Vizsgálatainkhoz a West-End City Center bevásárlóközpontjában a térkiképzésnek köszönhetően több helyszín is alkalmas. A gyorséttermek vendégeinek megfigyelését az étterem fölötti szintről, lehetőleg a megfigyeltek számára észrevétlenül végezzük. Sajnos a relatíve nagy megfigyelési távolság és a madárperspektíva nem teszi lehetővé a tekintetek irányának megállapítását, így csak az alaphipotézisek lesznek vizsgálhatók.
Az egyes vendéglátóhelyek térkialakítása lehetővé teszi, hogy vizuálisan egy, vagy több oldalról is lehatárolt, valamint nyílt, szabadon átjárható térségben kialakított étkezőhelyeken figyeljük meg a vendégek viselkedését.
A GYAKORLAT MENETE
A gyakorlat célja
A fenti rövid áttekintés után a gyakorlat feladata annak eldöntése, hogy vajon az ember esetében megfigyelési adatokkal alátámaszthatók-e a sok faj esetében igazolható hipotézisek, miszerint:
1. A táplálkozó csoport méretének növekedésével nő az éberség (csoportszinten), a csoportban táplálkozó egyed éberségi szintje ugyanakkor csökkenhet
2. A felpillantások száma függ a táplálkozóhely térbeli kiképzésétől
A teendők sorrendje a gyakorlat során
• Az adatlapon az alábbi séma alapján jelöljük az étkezőhely
• térkiképzését (körök: ülőhelyek, négyzet: asztal, téglalapok: vizuális
• lehatárolás). Csak azokat a székeket jelöljük be, amelyeken a megfigyelt
• személyek helyet foglaltak, jelöljük a széken ülő személy nemét (f: férfi, n: nő).
Csoportos táplálkozás közben megnövekedett éberség embernél:
függ-e az étkezés közbeni körülnézés a csoportmérettől?
• Az alanyokat a helyfoglalás sorrendjében válasszuk ki. A megfigyelés a helyfoglalást követően 5 percig tart.
Ha az étkezés a megfigyelési időnél rövidebb ideig tart, akkor az adatokat töröljük és új megfigyelést kezdünk.
Minden megfigyelt csoportnál jegyezzük fel a felpillantások számát. Felderítő viselkedésnek a tányérról/ételről való felpillantás számít, ami láthatóan nem közvetlenül az asztaltárs(ak)ra irányul.
• A megfigyeléseket és az adatgyűjtést párban végezzük és a kiértékelésben a mérőpárok egymás adatait használják.
• Megfigyelendő csoportok: egy, kettő és négyfős csoportok, nyílt és vizuálisan lehatárolt térrészben, minden esetben 5-5 csoport, összesen 30 csoport. Az adatgyűjtésre három óra áll rendelkezésre. Megfigyelő párban dolgozva a feladatok tetszés szerint feloszthatók (15-15 megfigyelési csoport). Ha a vendéglátóhely térkiképzése, vagy a vendégforgalom nem teszi lehetővé az eredetileg tervezett csoportméretek megfigyelését, akkor mindenképpen arra kell törekedni, hogy a nyílt és a vizuálisan lehatárolt területen megfigyelt csoportokban a létszámok megegyezzenek és a legkisebb- és a legnagyobb létszámú csoportok között legalább két főnyi eltérés legyen (tehát 1,(2),-3, vagy 2,(3)-4, de következetesen, mindkét környezetben.)
• A megfigyelési adatokról a gyakorlat végén a statisztikai kiértékeléshez másolatot kell készíteni és az eredeti adatokat aláírva le kell adni!
• Az adatok statisztikai értékelése:
• a/ Védettség hatása a felpillantások számára. Ehhez a vizsgálathoz a nyílt térrészen, illetve a vizuálisan lehatárolt térrészen étkezők felpillantásainak számát hasonlítjuk össze (csoportos felpillantások számát, valamint az egyedi felpillantások számát). Hipotézisünk az, hogy a védett térrészben táplálkozók mind csoportszinten, mind egyedi szinten kisebb éberséget mutatnak az ötperces megfigyelési idő alatt, mint a nyílt területen étkezők. Az összehasonlításhoz kétmintás t-tesztet alkalmazunk. Hipotézisünk megtartását erősíti, ha a nyílt és a zárt térrészben étkező csoportok között a felpillantások számában szignifikáns eltérést kapunk eredményül (vagyis a két függetlenül mintázott populáció átlaga eltérő). A kiértékelés során megadandók:
csoportátlagok, szórások (táblázatosan és grafikusan ábrázolva), t- és p értékek, csoportlétszámonként – a kapott eredmények rövid, szöveges értékelése.
