Volt idő, még pedig nem is olyan régen, midőn a népiskola áldásos hatását egekig magasztalták. Nálunk is nagy népszerűségnek örvendett annak idején a frázis, hogy az osztrákokat Szadovánál ]>orosz iskolamesterek verték meg. Bismarck „hűséges és derék bajtársának"
nevezte az addig szerény elvonultságban működő tanitó-kat. A vaskanczellár arany elméjének ez a gyöngy-gon-dolatja divatba hozta az iskolát. Minden szem az iskolára volt irányozva, minden üdvöt attól vártak. Az egyszerű tanitóból „népnevelőe lett. Ilyen körülmények közt nem lehet csodálni, h o g y m é g tanitók is — elkapatva a túl-ságos dicsőségtől és dicsérettől, melylyel hivatásuknak s ezzel a népiskolának, mint azt az észszerüség megen-gedte. Elfeledkeztek arról, hogy nagy dicséret és hazug-ság egy fának ágai.
Az iskolának ez a túlbecsülése kezdi magát megbő-szülni. A következés azt m u t a t j a , hogy az egykori opti-mizmus bizonyos idő óta pessziopti-mizmusba csap át — állí-tólag nem is egészen ok nélkül. Most is túlbecsülik az iskola hatását, csakhogy más irányban. Ezelőtt annak tulajdonítottak minden jót, most meg a létező b a j o k é r t teszik felelőssé. Az emberek egyik szélsőségből a másikba esnek, s félni lehet, hogy a népiskolát Pandora-szelenczé-nek tartaiidják, mely kiröpité magából a szocziális bajok egész seregét. Ilyen értelmű hangok már hallhatók is.
Ez a visszahatás annyiban természetesnek látszik, ameny-nyiben a csalódás mindig rosszul esik, s a remény helyét keserűség foglalja el.
Az igazság itt is a középen van. Az iskola nem mindenható, hanem csak egyike azon tényezőknek, melyek az emberre nevelőleg hatnak. Ezt nem szabad felednünk soha, ha igazságosak akarunk lenni. Túlzás által a tiszta gyönyör méreggé, az igazság igaztalansággá válik. Az iskola egészséges fejlődését épen oly kevéssé mozdítja
elő a túlbecsülés, mint a kicsinylés.
A nevelés tényezői vagy közvetve vagy közvetlenül munkálnak az ember nevelésén. A közvetlen tényezőket
— milyenek a család, egyház, állani, iskola — most
te-*) A nváradi r. k. népiskola XV. Értesítőjéből.
kinteten kivül hagyva, vegyük vizsgálat alá, minő hatás-sal van a nevelésre az indirekt tényezők egyike — az t. i. melyet legkevésbbé szoktak figyelembe venni — a
nyilvános élet. ' *
* *
A költő szavai szerint : dolgunk e világon : küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért. (Vörösmarty M.) De az élet nem mindenkire nézve ilyen küzdés. Soknak éden, az élvezetek, gazdagság, hatalom s dicsőség paradicsoma.
\ annak, kiknek az élet Istenhez vezető út, mások ezen az uton a pokol felé igyekeznek. Oly ember is sok van, aki haszontalan históriának t a r t j a az életet. Mindezen vé-leményeknek legerősebb t á m o g a t ó j a és czáfolója maga az élet.
De az élet iskola is, az emberiség egyeteme, hol, a tudományok és művészetek sokféle ágát gyakorlatilag I müvelik és alkalmazzák. Sokan azonban drágán fizetik
m e g ezt a tanítást, m e r t a nyilvános élet jókora tapasz-talatot. önállóságot és ismeretet kiván m e g növendékeitől.
Ezek nélkül csakhamar ugy j á r az ember, mint akit megcsaltak.
Az élet nemcsak nagy iskola, de nagy nevelő is, és pedig olyan, aki mindenütt jelen van. Megtalálható a városok legszebb terein, utczáin épen ugy, mint félreeső zugokban színházban, vendéglőben, kereskedésekben stb.
Nevelésében a társadalom minden osztálya : gazdagok és szegények, tudósok és tudatlanok, művészek és iparosok, i f j a k é s ' ö r e g e k egyaránt részesülnek. Az élet nevelő in-tézetében egyik ember a másiktól tanúi, egyik a másik-tól f ü g g , kénytelen mindenki társának valamit elnézni, vagy attól elfogadni, mindenik hat a többire akaratán ki-vül is.
