megválasztott szavak, melyek alatt a jó mellett annyi
r e l i g i o . értelmi, vallási, erkölcsi, politikai s társadalmi tévely, vonul m e g és t e r j e d ; mert valamint alig volt tévely bármennyire képtelen vala is, melyet Cicero ismeretes mondásaként valaki nem védett v o l n a : ugy szintén alig van tévely, melyben, mint Bossuot mondja, ne volna valami az igazságból, legalább annak látszata.
I n n é t m a g y a r á z h a t ó a tévely nagy uralma a lelkeken, mert az i g a z s á g orzott fényével kérkedvén eredetileg igaz fogalmakat is szegődtet szolgálatába, s a kor i rokonszenvének, hajlamainak s hibáinak is tökéletesen megfelel, sőt hizeleg.1) Ámde a tévely s i g a z s á g közti nagy különbség az, hogy amaz képes oly oldalakat f e l t ü n t e t n i , melyekről tekintve semmi hibát sem árul el, hasonlóan a drága kőhez, melynek foltja van, de melyet ugy lehet a szemnek fordítani, hogy a fény-játék segittetve m e s t e r f o g á s által azt e l r e j t i : de h a
csak kissé elfordítva más szög a l a t t szemléljük, ki-m u t a t j a hibáját. Az igazság ellenben oly drágakő, melynek nincs szüksége m e s t e r f o g á s r a , mely mi-után hibátlan, homálynélküli, minden oldalról, minden irányban fordítható a t i s z t a verőfénynek, s mindig ugyanazon tisztaságot, tökélyt és szépséget fejti ki.
De egyúttal az igazságnak sok árnyalata levén, azo-kat m e g kell tudni különbözhetni, vagy bele sem avat-kozni, sokat kell megkülönböztetni, hogy sokat össze ne zavarjunk. „A zavart és helytelen fogalmakkal — úgy-mond Liebig — az értelem ugy j á r el, mint a tiszták-kal és helyesekkel, csakhogy az előbbiek téves és bizonytalan következtetésekre, m i g az utóbbiak szilárd j igazságok felismerésére vezetnek. Az értelem működése első esetben olyan, mint a rosz g é p é , melynél súrlódás által sok erő vész el, holott az utóbbi esetben a legkisebb munka felhasználásával a legnagyobb eredményt ér el. A szellemerők oeconomiája a fogalmak tisztaságá-ban és helyességében á l l . "2)
Aristoteles müvét, melynek „ m e t a p h y s i c a " czi-met adtak, ama lélektani ténynyel kezdi, melynek igazságát a legskepticusabb ész sem vonhatja k é t -ségbe : minden ember természeténél fogva t u d á s r a tör.
Az emberi szellemnek e törekvése oly természetszerű, mint a szemnek a látása. De nem minden t u -dás, valódi tudomány, a tudomány teljes fogalmához, a tárgy egyszerű megismerésén kivül, okainak meg-ismerése is kivántatik. Ez az oknyomozás gondolkozó szellemünknek legéletrevalóbb tevéknysége, ez képezi értelmi munkásságunk egyik főczélját, szellemi f e j -lődésünk ú t j á t , eszközét, mely által az i g a z s á g r a tö-rekszünk. A tudomány szoros értelemben az igaznak
Döllinger egyetemi beszéd 1845. jan. 11.
k) Reden und Abhandl. v. I. v. Liebig 1834. 181.
163 rendszeres ismerete, vagyis a léleknek ama t é n y k e d é s e , mely által a t á r g y a k a t alapokaiban felismeri. A sza-badságot illetőleg t u d j u k , hogy arról csak emberek közt lehet szó a földön, minden egyéb a természet-ben nem s z a b a d ; az ember szabadsága az ő istenha-sonlóságának kifolyása, viszfénye az emberi szellembe ihlett isteni képnek, azért az ember szabadságának van h a s o n l ó s á g a azon szabadsággal, mely Istenben I van, de ettől amaz lényegesen különbözik. A
szabad-s á g általában véve képeszabad-sszabad-ség válaszabad-sztani.1) Az értelemre, a gondolatra, melynek szentélye csak I s t e n n e k tárul fel, vive át a fogalmat, a tudomány szabadsága kér-désénél arról van szó : vájjon a kutató ész röptének vannak-e bizonyos határok szabva, vagy az épen semmi és senki által nem korlátolható ?
