U t c z á r a lépvén, a világban van a g y e r m e k . L á t j a a felnőttek s ü r g é s - f o r g á s á t , t a n u j a és szemlé-lője a n a p eseményeinek. L á t j a a szerencsétlenséget, szükséget és n y o m o r t , mely mellett büszkén lépdel vagy h a j -t a -t a g a z d a g s á g ; l á -t j a az emberek m u n k á j á -t , segí-tségé-t, g o n d j a i t és bűneit ; l á t j a a h a t ó s á g o k iránt való tiszteletet, az e g y m á s i r á n t való u d v a r i a s s á g o t , előzékenységet v a g y ezeknek ellenkezőjét.
N a g y i n g e r e van a g y e r m e k e k r e annak, amit a fel-n ő t t e k teszfel-nek. K ö v e t i k őket. Beállafel-nak előfogatul a sze-gény ö r e g t a l i g á j á b a , elkísérik a p a p o t a b e t e g h e z vagy a temetőbe, k ö s z ö n t i k az idősebbeket stb. H o g y a n a b -roncsolják a h o r d ó t , r á f o l j á k a kereket, h e n g e r g e t i k a követ, h a j t j á k a lovat stb. t u d j a minden g y e r m e k látás-ból. S z á m t a l a n t á r g y és esemény kínálkozik szemléletre és megfigyelésre. O t t h o n aztán a szerzett képzetekkel és b e n y o m á s o k k a l foglalkoznak, beszélnek és álmodnak a l á t o t t a k r ó l . E z e n kivül n e k i b á t o r o d n a k , ügyesednek, be-szélni és viselkedni t a n u l n a k .
Mindez elég j ó és szép n y e r e s é g a felnőttek példá-jából. A z o n b a n ennek a j ó n a k mellé kell állítanunk az ellentétet is. A felnőttek között egy veszedelmes betegség, az élvezetvágy k a p o t t túlságosan lábra. E n n e k követői a t á r s a d a l o m b a n az erkölcstelenség és k o r r u p c z i ó . A bűnnek ú t j á b a n áll Isten és az ő szent vallása. E z é r t k á r o molják I s t e n t , gyalázzák, r á g a l m a z z á k szolgáit, k i g ú n y o l -j á k a vallás szertartásait, megvetik Isten és az egyház parancsait. Mindez elég a l k a l m a s arra, h o g y az i f j ú s á g o t m e g z a v a r j a vallásos elveiben és életében. K é p z e l j ü n k g y e r m e k e t , aki azt tanulta, h o g y az Isten tisztelete, a t e m p l o m - l á t o g a t á s keresztényi kötelesség. E z a g y e r m e k azt látja, h o g y a felnőttek igen n a g y része — k ö z ö t t ü k
x) Á l t a l a m az E g y h á z m ű v é s z e t i Lap, 1881. évf. közé-t e közé-t közé-t ezen lelközé-tárnak köveközé-tkező közé-téközé-telei : Góközé-thsközé-tylüek : 3. sz.
u r m u t a t ó . 24. sz. füstölő.
talán az ő a p j a is — t e m p l o m helyett k o r c s m á b a vagy k á v é h á z b a m e g y . M é g azok is, kiknek hivatalból kellene j ó példát adni, t á v o l i é t ö k által t ü n d ö k ö l n e k . A dolog u g y
veszi ki m a g á t , m i n t h a ezeknek nem lenne szükségök I s t e n r e , t e m p l o m r a : miért ne kétségeskednék a g y e r m e k is : v á j j o n neki csakugyan szükségesek-e ezek P — A m e n n y o r s z á g - és pokolról, a j u t a l o m - és b ü n t e t é s r ő l szóló t a n v é g r e is csak a g y e r m e k e k ijesztésére van föltalálva ? A g y e r m e k m é g nem t u d j a azt megítélni, h o g y ez mos-t a n s á g — agyszólván — divamos-t, a k o r szelleme, és könnyen csatlakozik a rosz példához.
A fejben m e g s z ü l e t e t t érzéki gondolat b e h a t a szivbe s v á g y g y á leszen. Az ember belső világában h á r o m vágy b i r t o k o l j a az u r a l m a t : a birás, élvezet és dicsőség vágya.
B o l d o g az, aki t u d j a , mennyire szabad e v á g y a k sugallata u t á n indulni. Ilyen b o l d o g csak az lehet, akit v á g y a i b a n m a g a s a b b , m e r t isteni és erkölcsi t ö r v é n y e k mérsékelnek és szabályoznak.
