II. A társadalmi diszkontráta
1.5 Pozitív közgazdasági ösztönzők: ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő kifizetések, az ökoszisztéma-szolgáltatások piacának segítése kifizetések, az ökoszisztéma-szolgáltatások piacának segítése
A közgazdasági ösztönzők az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban álló szereplők költségeire vagy bevételeire hatnak. Számos formájuk ismert, de ebből két fő csoportot emelünk ki: az ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő kifizetéseket (PES: payments for ecosystem services) és az ökoszisztéma-szolgáltatások piacának megteremtését és segítését (MES: markets for ecosystem services). Ezek pozitív ösztönzők, vagyis inkább segítik az erdőgazdálkodókat és az erdők egyéb célú felhasználóit, s nem szankcióként próbálják meg a természetközeli gazdálkodást, fenntartható használatot ösztönözni. Mielőtt azonban az ösztönzőket tárgyalnánk, egy, a közgazdaságtanban használatos, az elemzést segítő tipológiát mutatunk be a javakra és a szolgáltatásokra vonatkozóan.
62
A közgazdaságtan a javakat (amibe beleérti a szolgáltatásokat is) két ismérv mentén szokta vizsgálni, a versenyző használat és a fogyasztásból való kizárhatóság alapján (Kemkes et al., 2010; Daly és Fairly, 2011; Kelemen és Pataki, 2014). A versenyző használat azt jelenti, hogy amennyiben egy egyén vagy csoport használja az adott jószágot (ez közgazdasági értelemben terméket, árut, szolgáltatást jelent), igénybe veszi az adott szolgáltatást, akkor ezt mások már nem tudják megtenni. A kizárhatóság pedig azt jelenti, hogy adminisztratív eszközökkel (tiltó szabály), fizikai akadályokkal (pl. kerítés) vagy fizetés ellenében való engedélyezéssel (pl. belépődíj) korlátozható az adott termék vagy szolgáltatás igénybevétele. Ennek alapján leggyakrabban négy kategóriát határoznak meg (lásd 1.11. ábra).
1.11. ábra. A javak közgazdasági tipológiája a versenyző használat és a használatból való kizárhatóság alapján
Forrás: OECD, 2003; Kemkes et al., 2010; Daily és Fairly, 2011; Kelemen és Pataki, 2014; alapján
A piaci javak esetében mind a versenyző használat, mind a fogyasztásból való kizárhatóság fennáll.
Ezek a javak a piacon adhatók-vehetők, mint pl. a faanyag vagy az erdei bogyós termékek. Az ellátó szolgáltatások általában ide tartoznak. A klub javakért nem versenyeznek a fogyasztók, vagyis egyszerre is igénybe vehetik anélkül, hogy ez a többi fogyasztónak bármilyen hozzáférési problémát okozna, de elviekben kizárhatóak a fogyasztásból. Ide sorolhatók a rekreáció, a turizmus vagy a környezeti nevelés lehetősége, vagyis általában a kulturális szolgáltatások. Ezeknél a szolgáltatásoknál ugyan nem jellemző a versenyző használat, de amennyiben túl sokan veszik igénybe az adott szolgáltatást, akkor felléphet a telítődési vagy tömörülési hatás (pl. egy frekventált városközeli erdő látogatása esetén túl nagy lesz a tömeg, s ezért már nem élvezhető annyira az erdő). A szabad hozzáférésű vagy közösségi javaknál ezzel szemben versenyző a használat, de nincs lehetőség a kizárásra. Ilyen javakat nehéz felsorolni, mert elviekben olyan kvázi piaci tulajdonságú jószágról van szó, amely nehezen megközelíthető területen van, s ezért sem fizikai, sem adminisztratív szabályokkal nem tudnak hatni a potenciális használókra (pl. tengeri halállomány). Erdők esetében talán az őserdő mélyén lévő faanyag vagy más termény tartozhat ide. A tiszta közjavakra a nem versenyző használat a jellemző, és nehéz vagy nem lehet másokat kizárni az igénybevételtől. A szabályozó (pl. levegőtisztítás, erózió elleni védelem) és támogató (pl. talajképződés) szolgáltatások általában ebbe a kategóriába sorolhatók.
Ez a tipológia azért érdekes, mert megmutatja, hogy az adott ökoszisztéma-szolgáltatás igénybevételénél mekkora szerepet játszhat a piac, potenciálisan van-e piaci ára az adott szolgáltatásnak, s a szolgáltatást nyújtó ökoszisztéma tulajdonosa közvetlenül ellentételezésben részesülhet-e az igénybevevők oldaláról.