Meggyőződésem szerint a tudomány föltétlenül korlátlan szabadságjogot a j ó z a n észnek, a tudo-mánynak érdekében sem igényelheti magának : de ezt állítva, korántsem akarom szavamat a szellemi szolgaság javára emelni, sőt az igazi tudománynak, mely m a g á t a gondolkozás és morál elveitől nem t a r t j a szabadnak, a lehető legteljesebb szabadságot lehet, sőt kell engedni, mert a kinyilatkoztatás szerint is : Isten a világot átadta az emberi vélekedések vi-tatkozásainak.2) Az emberi észnek, az isteni ész e f é n y t e l j e s szikrájának j o g a i t t a g a d n i vagy csak csorbí-t a n i akarni is merénylecsorbí-tnek csorbí-tarcsorbí-tom I s csorbí-t e n ellen ; a
sza-! bad k u t a t á s t , az emberi észnek az összes szellemi I s anyagi természet tüneményeibe, valamint ezek
ösz-s z e f ü g g é ösz-s é b e éösz-s okaiba való mély b e h a t á ösz-s á t , ösz- szóval a dolgok lényege, alakja és viszonyainak f ü r -készését ugy tekintem mint a tudomány palládiu-mát, s oly paizst, melynek védelme alatt az em-beri szellem az ő háborithatatlan működésének él-h e t ; az előttem is egy érintél-hetlen szentély, mely-nek temploma előtt a tudomány minden őszinte működője kell, hogy őrt á l l j o n . . . Vallásom tana is, mely mitől sem idegenkedik, mi i g a z s á g r a t a r t h a t számot, mert az i g a z s á g kutforrásaul a végtelen i g a -zat ismeri el, nem csak akkor, ha az a kinyilatkoztatás szavaiban és tényeiben, hanem ha az ész m e g -megdönthetlen lehozásaiban nyilvánul is, követeli min-den az emberhez méltó igaz megisméréséhez az értelemnek szabad hozzájárulását, hogy az értelmi i g a z -nak indokai, melyekből az igazság megismerése fel-sarjadzik, az emberből magából induljanak ki. Idegen alapra nem építhetni bázat, szintúgy nem lehet meg-állapítani a valódi önmeggyőződést sem másnak
gon-S. Thorn Sum. I. g. 8. a. 4.
2) Prov. 3, 11.
'21*
164 r e l i g i o . dolatán, bármennyire igaz is másnak gondolata, még is az ember saját gondolatává kell előbb válnia, hogy egyes ember gondolatának értelmi alapjává legyen.1)
Az szokott világosság után kiáltozni, ki sötét-ségben ül, kire a nap süt, az használja, nem szól róla.
Roszúl ismeri századunk jelszavát, a ki azt hinné, hogy a tudomány korlátlan szabadságának követelői igazi tudományról beszélnek ; tudományról, mely a névre érdemes. Ő nekik tudomány minden eszme, min-den elv, minmin-den rendszer akár jó az, akár rosz, akár igaz, akár téves ; az emberi elme minden nyilatkozata, akár fény az, mely világot dérit, akár sötétség, mely elvakit. Ezek azok, kik szüntelen keresik az igazságot2) és soha sem t a l á l h a t j á k fel ; mert midőn talán már kezökben t a r t a n á k is azt, eleresztik oktalan fé-lelmükben, hogy az szabad vizsgálatuknak s abso-lut f ü g g e t l e n s é g ü k n e k vagyis szenvedélyeiknek h a t á r t f o g szabni. Az ezek által s ü r g e t e t t tudomány szabad-sága ellenkezik a józan észszel. A léleknek ismerő tehetsége az értelem, képesség az értésre, s ezért ha az ismerettárgy az ismeret alanyával érintkezésbe jő, ugy annak tevékenysége szükségkép kell, hogy be-következhessék, e tekintetben az ismereti tevékenység nem szabad, ha az ész és i g a z s á g felismerésére j u t , azon ismeret szükségképeni, saját természetében rej-lik a megismert i g a z s á g n a k szükségképeni elfoga-dása. Az akarat tusakodhatik ugyan az általa felis-mert igazság ellen, de az ész magva nem. Az igazság-elménkre nézve kötelező erővel bir, a mi az előtt igaz, azt igaznak kell t a r t a n i , e t e k i n t e t b e n sem sza-bad a tudomány, neki nem áll szasza-badságában az iga-zat sem tagadni, sem biztos t u d a t á t kétségbe vonni, mert a mi m a g á b a n véve nem igaz, nem lehet a valódi t u -domány tárgya, mert hamis ismerettel birni = igazat nem ismerni, hiánya a tudománynak inkább mintsem tudomány. K é p t e l e n s é g t e h á t állítani, hogy a tévely-nek tudománya is létezik, s hogy a tévedéstévely-nek korunk-ban bizonyos részről követelt szabadsága a tudósok-nak alapjogaihoz tartozik ; a tévely csak az igazság-látszata által nyerheti m e g az elme beleegyezését.