A nyilvános élet olyan, aminők az emberek. Azt hinné az ember, hogy az utczán nem csak tisztességes ruhában jelennek a járó-kelők, hanem egyediségöknek is szebbik oldalát m u t a t j á k . Pedig nem egészen igy van. A nyilvános élet természeténél és nagyon sok körülmény összehatásánál fogva, sokkal felötlőbbé teszi a külső és belső nyomort, mint az erényeket. A hatás most már attól függ, kik szemlélői az élet által n y ú j t o t t illetőleg m u t a t o t t példáknak, jelenségeknek és eseményeknek?
Minden embernek van szeme, hanem azért sok ember csak néz, de nem lát. Nem ilyen a gyermek. Az nagyon is lát, olyat is, amit nem kellene. És ez a fürkésző, j ó r a és rosszra egyaránt fogékony teremtés buzgó megfigye-lője és követője a nyilvános élet példáinak.
A nevelés próbaköve az élet. Ez az a szirt, melyen annyi fáradság, annyi szép remény hajótörést szenved.
A szülők és tanitók örülnének első sorban, ha a nyilvános élet hü szövetségesök lenne a vetés idején ; de f á j -dalom, az élet nagyon sokszor ellenség, mely ellen tel-jes erővel kell küzdeni, nehogy konkolyt hintsen a neve-lés tiszta vetése közt.
A nyilvános élet különösen az érzéki ösztönre hat, mely tudvalevőleg erkölcsi törvényt nem ismer, s az ész szavára sem igen hallgat. Ha az életet megszemélyesítve képzeljük, oly egyén áll ellőttünk, akiről lehet ugyan jót is mondani, de roszat annál többet.
r e l i g i o . 73 Gyermekét szerető szülő ilyen egyén elől borzadva
zárná el az ajtót, nemhogy rá merné bizni legdrágább kincsét csak pillanatra is. — Az élet leköszörüli a házi nevelés éleit és szögeit, a koczkát golyóvá alakitja, mely tudvalevőleg kevésbbé lejtős lapon, utón is könnyen gu-rul lefelé.
Minden becsületes szülő és nevelő óvja gyermekét az utczától, a nyilvános élettől. Költséges intézeteket ala-pitottak s tartanak fön, melyekben egyes tanodák vagy jjályák ujonczait a nyilvános élettől elkülönítve nevelik, csak azért, hogy az illető ifjúságot legalább egy időre megoltalmazzák annak rosz példáitól.
Az utcza korán megkezdi nevelő működését. Nagyon jól tudja, hogy a leggyöngébb kor a legfogékonyabb. A gyermek csupa szem, fül, megtestesült kíváncsiság, min-dent kérdez, minmin-dent szeretne tudni. Tudatlan, könnyelmű vagy lelkiismeretlen felelő nagyon könnyen elbolondit-hatja vagy elrontelbolondit-hatja őket. Nagyon sok olyan dolog van, amit a felnőtt — mint rá nézve közönyöst — ügybe
•sem vesz, de a mit gyermeknek tudni káros. A materia-lizmust behurczolták — vagy legalább akarják némelyek
— a gyermekek közé is. Tisztátalan kezekkel nyúlnak az ártatlanság ezen virágaihoz. Idő előtt széttépik durva ke-zekkel a gyermekkor titok-teljes költészetét, világát. Nem gondolják meg, hogy a gyermekkor csak azért boldog, mert semmit sem tud, s az öregség azért oly szánandó, mert sokat tud. Csodálatos, egész életen át a boldogság után futunk s mintha látása is bántana, ugy teszünk a valóban boldog gyermekkel, midőn idő előtt fölnyitjuk szemeit. •— Gyermeknek nem kell mindent tudni, azért, csak helyeselhető, ha néha kitérő feleletet adunk vagy épen elutasítjuk a túlságosan kíváncsi kérdezősködőt.
*
* *
Mihelyt a gyermek lábrakap, társaság után fut.
Legjobban szereti a vele egykorú játszótársakat. Es mit visz magával a társaságba ? A házi nevelés gyümölcseit.
Amiképen cselekszik otthon az atya, anya, a környezet, utánozzák játékukban. Elkényeztetés által nagyranevelt önf'ejüség, makacsság csakhamar kiüti fejét s nem téveszti el hatását a pajtásokra. A legelső összekoczczanásnál ijesztésül mindjárt a tatával vagy mamával hozakodnak elő. -— Minél inkább nagyobbodik a gyermek, annál na-gyobb rá az élet hatása. — (Tudvalevő, hogy az utánzás ösztöne a gyermek-korban a legerősebb.)
Fő-fő mestereik az iparosok, földmivesek, szolgák, cselédek stb. Különben miért lennének kicsinyeink oly szenvedélyes épitők, kovácsok, fazekasok, kocsisok, sza-kácsnők stb. Más foglalkozásokat is utánoznak. Hol nem játszanak iskolásdit ? A pap az oltárnál, a temetés, la-kodalom, szóval minden, ami a városban vagy faluban történik — sorra kerül. A vessző a gyermek kezében kormánypálczává, lóvá vagy karddá, a szeg vésővé, a kő kalapácscsá stb. lesz. A játék a gyermekkor költészete és és iskolája. Hatása a nevelésre igen fontos, és pedig vagy jó vagy rosz.
