Időpont : délelőtt 10- 11 óra között Szobahőmérsékleten: 21 °C Kísérleti csoportok :
• rokon güzü (4 db)
• nem rokon güzü egér (4db)
Minden tesztelés alkalmával mind a két kísérleti csoport jelen van.
Kor: 60±5 napos Nemek aránya: 1:1 Előkészületek:
Az állatokat egy nappal a kísérlet megkezdése előtt különválasztjuk, egyedileg helyezzük el őket.
A kísérlet előtt negyed órával a kísérleti dobozba helyezzük őket, így 4 db kísérleti dobozunk lesz, amelyeket egyszerre tesztelünk. A dobozok egymástól vizuálisan elkülönítjük (nem átlátszó műanyag lappal). A kísérleti dobozokban csak faforgács van.
Kísérlet lefolyása:
Kísérlet időtartama 60 perc mely során 5 alkalommal jegyezzük fel az állatok testhelyzetét a mellékelt adatlapon.
0 perc 15 perc 30 perc 45 perc és 60 percnél Változók :
Összebújás vizsgálata egéren
• az összebújó egerek száma
• az összebújt csoportosulások száma (lehet, hogy 2esével bújnak össze)
• a rácson kapaszkodó egerek száma
• forgácson tartózkodó egerek száma
• forgácsban tartózkodó egerek száma
1. Adatbevitel.Az adatokat a hallgatók Excel táblázatba viszik a megadott minta alapján. Átlag és szórás értékeket a program segítségével kiszámolják.
2. Az adatok elemzéseAz adatokat az excel táblázatból átvisszük INSTAT statisztikai program adatlapjára.
3. Az adatok ábrázolása diagramon.Az átlagokat és szórásokat ábrázolni kell oszlopdiagram segítségével, szintén az Excel program segítségével.
4. Az adatok statisztikai analízise.Ahhoz, hogy eldönthessük az egyes csoportok különböznek e egymástól statisztikailag, össze kell vetni azokat. A statisztikai analízishez az INSTAT statisztikai programcsomagot használjuk. Ehhez az adatokat be kell másolni ebbe a programba. Mivel két független csoportot hasonlítunk össze, az adatokat t próba segítségével vetjük össze. A statisztika eredményét a t(szf)=…, p=….. módon kell megadni, az Instat program használatával.
5. Következtetések levonása és értékelés.Az eredmények alapján le kell írni milyen következtetéseket vonhatóak le az egerek összebújási vizsgálatából a kapott eredmény alapján. Az alternatív hipotézisek közül melyiket fogadható el, melyeket kell elvetni. Az értékelés készítésekor a következő kérdéseket kell megfontolni:
• A kapott eredmények mennyire egybehangzóak a korábban mások által kapott eredményekkel?
• Ha nem, mi lehet ennek a magyarázata?
• Az adatok felvétele során és az adatok elemzése kapcsán milyen újabb kérdés/ek vetődött fel?
• Hogyan lehetne tovább lépni, milyen vizsgálatot lehetne készíteni a jelenlegi eredmények ismeretében Összebújás vizsgálata egéren
13. 1. melléklet: Adatlap minta az összebújás vizsgálatához
IRODALOM
Alberts, J. R. 1978. Huddling by rat pups: group behavioral mechanisms of temperature regulation and energy conservation. J. Comp. Physiol. Psychol. 92: 231-245.
Axelrod, R. & Hamilton, W. D. 1981: The Evolution of Cooperation. Science 211: 1390-1396.
Baudoin, C., Busquet, N., Dobson, F. S., Gheusi, G., Feron, C., Durand, J. L., Heith, G., Patris, B. & Todrank, J.
2005. Male-female associations and female olfactory neurogenesis with pair bonding in Mus spicilegus. Biol. J.
Linn. Soc. 84: 323-334.
Bautista, A., Drummond, H., Martinez-Gómez, M. & Hudson, R. 2003. Thermal benefit of sibling presence in the newborn rabbit. Devel. Psychobiol., 43: 208-215.
Beauchamp, G., 1999. The evolution of communal roosting in birds: origin and secondary losses. Behav. Ecol.
10: 675.
Bihari, Z. 2004. A güzüegér (Mus spicilegus) életmódjának sajátságai és mezőgazdasági jelentősége. Növényvédelem 40: 245-250.
Összebújás vizsgálata egéren
Boix-Hinzen, C. & Lovegrove, B. G. 2001. Circadian metabolic and thermoregulatory patterns of red-billed woodhoopoes (Phoeniculus purpureus): the influence of huddling. J. Zool. Lond. 244: 33-41.
Brown, R. E. 1979. Mammalian social odors: a critical review. Adv. Study Behav. 10: 103-162.
Busquet, N. & Baudoin, C. 2005. Odour similarities as a basis for discriminating degrees of kinship in rodents:
evidence from Mus spicilegus. Anim. Behav. 70: 997-1002.