A tudomány minden józan művelője előtt kétségtelen, hogy az észnek tudományos működése kezdetén már el kell fogadnia bizonyos igazságokat, mindannyi föltételeket bizonylat nélkül, ámbár nem
egyúttal elegendő ok nélkül, minthogy jelzett igazsá-gok is egy közös tettünk természetében rejlő okon alapúinak.
V. ö. Ketteier, Freiheit Auetor. und Kirche 1861. 12.
2) Tim. II. 3. 7.
Vannak bizonyos sarkalatos elvek, melyek min-den i g a z s á g és lét legfőbb szabályait magokban fog-lalják ; ez általános elvekből származik minden ság, ') az ész és tudomány elvei azok, melyek igaz-ságát az ember minden okoskodás nélkül egyszerű értés u t j á n felismeri, mert az ész alapjait képezik.
Azért minden tudománynak a tudomány természeté-nek megfelelő elvek szolgálnak alapul, melyek fölött a tudomány épülete nyugszik.2) Legyen valamely tu-domány positiv, vagy az észen vagy az experimentatión alapuló, mindegy : alapigazságnak kell lennie, melyből kiindul, melyen alapul s fejlődik, melyet az élet bár-mely viszonyaiban sem szabad feláldozni, módosítani, különben feláldoztatnék, változtatnák az, mi a tu-dományban örök, mert lényeges, t e h á t magát a tudo-mányt képezi, teszi. Maga a skepsis elég következet-lenül állít fel ily elvet k i m o n d v a : hogy mindenről ké-telkedjünk, az is t u d j a ugyanis, hogy ha nincsenek álló csillagok, nincs a bolygóknak semmi körül bolyogniok.
I g a z , hogy a minden tudományos tevékenység-alapja a gondolkozó „ é s z " látszik, de az nem bizo-n y í t h a t j a be létét, habizo-nem azt mibizo-nt alaptébizo-nyt véve, természetszerűleg szükséges feltevésként kell elfogad-nia. H a ugyanis a bizonyítékot ama tevékenységé-ből vonom, melynek tudatával a gondolkozó „ész" bír.
alanyát már mint létezőt mégis fel kell tennem, mert cselekvés cselekvő alany nélkül lehetetlen. Az is bi-zonyos, hogy a lélek az i g a z s á g felismerésére termé-szeti képességgel bír, de erről sem győzheti meg m a g á t bizonyítékokkal, hanem a természeti képességet ismereti tevékenységének alapfeltételéül kell tekin-tenie, ezt is mint természeténél fogva szükséges fel-tevést bizonyíték nélkül kell elfogadnia, mert e képes-ség nélkül semmi bizonylat sem lehetképes-séges. H a tehát a valódi tudományos k u t a t á s lényeges kelléke volna mit sem tételezni fel s mindent bebizonyítani : akkor a tudomány nem is lehetséges, mert nem mindent a mi igaz lehet bebizonyítani.
De nemcsak tudományos működése kezdetén van az elme tudományos tevékenysége kötve jelzett föl-tételekhez, hanem további fejlődése s legtökéletesebb fejlettségében is korlátok s törvények közé van osztva ; már maga az észnek az igazság megismerésében való haladása sem végtelen, hanem korlátolt, s e tekintetben sem szabad a tudomány 3)
(Folytatjuk.)
*) S. Thom. De Vérit. qu. II. art. I.
2) V. ö. Grotius De Vérit. Rei. Christ. II. §. 22.
3) V. ö. Wenig J á n . Székfogl. beszéd 1877. — Rei.
1879. II. 9. 10. sz. ^
r e l i g i o . 165 A D A T O K
árpádházi boldog Margit ereklyéinek történetéhez.
A clarissák ingóságai elharácsoltatnak.
(Folytatás).