A kórokozó gombák okozta tőkepusztulás elleni agrotechnikai és vegyszeres védekezés

A tőkepusztulás okozói elleni vegyszeres védekezés nehezen megoldott, mivel a kórokozók a szőlőtőkék fás szöveteiben élnek. Ezért a vegyszerek hatóanyagai nem tudnak közvetlen kontaktusba lépni az adott növényben károkat okozó organizmussal. Mindezek mellett gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni a védekezéskor, hiszen a tünetet mutató beteg tőkék nem homogén eloszlást mutatnak az ültetvényben, hanem a beteg tőkék szórtan helyezkednek el az adott táblában. Tehát mérlegelni kell, hogy gazdasági szempontból, kell-e védekezni, vagy a tőkék eltávolítása pénzügyi szempontból kedvezőbb megoldás.

Mindenképpen fontos, a telepítés előtt felmérni, hogy az általunk kiválasztott területen a telepítést megelőzően milyen kultúra volt. Ismernünk kell a kivágott ültetvény korábbi állapotát, milyen mértékben jelentek meg a tőkepusztulás tünetei az ültetvényben.

A telepítéskor a legfontosabb, az egészséges szaporítóanyag. Tehát a területre csak ellenőrzött oltványokat ültessünk. Az oltás során az oltási komponenseken sérüléseket hozunk létre, és a tőkeelhalás kórokozói ezeken a sebeken megtapadva gyorsan bejutnak a tőkék szöveteibe, elpusztítva ez által a fiatal növényeket (Sparapano és mtsai. 2000). Tehát az oltáskor nagy figyelmet kell fordítanunk az oltási higiéniára, hogy meggátoljuk a kórokozók esetleges továbbterjedését. Sajnálatosan a tőkepusztulás kórokozói képesek az oltásforradás folyamata következtében az egészséges oltási komponensbe is átterjedni (Varga és Kocsis 2005).

Whiteman és munkatársai (2003) az oltvány előállításkor alkalmazott eszközökről (áztató kádak, oltási eszközök) is izoláltak kórokozókat.

A vegyszeres védekezés lehetőségei az oltványelőállítás esetében az oltási komponensek növényvédőszeres, vagy vegyszeres oldatba való merítését jelenti. A Dél Afrikai oltványelőállító üzemekben több kémiai hatóanyag együttes alkalmazását részesítik előnybe (kaptán, iprodion, 8-hidroxikinolin szulfát, ammónia) (Marais és Westhuizen 1978). Bár később bizonyítás nyert, hogy a hatékonyságuk nem kielégítő a tőkepusztulást okozó kórokozókkal szemben (Groenevald és mtsai. 2000).

További vegyszeres védekezéssel kapcsolatos vizsgálatokat végeztek Fourie és munkatársai (2001). Az általuk tesztelt benomil (Magyarországon visszavonták az engedélyokiratát) és foszforsav hatásmechanizmusához hasonló készítmények jó eredményekkel kecsegtetnek, de

A vegyszeres kezelések mellett alternatív lehetőség még a meleg vizes kezelés (Hot Water Treatment). Több kutató is foglalkozott a kezelés hatékonyságának minőségével (Crous és mtsai. 2001, Laukart és mtsai. 2001, Whiting és mtsai. 2001). A végső konkluzió az hogy az 51 ^oC meleg vizes kezelés gátolja a kórokozók micéliumának növekedését, illetve a konídiumok fejlődését, és a kezelés hőmérsékletem nem károsítja a növényi szöveteket (Whiting és mtsai. 2001).

Az agrotechnikai védekezésre kevés lehetőség adódik. Elsődlegesen a sorközök mélyművelése nem ajánlott, mivel a sekélyen gyökerező fajták esetében, a gyökereken sebzés keletkezik azok felületén (Scalabrelli és mtsai. 2005).

Fitotechnika tekintetében két fontos tényezőt kell szem előtt tartanunk, az egyik a metszés során okozott sebzések a tőkék felületén, a másik a venyige kezelése.

