Budapest, szeptember 12 A „Magyar Korona"
szíves figyelmébe.— T. olvasóink tudják, hogy mi a békét szeretjük. Igen, szeretjük, de nem az igazság árán. Mert amicus Plato, amicus Cicero, sed magis arnica Veritas.
Katholikus laptársainkkal jó viszonyban lenni és ma-radni egyik őszinte és hő óhajtásunk. Megmutattuk ezt eddig, és — ha Isten segit — még a jövőben is meg fogjuk ezt mutatni. De engedje meg a „M. K." t. czikk-irója, a jó viszony nem abban áll, hogy az igazság-talanul és e lap majdnem félszázados tiszta becsülete és jó hirneve ellen intézett oly heves támadást, minőt a ne-vezett lap szept. 10. 250. számában olvastunk, egykedvűen
fogadjuk. Si inimicus meus raaledixisset m i h i ! . . . Ha a M. K. jónak látta a Religiót utolsó előtti t u -dósításunkért ily módon megtámadni, mint ezt ujabb idő-ben egyik kath. laptársunk sem tevé, meg fogják bocsá-tani t. olvasóink, lia ez egyszer — eltérve eddigi szoká-sunktól — magunk érdekében emelünk szót.
A M. K. egész támadása nem más, mint teljes félreértése, hogy ne mondjuk elferdítése, a Religio 20. szá-mában megjelent levelünknek. Mi foglalkoztunk a herme-neutikával, megtanultuk a szövegből az elrejtett értelmet kiolvasni, de belevinni, belemagyarázni a szövegbe, mi ott nincs, sőt — akár külső, akár belső oknál fogva — nem is lehet, azt semminemű, legalább semminemű becsü-letes hermeneutikában nem találtuk.
Mit is olvasott a M. K. idézett levelünkben ? Azt, hogy az ellenzéki lapok visszatükrözéseként mi is „igno-ráljuk a magyar kath. egyház és apostoli korona közti jogviszonyt, az Isten kegyelméből való királyság jellegét és tulajdonságait, valamint a papság hivatását az állam életében „az egyházi szellem teljes hiányával, az egyház czéljainak merő félreértésével
No legyen nyugodt a M. K. ! Mi ugyan jól ismer-jük mindazt, miben oly nagy jártasságot vindikál magá-nak a M. K., ismerjük legalább is olyan jól, mint a M.
K., sőt képesek vagyunk ezt hiteles módon documentaliter is bebizonyítani. Még több ! Nem csak ismerjük, de el is ismerjük mind ama jogokat, s azok épségben tartása
mel-lett bármikor is sikra szállunk, azokat fenntartani és vé-delmezni akarjuk és fogjuk is mindenkor. Hisz a M. K.
szives volt azt a néhány sort levelünkből idézni — miért is különösen fogadja köszönetünket — mely sorokban
„áradozó kifejezésekkel", mint a M. K. megjeggyzi, con-testáltuk újból ezen meggyőződésünket. Biztosítjuk a a M. Iv.-t, hogy jobban ismerjük és tiszteljük a logikát, mint hogy azt pár sorral későbben arczúl csapnók. Ennyit bízvást feltételezhetett volna mi bennünk a M. K. E g y kissé több igazságszeretettel nem j u t o t t volna oly kö-vetkeztetésekre, melyek ő vele azt mondatták, hogy le-velünkben „az egyházi szellem teljes hiányával, az egy-ház czéljainak merő féleértésével" találkozott.
Engedje meg. t. laptársunk, csak van különbség bizonyos jogok elismerése és ezen jogok magyarázata, illetőleg kiterjesztése között. Kik az elsőben megegyez-nek, eltérhetnek az utóbbiban. Csak egy példát mondok.