Mihelyt azonban tulteszi m a g á t valaki ezen törvé-n y e k e törvé-n , v a k o törvé-n r o h a törvé-n a b ű törvé-n b e . A t a g a d á s szelleme a vallás-b a n az i s t e n t a d a g a d á s t , a p o l i t i k á vallás-b a n a fejetlenséget s a b i r t o k l á s b a n a t u l a j d o n j o g nem létezését állitá föl alap-elvül.
A bogáncs fügét nem t e r e m . Az erkölcs t a l a j á t lába alól k i r ú g ó e m b e r n é l csak idő kérdése az elbukás. ^ csalás, lojpds napirenden van. Nincsen nap, melyen nem h a l l a n á n k v a g y olvashatnánk a m ü v e i t e k h ű t l e n s á f á r k o -dásáról s a műveletlenek lopásairól és betöréseiről. Az i f j ú s á g l á t j a , hallja, olvassa és — f á j d a l o m — nem rit-k á n utánozza is ezerit-ket a p é l d á rit-k a t . Mai n a p s á g a 10—15 éves t o l v a j épen nem ritka.
N a g y f é n y n e k á r n y é k a is n a g y . A városok e tekin-t e tekin-t b e n nem irigylendő fölényben v a n n a k a kisebb helysé-gek fölött.
*
* *
Az állatországnak az a rendeltetése, h o g y az b e r n e k szolgálatára legyen. Nincs is panasz, h o g y az em-b e r e k ki ne használnák ezt a szolgálatot. Az ilyen dol-g o k h o z n a dol-g y o n ért az önzés és haszonlesés. Az e dol-g y k o r o n büszke p a r i p a taligába kerül. J u t a l m a a t e h e r h o r d á s é r t busás titleggel fűszerezett szalma. Szívtelen állatkínzás, embertelen túlterhelés nem r i t k a látvány, a mi utczáin-kon sem.
H o g y a n b á n n a k el a mészárosok és hentesek a j ó -szággal, mindenki t u d j a , legalább g y e r m e k k o r á b ó l em-lékszik r á . V á r o s o k b a n t a l á n igen, de kisebb helyeken a v á g ó - h i d nem tilalmas hely a g y e r m e k e k előtt. Csapatosan nézik ezek a véres m u n k á t . Egyszerkétszer m e g b o r z a d n a k az e m b e r e k kegyetlenségein, de végre is m e g -s z o k j á k , érzékök eltompul, eldurvul.
Mi ennek következése ? K u t y a - k e r g e t é s , macska-kin-zás, m a d á r - p u s z t í t á s , g y e n g e f á k és ültetvények kitörde-lése valóságos s p o r t a g y e r m e k e k között.
Az állatok iránt t a n ú s í t o t t durvaság ember ellen való szivtelenséggé, d u r v a s á g g á és kegyetlenséggé fajul.
Az állatkínzást nálunk törvény nem tiltja, a rend-őrség m e g közönyösen nézi. E l é g neki a maga baja. A
60 r e l i g i o . •77 gyermek lépten-nyomon látja a kegyetlenséget. Ez a
lát-vány gondolatait oly irányba tereli, oly tettekre ösztönzi, melyeken a felnőttek megbotránkoznak ugyan, de azért minden a régi kerékvágásban halad.
Az állatok kivégzése nem gyermekeknek való lát-vány. Okos szülő nem is enged meg ilyen látványosságot gyermekének.
*
* *
Két szárny emeli tul az embert a földi dolgokon : egyenes-lelküség és sziv-tisztaság. Az Isten védőt adott az ártatlanság mellé, ez a védő: a szemérem-érzet. A sze-mérem hasonlit a virághoz, melynek ha egy levele letö-rik, a többi önkényt utána hull. Az ártatlanság a lélek ünnepi köntöse s ugy vagyunk vele, mint az ünneplő ruhával : vigyázunk rá mig tiszta. Az első szennyfolt kellemetlen érzést okoz, de mivel már megtörtént, vigyá-zatunk csökken. A második szennyfolt már nem boszant annyira, a harmadikat s negyediket alig vesszük észre s rövid idő múlva az ünnepi ruha piszkos rongygyá leszen.
A parázs — ha sokat fújják — hamuvá leszen. A sokszor kisértetbe hozott szemérem és pirulásra kénysze-ritett ártatlanság hasonlóképen megsemmisül. Pedig az élet ugyancsak fújja a szemérem és ártatlanság pa-razsát.
