Budapest, jul. 14. A túlterheltetés ellen. — Amit ma egy hete e helyen kiemeltünk, a mi iránt reményein-ket kifejeztük, az, a mennyire a fővárostól függ, most már befejezett tény. A fővárosi közgyűlés magáévá tette a tanács inditványát, melyet a lelkes és buzgó tanácsos Alkér G. ur előadott. Mint már említettük, ezen indít-vány, illetőleg most már határozat a túlterheltetés ellen van irányozva.
Alapvonásaiban ezen határozat a következőket fog-lalja magában : A népiskolák minden osztályában a tan-idő megrövidíttetik; ezen megrövidítés 2—4 órát fog
Ugyanazt mutatja a már általunk emiitett kép is, mely Pozsonyban a Clariszák hajdani zárdájának karza-tán fügött volt, valamint annak számtalan másolata is.
x) Körülményesebb meghatározás kedveért, ide csa-toljuk az eredeti latin szöveget: „In ipsa poro solemni-tate Professioriis, Bela Parens, regia Deo, Deiparaeque Virgini munera obtulit;. e quibus adhuc visuntur cande-labra duo ex lapide pretioso jaspide, calix cum patena, longitudine duorum palmorum et amplius, labitudine am-pla, unionibus, aurique pigmento insigniter ornatus : ves-tes sacerdotales, quas casidas dicunt, auro, gemmisque rigentes, in quibus Crucifixi extat imago, pretiosis mar-garitis, unionibusque constructa." Ferrarius de Hungar Prov. Ord. Praedicat. 231.
38 RELIGIO. •38
kitenni. Történik ez pedig olykép, hogy némely t a n t á r-gyak, nevezetesen a természettan és természetrajz eltö-rültetnek, illetőleg olvasó-óra közben az olvasókönyvből magyaráztatnak. Ezzel kapcsolatban kevesebb is lesz az iskolai könyvek száma, nevezetesen leszáll ezen szám (a kátén kivül) a II. osztályban 4-ről l - r e , a III. osztály-ban 5-ről 3-ra, a IV. osztályosztály-ban 5-ről 4-re, az V. és VI.
osztályban 10-ről négyre. E g y ú t t a l f e n n t a r t o t t á k az egy-huzamban való tanitás kizárásával, melyre többen töre-kedtek, a délelőtti és délutáni tanitást azzal, hogy .a tanítási idő 8 órakor — és nem mint egyik-másik ter-vezte 9 órakor — vegye kezdetét.
Elvi szempontból már előbbi levelemben kifejtettem amaz érveket, melyek teljesen indokoltá teszik a főváros ezen legújabb határozatát. Igazán örülünk, hogy a
he-lyes paedagogiai elvek érvényre j u t o t t a k és a fővárosi közgyűlés által, — ha csak a miniszter ur nem teend ki-fogást — valóban életbe is léptettetnek.
Gyakorlati tekintetben csak helyesléssel emeljük ki azon nagyon is indokolt redukcziót, mely számos szegény családra igazi jótétemény lesz.
Még valami van, a miért mi különösen visszátér-tünk ezen kérdésre. Ez Darányi amaz elfogadott pótindit-ványa, melynek értelmében az igen alapos, terjedelmes memorandumot képező javaslat a miniszter jóváhagyása után ki fog nyomatni és az ország hatóságainak meg-küldetni.
Nagyon helyesen. Igy remélhető, hogy az erkölcsi befolyáson kivül, melyet a főváros példája kétségkivül gyakorolt volna, m é g közelebb fekvő és talán hatható-sabb inditó ok fog keletkezni arra nézve, hogy ezen üd-vös reform országszerte utánzásra találjon.
Ezen alapos és terjedelmes memorandum — melyre alkalmilag visszatérünk — nem csak a tényleges pusz-titások egész sorát tünteti fel, mely épen téves tanszer következtében beállott, de egyúttal valóságos tárházát képezi a leghatalmasabb érveknek, melyeket paedagogiai, közegészségi stb. szempontból a tulterheltetés ellen — alkalmazni lehet. Nem gondolhatjuk, hogy ezen memo-randum figyelmes átolvasása bárkit, is meg ne győzzön a tulterheltetés vészteljes következményeiről. H a éppen túlságos ellenzékieskedés meg nem száll valakit, nem t a r t j u k lehetségesnek, hogy ezen érveknek, melyek oly hü visszatükrözései a szomorú valóságnak, ellentálljon.
