talán mégis inkább minket illet a szó.
- Száraz számkazalok, nem is vagytok beképzeltek. Hát az üzleten múlik a világ? Rideg kolonák, ti vagytok az utolsók. A jövő a fiatalságé s a fiatalságot mi - az iskolai füzetek képviseljük. Minket illet tehát az elsőség.!
- Szamárfüles taknyosok, hallgassatok. A világon legszebb a szerelem és én - az eljegy-zési kártya - én viszem szerte az örömhírt. Ha egyáltalán szó lehet sorrendről, úgy csakis én kezdhetem azt. Belőlem születik az örömteljes világ. Ti csak a szürke hétköznapokat képviselitek.
- Igen, a veszekedésnek vagy a szülőanyja, te nagyképű. Igenis a füzeteknek van némi igazságuk. A fiatalság halad elöl. A füzeteket a rangsor elejére kell helyezni. Természetesen csak én utánam, mert én vagyok a tanrend és sorrendjüket én szabályozom.
- Pardon, ha szabad szólnom - mély hangon szólalt fel a leghosszabb fejesvonalzó - talán nekünk faáruknak, tappereknek és tolltartóknak szabadna pár szóval véleményünknek ki-fejezést adni.
- Mit akar? Hogy jön hozzá, hogy itt beszéljen? Maga egy betolakodott idegen. Eláll, eláll! - Kiáltják a durva csomagolók, hogy legalább ők is ledorongolhassanak valakit.
- Fenét! Talán én is betolakodó vagyok - kiált egy gyönyörű bronz tintatartó. Hát ki adja az egész társaságnak a fényt, az előkelőséget, ha nem én? A kirakatban talán a füzeteket, vagy üzleti könyveket bámulják az emberek és nem engem?
- Éljen, éljen! - visítják karban az üvegáruk. - Igaza van, szót kérünk!
- Eláll, eláll! Hallgasson maga öreg csontváz. Száz éve vándorol a kirakatból ki és be és a kutyának sem kell.
- Csendet kérek! - ordít az előkelő selyembéléses kazetta. - Az írószereket nem illeti szó!
Önök a mi cégünkből élnek. A mi nevünk alatt dolgoznak, hogy megéljenek. Örüljenek, hogy itt lehetnek, ne kiabáljanak.
- Úgy van, Úgy van - sziszegik a színes krepp papirosok. - Idegenek, menjenek innen, ha nem tetszik.
- Fiaim! Tisztára meg vagytok bolondulva. Az emberek behozzák az utcáról a rangkórságot és ez úgy látszik ragályos. Hallottatok engem valaha beszélni? Nem. Hát ide figyeljetek! Én - az öreg szürke lemez - azt mondom néktek, hogy minden mindegy. Ti mind a szemétre kerültök. Te levél, ha elolvastak, te kattun, ha a gyerek ráun a forgóra, te füzet, ha elmúlt a vizsga, te könyv, ha megteltél, mind-mind ki lesztek dobva. És mi lesz azután,
tudjátok-e? Akkor be lesztek újra őrölve és lesz belőletek öreg szürke-lemez, közönséges dekli, olyan mint én vagyok. Na, hát kit illet itt a szó?
- Hm. Kedves öregem! Korodra való tekintettel szívesen meghallgatunk, de - hogy úgy fejezzem ki magam - talán kissé egyoldalú vagy és azt hiszed, hogy vannak más társaságok is, melyekben te - önhibádon kívül - sohasem fordulhattál meg s ezért nem ismerheted őket.
Vannak bizonyos színes cédulák, az emberek pénznek nevezik őket. Ezek szerény vélemé-nyem szerint bár társaságunkban nem fordulnak elő, mégis rokonságunk legkiválóbbjai. Nem hiszem, hogy bárki is kételkedne abban, hogy az első hely őket illeti. ezt csak azért emlí-tettem, mert én szerény bankóragasztó tekercs külsőm dacára a legközelebbi nexusban állok velük. Meg vagyok győződve, hogy ennek révén az engem megillető hely iránt senkinek sincs kétsége.