Carlsen, M., 1993. Migrations ofMus musculus musculusin Danish Farmland. Z. Saugetierk 58: 172–180.
Colombeli-Negrel, D. & Gouat, P. 2006. Male and female mound-building mice, Mus spicilegus, discriminate dietary and individual odours of conspecifics. Anim. Behav.72: 577-583.
Crowcroft, P. & Rowe, F. P. 1963. Social organisation and territorial behaviour in the wild house mouse (Mus musculus L.). Proc. Zool. Soc. Lond., 140: 517–531.
Csányi, V. 1994. Etológia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Gheusi, G., Goodall, G. & Dantzer, R. 1997. Individually distinctive odours represent individual conspecifics in rats. Anim. Behav., 53: 935-944.
Gilbert, C., McCafferty, D., Le Maho, Y., Martrette, J.-M., Giroud, S., Blanc, S., Ancela, A., 2010. One for all and all for one: the energetic benefits of huddling in endotherms. Biol. Rev. 85: 545–569.
Groó, Z., Szenczi, P., Bánszegi, O., Altbäcker, V. 2013. Natal dispersal in two mice species with contrasting social systems. Behav. Ecol. Sociobiol., 67: 235-242
Gouat, P., Patris, B. & Lalande, C. 1998. Conspecific and heterospecific behavioural discrimination of individual odours by mound-building mice. Comptes Rendus De L Academie Des Sciences Serie III-Sciences De La Vie-Life Sciences 321: 571-575.
Feron, C. & Gheusi, G. 2003. Social regulation of reproduction in the female mound-builder mouse (Mus spicilegus).
Physiol Behav.78: 717-722.
Hamilton, W. D. 1964. The genetical evolution of social behavior. J Theor Biol 7: 1-52.
Hurst, J. L., Payne, C. E., Cnevison, C. M., Marie, A. D., Humphries, R. E., Robertson, D. H. L., Cavaggioni, A.
& Beynon, R. J. 2001. Individual recognition in mice mediated by major urinary proteins. Nature 414: 631-634.
König, B. 1989. Behavioural ecology of kin recognition in house. Ethol. Ecol. Evol. 1: 99–110.
König, B. 1994. Components of lifetime reproductive success in communally and solitarily nursing House mice -a l-abor-atory study. Beh-av. Ecol. Sociobiol. 4: 275-283.
Krackow, S. & Matuschak, B. 1991. Mate choice for non-siblings in wild house mice: evidence from a choice test and a reproductive test. Ethology 88: 99-108.
Manning, C. J., Dewsbury, D. A., Wakeland, E. K. & Potts, W. K. 1995. Communal nesting and communal nursing in house mice,Mus musculus domesticus. Anim. Behav. 50: 741-751.
Orsini, P., Bonhomme, F., Britton-Davidian, J., Croset, H., Gerasimov, S. & Thaler, L. 1983. Le complexe d’espèces du genreMusen Europe Centrale et Orientale. II. Critères d’identification, répartition et caractéristiques écologiques.
Z. Saugetierk. 48: 86-95.
Patris, B. & Baudoin, C. 1998. Female sexual preferences differ inMus spicilegusandMus musculus domesticus:
the role of familiarization and sexual experience. Anim. Behav. 56: 1465-1470.
Patris, B. & Baudoin, C. 2000. A comparative study of parental care between two rodent species: implications for the mating system of the mound-building mouseMus spicilegus. Behav. Proc. 51: 35-43.
Összebújás vizsgálata egéren
Scantlebury, M., Bennett, N. C., Speakman, J. R., Pillay, N. & Schradin, C. 2006. Huddling in groups leads to daily energy savings in free-living African four-striped grass mice, Rhabdomys pumilio. Func. Ecol. 20: 166-173.
Simeonovska-Nikolova, D. M. 2000. Strategies in open field behaviour of Mus spicilegus and Mus musculus musculus. Belgian J Zool. 130: 119-124.
Singer, A. G., Beachamp, G. K. & Yamazaki, K. 1997. Volatile signals of the major histocompatibility complex in male mouse urine. Proc. Nat. Acad. Sci. USA 94: 2210.
Smadja, C. & Ganem, G. (2002). Subspecies recognition in the house mouse: a study of two populations from the border of a hybrid zone. Behav. Ecol. 13: 312-320.
Sokolov, V. E., Kotenkova, E. V. & Michailenko, A. G. 1998. Mus spicilegus. Mammal Spec., 592: 1-6.
Szenci, P., Bánszegi, O., Dúcs, A., Gedeon, C. I., Markó, G., Németh, I. & Altbäcker, V. 2011. Morphology and function of communal mounds of overwintering mound-building mice (Mus spicilegus). J. Mammal. 92: 852-860.
Trivers, R. L. 1971. The evolution of reciprocal altruism. Quart. Rev. Biol. 46: 35-57.