S azért nagyon helyén valónak t a r t j u k ezt a hatá-rozatot is, mert országos b a j ellen országszerte kell harczolni.
Amit a liberalismus világreformáló törekvéseiben talán több vakbuzgósággal mint szakértelemmel és gya-korlati tapintattal alkotott, ezt végre annyi évi szomorú tapasztalatok után elejteni csak okosság és bölcsesség.
Hiába a népiskolákból akadémiákat alkotni nem lehet és csak a kisérlet erre a testi egészség veszélyeztetésével és koczkáztatásával, s az értelmi fejlődés hátrányával kétségkivül jár.
Hiába küzdöttek a mi sorainkból a legjelesebbek a dolgok állásának ilyetén elferdítése ellen ; szavuk elhang-zott, indítványuk egy a XIX. század keretébe többé be nem illő retrográd irányzatnak lett elhíresztelve.
Most is hasonló sorsban részesülnének mindazok, kik ezt az eszmét hangoztatnák.
De azon körülmény mellett, hogy egy az ultra-montanismus gyanújától ment fővárosi közgyűlés ily ha-tározatot hozott, az igazi paedagogia bajnokai valóságos elégtétellel tekinthetnek a dolgok ilyetén fordulatára.
Az igazság hatalma mégis csak nagy ; évtizedek sem ké-pezhetnek olyan bástyát, amelyet át nem törhetne ! Áttörte ezt a bástyát, melyet a miveltség nagy eszméjével való visszaéléssel emeltek, a kiábrándulás épen e téren beállott.
Bizunk az igazság hatalmában, hogy a többi vona-lokon is előbb-utóbb diadalmaskodik, hogy a kiábrán-dulás még számos más kérdésben is bekövetkezik népünk
és nemzetünk hasznára és boldogságára. ? Budapest. Hittandr-képesités. — E czim alatt a
„Közoktatás" következő, figyelemreméltó czikket közölt:
Tagadhatatlan, hogy a tanügy terén a lehető leg-nagyobb garancziát csakis a működő tanárok szakképzett-sége n y ú j t h a t j a . N e m mondom teljesnek e garancziát, és pedig azért nem, m e r t a szakképzettséget egyedül az ok-levéltől teszik függővé, minthogy ez máskép emberileg véve nem is lehetséges. Pedig a valóságos jó tanári mű-ködésnek még csak lehetőségét s nem egyszersmind létét is bizonyíthatja a tanári oklevél. Innen van az, hogy egyes esetekben a kitűnően képesített tanár felényi ered-ményt sem képes produkálni, mint a nem képesített. Ter-mészetes azonban, hogy az ilyen eset csakis kivételes le-het s az általános eredmény minden bizonynyal a szak-képesítés nagyszerű előnyeit bizonyítja, már csak azon oknál fogva is, mert a képesítési vizsgálatot szorgalmas tanulmányozásnak kell megelőznie, ettől lévén feltéte-lezve a tudás, s ismét ettől az oklevél. N e m így áll a dolog a nem képesítetteknél ; mert itt csak az egyéni hajlamtól függ, vájjon tanul-e az, aki tanítani akar, vagy akinek tanítania kell.
Mennél f'ontosabb valamely tárgy, annál kívánato-sabb, hogy annak kezelése szakképzett egyénekre bizas-sék. S így nagyon természetesnek látom, hogy a közép-iskolákban a hittanároktól épen ugy megköveteljék a szakképzettséget, mint akármely más tanártól. Ezt kí-vánja a vallástanítás óriási fontossága, azon nagy hord-erejű feladat, melyet a vallástanitásnak s vallásos neve-lésnek épen a középiskolákban kell megoldania.