- Örömmel látom, hogy szürke lemez korelnökünk bölcs szavai nyomán a már elfajulásnak indult vita magasabb nívóra emelkedik s ezért szíves engedelmükkel az íves és tekercs rajzpapírok osztályának nevében én, mint a legjobb márka nézetünket kifejezésre juttatom. - Mi tiszteljük a kort, a kor azonban egymagában még nem jelent bölcsességet is. Mi elismerjük a pénz és rokonaik hatalmát, de a pénz rideg és tisztátalan. Méltányolni tudjuk a barátság és szerelem képviselőit s kazettákban és kártyákban és őszinte tisztelettel hódolunk a fiatalság munkakedvét serkentő gyönyörű füzeteknek. Azonban - az élet rohan és folyton fejlődik és minden fejlődés és minden haladás rajtunk keresztül születik meg. Minden gép, minden kis csavar, mely az egyetemes haladás érdekeit szolgálja, általunk lát napvilágot. A saját értékünkkel mi tisztában vagyunk. Erről nem is óhajtunk vitatkozni. Miután azonban nekünk megadatott, hogy messzebb lássunk, mint Önök, fel kell szólalnom a kisebbségek érdekében. Igenis, tisztelt fejesvonalzó és kedves rézkörző, Önök bajtársaink az előretörő civilizáció harcában és én örömmel üdvözlöm önöket!
- Kedves kollega! A nagy tudományban ön megfeledkezik a legszebb és velem rokon tulajdonságáról - a művészetről. Ezért engedje meg, hogy én mint a kottapapirosok és füzetek nesztora erre figyelmeztessem önt. Kérdezze csak meg a szerényen meghúzódó vázlatfüzete-ket, ők majd megmondják önnek, hogy nem csak rombusz van és romboid, hanem cikcakkos szegélyű falevél is. Virágos faág és az ágon kis éneklő madár. És itt találkozunk össze, mi ketten, művészek. A rajz megörökíti a kis madarat, de a kotta elénk varázsolja a kismadár dalát is. Tehát ugyebár mi is nyújtunk valamit. Egyben azonban igaza van önnek, közös barátunk a ceruza foglaljon helyet közöttünk.
- Elalszom ennyi butaságra! Itt csupa unalmas fráter van! Szószátyárok! Nevetséges! Nem tudom, hogy lehet ennyit vitatkozni, mikor én - a bársonyba kötött emlékkönyv - itt vagyok.
Hogy mást ne mondjak, ez legalább is tapintatlanság!
- Kedves nagysád! Azért, mert olyan rúzsos a képe, nem kell mindjárt úgy visítani. Azt hiszi, ha az a pár vékony kartoték bolondul maga után az minden? Na, és hogyan állunk a főzőkanállal? Még ha én a legvastagabb pergament, aki minden lekvárt, befőttet, uborkát, zöldbabot és mit tudom én mit - frissen megőrzök, ha én szólnék bele a vitába, azt hiszem több szavazatot tudnék összeszedni, mint kegyed, drága szépség!
- Hölgyeim és uraim! Az Istenért, miért zajonganak? Önök nem tudják mi a bánat, a fájdalom. Egy perc nyugalmat sem engednek, hogy a csendes éjben magamba vonultan elmélkedjem. Én a komorság s ennélfogva a higgadtság jelképe a fekete keretes gyászlap - a vitát ezennel berekesztem. Már virrad, Jönnek az emberek. Én tehát a következőt mondom.
Ha a mi emberünk kinyitja a boltot, mindenki figyeljen. Döntsön a sors, hiszen ugyanis ő dönt. Legyen az az első közöttünk, akit az első vevő elszólít közülünk. Döntsön a véletlen!
- Nem értem ugyan, minek ez a lutri, de...
- Csitt, csitt, már nyitnak!
A redőnyt felhúzzák. Hideg levegő fut végig a csendes polcokon. A kis kályhából ki-kotorják a hamut s az olajos padlón végigkígyóznak az ismerős vizesnyolcasok.
Az óra félnyolcat petyeg és megjelenik az első vevő.
- Bácsi, kérek kivágó katonát.
Levélszekrény
Belül zsong minden. Minden levél a maga nótáját fújja.
Levelek. Kicsiny és nagy, fehér és színes, pecsétes és sima, kiírt gördülő írás és otromba ákom-bákom.
Címek. Budapest, Bécs, Szolnok, vagy Amerika. Szétszakadnak? Lehet. De most együtt vannak s ahogy mindegyik a saját dalát zengi, valahogy egybefolynak, kiegészítik egymást s a sok idegen levél egy folytatólagos egészet képez.
- Egykomám Pista! Most szavadon foglak. Meglett a gyerek s te leszel a koma. A te nevedet fogja viselni. Te, ha látnád milyen...
- Kedves Doktor úr! Ha este erre jár, kérem nézzen fel. A gyerek lázas és a torkát fájlalja...
- Édes Jézuskám! Azt a hintalovat, tudod, akinek olyan igazi sörénye van..
- Mélyen tisztelt Tanár úr! Szíves figyelmeztetését hálásan köszönöm. Igyekezni fogok, hogy fiam a jövőben minden idejét a tanulásnak szentelje...
- Egyetlen drága Anny! Én jövőre már nyolcadikos leszek. Legyen türelemmel. Még egy pár év és akkor...
