A költség-haszon elemzés célja és menete

Számos szempont mentén dönthetünk arról, hogy egy-egy fejlesztést, projektet érdemes-e megvalósítani, és a különböző gazdálkodási alternatívák közül kiválasztani azt, amelyik előnyösebb a

24

társadalom számára. Az egyik döntési lehetőség a költség-haszon elemzés, melynek során pénzben kifejezve értékeljük a társadalmi-gazdasági hatásokat (Damart és Bernard, 2009). Alkalmazása során a tervezett beruházás, projekt vagy gazdasági alternatíva összes költségét és hasznát számításba vesszük, és csak akkor valósítjuk meg, ha az összes haszon pénzben kifejezett értéke meghaladja az összes költségét (Nijland et al., 2003). Ha több projektet hasonlítunk össze, akkor azt választjuk, ahol a hasznok leginkább meghaladják a költségeket.

A költség-haszon elemzés legfontosabb előnye, hogy különböző alternatívákat (pl. egy adott területen vágásos és folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást) egyetlen közös mértékegységben, pénzértékben fejez ki, így azok könnyebben összehasonlíthatóvá válnak.

A költség-haszon elemzés lépései az alábbiak szerint alakulnak egy erdőterület jövedelmezőségének pénzügyi értékelése esetében:

1. Erdőművelési rendszerek (üzemmódok, alternatívák, pl. hagyományos vágásos és természetközeli szálaló) felvázolása.

2. Az alternatívák költségeinek beazonosítása (induló beruházási költségek, fenntartási, művelési költségek).

3. Az alternatívák költségeinek számszerűsítése.

4. Az egyes alternatívák hasznainak beazonosítása (pl. fahozamok stb.).

5. Az alternatívák hasznainak számszerűsítése.

6. A költségek és a hasznok összehasonlítása.

7. Érzékenységvizsgálat (a bemenő adatok változtatása milyen hatással van az egyes alternatívák sorrendjére).

8. A legjobb alternatíva kiválasztása.

Amennyiben különböző erdőművelési rendszereket szeretnénk költség-haszon alapon összehasonlítani, pontosan ismernünk kell az egyes művelési módokhoz kapcsolódó költségek és hasznok időbeli eloszlását is, ezekről ad áttekintést a nemzetközi szakirodalomban például Knoke (1998) vagy Reininger (2010). A hazai szerzők közül többek között Lett (2009), illetve Marosi és szerzőtársai (2013) foglalkoznak az erdőművelés különböző szakaszaiban felmerülő költségekkel és hasznokkal.

A következő példa röviden bemutatja a költség-haszon elemzés logikáját, míg a különböző művelési módok részletes, több szempontú összehasonlítására a 3. fejezetben térünk ki.

Példa: magyarországi bükkerdők fahozamának ökonómiai modellezése (a vágásos és szálaló üzemmód összehasonlítása)

Az elemzés háttere

Az erdészeti és természetvédelmi szakemberek körében egyre nagyobb érdeklődésre tart számot a kérdés, hogy a hagyományos, vágásos erdőművelés alternatívájaként mennyiben lehet életképes a folyamatos borítást biztosító, szálaló erdőgazdálkodás. A két különböző erdőművelési rendszert (üzemmódot) számos szempont mentén lehet összehasonlítani, az egyik lehetséges eszköz a gazdasági, ezen belül a költség-haszon elemzés. A két erdőművelési rendszer legfontosabb jellemzői röviden:

1. Vágásos üzemmód: bizonyos időszakonként, a vágásérettségi kor elérésekor a teljes faállomány kitermelésre kerül (véghasználat), majd ezt követi az újbóli felújítás.

Nagyobb területen az egyes állományok kitermelése szabályos időszakonként követheti egymást.

25

2. Szálaló üzemmód: folyamatos borítottságot biztosító, véghasználat nélküli erdőművelési rendszer, az erdő tájképi értéke, megjelenése a művelés során nem változik.

A szálaló üzemmód során a kitermelés nem egyszerre, hanem a vágásérett faegyedek időszakonkénti kitermelésével történik.

Az elemzés menete

Schiberna és munkatársai (2012) magyarországi bükkerdők esetében vizsgálják a különböző üzemmódok költségeit és jövedelmeit. Vágásos üzemmód esetén az erdőrészletek kora alapján jól elkülöníthetők az egyes szakaszok, amelyek költségei és bevételei jelentősen eltérnek egymástól:

- erdőfelújítás,

- törzskiválasztó gyérítés, - növedékfokozó gyérítés,

- felújító vágás (bontó és véghasználati).

Szálaló üzemmód esetén az egyes szakaszok nem különíthetők el egymástól ilyen módon, a szálalás visszatérési idejének gyakorisága szerint egy időben és egy művelet keretében történnek a beavatkozások (másokra esetleg nincs is szükség).

Az elemzés a vágásos művelésű bükkerdő vágásfordulójával megegyező időtávra (110 év) vetíti az egyes üzemmódok költségeit és hasznait. Az összehasonlíthatóság érdekében minden pénzáramot 2010-es Ft-értékre számítottak át.