A jozefinizmus idejében egyetértettek a hithű katholikus és az udvari theologusok és kanonisták abban, hogy a Felségnek, nevezetesen Magyarországban az apostoli királynak, vannak bizonyos jogai az egyházzal szemben ; az eltérés közöttük csak ezen jogok magyarázatában, ille-tőleg kiterjesztésében állott. S vájjon, kik állottak kö-zelebb az igazi helyes egyházi felfogáshoz : azok-e, kik e jogokat kiterjesztették, vagy azok, kik ama határokba akarták ezeket szorítani, melyeket az egyház alkotmánya és függetlensége kiszab V
Ha a M. K. néhány hónap óta hangoztatott állás-pontja csakugyan benső meggyőződésnek kifolyása, kö-vesse azt, ha tetszik. De ne keresse]— azt joggal követel-hetjük — „az egyházi szellem teljes hiányát, az egyház czéljainak merő félreértését" ott, hol saját felfogásával nem találkozik. Utoljára ő is, mi is csak fiai vagyunk az egyháznak, kiknek kötelességük szives engedelmességgel követni közös anyánk szavát és Ítéletünket ezen legfőbb tekintélynek örömest alárendelni. Nem akarjuk tehát retundálni az argumentumot, de egész bátran merjük állí-tani, hogy nem a M. K. Ítélete állapítja meg sem ne-künk, sem másoknak, hogy mi „az egyházi szellem teljes hiánya, az egyház czéljainak teljes félreértése," — és mi nem. Mi e tekintetben más bírókat ismerünk el egye-dül illetékeseknek : ha ezek szólnak, majd meghajlunk.
Addig azonban legyen szabad azon kellemes meggyőző-désben élnünk, hogy — amint szent kötelességünk pa-rancsolja — mi egyházi szellemben és az egyház czéljai-nak teljes tudatában működünk.
Arra, mit a M. K. állitólagos ellenzéki álláspontunkról mond, sok szót nem vesztegetünk. Kifejtettük álláspontun-kat a Religio első félévének 43. és 48. számaiban ; az ott elmondott dolgokat ismételni annál kevésbé látszik szüksé-gesnek, mert a M. K. szives volt mind a két idézett le-velünkről nem csak egyszerűen tudomást venni, de azo-kat behatóbban is méltányolni. Ha ezeket újból felemlít-jük, teszszük ezt azért is, hogy kijelentsük teljes ragasz-kodásunkat az ottan kifejtett álláspontunkhoz, nem levén szokásunk egy fél év alatt irányt és programmot vál-toztatni.
Végre a M. K. czikkének három utolsó bekezdésére ézve, nőszintén sajnáljuk, hogy nem vagyunk képesek
174 r e l i g i o . megérteni t. laptársunk nagymérvű felháborodását azok miatt, miket a „félhivatalos és quasi félhivatalos, a nyilt és krypto-kormánypárti" lapokról és „kenyéradójukról"
mondánk. Az szokott feljajdulni — mondják — kmek tyúkszemére h á g t a k ; pedig mi t. laptársunkat egy árva betűvel sem emiitettük s nem is értettük. „Gyáva gyanú-sítás1' nem volt soha kenyerünk, azt a M. K.-nak keller.e tudnia. Ha lesz majd dolgunk, majd fordulunk nyíltan cziinéhez, mint ezt most teszszük. ítéljen a t. olvasó, ki vádolható gyanúsítással : mi, kik in genere irtunk azon elvi szempontból, mely nálunk mindenkor irányadó, vagy az, ki egyenesen nekünk ront és az idézett módon minket megtámad ?
Csak még egy szót ! T. laptársunk, ugy látszik, minket is azokhoz számit, kikben vannak „kézzelfogha-tóbb czélok és vágyak, melyeknek elérése és kielégítése a jelen kormány alatt nem teljesülvén, a factiosus ellen-zék felülkerekedésében látják minden reményüket, mit sem törődvén az egyház sorsával."
Az csakugyan „gyanúsítás" ! Mi csak jobban tudjuk, miféle czélok és vágyak vezérelnek bennünket, azt csak elhiszi nekünk a M. K. Es biztosítjuk, hogy nincsenek olyan czéljaink vagy vágyaink, melyeknek teljesülését bármely ellenzék íélülkerekedésétől várnók. Ez talán elég lesz. Ha még sem, akkor gondolja meg t. laptár-sunk, hogy ilyen czélok és vágyak teljesülétét gyorsabban és hamarább érhetnők el, ha megtennök azt, mit mások tesznek. Nem beszélünk a levegőből, nem is gyanusitunk senkit, de ismételjük, hogy bolondok volnánk, ha a nekünk imputait czélok és vágyak teljesülését egy bizonytalan jövőre biínók, holott — ha ilyenek volnának — a jelen-ben is elérhetnők azok teljesülését.
Ezeket szükségesnek tartottuk röviden sine ira et studio — az igazság és a Religio tiszta nevének érdekében elmondani. Különben szent legyen köztünk a b é k e ! ?