Ezer meg ezer ellensége van ennek az angyali erény-nek nemcsak magában az emberben, de az életben is.
Csak néhányat emlitek ez utóbbiak közöl.
Ilyen ellenség először is a nyilvános fürdés. Vájjon hány gyermek használ fürdő ruhát ? Hisz felnőtteket is láthat ilyen nélkül. Hol ügyelnek föl a fürdő-helyekre?
Amint az Isten elhozza a nyarat, Körösünk nyüzsög a fürdő, lubiczkoló közönségtől. Mindenki ott, akkor és ugy fürdik, ahogy neki tetszik. Sem az erkölcsi, sem az anyagi életet biztosító rendszabályokról szó sincs. Milyen romboló hatású a gyermekre, midőn férfiak, nők, gyerme-kek — úgyszólván — öltöny nélkül együtt fürödnek : könnyen elgondolhatjuk. Ilyen körülmények között lehe-tetlen ki nem pusztulni a szemérem-érzetnek.
De nemcsak a fürdő-helyek, hanem más utczai jele-netek is megbotránkoztatják ezt az érzetet. Gondoljunk csak bizonyos tilalom-táblákra s félreeső utczákra, hol épen ellenkezőjét teszik és pedig nyilvánosan, a tiz f r t büntetés terhe alatt tiltott cselekvénynek. Miért ne tenné ezt a gyermek i s ? Hisz a rend Mihaszna Andrásai nem azért vannak, hogy minden utcza szegletet őrizzenek. De, ha akarnák sem tehetik, ha a közönség ép- és szép-ér-zéke nem jön segítségökre.
Valóban azt kell hinnünk, hogy az élet szándéko-san tör az ifjúság megrontására, ha meggondoljuk, hogy hatósági engedély mellett lenge öltözetű kötél- és ballet-tánczosnök, lovarnök czirkuszban és színházban a közön-ség tapsai között mutogatják produkczióikat, melyeket ma művészet név alatt élvez a müveit és műveletlen kö-zönség egyaránt. Nézzen bárki ilyenkor a művésznő-nek (? !) minden mozdulatát feszült figyelemmel kisérő ifjú-ság arczára, gondoljon annak lelki és kedélyállapotára látni fogja a veszélyt egész nagyságában. Es ezt nemcsak fiuk, hanem leányok is nézik.
H á t a panorámákról mit szóljunk ? Aki látta már a tanulságos mellett a párisi opera szépségeit, a modern ballet, Vénus és egyéb szobrok s jelenetek képeit, fel fogja ismerni, hogy valóságos merénylet a szemérem és ártatlanság ellen ilyen helyre gyermeket vinni. Pedig vi-szik ám csapatostul.
A városoknak ezeken kivül vannak még egyéb látványosságai is. Ki tudná azokat elszámlálni ? Most egy törpe-, majd egy óriás pár mutogatja, bámultatja, sőt t a p o g a t t a t j a is szokatlan arányú tagjait. Es a látogatók nagy része az ifjúságból kerül ki. Természetes, hiszen még a nagyok is kíváncsiak, miért ne lennének a kiseb-bek is ?
A divat, az öltözködés szélsőségeire csak épen rá-mutatok. Sokan inkább nélkülöznek, éheznek, sőt erkölcs-telenségre is vetemednek, csakhogy követhessék ezt a szeszélyes zsarnokot. Es ez a betegség fényűzés képében a nép egyszerű erkölcseit is kezdi megvesztegetni. Ha hozzá vesszük ezekhez a sok és korai szerelmi viszonyt, az elbukott ártatlanság, a gyakori öngyilkosság, roszlelkü rágalom, hamis eskü stb. nem ritka példáit, fajdalommal kell beismernünk, hogy a nyilvános élet káros hatású a nevelésre.
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius 31. Alapitványaink sorsa. — Ve-terán napilapunk, a „M. Állam" mai számában Vasme-gyéből oly esetet közöl, minőt az országban nem egyszer hallani, de a mely mindazonáltal megérdemli, hogy szé-lesebb körök vele foglalkozzanak, mert nem csekély és alsóbb-rendü ügyről van szó.
Az emiitett eset abban áll, hogy néhai Gyarmathy János, kis-czelli nagybirtokos 1878. január 6-án kelt és 1880. május 28-án kihirdettetett végrendeletében négy római kath. fiú nevelésére kitűzött 20,000 forint alap után járó ösztöndijak már két év óta kifizetve nem let-tek, daczára annak, hogy ez ügyben már ismételten a bizottság, a megye, a minisztérium stb. között folyt levél-váltás és kérelmezés.
