lellietitt helvet. Ez által minden, csupán szép, kellemes
‘аду kecses tárgyok kizáratnak ezen osztályból. Továli lia iuegkivántatik, hogy a’ tái'gy ne csak magálian fönn séges legyen, lianein olly fénylien is adassék ’s teljiesz tessék elönklie , inelly szerint az ránk teljes iiiértéklien liathasson, azaz hogy liati'isan, röviden ’s egyszei‘iien
adassék elö. Eliliez legfökép az sziikséges, hogy a’ költö
vagy szònok maga inélyen lneg legyen a’ tárgy által, mely
lyet leir, hatva. Ha a’ ilolgot maga elevenen nein érzi,
liennünk sein táinaszthat ладу mértékü részvételt ’s ineg illettetést. A’ példák, mellyek e’ részben felette nagyon sziikségesek, világosan meg {од-5:3}: mutatni'a’ most einli tett tulajdonságoknak fontosságát. 'Általánosan szólva a’ legrégilili Ш)!‘ azok, kiknél-a’
fönnségesnek legliizonyíti'ilili példáit keresniink kell., Én hajlandó vagyok azt liinni, hogy a’ világ’ régílili idösza- ’ kai ’s a’ polgári tái'saság’ dui‘va ’s iniveletlenelili állapot jai a’ fönnség’ lnély érzésére nézve legkedvezöliliek. Az
einlierek ollyankor leghajlandóbbak a’ csodálásra és bá lnulásra. Mindeniitt sok oll)r tárgyok tiinnek szemeiklie,' niellyek nekik -lnég ujak 2s idegenek, képzelöilésök sziin telen tüzlien van ’s szenvedélyeik sokszor legnagyollli mértékre hágnak. Merészen gondolkodnak, ’s inerészen ’s tartòzkodás nélkiil fejezik ki magokat. A’ társaság’ ki liliveltelib állapotjálian az elinélien ’s az erkölcsöklien oly Пан változás lel helyet, melly öket alkalinasaliliakká te
szi a’ liontosságnak mint az erönek’s fönnségnekérzésére.
Minden régibli ’s i'ljalib lnunkák között a’ Szent-Irás legfölili példáit adja a’ fönnségesnek. Ablian az Istenség’
leii'ásai legnagyobli lnél'téklien nemesek ’s csodálkozásra niéltôk uiind a’ tál'gy’ nagyságának, lnind az elöadás’
lnòdjának tekintetélien. Mennyi fönnséges és tisztelettel eltöltö képzetek terjesztetnek elönklie p. o. a’ КУПИ":
l. кбт. 5 ’
66 NEGYEDIK LEczKE.
’soltárnak мол verseiben, mellyekhen a’ Míndenható’ meg jelenése rajzoltatik 1e: „Az én nyolnoruságomban segít ségül hivtam az urat, és kiáltottam az én Istenemnek, és
meghallgatta szô‘lnat az ö templomábôl, és az én kiáltá som ö elötte jutott'az ö fiìleibe. Megindult és reszketett a’ föld, és a’ hegyeknek fundamentomi megháhorodtak és megindultak, mert felgerjedett az ö haragja. Fiìst jött ki az ö orrából, és emésztö tíiz штаты és eleven sze
nek ö “Не. Felettiink be ‘бита az eget felhökkel és le
szállott és homály volt az ö шт alatt. És vitetett a’ ke rubimokon és repült a’ szelek’szárnyain. Bevonta az ösá torát setétséggel, az ö sátorát környiilvette setét vizek kel és sürü felhökkel. А’ fényesség miatt, melly volt ö Ñelötte, az ö siìrii felhöi elmultanak. Köesö és eleven szeне]; következének. És dörgött az e'gböl az úr, és a’ felsé ges Isten adta az ö наш“: köesöt és eleven szeneket. És
kibocsátá az ö nyilait és elszélleszté öket; a’ vil1á1n1áso-.