S épen ezen oknál fogva, megvallom, már nagyon sokszor foglalkoztam a m a gondolattal, hogy ez ügyben nyilvánosan felszólalok ; de a következmény azt bizo-nyítja, hogy helyesen tettem, midőn nem szóltam, mert így legalább bölcs maradtam. — E n ugyanis azt akar-tam ajánlani, hogy szerveztessék egy középiskolai hit-tanár-vizsgáló-bizottság, melynek feladata a hittanár-je-löltek megvizsgálása, s a méltók képesítése lenne.
Igen, de mondom, jó, hogy nem szóltam ; mert íme a folyó iskolai évben a hittanárokról kiállított statiszti-kai táblázat egyik kérdését már az képezi, hogy vájjon képesitett-e az illető egyén vagy sem ? Meg vagyok győ-ződve, hogy e kérdésre sok kollégám nem volt elkészülve, s zavarában azt sem tudta, mit feleljen reá ? Némelyik azt gondolhatta, hogy a theologiai tanfolyam bevégzése
RELIGIO. •39
egyúttal már hittanári képesités is : mást meg gondüt-hetett, hátha mégis kéne ehhez valami diploma-féle is ! Arról azonban meg vagyok győződve, hogy egy ily dip-lomának megszerezhetési módjáról senki sem volt tisz-tában. A legtöbb tehát valószínűleg ugy tett, hogy egy-szerűen elősorolta végzett tanulmányait, gondolván, hogy ebből majd kisütik ott fenn, vájjon képesítve vagyok-e vagy s e m ?
A helyzet azonban m é g ezután sem tisztult, mert, ha jól emlékszem, az orsz. középisk. tanáregyesület közlönyének valamelyik száma közölte, még pedig m e g j e g y -zéssel, a hittanároktól bekért adatok alapján készített
statisztikai kimutatást, melyből kitűnik, hogy a nem ké-pesített hittanárok száma igen nagy. Sokan t ö r h e t t é k
ekkor kollégáim közül fejőket, hogy hát voltaképen egyé-niségük melyiknek szaporíthatja a számát. A nemképesi-tettek nagy tömege természetesen még nem adhatott tel-jes felvilágosítást, mert megjegyzendő, hogy itt minden vallásfelekezet hittanárairól volt szó, s p. o. zsidó atyánk-fiainál bizony csupán elemi iskolákat jól-roszul végzett egyének is vannak alkalmazva ; miért ne gondolhatta volna tehát bárki is, hogy ott fenn ezeket tekintik nem-képesítetteknek.
Most azonban m á r minden világos, azaz hogy nem világos biz az ; mert hát tessék nézni : a kaposvári áll.
gymnsáium r. kath. hittanári állomásra épen most van hirdetve pályázat, melyben az van mondva, hogy képe-sített hittanár 1200 f r t fizetést, 200 f r t lakásdijat, s 100 f r t ötödéves pótlékot kap ; ha azonban képesített nem
akadna, azon esetben nemképesitett egyén csak 800 f r t évi fizetéssel alkalmaztatik.
Tehát a theologiai tanfolyam bevégzése mégsem ké-pesítés ; mert hisz minden jjap bevégezte azt, s mégsem tekintik mindeniket képesítettnek. Igen, de most meg már azt nem lehet tudni, hogy azok, akik képesítve vannak, bol nyerték diplomáikat? Nekem legalább egvátalán nincs tudomásom arról, hogy léteznék valahol középiskolai hit-tanár-vizsgáló bizottság. De tényleg mégis beszélnek ké-pesített középiskolai hittanárokról, kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy itt tulajdonképen nem is képesített hit-tanárról, hanem egyszerűen kéj)esített tanárról lehet szó.
S ha ezen feltevésem helyes, akkor, ha talán nyer is va-lamit az ifjúság az ily módon képesített tanárok á l t a l ; de nem nyer meg mindent. Mert, mint már fenntebb is mondám, az oklevél mindenesetre biztosítékul szolgálhat az eredmény elérésénél ; de természetszerűleg csak azon szakban, melyben az illető képesítést nyert. S ha p. o.