Ez az eset valóban igen szomorú, és ha egész terje-delmében igaz az erről közzétett relaczió, akkor a leg-enyhébb kifejezéssel élve, ez igen rikitó példa a nálunk divatozó hivatalos lassúságról és hanyagságból, hogy azt ne mondjuk, lelkiismeretlen kíméletlenségről, melyben, fájda-lom, katholikus ögyeink nem egy izben részesülnek.
Tapasztalati tény, melynek beigazolására ezer meg ezer esetet mutat a mindennapi élet, hogy specifikus kath. ügyeink a közhivatalokban ha nem épen mellőzést, hát elég gyakran olyan késedelmet szenvednek, mi a legtöbb esetben nagy károkkal szokott járni. Tessék csak bármely speczifikus kath. ügyben fordulni a közhivatalok-hoz, legyen ez-most plébánia-épités, vagy egyéb prestatió-val egybekapcsolt dolog, majd kitűnik, mily nagy szük-ség van türelemre, mely jó hosszura kinyújtva utoljára mégis csak elszakad. A nagy-számu akatholikus hivatal-nokok, vagy a mi még rosszabb, a csak névleg katholi-kus hivatalnokok bizonyos tekintetben örülnek, ha
vexál-60 r e l i g i o . •78
hatnak valamely megszorult kath. papot, mig csak bír-ják. Ritka eset és bizony nem olcsó dolog, ha valaki az első fórumban gyors és kedvező döntést kap. A jus strik-tum mellett csakis a „drága" személyes viszonynak kö-szönheti e z t . . . .
De ha már az a lassúság közigazgatásunknak egyik általános baja, mely ellen sokan zúgolódnak az ország-ban, lelkiismeretlenség az, a mi a felhozott kis-czelli és számos más estben mutatkozik.
Ha valami, akkor az alapitvány szent és sérthetetlen.
S különösen árvák vagy gyámoltalanok számára tett ke-gyes alapítványok kétszeres figyelemben és gondozásban részesitendők. Itt az alapitványozó iránti kegyelet a nemes czél iránti köteles tisztelettel kell hogy párosuljon. El-nyomni azt, ki úgyis nyomorban van, elvenni attól, ki-nek ugy sincs, az kegyetlenség. Azt csak a korrupczió hősei illethetik más névvel. Az államhatalomnak pedig absolute nem lehet érdekében azt a korrupcziót tűrni és dédelgetni ; saját önérdeke kivánja a korrupczió tekintet nélküli, szigorú kiirtását. S azért reméljük, hogy a mi-nisztérium az újonnan hangoztatott panaszokra nem lesz süket, hanem megteszi a kötelességét. A ki hacsak con-nivencziából is hallgat valamely gaztetthez, az bűnös ebben minden kétség nélkül.
A kis-czelli pénznek meg kell kerülnie, mindegy akár honnét. Ezt duplán kell megőrizni és a ki ez után kinyújtja kezét, duplán megérdemli a büntetést. . .
Quod de uno diximus, hoc de omnibus dicimus.
Ha már az autonomiát, bármi okoknál fogva, életbe lép-tetni nem lehet vagy nem szabad, akkor legalább legyen gondoskodva alapjaink integritásáról oly módon, hogy ez teljes megnyugvást nyújtson. Számok beszélnek. S azt be-szélik, hogy alapjaink és alapitványaink mostani kezelése nem garantirozza azok integritását. Deficitről beszélnek itten és ottan, nem holmi mendemondák, de hivatalos je-lentések, szavahihető tekintélyes emberek. Nem izgatunk, nem opponálunk. Mi akarjuk és kívánjuk alapjaink és alapitványaink sérthetetlenségét, mi akarjuk és kivánjuk ezt biztosítva látni, ha nem lehet igy, hát más módon.
Ezt akarni, ezt kívánni jognnk és kötelességünk. Az ellenőrző bizottság, bár nagy tisztelettel és bizalommal viseltetünk iránta, már szervezésénél fogva sem tehet mást, mint ellenőrizni, még pedig voto consultativo. Ez pedig ott, hol milliókról van szó, nagyon is kevés. Ez a minimumnál is kevesebb. Ezzel meg nem elégedhetünk.
Ami minket raegnyugtathatn cl, clZ alapitványaink integ-ritásának megőrzése és a tulajdonképeni czéljaikra való forditásuk biztosítása volna.