Arnberg. A német katholikusok XXXI. nagygyű-lése. — (Folyt.)
Windhorst ama beszéde, a melyet az első nagy esti társas össszejövetelen mondott, magyarul, egyedül teljes szövegben, a következő. A német kedélyesség és ko-molyság csodálatos vegyüléke az, melyből megtanulhatni, hogyan lehet komoly harczokra mulatva edzeni a katho-likusok ezreit.
„Mélyen tisztelt barátim! Nem találok más szót, amelylyel ugy kimondhatnám azt, a mit érzek, mint e szót : barátim ! A hogy önök engem megjelené-semkor fogadtak, és a hogy azután egészségemre poharat emeltek, azt mutatja, hogy nekem itt csak barátaim van-nak. (Viharos bravó !) Éppen ezért voltam bátor önöket igy szólítani, habár teljesen átérzem a merészséget, mely e tett-ben rejlik. (Derültség.) Tehát még egyszer : igen tisztelt barátim ! Az az ut, mely ide vezet, nem igen rövid, és az én koromban levő embernek nem igen könnyű éjjel 2 órakor felkelni és a vasútra menni. (Derültség.) De én ezt az utazást nem bántam meg ; mert a mit idáig itt láttam, teljes bizonyítékul szolgál nekem, hogy mily szerencsés gondolat volt Németország katholikusainak nagygyűlését ezúttal Ambergbe hívni össze. (Bravó.) Ez
a hely Bajorország szivében fekszik, története által hírne-ves s mindenki közülünk Németországban tudja, mily nagy emlékek fűződnek Felső-Pfalzhoz. (Elénk tetszés). Ezeket ma itt tárgyalni igen hosszú eljárás lenne ; nekem pedig az a sajátos gondolatom van mellette, hogy miután ujabb időben ezen gyűléseket éjszakon és éjszaknyugaton tartot-tuk, igen rendjén jött, hogy most itt délkeleten tartjuk, hogy eme vidékek jó katholikusai is összejöhessenek a végből, hogy velünk érintkezésbe jőve közös munkával ugyanazt tegyék, a mit mi éjszakon tettünk.*) Uraim ! Bajorországnak a történelemben dicsőségteljes lapjai van-nak, (Elénk tetszés) és nincs történetünkben jelenet, a melyben a bajorok döntőleg nem folytak volna be. (Hosszas viharos tetszés.) Bajorország ama világtörténelmi krízis-ben, melyben vagyunk, helyzetét be tudta tölteni, azaz, a derék bajor nép kötelességét egész lélekkel teljesítette (Bravo); vájjon mások is-e, azt ma nem kutatom. (Derült-ség és bravó.)
Uraim ! Az egyház szababságáért vivott nagy világtör-téneti harcznak még épen nem vagyunk végén. Kezdődött Po-roszországban és általánossá lőn az egész világon. Ezút-tal is Németország rendeltetése, hogy az első sorokban küzdjön az egyház szabadságáért, s az egész világ ránk tekint, hogy kibirjuk-e a harczot s kivivjuk-e a győzel-met. (Igaz.) Mert az iránt nincs kétség: azon a napon, a melyen Németország kivívta az egyház szabadságát, ki lesz ez viva az egész világ számára. (Viharos bravó.) Uraim ! Nagyjelentőségű momentum ez. S ebben a harcz-ban az első sorokharcz-ban állni, büszkesége minden egyes né-met férfiúnak. (Elénk tetszés) U r a i m ! E nagy egyházi küzdelem mellett mindinkább kifejlődik a társadalmi harcz, melyről ma oly jelentős beszédet hallottunk (Bravó.) Ez a harcz még tovább fog tartani, mint az egyházi szabadságért vivott harcz, mert a társadalom egén mutatkozó fe-nyegető felhők fognak véget vetni az egyházi küzdelem-nek. Azok, a kik ma még azf, hiszik, hogy az állami te-kintély biztosítása végett az egyházat ktll leigázni, — csakhamar gyengédtelenül f ö l f o g n a k zavartatni (Bravó.):
akkor majd jajgatva kiabálnak az egyház segélye után.
Szomorú mindnyájunkra nézve, de hát nincsen más-kép : a világ mindig experimentál, és ha egyszer mélyen lesujtatott is, újra elfeled mindent, mihelyt u j lélekzetet vehet.