63
A piaci és klub javaknál működhet a közvetlen ellentételezés az igénybevevők részéről, de a közösségi vagy tiszta közjavaknál ez nehézséget okoz.
Fontos azonban itt is kiemelni, hogy az ökológiai közgazdaságtan alapjain a természetközeli erdőgazdálkodással, fenntartható vadgazdálkodással kezelt erdei ökoszisztémák szolgáltatásainak ösztönzése a cél, s az ökoszisztéma-szolgáltatások igénybevételénél az ellátó szolgáltatások esetében a fenntartható gyűjtésre és beszerzésre, a kulturális szolgáltatások esetében a szelíd vagy ökoturizmus alkalmazására kell fektetni a hangsúlyt. Mindemellett figyelembe kell venni az igazságos elosztást, a szegényebb rétegek szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosítását is. Függően attól, milyen kategóriába tartoznak az ökoszisztéma-szolgáltatások a fenti tipológiában, más és más közgazdasági ösztönzőket érdemes javasolni a megőrzésükre, fenntartható használatukra (lásd 1.7. táblázat).
1.7. táblázat. Közgazdasági ösztönzők a javak tipológiájához kapcsolva Közgazdasági ösztönzők Melyik kategóriájú
javakra alkalmazható? Példák erdőkre vonatkozóan Ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő kifizetés (payments for ecosystem services:PES)
Kompenzáció kiesett
jövedelemért Tiszta közjavak Natura 2000 kompenzációs kifizetés az élőhelyek (szabályozó szolgáltatás) biztosítására hozott korlátozó intézkedések miatti jövedelem kiesésért
Támogatás természetközeli
gazdálkodásért Tiszta közjavak Ellentételezés az erdők által nyújtott szabályozó (benne élőhely)
szolgáltatásokért erdő-környezetvédelmi támogatások útján
Beruházási támogatások az
élőhelyek javítása érdekében Tiszta közjavak Természetvédelmi támogatások erdei élőhely-rekonstrukcióra
Piacteremtés segítése (market for ecosystem services: MES)
Minősítési rendszerek Piaci javak, klub javak Minősítés fenntartható erdőgazdálkodásból származó faanyagra és faipari termékekre, minősítés természetközeli gazdálkodásból származó vagy fenntartható módon gyűjtött erdei feldolgozott nem faalapú termékekre, erdei iskola minősítés
Feldolgozás, kiszolgáló létesítmények kialakításának segítése állami támogatással
Piaci javak, klub javak Erdei termények feldolgozásához szükséges eszközök beszerzésének támogatása, fejlesztési támogatás erdei iskola, látogatóközpont építésére, felújítására Piacra jutás segítése állami
támogatással Piaci javak, klub javak Erdei nem faalapú termékek értékesítési láncainak, értékesítési helyeinek támogatása Kedvezményes hitellehetőségek Piaci javak, egyes klub
javak Kedvezményes hitel természetközeli
erdőgazdálkodást folytatóknak, a helyi erdei termékek feldolgozóinak, értékesítőinek vagy erdei turizmus kiszolgálóegységei fejlesztésére igénybe vehető kedvezményes hitel
Mesterséges piac létrehozása Tiszta közjavak Erdők megőrzésének CO2-megkötési szolgáltatásának értékelése és becsatlakoztatása a CO2- kvóta-kereskedelembe
(Saját szerkesztés)
64
Az ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő ellentételezés (payments for ecosystem services – PES) fogalma a 2000-es évekre nyúlik vissza, s gyorsan követte az ökoszisztéma-szolgáltatás fogalom kialakulását, majd az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékelésének előtérbe helyezését (Gómez-Baggethun et al., 2010). Sokféle definíció létezik erre a kifizetésre, de a központi elem, hogy mindig van egy eladó és egy vevő, vagyis az ökoszisztéma-szolgáltatás igénybevevője és a szolgáltatást nyújtó ökoszisztéma tulajdonosa-fenntartója, akik között önkéntes alapon tranzakció jön létre, s így pénzmozgás is (Engel et al., 2008; Fairly és Costanza, 2010). A fogalom tisztázási folyamatában megkülönböztették a magánjellegű tranzakciókat, amikor meghatározott piaci szereplők, szervezetek vagy magángazdálkodók között jön létre szerződés, és a közjellegű tranzakciókat, amikor az állam fizet az ökoszisztéma-szolgáltatás ellentételezéséért az ökoszisztéma-szolgáltatást biztosító élőhely/terület fenntartójának (Sattler és Matzdof, 2013). Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy egyrészt sokkal gyakoribbak az ilyen jellegű ellentételezések a fejlődő országokban, erdők esetében is, és inkább a központi, állami kifizetések a jellemzőbbek, nem a különböző gazdasági szereplők közötti közvetlen tranzakciók (Schomers és Matzdof, 2013). Tulajdonképpen ez a megnevezés sokféle kifizetést foglalhat magában, a kiesett jövedelmet kompenzáló kifizetésektől, az élőhelyek és ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartását szolgáló gazdálkodás támogatásán keresztül az élőhely-rekonstrukciós támogatásokig. A tiszta közjavak esetében működik ez a legjobban, ahol a közjavak igénybevevői nagyobb társadalmi csoportokat fednek le, s a piaci mechanizmusok nem működnek a közvetlen ellentételezésre. Ha az ökoszisztéma-szolgáltatásokat nézzük, akkor a szabályozó és a támogató szolgáltatások esetében leggyakoribbak ezek a kifizetések.
