5.1 A cserszegtomaji ültetvény megfigyeléséből levont következtetések
Az első és az utolsó felmérés eredményei közötti különbségek azt mutatták, hogy azon táblákban ahol a tünetek százalékos aránya magas volt, sokkal nagyobb mértékben emelkedett a tünetes tőkék mennyisége összehasonlítva egy olyan táblával ahol a beteg tőkék csak alacsony százalékban voltak megtalálhatóak az adott táblán. A tünetek már a telepítést követő 2-3. évben is megjelenhetnek (IX, és X. tábla), de ahhoz, hogy jelentős károkat okozzanak ezek a kórokozó gombák, több évnek kell eltelnie. Számos fiatal telepítésű táblában történt mintavételezésünk során bebizonyosodott, annak ellenére, hogy egy adott tőke nem mutatta a betegség tüneteit, tudtunk kórokozókat izolálni a fás szövetekből. A szövetekben meg kellett jelennie, egy bizonyos károsodásnak, ahhoz, hogy a tünetek jól láthatóan megjelenjenek egy adott tőkén.
5.2 A Diplodia seriata és Phomopsis viticola kórokozók sporulációjának időpontja
Felméréseink azt mutatták, hogy szaporítóképleteket a metszési időszak közepén-végén találtunk a legnagyobb mennyiségben, mely február végétől márcus végéig tartott. A kórokozók biológiáját ismerve, a legkritikusabb időszakban történt meg a szaporítóképletek kiszóródása a termőképletekből. A legnagyobb koncentrációban akkor voltak az általunk talált kórokozók, amikor a legnagyobb mértékű sebzés (a metszés miatt) a vegetáció során a fás részeken.
Megfigyeléseink azt mutatták, hogy a légkörben a hőmérséklet és a csapadék együttesen van hatással a szaporítóképletek koncentrációjára. Csapadékos periódus követően (10 mm feletti átlag) amikor a hőmérséklet is meghaladta a 8 oC-ot, ezt követően tapasztaltuk először a szaporítóképletek megjelenését a csapdákon. Az ezt követő időszakban több csapadék hullott, és a hőmérséklet is emelkedett, a sporuláció intenzitása is jelentős mértékben megnövekedett.
Majd amikor a csapadék mennyisége csökkent, a sporuláció intenzitása is csökkent az ültetvényben. A felméréseink azt mutatták, hogy ennek a két időjárási elemnek együttes hatása határozza meg a szaporítóképletek mennyiségét az ültetvényen belül. Vizsgálataink kiterjesztésével egy előrejelzési modell is megalkotható lenne, mint ahogy Lalancette és mtsai. (2003) a levegő páratartalma és a hőmérséklete alapján alkotott modellt a Phomopsis amygdali sporulációjára. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a két megfigyelt kórokozó
korábbi időpontban tudtuk csapdázni, illetve azok koncentrációja is korábban lett nagyobb, mint a Diplodia seriata-é. A spórák csapdázására léteznek fejlettebb módszerek is (Magyar és Szécsi, 2002). Vizsgálatainkhoz a legegyszerűbb módszert próbáltuk kiválasztani.
Mindenképpen figyelemmel kell kísérnünk a metszési időszak során a hőmérsékleti és csapadék paramétereket, és lehetőleg jelentős mennyiségű csapadék után ne metszünk az ültetvényben vagy vegyszeresen védekezzünk közvetlenül a metszést követően. Ilyen megfelelő készítmény vizsgálataink szerint lehet a famoxadon-mankoceb hatóanyagtartalmú fungicid (4.5. fejezet). A 4.3. fejezet 27. ábráján jól megfigyelhető, hogy a vizsgálati időszak során volt olyan periódus, amikor a csapdákon nem tapadtak meg szaporítóképletek, tehát ebben az időszakban nem voltak jelen az ültetvény légkörében. Esetlegesen ebben az időszakban elvégzett metszés jelentős mértékben gátolná a kórokozók továbbterjedését egy ültetvényen belül.