Trivers, R. L. 1985. Social Evolution. Menlo Park, California: Benjamin Cummings
Vickery,W.L. & Millar, J.S (1984). The energetics of huddling by endotherms. Oikos, 43: 88-93 Waldman, B. 1988. The ecology of kin recognition. Ann. Rev. Ecol. Syst. 19: 543-571.
Wolff, J. O. & Lidicker, J. W. Y. 1981. Communal winter nesting and food sharing in Taiga voles. Behav. Ecol.
Sociobiol. 9: 237-240.
Wolton, R. J. 1985. The ranging and nesting behaviour of wood mice, Apodemus sylvaticus (Rodentia: Muridae), as revealed by radio-tracking. J Zool., 206: 203-222.
Zayan, R. 1994. Mental representations in the recognition of conspecific individuals. Behav. Proc., 33: 233-246.
Összebújás vizsgálata egéren
14. fejezet - Szociális viselkedés
A gyakorlat során a hallgatók megfigyelhetik, hogy egy csoportban élő halfaj, a zebradánió esetében hogyan történik a rajképzés. Az elvégzendő kísérletek során olyan alapvető tényezőket fognak vizsgálni, amelyek befolyásolják a halak rajképzési hajlandóságát. Ezzel kimutathatóvá válik, hogy a dániók milyen látható jellegzetességek alapján döntenek úgy, hogy csatlakoznak a többi halhoz (vagyis nagy valószínűséggel fajtárséként ismerik fel azokat). A gyakorlat keretében élő állatokon nem-invazív kísérleteket folytatva a hallgatók önálló adatgyűjtést végeznek, majd az adatokat kielemzik, és az eredményekből jegyzőkönyvet készítenek.
BEVEZETÉS
A csoportban élés előnyei és hátrányai
Az állatvilág szinte minden taxonjában megfigyelhető a szociális viselkedés egyik legalapvetőbb megnyilvánulása:
a kisebb-nagyobb csoportokba rendeződés, a csoportos mozgás, táplálkozás, pihenés stb. valamely formája.
Természetesen vannak jelentős eltérések, például halaknál, madaraknál a társas életmód jóval gyakoribb, mint a kétéltűeknél vagy a hüllőknél. Más esetekben a csoportalkotás ontogenetikus szakaszosságot mutat egyes fajoknál (pl. a legtöbb békafaj lárvái csoportosan élnek, míg a kifejlett békák magányosak). A csoportban élés szezonális periodicitással is jelentkezhet: a szaporodási időszakban szigorúan territoriális madarak vándorlás, vagy téli táplálkozás során csoportos életmódra válthatnak át.
Számos elmélettel magyarázható,miért „éri meg” evolúciós értelemben csoportot alkotni. Ezek közül a három legfontosabb (1) a predációs veszély csökkentése, (2) az eredményesebb táplálkozás, illetve (3) a szaporodás elősegítése1(Krause & Ruxton, 2002).
A nyílt térben történő csoportba tömörülés tekinthető az egyik legalapvetőbb ragadozó-ellenes viselkedési válasznak.
Az, hogy ez konkrétan milyen mechanizmus révén is csökkenti a ragadozó sikerességét, számos módon magyarázható. Legegyszerűbb talán az úgynevezettfelhígulási hatás. Ez azt jelenti, hogy amikor a ragadozó találkozik a prédával, akkor, ha az utóbbi egyedül van, 100% annak az esélye, hogy a predátor őt fogja megtámadni.
Ha a préda másodmagával van („kéttagú csoport”), a támadás esélye egy bizonyos egyeden máris megfeleződik.
Könnyű belátni, hogy a csoportméret növekedésével az egyes példányok mind nagyobb „biztonságban” vannak (feltéve természetesen, hogy a csoportot alkotó egyedek nagymértékben egyformák mind kinézetre, mind erőnlétre).
A felhíguláshoz eléggé hasonló azösszezavarási hatásnak nevezett mechanizmus, ami azt jelenti, hogy a ragadozó számára nehezebb a választás, ha sok potenciális zsákmány van egyszerre jelen. Ha például egy seregélyrajt támadó sólyomra gondolunk, a ragadozónak nemcsak ki kell tudnia választani egyet a sok ezer seregély közül, hanem lecsapás közben arra is vigyáznia kell, hogy ne ütközzön össze más madarakkal, aminek sólyom-sebesség mellett végzetes következményei lehetnek. Az eddigieknél aktívabb ragadozó-elkerülő magatartást feltételező csoportos védekezési mechanizmusok között érdemes megemlíteni még a „több szem többet lát” alapon működő megnövekedett figyelemhatását. A legtöbb állat ébrenléti idejének jelentős százalékát azzal tölti, hogy környezetét fürkészve ragadozókra figyel. Egyedül levő állatnál ez jelentős idő (és energia) veszteség, hiszen az őrködés közben sem táplálkozni, sem pihenni, vagy egyéb fontos tevékenységet végezni nem lehet. Ha több állat csoportot alkot,
1Lásd még 13.fejezet