Mi azonban semmiképen sem akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy a socialis küzdelem aggasztóbbá váljék (Tet-szés) ; mi mindig szilárdan és hűen ragaszkodunk azon tekintélyekhez, a melyeket Isten fölénk helyezett ; mi a mint nagyra becsüljük az egyház tekintélyeit, ép ugy nagyrabecsüljük az állam tekintélyeit, s meg vagyunk győződve, hogy az állam teljes, jól rendezett fensőbbsége nélkül, igazi polgári szabadság nem létezhetik. (Helyeslés.)
— De ez nem tartóztathat vissza bennünket abban, ha látjuk azokat, kik az államot képviselik, hibát elkövetni, hogy ne lépjünk velük szembe egész őszintén és teljes erély-lyel. ( Bravó.) Ha önök tisztelt barátim, most irántam a ragasz-kokodás különös jeleit adják az nem, mást jelent, mint
elis-*) Mily finom ozélzás a katholikus Délnémetország politikai
elmaradottságára ! Szerk.
r e l i g i o . 175 mérését annak, hogy a centrumfractio, a mely a márkák
homokján kénytelen csatáit vivni (Tetszés), az önök vé-leménye szerint kötelességét teljesítette. (Elénk tetszés) és hogy én már oly régóta részt veszek a csatákban. Na-gyon örvendek, hogy az én sok beszédeim, a melyeket sajnos, mondanom kellett, önöket nem untatták. (Derült-ség). Ez bátorit, hogy még nehánynyal több3t is mondjak (Viharos tetszés és derültség) ; s minthogy akkor, ha már az ember régóta mozog a parlamentaris parketten, könnyen hozzá szokik, hogy beszéde elpuhul, azért én most, itt a bajorok őseredeti törzsénél kissé meg akarok erősödni, hogy még világosabban tudjak szólni. (Derültség és élénk tetszés.) Ha azonban küzdelmünket be akarjuk fejezni, akkor minden erővel arra kell törekednünk, hogy a cent-rumpárt a képviselőházban egész sulylyal léphessen föl ismét. Ez csak akkor lehetséges, ha megjelenik minden tagja s csak akkor jelenthetik meg, ha a választások he-lyesen és ügyesen vitetnek keresztül. (Bravó). En, uraim, a választás napját még nem mondhatom meg, de már nincs messzire, azt hiszem, ugy október h a v á b a neglesz,
— ugy gondolom vége felé ; de lehet, hogy akarnak bennünket lepni: egy jó hadseregnek azonban mindig szárazon kell tartania a puskaporát. (Derültség és tetszés).
Tehát az mondom önöknek; hogy szárazon tartsuk a pus-kaport ! (Derültség.) Minden választókerületben kell egy bizottságnak alakulnia, mely e kerület választási munká-latait kezébe vegye, gyűléseket hiv egybe, s a képviselő-ket felhivja, hogy beszámolójukat tartsák meg. S hogy ha a kerületek ezzel vagy azzal a képviselővel vizsgála-tot tartanak, (Derültség) engem is vizsgálatra hivtak, (Derültség) s ezt szeptemberben még a magam választó-kerületében is ki kell állanom s még egyáltalán nem tu-dom, hogy mikép fog sikerülni. (Derültség) — ha tehát ilyen vizsgálatot rendeznek, akkor mondják is meg azok-nak az urakazok-nak, akiket megválasztaazok-nak, hogy mindég helyükön kell lenniök. (Derültség és élénk tetszés.) Az olyan hadsereggel, a mely otthon van, csatákat nyerni ugyancsak nem lehet.
Vannak egyes esetek, a hol jogosult a tartózkodás, de a rendes szabály az, hogy résen kell lenni. Szüksé-ges továbbá, hogy tevékenységünk ne szorítkozzék egyes választókerületekre. Bajorországban már rég kellett volna szervezni központi választási bizottságot és én már most megnevezhetnék egyes kerületeket, ahol a készületek a vá-lasztásra még be sincsenek fejezve. Ennek változnia kell.