egy a mathematikából. vagy természettudományból képe-sítést nyert egyént hittanárnak alkalmaznak : én azt hi-szem, hogy ez ismét nem nevezhető jogosan képesített hittanárnak, és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mert teljességgel nem az. S ha nem az, a hittanitás eredménye épen oly hiányos és kevésbbé kielégitő lehet és lesz is, mintha bármely nem képesített, de mégis alkalmas egyént neveznek ki hittanárnak. — Igaz ugyan, hogy minden papnak, már állásánál fogva is jártassággal kell birnia a hittudományban, így tehát a humaniórák és reáliák paptanárainak is ; hogy mig egy, ugyan
nem képesített, de egyedül hittanitással foglalkozó p a p a hittudományt tekinti egyedüli tárgyának, s a theo-logian s egész életén keresztül kizárólag azzal foglalko-zik.; addig egy más, képesített szaktanár csak mellékesen foglalkozik és foglalkozhatik vele, ismét épen helyzeté-nél fogva. Ily módon tehát hasonló két egyénhelyzeté-nél a hit-tanitás terén csaknem annak van előnye, ki nem valamely más tudományszaknak okleveles t a n á r a . Föltéve termé-szetesen m é g azt is, hogy az illető nemképesített, a ta-nítás- és neveléstudomány vívmányait nemcsak figyelem-mel kiséri, hanem elsajátítani is igyekszik. S azért, ha csak ilyen módon képesített hittanárokról lehet szó : a gymnasiumi hitoktatás jövőjét nem l á t h a t j u k szebb szín-ben mint jelenét.
Tévedne az, aki eddig mondott szavaimban a hit-tani képesítés szükségtelenségét látná védelmezve ; té-vedne azért, mert hisz én is tapasztalom, mily nehéz feladat egy középiskolai hittanári állásnak kellő betöltése ; m a g a m látom, hogy óriási nehézséggel j á r korunk g y e r -mekeit saját egyéni hajlamaik, a hitközönyös család s az erkölcsileg laza, hogy ne mondjam romlott világ ellené-ben a szivet s lelket átható vallásosságnak, s az ebből folyó erkölcsi tisztaságnak megnyerni, s azokra ez irány-ban maradandó befolyást gyakorolni. Magam tapaszta-lom, hogy e nehéz m u n k á b a n nem elég a j ó a k a r a t és tökéletes odaadás, hanem i z e k e n kivül még nagyfokú készültség is kell. S mivel épen ezt lenne feladata k i f ü r készni annak a még nem létező középiskolai h i t t a n á r -vizsgáló-bizottságnak : természetes, hogy egy ilyennek szervezését a középiskolai hittanittás felvirágzása, s így az i f j ú s á g s vele együtt az egyház s a haza jövőjének tekintetéből csak örömmel üdvözölném. S akkor, de csak-is akkor lehetne szó képesített hittanárokról, de a jelen-ben eme kifejezés valóságos képtelenség.
A k k o r aztán egészen helyes lenne különbséget tenni a képesített és nemképesített hittanárokra nézve a fize-tést illetőleg is. Igen igazságos lenne, hogy a képesífize-tést nyert hittanárt kivétel nélkül minden intézetben rendes tanári fizetéssel alkalmazzák, hogy ne kelljen neki nyo-morogni akkor, midőn épen ugy el van foglalva, mint bármely más tanár. De addig, uraim, mig a képesités megszerezhetése lehetetlen, addig e distinkcziónak sem alapja, sem jogosultsága nem lévén : a fizetési különbség is csak olyan lehet. *)
Borbás Géza.
*) Tudtommal, ha valamely r. katli. pap paroohiát kap, addig csak adminisztrátornak, helyettes lelkésznek tekintetik, mig a lel-készkedésből vizsgálatot nem tesz, és csak ennek sikeres letétele után tekintetik rendes plébánosnak. E vizsgálatot az egyházi ha-tóság előtt tartják, mely ugy hiszem, a vallástanárokra nézve is egyedül lehet illetékes. Ha pedig a püspökök e vizsgálatra külön bizottságot állapítanak meg, pl. a pesti egyetemi theologiai fakul-tás tanárkarában, az ellen senkinek semmi kifogása sem lehet. Igy kapnak más keresztény felekezetek is missiót a kath. középtano-dában tanuló ifjúik oktatására. Hogy aztán azok miféle vizsgálat alá vetendők, az hozzánk nem tartozik. — A ^Közoktatás' szerk.