• b/ Csoportméret hatása az éberségre. A “kezelés”-nek, vagyis a csoportlétszámnak a felpillantások számára gyakorolt hatását varianciaanalízis segítségével elemezzük (egyutas ANOVA). Független változónk a csoport létszáma, függő változónk a felpillantások száma (csoport, illetve egyedi szinten). Több minta (esetünkben 3) átlagát kell összehasonlítanunk és eldönteni, hogy a mintákon belüli és a minták közötti varianciák különböznek-e. Magadandók: alapstatisztika (átlagok, szórások – táblázatban és grafikusan), ANOVA eredmény táblázat (külön-külön a két környezettípusra). Kérdés, hogyha az ANOVA használatával eldöntöttük, hogy a csoportok átlagai különböznek, akkor mely csoportok (átlagai) között van különbség? Ennek eldöntésére Tukey-próbát alkalmazzunk (egyenlő mintanagyságok esetében), amely páronkénti összehasonlításban megadja, hogy mely csoportok különböznek egymástól szignifikánsan. Megadandó az alapstatisztika grafikus ábráján a csoportok közötti összehasonlítások eredménye, valamint a p-érték. A két eltérő környezet (nyitott, ill. vizuálisan határolt étkezési hely) hatását (csak itt és most) nem kell statisztikailag elemezni. A kapott eredményeket a címben feltett kérdésre adott rövöd szöveges értékeléssel együt kell beadni.
• Kérdések: nem használtuk fel a rögzített adatok közül a megfigyeltek nemét. Milyen hipotézisek tesztelésére lenne alkalmas ez az adat? Hogyan lehetne a két eltérő környezet (nyitott, ill. vizuálisan határolt étkezési hely) és a csoportméret felpillantások számára gyakorolt együttes hatását statisztikailag kiértékelni? Milyen (statisztikai értelemben vett) feltételek teljesülése esetén lennének a gyakorlat időtartama alatt rögzített adatok alkalmasak ennek a kérdésnek a vizsgálatához? Különböző megfigyelési helyszínek (más- más üzemeltető) közötti összehasonlításban milyen hipotéziseket lehetne tesztelni a felvett adatok alapján?
• Legalább egy kérdésre kidolgozott választ kérek!
A statisztikai kiértékeléshez bármely hozzáférhető statisztikai programcsomag (SPSS, Statistica) használható, vagy az Etológai tanszék honlapjáról letölthető InStat 3.0 demo verziója, de magával az Excellel is megoldható a feladat.
A statisztika alkalmazásához a jelen gyakorlati jegyzet utolsó két fejezete nyújthat segítséget.
Csoportos táplálkozás közben megnövekedett éberség embernél:
függ-e az étkezés közbeni körülnézés a csoportmérettől?
16.1. melléklet
Csoportos táplálkozás közben megnövekedett éberség embernél:
függ-e az étkezés közbeni körülnézés a csoportmérettől?
16.2 melléklet
IRODALOM
Arenz, C. L., Leger, D. W. 1999a. Thirteen-lined ground squirrel (Sciuridae: Spermophilus tridecemlineatus) antipredator vigilance decreases as vigilance cost increases, Anim. Behav., 57, 97-103
Arenz, C. L., Leger, D. W. 1999b. Antipredator vigilance of juvenile and adult thirteen-lined ground squirrels and the role of nutritional need. Anim. Behav., 59, 535-541
Bednekoff, P. A., Lima, S. L. 1998. Randomness, chaos and confusion in the study of antipredator vigilance.
TREE, 13: 284-287
Bertram, B. C. R. 1980. Vigilance and group size in ostriches, Anim. Behav., 28: 278-286
Blumstein, D. T. 1996. How much does social group size influence golden marmot vigilance? Behaviour, 133:
1133-1151
Butterworth, G.E., Itakura, S. 2000. How the eyes, head and hand serve definite reference, Br J. Dev. Psychobiol., 18: 25-50.
Dunbar R. I. M., Cornah L, Daly F. J., Bowyer K. M. 2002. Vigilance in human groups: A test of alternative hypotheses. Behaviour, 139: 695-711
Hamilton, W. D. 1971. Geometry for the selfish herd. J. Theor Biol., 31: 295-311 Csoportos táplálkozás közben megnövekedett éberség embernél:
függ-e az étkezés közbeni körülnézés a csoportmérettől?