- Méltóságos Uram! Ha kegyes volna a bölcs vezetése alatt álló intézetben alkalmazni, úgy szerény tehetségem minden erejével azon leszek, hogy...
- Drága Pipi! Hidd el, részedről félreértés az egész. Hát mit gondolsz, ki az a Lipi nekem?
Egy ismerős, úgy mint a többi és pász! Csak nem képzeled, hogy...
- Egyetlen Lipikém! Igen, holnap délután hatkor. Rettenetes mennyi ideig kell még várnom! Előttem az óra és...
- Kedves Pista Bátyám! Vannak az életben nehéz pillanatok, mikor az ember akaratán kívül bajba sodródik és én becsületszavamat adom, hogy azt a 100 forintot...
- Uram! A Kádáréknál tett tegnap esti kijelentését magamra sértőnek találom és azért felszólítom...
- Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Alázatos tisztelettel tíz évi szorgalmas munkámra hivat-kozva, most midőn családalapítás előtt állok és csekély fizetésem ...
- Örömmel tudatjuk, hogy folyó hó 19-én de. a Szent Katalin székesegyházban örök hűséget esküsznek...
- Tisztelt Uram! Amennyiben ön a harmadéve vásárolt ebédlőbútor hátralevő részét a mellékelt csekklapon...
- Fizetési meghagyás! Az 193.. évi jövedelemadó hátralékát a kamatokkal együtt...
- Egyetlen drága Tantikám! Most, csak most az egyszer, hiszen nem nagy összeg az egész. Tudod, hogy Olga is beteg volt és minden összejött...
- Kedves barátom! Képzeletben örömmel ölellek magamhoz most, midőn nősülésed által Te is a tisztességes emberek sorába lépsz, de visszaemlékezvén a régi jó időkre, meg kell mondanom, hogy akkor valahogy másképp képzeltük a dolgokat...
- Tisztelt Uram! legyen meggyőződve, hogy hátralékos házbéremet még e hónapban, de legkésőbb jövő hó elején...
- Kedves Pista Bátyám! Te gyermekkora óta ismered Olgát. Kérlek beszélj Te vele, talán jobb belátásra bírod. Szűken élünk, az igaz, de kérem ne hagyjon itt bennünket. A gyerek is milyen szépen fejlődik. És mi lesz vele, Hogy nem bírja már? Hiszen ábrándok után szalad, ha azt hiszi, úgy jobb lesz...
- Tisztelt Uram! Igen restellem a dolgot. A gyereket természetesen megfenyítettem és az ablaktörés által okozott kárt megtérítem...
- Végzés - mely szerint az örökhagyó néhai Nagy Terézia által nevezettre hagyomá-nyozott Ft 136,- azaz Egyszázharminchat forint a törvényes illeték levonása után a m.
központi...
- Kedves Faragó mester! Szeretném, ha egyik este feljönne. A régi télikabátomból a fiamnak akarok egy újat alakíttatni, de olcsó legyen mert...
- Kedves Öregem! Nem nekem való már az ilyen. Iskolatársak? Ugyan, hol van már.
Bankett? Ugyan, mondd minek? Vén legények vagyunk mi már s idestova a fiam fog már bankettre járni...
- Mélyen tisztelt Igazgató úr! Szíves engedelmével még pár napig idehaza maradok, mert orvosom feltétlen pihenést rendelt, de mulasztásomat újult erővel pótolni fogom...
- Fájdalommal megtört szívvel jelentjük, hogy a legjobb férj és apa, életének...
. . .
Levélszekrény. Belül zsong minden. Minden levél a maga fontosságát zúgja, de az öreg levélszekrény nevet rajtuk.
- Mit izgultok, mit kiabáltok? Jön egy nagy fekete száj, a postazsák és elnyel benneteket.
Holnap új levelek jönnek. Hol lesztek ti már holnap, ki törődik veletek? Minek izgultok?
.ALKONY
A koranyári Nap már lefelé hajlott. A völgyben hosszú, kékes árnyak kúsztak kelet felé, de fenn még lángolt a felhők széle s rőt fényben égtek Buda várának csipkés tornyai.
A vadaskerti út nyergében megállt és visszanézett. Kis motyóját letette maga mellé és megtörölte izzadt homlokát.
Nem üldözte senki, mégis úgy érezte, jobb ha a csendes ösvényeken megy, mint az országúton. Hiszen az üszkök ott Budán a prépost úr palotájában még izzanak a tegnapi tűz nyomán s az utóbbi időben igen sok rosszindulattal találkozott...