A metszés során sebzési felületeket hozunk létre a tőkék fás részein, amely sebzéseken a kórokozó gombák megtapadhatnak, és a növényi szövetekbe bejutva súlyos károkat okozhatnak. A kórokozók továbbterjedését két módon gátoljuk. Vagy a sebzést, vagy a metszéskor használt eszközt (Scalabrelli és mtsai. 2005) kezeljük valamilyen hatóanyaggal, készítménnyel, vagy fertőtlenítő vegyszerrel. A másik nagyon fontos feladat, a levágott venyge megfelelő kezelése. A sorközből a venyigét el kell távolítani. Lecomte és munkatársai (2005) kísérleteik során felmérték, hogy a levágott venyigében található kórokozók milyen hosszú ideig fertőző képesek a metszéstől számítva. Megfigyelték, hogy például a Botryosphaeria obtusa (anamorf: Diplodia seriata) a venyige fás szövetében, akár négy évig is képes megőrizni fertőzőképességét.

A kórokozók elleni védekezés következő lehetséges módszere a növényvédő szeres védekezés. Ha a vegyszeres védekezés mellett döntünk még mindig fenn áll a kérdés, hogy a teljes táblát kezeljük az alkalmazni kívánt vegyszerrel, vagy csak folt kezelést végezzünk, tehát csak a tüneteket mutató tőkéket kezeljük-e.

Hewitt és Pearson (1952) permetezési kísérlete azt bizonyította, hogy az egész tábla kezelése nagyobb mértékben csökkentette a tünetet mutató tőkék mennyiségét, mint a foltkezelés.

Nátrium-arzenát hatóanyaggal végezték a kezelést. Sajnos ez a módszer nem jelentett tartós

demetilanion inhibitor, fosetil-Al). A hatóanyagok nagymértékben csökkentették a kórokozók növekedési erélyét. A foszfanát származékok (fosetil-Al) esetében nem tapasztaltak fungicid, vagy fungisztatikus hatást (Groenewald és mtsai., 2000, Jaspers, 2001), de ezek a hatóanyagok szinergista hatást fejtettek ki a kezelt tőkék szöveteiben. Növelték a tőkék szöveteiben a rezveratrol és a fitoalexinek koncentrációját, ezáltal egy természetes ellenállóságot indukálva a növényben a kórokozókkal szemben.

A tőkepusztulás esetében a vegyszeres kezelések általában a prevencióra szorítkoznak, tehát a metszési felületeket kezelték növényvédő szerekkel (Carter és Price, 1975, Gendloff és mtsai.

1983, Moller és Kasimatis, 1980, Munkvold és Marois, 1993). Sajnos ezek a készítmények nem tudtak hosszú távon védelmet nyújtani, mivel nem tudtak a fás szövetekbe bejutni (Price és Carter, 1975). A mikroelemek közül a bór tartalmú levéltrágyák képesek csökkenteni a kórokozó továbbterjedését az ültetvényben. Rolhausen és Gubler (2005) által végzett kísérletekben a bór tartalmú levéltrágyával kezelt táblában a tünetet mutató tőkék mennyisége a tizedére csökkent a kontroll parcellához képest.

A környezetkímélő gazdálkodás előtérbe kerülése következtében a bilógaia védekezési módszerek kidolgozására is nagy hangsúlyt fektetnek a kutatások. A kutatók olyan antagonista szervezetek vizsgálnak, amelyek hatékonyak lehetnek ezen kórokozókkal szemben, legyen ez akár mikoparazita gomba, vagy olyan organizmus amely a mikotoxikus anyagot bocsát ki. A kutatások során számtalan antagonista gombát alkalmaztak, amelyek hatékonyak a tőkepusztulást okozó kórokozókkal szemben. A leghatékonyabbnak a Trichoderma harzianum, Trichoderma atroviridae, Bacillus subtilis (Ferreira és mtsai. 1991), Fusarium lateritium (Nees: Fr), és a Cladosporium herbarum (Pers: Fr.) (Munkvold és Marois, 1993), Glomus intraradices fajok voltak. A legtöbbet vizsgált faj a Trichoderma harzianum (Trichodex) és a belőle készült készítmények voltak (Harvey és Hunt, 2005, John és mtsai., 2005, Escoriaza és mtsai., 2005).