A másik nagy csoport az ökoszisztéma-szolgáltatások piacának megteremtése és segítése (market for ecosystem services – MES), amely azt jelenti, hogy olyan ökoszisztéma-szolgáltatásoknál, ahol elviekben működhet a piac, ezt erősíteni érdemes, ahol pedig nem, ott el lehet gondolkodni azon, hogy mesterségesen létrehozható-e a piac. A piaci mechanizmusok erősítése leginkább a piaci és klub javaknál működhet, ahol már egyébként is van lehetőség a piaci jellegű tranzakciókra (termékek eladása, kulturális ökoszisztéma-szolgáltatásra épülő hagyományos szolgáltatások értékesítése) (OECD, 2003, 2004). Itt a minősítési rendszer kialakításának ösztönzésével, a feldolgozást, értékesítést segítő állami támogatásokkal, kedvezményes hitelkonstrukciókkal lehet még érdekeltebbé tenni a piaci szereplőket a fenntartható erdőgazdálkodás és a kapcsolódó, egyéb fenntartható gazdálkodási formák (vadgazdálkodás, méhészet, nem faalapú termények gyűjtése, ökoturizmus) kialakításában. A mesterséges piac létrehozása azoknál a tiszta közjavaknál jöhet szóba, ahol a mérés megoldható, s a szolgáltatást valamilyen már működő piachoz kötni lehet (pl. CO2-kereskedelem).
Az ökológiai közgazdaságtan elveit figyelembe véve mindkét közgazdasági ösztönző csoportnál fontos, hogy az ökológiai szempontból fenntartható gazdálkodási formákat segítse, s ügyeljen az igazságos elosztásra is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a piacteremtésnél nem biztos, hogy minden, potenciálisan piacosítható ökoszisztéma-szolgáltatásra piacot kell létrehozni, bizonyos esetekben jól működhet a közösségi ingyenes használat is (pl. erdei kirándulás, erdei termények gyűjtése stb.), illetve szegényebb rétegek kedvezményes vagy ingyenes hozzáférésének biztosítása a megélhetésüket szolgáló ellátó szolgáltatásokhoz (pl. erdei termények gyűjtése, tüzelőanyag). Ha ez utóbbi túl nagy terhet jelent az erdőgazdálkodónak, az ökoszisztéma-szolgáltatást biztosító élőhely fenntartójának, akkor meg lehet fontolni az erdőgazdálkodó segítését állami támogatással.
Összefoglalásként összekapcsoljuk az ökoszisztéma-szolgáltatások csoportjait a javak tipológiájával és a lehetséges közgazdasági ösztönzőkkel (lásd 1.8. táblázat).
65
1.8. táblázat. Az ökoszisztéma-szolgáltatások besorolása a javak közgazdasági tipológiájába, valamint a megőrzésüket szolgáló közgazdasági ösztönzők
Ökoszisztéma-szolgáltatás csoport Ökoszisztéma-szolgáltatás Milyen javaknak tekinthetők közgazdasági szempontból?
Közgazdasági-piaci ösztönzők
Ellátó szolgáltatások faanyag (tüzelő-, építőanyagként, papír alapanyagként, bútor alapanyagként)
piaci javak piacteremtés segítése (minősítés, feldolgozás,
rehabilitáció klub javak a kiszolgáló ágazat
segítése (minősítés,
erózió elleni védelem tiszta közjavak a szolgáltatást nyújtó ökoszisztéma
szolgáltatások talajképződés tiszta közjavak a szolgáltatást nyújtó ökoszisztéma fenntartójának ellentételezése tápanyagkörforgás
(Saját szerkesztés)
66