5.3 Növényvédő szerek tesztelése
Spóracsapdás kísérleteink eredményei alapján, megkíséreltük egy olyan hatóanyag tesztelését, amely hatékonyan elpusztítja az általunk vizsgált kórokozó gombákat. Vizsgálatainkba több készítményt (hatóanyag kombinációt) is bevontunk. Eredményeink azt mutatták, hogy a réz (Cu) hatóanyagtartalmú készítmények hatástalanok az általunk tesztelt kórokozókra (Diplodia seriata, és Phomopsis viticola). A Phomopsis viticola -ra vonatkozóan Nita és mtsai (2006) hasonló eredményt kaptak, amely szerint a réz hatóanyagtartalmú készítmények teljesen hatástalannak bizonyultak, viszont mankoceb hatóanyagtatalmú fungicid 44-100 % közötti gátló hatást fejtett ki. Tehát más hatékony hatóanyagot kellett keresnünk, amely képes elpusztítani a fent említett két gombát. Az általunk tesztelt famoxadon+mankoceb tartalmú készítmény bizonyult a leghatékonyabbnak. Laboratóriumi, és szabadföldi eredmények azt mutatták, hogy a készítmény képes volt hatékonyan elpusztítani a vizsgált gombákat, illetve a metszési felületre juttatva meggátolta a kórokozó behatolását a növényi szövetekbe. Tehát a készítmény kiválónak bizonyult a prevenciós kísérletekben. A készítmény kontakt-hatású,
5.4 Patogenitási tesztek
A patogenitási tesztek során a Vitis nemzetség fajainak fogékonyságát vizsgáltuk, elsősorban azzal a céllal, hogy a fajok között található e olyan, amely rezisztens a tőkepusztulás kórokozóira. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált 6 faj között nem találtunk rezisztenciaforrást. A kísérletbe vont fajok nagy mértékben fogékonyak a vizsgált kórokozókkal kapcsolatban.
A szaporítóanyag előállítás során alapkövetelmény, hogy az alap anyag egészséges legyen. Az egyes oltási komponensekbe (alany, nemes) a kórokozók képesek átjutni az oltást követően, ezért rendkívül körültekintően kell eljárnunk az oltási munkálatok során, hogy az általunk használt alany, illetve nemes egészséges legyen. Az eszközök, amelyekkel a műveleteket végezzük szintén kórokozómentesek legyenek. Kísérleteinkben nem találtunk ellenálló alanyfajtát vagy fajtajelöltet a vizsgált kórokozókkal szemben, de az egyes fajták fás szöveteinek belsejében a kórokozók terjedésének mértéke eltérő volt. Tehát az alanyok begyűjtésekor körültekintően kell eljárni, hogy csak egészséges fás szövetű szaporítóanyagot alkalmazzunk az oltási folyamat során. Vizsgálataink rá világítottak arra, hogy az intenzív növekedésű kórokozók képesek a vegetáció során a hajtásvégig eljutni akár csak Rumbos és munkatársai vizsgálatai során (2005), tehát a betakarításkor a vessző teljes hosszában mutathatja a tüneteket a szöveteiben (Varga és Kocsis, 2005), így a szaporítóanyag eredési százaléka jelentősen alacsonyabb lesz az elvárhatónál, illetve a tünetek már az oltvány-iskolában is megjelenhetnek. Ugyanakkor vizsgáltunk olyan fajtákat, amelyek szöveteiben lassabban terjedtek a kórokozók, ezáltal az ezen fajtákról gyűjtött vesszőkből nagyobb eséllyel találunk egészséges szövettel rendelkező részeket, annak ellenére, hogy a tőke egyes részei mutatták a betegségre jellemző tüneteket.
A ’Pinot’ fajtacsoport vizsgálata szabadföldi tapasztalatok alapján indult. Egy rendkívül sok tüneteket mutató tőkét tartalmazó Sauvignon blanc táblán, a beteg tőkék között találtunk egészséges tőkéket is. A tünetmentes tőkék az esetek jelentős részében Pinot blanc tőkék voltak. A vizsgálat célja elsősorban az volt, hogy a termő fajták között találunk-e különbséget a fajták között. A kísérletek során az eredmények azt mutatták, hogy nem csak fajon belül, de fajtacsoporton belül is adódhatnak jelentős különbségek fogékonyságban. Az eredményeink alapján megállapítható, hogy egyes fajták, amelyek esetében bizonyos tőkerészei mutatják a jellegzetes tüneteket, mivel a kórokozók lassabban terjednek a szöveteik belsejében, nincs