kat megsokasította- és megháborította öket. Akkor a’ vi zeknek örvényi láttatának, és kinyilatkozának a’ föld kerekse'gnek fundamentomi.“ Látni valo itt, hogy a’ Тёп tem» megállapít'ott szabályokkal egyezöleg a’ setétség‘és egyéh rettenetes környülmények nagy'on szerencsésen
vagynak a’ fönnseges’ érzésének elevenítésére alkalmaz
шт. Ugyanezt lehet Habakuk prófétáńak egy hasonlò helyéröl is mondani: „Felálla az Isten és elosztá a’ {61 det, rája tekintett és elosztá a’ pogányokat; megfélem lettek az örökké valò hegyek; megaláztattak az örökké valò halmok: örökké valók az ö utai. Látának tégedet és megrémülének a’ hegyek; a’ vizeknek sokasága elméne:
a’ tengernek mélysége szút ada néked és az ö kezeit fel emelé. A’ nap és hold megállának az ö helyekben: a’
napnak ‘пацаны nyilaid leszállottak és annak fényessé génél a’ te villogó kòpjád.“
Аж az esméretes példát, mellyet Longinus, Mòzses böl, emlit: „Monda az шеи: legyen világosság, és lön
Az IRÁsBELr FöNNsÉGRöL. 67
világosság“ nem érdekli az a’ vád, melly szerint föntebb azt mondottam, hogy némelly általa elöliozott példák, nem illenek értekezése’ tárgyára. Söt ez valósággalfönn séges; ’s fönnsége abból а’ magas képzetböl származik, mellyet bennünk egy a’ legnagyohb dolgokat csodálko z'ásra mêltó gyorsasággal ’s könnyiiséggel ‘мёд-летний tudó hatalom felöl Штаны Hasonló gondolatot pompásan
’s még böveliben fest le Esalás‘XLIV, 24. 27. 28. „ЕМ;
mondja az úr, a’ te megváltód, és ki téged anyád méhé töl fogva formált. Én yagyok az úr, ki mindeneket cse lekszem, az egeket egyediil kiterjesztem, a’ földet elszé
lesítem az én eröminel. Ki azt mondja a’ mél'ységnek:
száradj meg, és a.’ te folyò vizeidet megszárasztom. Ki
Czirusnak azt mondja: én pásztoroln, és minden akara-`
tomat végliez viszi; és Jeruzsálemnek ezt mondja: meg êpitetel; és a’ templomnak: megfundáltatol.“ Ugy szin
tén a’ CXLVIIdik ’soltar is a’ következö versekben: 15
18. „Ki kibocsátja az ö igéjét e’ földre, ладу gyorsan foly az ö heszéde. Ki a’ gyapjuhoz hasonlò пала: adja, és hinti a’, zuzmarázt , mint а’ hamvat. Ki а’ jeget dara bokra fagylalja, mellynek hidegségét ki állhatja meg.
Kiliocsátja az _ö beszédét és elolvasztja azokat: azö szele
fú, és a’ vizek folynak.“ .
Nem keves‘ebbé érdemel itt említést az a’ hely is, hol a’ [ДН/‘1111 ’soltár’ iròja az Istenröl ezt mondja: „Ki meg enyhited a’ tengereknek zugásokat, és azoknak habjaik nak zugásokat, és a.’ népeknek háborgásokat.“ Midön két oli)r nagy tárgyok, mint a’ habok’ zúgása ’s a’ nép’
liáhorgása, mellyek között olly nevezetes és a’ képzelödés ben egymással önkényt párosadò hasonlatosság van, ösz szekapcsoltatnak, ’s ugy adatnak elö, mint az Isten’ pa rancsolatjának tiistint ’s egy szempillantathan engedelmes kedök, — valòban nagy hehatást tesznek a’ szivre.
Homerus ollyan költö , ki minden idöhen ’s minden mübirálók дна! fönnségeért ладу шёмёкьел csodáltatott;
5 'k
68 ‚ NEGYEDIK LEczKE.