Jones, M. E. 1998. The function of vigilance in sympatric marsupalial carnivores: the eastern quoll and the Tasmanian devil. Anim. Behav., 56, 1279-1284
Roberts, G. 1996. Why individual vigilance declines as group size increases, Anim. Behav., 51, 1077-1086.
Treves, A. 1998. The influence of group size and neighbors on vigilance in two species of arboreal monkeys.
Behaviour, 135: 453-481.
Treves, A. 2000. Theory and method in studies of vigilence and aggregation, Anim. Behav., 60. 711-722.
Csoportos táplálkozás közben megnövekedett éberség embernél:
függ-e az étkezés közbeni körülnézés a csoportmérettől?
17. fejezet - A kutya kötődésének etológiai vizsgálata
Gácsi Márta
A GYAKORLAT CÉLJA
Napjainkban heves szakmai viták folynak arról, vannak-e az állatoknak érzelmeik, illetve biológiai szempontból valóban meghatározhatók e a pszichológusok által elkülönített „elsődleges” és „másodlagos” érzelmek. Az evolúciós szemléletű etológiai megközelítés szerint a humán képességek és készségek eredete az állatvilágban csak úgy fedhető fel tudományos igénnyel, ha a megfigyelhető viselkedések aprólékos leírásával és elemzésével vizsgáljuk a jelenségeket.
Bár az érzelmeket sokan alapvetően humánspecifikus belső állapotnak tartják, kevesen tagadnák, hogy a kutyák
„szeretik” a gazdájukat. Az utóbbi években sok olyan publikáció jelent meg, amely ezt a kapcsolatot tárgyalja, és olyan kutatási módszereket mutat be, amelyek megmutathatják, valójában mennyire egyedülálló a kutyák gazdával szembeni „kötődési” kapcsolata. A gyakorlat során a legelterjedtebb ilyen teszttel és annak kiértékelési módjával ismerkedhetnek meg a hallgatók.
BEVEZETÉS
Elméleti áttekintés
A szülőhöz valókötődés fő funkciója, hogy biztosítsa az utód ragadozóktól vagy egyéb veszélyforrásoktól való védelmét és a megfelelő forrásokkal való ellátását. Tehát a kötődés nem csak szociális vonzódást vagy általános preferenciát jelent, bár a korai kutatások még ilyen értelemben használták. A kötődési folyamat alakulását és a benne fő szerepet játszó mechanizmusokat részletesen kutatták, ám abevésődés1jelenségkörén kívül eső kötődési kapcsolatok (pl. fajok közötti), illetve a szociális fajok egy részénél megfigyelhető tartós vonzódás alapos vizsgálatára sokáig csak elvétve volt példa.
Mára számos kutatási eredmény igazolja, hogy a kutya-ember kapcsolat biológiai szempontból is különleges. Bár számtalan faj ember által felnevelt egyede esetében megfigyelhető, hogy a bevésődési folyamatok speciális alakulása miatt módosul a fajtársfelismerési képesség, és az állatok például a gondozó felé mutatnak egyes fajra jellemző szociális viselkedésformákat, ezek ritkán bizonyulnak tartós kapcsolatnak2. Az pedig egyáltalán nem jellemző, hogy bármely faj esetében az anyja által felnevelt egyed kötődést mutasson egy az egyedfejlődés későbbi szakaszában megismert emberhez.
A fejlett szociális fajokon végzett kutatások fő célja mindig az emberi kötődési viselkedés jobb megértése volt, a vizsgált kérdések és a felhasznált módszerek is ennek megfelelően alakultak.A legismertebb, evolúciós szemléletű kötődési elmélet szerint a kötődés olyan tartós, aszimmetrikus szociális kapcsolat, amely feltételezi a kötődő egyed függőségét egy másik egyedtől, amely biztonságot nyújt számára (Bowlby, 1969). Ez az elmélet a kötődési rendszert a korai gyermekkorban kifejlődő biológiai alapú viselkedési rendszerek egyikének tekinteti, és a korábbi elméletekkel ellentétben, nem a gondozó élettani szükségleteket kielégítő vagy tanítói szerepét hangsúlyozza, hanem a biztonságot nyújtó szerepét állítja középpontba.