Ezt mi leginkább oly vegyes bizottságtól várnók, mely egyházi és világi férfiakból alakulva ő Felségétől, mint a kath. egyház legfőbb kegyurától megbízatva, ke-zébe venné alapitványaink gondozását. Ha nem akarjuk, hogy mindenünk elkezeltessék, akkor azon kellene len-nünk, hogy ez mielőbb megtörténjék. — A minisztertől kilátásba helyezett kezelési törvényjavaslat módozatait nem ismerjük, nem mondhatunk tehát róla Ítéletet Teljes megnyugvást azonban aligha fog adni.
Hogy fognak-e reményeink valamikor teljesülésbe menni, nem tudjuk.
De a jövőre nézve azon kellene lennünk és minden befolyásunkat azon irányban kellene érvényesíteni, hogy speczifikus katholikus alapítványok kezelésére a káptalanok kizárólagosan felkéressenek, mert a káptalanokban megvan az erkölcsi és anyagi biztosíték arra nézve, hogy az ala-pítványok eredeti integritásukban megmaradjanak és ki-tűzött czéljaikra kizárólagosan fordíttassanak. ?
O-Stubnya, (fürdő) julius hóban. A harmadik ka-pitulatio. — (Vége.)
A mit a színművészről ir a költő — per associa-tionem idearum — mondhatnók az udvarnokról is. — Nem egynek, nem tíznek, — százaknak kérelmeit, jelenté-seit bármikor a forum elé kell terjesztenie s teljesülé-sükre munkálnia, hogy hivatalának megfelelőleg elmond-hassa : feci, quantum potui ; a mihez ritka jó tapintat és sok más tulajdonok kívántatnak. Az elnapolhatatlan szük-ségszerűség és mulhatlan kényszerűség nyomása terhe alatt lévén, a szabad órát, a szünidőt csak névleg is-meri. Nála legfőbb — a tevékenység. De híjába ; kit a sors a tett mezejére állit, annak alig szabad magától és a sorstól kérdezni a napok derült nagy komoly színeze-tét ; a tett, mely magáért megfelelni képes, csak egy vo-uait tűzhet k i : az igazságét és a jogosultságét, történjék aztán bár mi, a tett igazolva van s a történelem ritkán ejt igazságtalan ítéletet. Nincs szándékom a hivatal tit-kaiba mélyedni, futólag érintve a dicasteriumok terheit azt mondom: hogy bajos a kifogástalanságig vinni fél ily nehéz állásban a dolgot ; hisz a hihátlanság nem a mi tulajdonunk. Szent könyvünk azt mondja ugyan : „Be-atus est. qui inventus est sine macula, et qui — de hozzá teszi: Quis est hic, et laudabimus ? !" A kivetkőzhet-len emberi gyarlóság közös osztályrészünk, mely alól Vilmosunk sem tudott egészen szabadulni, hisz ember volt ő is s mint ilyen, az élet magaslatánál ő sem száll-hatott le egészen sértetlenül. Mindazáltal áldásban fog maradni emléke, s nem egy hála-köny fogja locsolni sír-jánál koszorúit.
Levelem bezárásánál még egy különös episodra, párbajosféle duettre kell reflectálnom. „Mane nobiscum Domine ! quoniam obvesperascit." Sz. Gergely pápa e bib-licus kitételt oda magyarázza, hogy „peregrini ad hospi-tinm non solum invitandi — sed etiam trahendi sunt."
No, engemet majd kibotoztak Turóczban, midőn a kitörő vihar elől egy beneficiatushoz szükségből betértem. Itt ugyan szépen tisztelik a vendégjogot ! E nem várt fogad-tatásra aztán én is védő állásba tevém magam. Kint égi háború, bent szobai harcz — (a szóváltás revolve-réből.) A szeretetlenség, nem csak a szó szoros értelmé-ben papi (áldozári) — de még a simplex prédikátori tisztre is képteleniti az embert „Qui autem — mondja a fent hivatolt pápa — caritatem erga alterum non habet:
praedicátionis officium suscipere nullatenus debet. — Duo sunt praecepta caritatis, Dei videlicet amor, et pro ximi : et minus, quam inter duos, Caritas haberi non po-test. Nemo enim proprie ad se ipsum habere caritatem di-citur : nam dilectio in alterum tendit, ut Caritas esse po-sit : — ez az alter pedig, ki lehetne inkább mint egy — az elemek dúlásai elől menekült j ö v e v é n y ? ! . . . Mi