A számítás során figyelembe vett költségek:

Fakitermelési díjak (a hasznosítható/értékesíthető faanyag köbméterére vetítve. Eltérő lehet a művelési módok szerint: vágásos üzemmód esetén a véghasználat esetében alacsonyabb, a gyérítések során magasabb, míg szálaló üzemmód esetén időszakonként állandó).

Erdőfelújítási költségek (a fakitermeléshez nem közvetlenül kapcsolódó – pl. ápolási – költségek, általában hektárra vetítve. Jelentős különbségek vannak az egyes üzemmódok között). Ezeket a költségeket vetették össze a bevételekkel, amelyek ez esetben az értékesíthető faanyagból származnak. A két üzemmód között itt is jelentős különbségek vannak:

- a kitermelhető faanyag mennyisége: a vágásos üzemmód esetében főleg (de nem kizárólag) a véghasználat idejére koncentrálódik, szálaló üzemmódnál időben egyenletesen oszlik el,

- a kitermelhető faanyag minősége: vágásos üzemmód esetében a nagyobb átmérőjű, értékesebb rönkök kitermelése főként a véghasználatra esik, a szálaló üzemmódnál időben egyenletes a minőség eloszlása.

Egyéb befolyásoló tényezők

A költség-haszon elemzés logikáját bemutató példában a faanyag értékesítése jelentette a hasznokat. Az elemzés ugyanakkor kiterjeszthető a többcélú erdőgazdálkodás logikája mentén, figyelembe vehetők az egyes üzemmódok közötti esetleges különbségek egyéb területeken is (pl. az erdők turisztikai haszna vagy az erdők védelmi funkcióinak hatékonyabb működése – figyelembe véve a szálalás során megtartott teljes borítást stb.).

E tanulmány későbbi részei a közgazdasági elemzés ez irányú kiterjesztési lehetőségeiről adnak iránymutatást.

26 1.3.2 A pénz időértéke

Az ökoszisztéma-szolgáltatások, illetve a hozzájuk kapcsolódó beruházások általában hosszú távra vonatkoznak. Gyakori, hogy a beruházási költségek a beruházási időszak elején, míg a remélt hasznok később, hosszú évekre elosztva vagy éppen az időszak végén jelentkeznek. Hogyan összegezhetjük ezeket?

A közismert „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” (egészen pontosan jobb ma egy veréb, mint holnap egy veréb…) megállapítást a közgazdasági szaknyelvben a pénz időértékének nevezik, miszerint a mostani 100 Ft értékesebb számunkra, mintha csak 10 év múlva kapnánk ugyanennyit.

Hasonlóképpen, általában jobban „fáj” most 100 Ft-ot kifizetni, mintha mindezt csak 10 év múlva kellene megtenni.

Hibát követünk el tehát, ha a jelenbeli és jövőbeli költségeket és hasznokat automatikusan összeadjuk, anélkül, hogy figyelembe vennénk azt, hogy a későbbi pénz kevésbé értékes, mint a mostani.

Példa: egy önkormányzat a településhez tartozó ártéri területen 5 évente irtással szeretné visszaszorítani a gyalogakácot, amely a terület természetvédelmi és esztétikai értékét egyaránt rontja.

Az aktuális irtáson már túl vannak, a megbízott vállalkozó a következő beavatkozást (5 év múlva) 2 millió Ft-ért, az azt követőt (10 év múlva) 2,5 millió Ft-ért vállalja. Alternatívaként kedvezményes árat kínál: ha az önkormányzat már most előre fizet, 3,5 millió Ft-ért elvégzi a két időszaki irtást. Ha van az önkormányzatnak rendelkezésre álló pénzügyi forrása, vajon megéri-e 3,5 millió Ft-ért kiváltani a jövőbeli 4,5 millió forintot? (Tételezzük fel, hogy a vállalkozás csődjének esélye elhanyagolható és biztosan elvégzi a munkát.)

A jövőbeli költségek/hasznok mostani értékét (közgazdaságtani szakszóval jelenértékét) úgy kapjuk meg, ha azokat egy megfelelő diszkontrátával (vagy leszámítolási rátával) diszkontáljuk.

Ha a diszkontráta 5%, akkor a jövőbeli munkálatok jelenértéke:

PV = C1/(1+r)^t1 + C2/(1+r)^t2, ahol

PV a jelenérték (present value), Ci az egyes időszakokban jelentkező pénzáramlás, r a diszkontráta, ti

pedig az időpont. Így tehát

PV = 2.000.000/(1,05)⁵ + 2.500.000/(1,05)¹⁰= 1.567.052 + 1.534.783 = 3.101.835 Ft, tehát bizonyosan nem éri meg 3,5 millió forintot most kifizetni a jövőbeli munkálatokért.

A pénz időértékét tehát figyelembe kell vennünk a döntések során. (A diszkontráta helyes megválasztására a későbbiekben még visszatérünk.)