Jónatásu, midőn a) a gyenge erőket közös czélok elérésére összehozza, együtt-müködteti, miáltal fejlesztő a testre és szellemre. egyaránt, b) Foglalkoztatja a
gyer-meket, megóvja a tétlenségtől, unalomtól és a testet, lelket gyöngítő gyakori evéstől, c) A gyermeket alkal-mazkodóvá, ügyessé, türelmessé stb. teszi s heves indula-tait megfékezi, szeliditi.
De lehetnek a játéknak rosz következményei is, ha kellő ellenőrzést nem gyakorolunk a játékok és játszó-társak mogválasztásában. Vannak játékok, melyek hatá-rozottan károsak. Csak egy párt emlitek ezek közöl. Ilye-nek a nyerészkedő játékok, a lakodalom, disznó-ölés, ka-tonai élet utánzása stb. Ezek és hasonló játékok könnyen durvaságra, elvaclulásra, erkölcstelenségre és szemtelen-ségre vezetnek. A rosz különben is nagyon ragadós. Sok
szülő bámulva hallja gyermeke szájából az olyan szókat, melyeket otthon nem hallhatott. Pedig a dolog egyszerű : játék közben szerezte. Aztán meg a nagyobb
játszótár-sak könnyen roszra csábithatják a gyermeket. A jó gyer-mek is könnyen elsajátítja pajtásának rosz tulajdonságait, elveszti gyöngédségét, eltanulja az aljas és közönséges be-széd- és gondolkodásmódot.
Igaz ugyan, hogy a gyermek-világ az ő játékaival egy külön világ, mely épen oly jogossággal bir, mint a felnőtteké. E gyermek-világban bizonyos törvények, sza-bályok, hagyományos fogalma a becsületnek és szégyen-nek. határai a jogosnak és jogtalannak uralkodnak. — Az is igaz, hogy a természet élete sokkal közelebb áll a gyermekhez, mint a meglett férfiúhoz, kinek gondolko-zása társadalmi viszonyokban gyökerezik. Most is ujjongva köszöntik a gyermekek, mint hajdan, az első röpke fecs-két, a piros esőrü, hosszú lábú gólyát, a tavasz e hírnö-keit. Az első lepke, az első cserebogár, a tó partján ki-nyílt. virágok mind örömre adnak okot és alkalmat. Hát a fűzfa-barka, a nád, sás, a gyümölcs, őszszel az édes must, télen a hólapda meg a jég ?! Bizonyos játékok keze ügyébe esnek minden gyermeknek, mert szükségleteik egyenlők. A gyermek óhajtja, hogy tagjait mozgassa, hogy karja hajlékony, lába gyors legyen. Az eszkimó gyermeke épen ugy szeret labdázni, mint a magyar fiu s az apró maori. Azért hát szabad legyen a gyermek a játékban, de ne legyen egészen szabadjára hagyva.
A szülő szeme látatlanul illetőleg észrevétlenül őr-ködjék játszó gyermeke fölött.
A. legelső benyomások a legerősebbek és egész életre maradandók. A szülő keze csak a csírázó magvat bírja oltalmazni és beárnyalni ; de felnőtt, kérges fánál erre képtelen. Az első hibák a legnagyobbak is ; a szellemi nyavalyák, a himlővel ellenkezőleg annál veszélyesebbek, mentül gyöngébb korban érik az embert. — Azért hát nem kell a gyermeket szabadjára hagyni !
(Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, julius 28. A magyarországi lat. és gór.
szert. r. kath. "tanítók segélyalapja. — Magyarország bíboros herczeg-primása, Simor János ő emja körlevele a r. kath. tanítók segélyalapja ügyében ismeretes t. ol-vasóink előtt. 0 emjának és a nmélt. püspöki kar apos-toli szellemű és kegyes szándékai megvalósultak. Meg van téve a kezdet-azok részéről, kik az egyháznak és az
60 r e l i g i o . •70
egyház leányának, az iskolának született vezérei, hivatott 1
főtényezői. Ok megtették az első lépést, ök kijelölték ; az irányt, ök megszabták az ösvényt, melyen ezen fon- i tos és életbevágó ügynek sikeres fejlődését és áldásos kihatását bizalommal várjuk.
Hiven magasztos hagyományaihoz, egy u j hervadha-tatlan emlékkoszorút fűzött magának a nmélt. püspöki kar a tanügy és népnevelés érdekében.