Nem látják önök, hogy az u. 11. nemzeti liberálisok mint sietnek mindenfelé jelöltjeiket győzelemre segíteni. Meg-int a mi rovásunkra akarnak compromissumokat kötni, és ezért ép oly irgalmatlanul kell ellenük harczolnunk, mint a hogy ők harczolnak ellenünk. Semmi esetre sem kell nationalliberalist választani ! (Bravó.) Örvendek, hogy ezekről mindjárt ma este szólhatok, mert véleményem szerint, ezek a kath. nagygyűlés zárt és nyílt ülései elé nem tartoznak. Ide azonban minden tartozik (Derültség) és én minden alkalmat felhasználok arra, hogy ami szi-vemen fekszik, kimondjam. Tehát, uraim, minden kerü-letben derekasan kell dolgozni és szépen áttekinteni más kerületbe is, ha vájjon dolgoznak-e ott is, ha vájjon kö-rültekintenek-e tüz és világosság után. A mostani
biro-dalmi gyűlési választásoktól f ü g g jó részben Németor-szág fejlődése ; a birodalmi gyűlés jövő ülésszakában a legfontosabb kérdések fognak tárgyaltatni. Arról van szó, hogy a szabadságokat, melyekkel még birunk, m e g t a r t -juk-e és kiviv-juk-e azokat, melyekre szükségünk van ; a
kormánynyal meg kell értetni, hogy a katholikus képvi-selők nélkül mi sem történhetik ; hogy ezekkel nem le-het játszani, hogy követeléseiket figyelembe kell venni és hogy az egyház szabadságát helyre kell állítani tel-jesen, Poroszországban, Bajorországban és Bádenben, min-denütt.
Uraim ! Teljesen megfoghatatlan, hogy Badenben, ahol olyan sok a katholikus, olyan kevés centrum-párti kép-viselőt választanak. Ha Dél-Németország jobban figyel és erélyesebben dolgozik, még legalább is öt-hat kerületet nyerhetünk. Tehát erélyes, elszánt, fáradhatatlan munkára van szükség ; máskülönben elbukunk. De ha megteszszük e munkát, ha alapos választásokat csinálunk, ha elront-juk a nemzeti liberálisok dolgát, akik uralmuk ideje alatt lábbal tapostak minket, akkor a győzelem nincs meszsze.
(Elénk tetszés.) E n az előtt azt gondoltam, hogy én e harcz végét nem fogom megérni. De megélem, ha a vá-választások jól sikerülnek. A mi engem illet, meg lehet-nek győződve, hogy utolsó lehelletig fogok küzdeni. (Tet-szés, viharos tetszés.) Es ha utolsó órámban az az öntu-datom lehetne, hogy már kivívtuk az egyház szabadságát, akkor uraim, elmondanám : Bocsásd el, Uram, a te szolgá-dat ! Es, uraim, nemcsak az egyház szabadságát kell kivív-nunk, de a polgári szabadságot is, mert ez a kettő egymás-tól el nem választható. Es azt hiszem, hogy a bajorok, kik mindig olyan vitézül küzdöttek a múltban, most is igy fognak küzdeni az egyházi és polgári szabadságért.
Es a győzelem jórészben a bajoroktól f ü g g . Azért poharamat a bajorokra emelem!" (Zajos, szűnni nem akaró taps.)
Windhorst után dr. Daller tanár és képviselő szólt, köszönetet mondva a centrum vezérének a bajorok nevé-ben. Nevezetes pedig beszédében az, a hol azt mondá, hogy Bismarck erős toronynak nevezte a centrumot. Ezt a tornyot nem veszi.be senki, hacsak mi nem nyitjuk meg a kapukat.
Még egyszer emelkedett fel Windhorst és ismét gyújtó beszédet tartott, szólva a nők szerepéről a politi-kai és társadalmi küzdelmekben. Minden körülmények közt, úgymond, gondoskodni kell a nőknek, hogy egy nationalliberalis se választassék meg. Ezek készek velünk késhegyire menni. Majd meglátjuk, kinek a kése hosszabb.
(Viharos derültség )
Ezzel végződtek a XXXI. nagygyűlés első napjának főbb mozzanatai.
(Folytatjuk.)
F i e s o l e Körlevél, a melyet ft. Anderledy, a Jézus-társaságnak főnöke, f'. évi jun. 4-én az összes rendhez intézett:*)
„A legfőbb törvény, melynek a szerzetes rendek
*) A pastoraliä levélírás és classikus eloquentia e remekét
közölni kedves kötelességünknek t a r t o t t u k . Szerk.