Nem! Ha keserű is a szája íze, ha minden munkája, verejtéke kárba is veszett, azért Hess András nem jutott még annyira, hogy felgyújtsa jótevője házát! Igen, több mint két év munkája! És mégis, akárhogy van a Cronica Hungarorium az ő műve! És ez megmarad akkor is, mikor ezekről a gőgös magyar urakról már senki se fog semmit sem tudni.
A gyümölcsfák virágoztak minden felé, mikor két év előtt meglátta Budát. Mennyi terv, akarat és remény élt benne akkor, mikor László prépost kíséretében közeledett a cél felé.
Talán jobb lett volna el sem kezdeni, de Karai lelkesedése őt is magával ragadta.
Magyarországnak és Mátyásnak nagy híre volt és Budát egy sorban emlegették az olasz és német városokkal.
A prépostban nem is csalódott. Mindig mellette állt s talán még erején felül is áldozott.
Nem, nem rajta múlt, a többiekben volt a hiba. Végeredményben azt sem bánja nagyon, hogy Rómát otthagyta. Sem Sweinheim, sem Pannsinni nem feleltek meg neki. Semmi újításba nem mertek belevágni s világért sem tértek volna el a gótikus metszésű betűktől.
Érdekes, hogy Karai préposttal, mindjárt az első találkozáskor hogy megértették egymást.
Mikor mint Mátyás követe most két éve Rómába jött és meglátogatta a Masini palotát, ahol a nyomda volt. Látogatójuk majd minden nap akadt, hisz követség követség után érkezett a pápához s a nyomdát, mint Róma látványosságát mindenki megnézte, de Karai nap-nap után újra eljött s minden után a legaprólékosabban érdeklődött. Azután hosszú beszélgetéseket folytattak a prépost szállásán, vagy esti sétákon a Tiberis partján, vagy egy pohár bor mellett egy-egy csendes osteriában. És mikor Mátyás követsége visszatért Budára, ő is velük tartott.
Róma után kissé furcsán érezte magát Budán. A fény, pompa, a tudás és műveltség nagy híre után kissé csalódott a budai állapotokban. A pompa gőgös fitogtatásban élte ki magát, a művészet messze elmaradt Párma, Modena, vagy Róma mögött, a tudás és érdeklődés pedig igen-igen kis körre szorítkozott. Torzsalkodás és intrika éppen annyi volt mint Rómában, de művészetre való áldozatkészség annál kevesebb.
Mindegy, elmúlt.
Pedig milyen szépen indult minden! A prépost saját palotájában adott helyet a műhelynek s majd egy évig lázas munka folyt az előkészületekkel. Ha kellett, Karai szó nélkül leszámolta a pénzt s ha akadályokkal is, de ment minden előre.
Mennyit kellett magyarázni, míg a budai ácsok, kádárok és kovácsok végre megértették, hogyan képzeli el a nyomtató sajtó megépítését. Azután az öntőműszerek és a matricák, a festék és kencefőzés. Csupa próbálkozás, újrakezdés és fuserálás, míg végre elfogadható lett valami. És mindez semmiség volt a betűkhöz képest! Cara Madonna! Hányszor találta a hajnal a füstös mécses mellett vésés közben. Moravus faképnél hagyta, elment Genovába és Budán nem volt senki, aki metszeni tudta volna a betűt. Pedig látott egyszer egy nagyszerű betűsort egy velencei nyomtatványon és fejébe vette, ezt utánozza és szakít a gót betűkkel.
Újra és újra faragni, metszeni és önteni. Néha egy-egy betűhöz már csak egy leheletnyi javítás kellett volna s akkor egy hirtelen, türelmetlen kézmozdulat és kezdhette újra az egészet. Végre aztán ez is megvolt. Azután megjött Bártfáról a papiros és Karai újra nehéz dukátokat fizetett.
A pénzt mindig csak kölcsönnek tekintette s remélte, hogy mihelyt a munkával megindul kamatostól vissza tudja adni. De ahogy lépésről-lépésre haladt az előkészületekkel, mindig inkább előtérbe került a munka kérdése. Karaira a király mindig több munkát rakott s így a prépost mindig kevesebbet tudott Hess gondjaival foglalkozni. A főpapokat és urakat érdekelte a dolog, többen fel is keresték a készülő nyomdát, de saját költségén egyik sem volt hajlandó munkát adni.
A pénzt mindig csak kölcsönnek tekintette s remélte, hogy mihelyt a munkával megindul kamatostól vissza tudja adni. De ahogy lépésről-lépésre haladt az előkészületekkel, mindig inkább előtérbe került a munka kérdése. Karaira a király mindig több munkát rakott s így a prépost mindig kevesebbet tudott Hess gondjaival foglalkozni. A főpapokat és urakat érdekelte a dolog, többen fel is keresték a készülő nyomdát, de saját költségén egyik sem volt hajlandó munkát adni.