A tanitói kar hálával fogja őrizni a nmélt. püspöki kar ezen atyai gondoskodását és késő századok áldani fog-ják azok emlékét, kik ezen fontos ügyet életbeléptetni kegyesek valának.
Sokkal magasabban áll a nmélt. püspöki kar fiúi hódoló tiszteletünk előtt, mint hogy több szóval magasz-talni akarnók ezen ujabb kegyes intézkedést, mely az egész ország elismerésére és hálájára olyan nagyon méltó.
A papsághoz fordulunk, a melynek a fopásztorok magasztos szándékainak kivitelében nagy részük van és marad. Különösen most kezdetben.
Bölcs szavával oly helyesen és találóan mondja Ma-gyarország herczegprimása ö emja : „A sikeres nevelés — és oktatásnak egyik föltétele a tanitók anyagi gondjai-nak könyitése, kik igy annál szabadabban, annál nagyobb önfeláldozással szentelhetik erejök-, idejök- és életö-ket az egyház és hazára nézve egyaránt fontos népneve-lés ügyének."
Ha valamikor, akkor a mostani viszonyok között kétszeresen igazak e szavak. Ma, midőn az élet annyira megnehezült, midőn a legtöbb, rendszerint nagy családdal megáldott tanitónak anyagi helyzete csakugyan sok, igen sok kivánni valót hagy hátra, ma rendkiviili csapá-sok idejére vagy a gyermekek nevelésének költséges ügyére, vagy végre az öreg napok szomorú helyzetére valóban segítségre van szüksége majdnem kivétel nélkül minden tanitónak. Azt főt. paptársaink, kik az életet köz-vetlen tapasztalásból ismerik, kik najjonkint látják és hallják az el nem titkolható helyzet viszonyait, jobban tudják, mint mi.
S azért nem kételkedünk, hogy a papság ország-szerte meleg rokonszenvvel, tevékeny részvéttel fogja felkarolni ezen ügyet.
Mi mindig magunk számára vindikáljuk az iskolát és helyesen teszszük ezt, mert az iskola valóban, mint ő emja mondja, „az egyház leánya." Igen, az egyház vé-réből lett az iskola : annak anyatejével táplálkozott, annak anyagondjai dajkálták, annak anyai szeretete ápolta és nevelte. Mi erősebb a vér kötelékénél ? Quis unquam pro-priam carnem odio habuit ? . . .
Ezen viszony most sem szűnt meg. Ha nagyra is nőtt az egyház leánya, azért tőle kapja éltető szellemét, tőle tápláló nedveit, tőle teljes irányát. Ma talán inkább, mint valamikor. A tévedések tömkelegében éppen leg-nagyobb szüksége van az egyházra. Es viszont bajok és szenvedések közepette legfényesebben ragyog az anyai szeretet.
Bizzunk a kath. papság soha ki nem apadó áldozat-készségében, hogy a közös anyától belénk plántált sze-retet most is fényesen fog ragyogni. Tudjuk, hogy na-gyon is igénybe van véve a papságnak áldozatkészsége ;
de azt is tudjuk, hogy ugyanezen papság a legfontosabb ügyek egyikének ismeri a népiskola ügyét, azt is tudjuk, hogy ugyanezen papság nem csak szépen érvelni tud az iskola, mint az egyház leánya mellett, de lelkesen tenni is amidőn erre szükség van.
Most itt van az idő, itt az alkalom. Ne legyen szé-les e hazában katholikus pap, ki mint alapító, vagy leg-alább mint pártoló tag részt nem venne az országos kath.
tanitók segélyalapjának felvirágoztatásában.
Ha jól emlékszem, Kerschbaumer ismeretes „Pater-familias "-ában olvastam, hogy a papnak akkor lesz leg-jobb cselédje az egész községben, ha valamivel többet fizet neki mint bárki más.
Miveljünk fiasonlót ezen esetben is. Teremtsünk tö-meges és lelkes áldozatainkkal olyan segélyalapot, mely a kath. tanitók existencziáját jobban legyen képes biztositani mint bármely más concurrentia. Akkor kétség nem lesz benne, hogy nemcsak a kath. tanitók hiven és szilárdul fogják helyüket megállani, de a kath. tanitó oly helyzetbe fog jutni, hogy bárki is a tanitói karból ezen tekintetben is előnynek fogja tartani, hogy kath. tanitó lehessen. F i a t !
í>
Ó-Stubnya, (fürdő) julius hóban. A harmadik ka-pitidatio. — (Folytatás).
Kedves kötelességet teszünk, midőn halottjaink egyi-két, mint a ,Religió'-nak rendes előfizetőjét és olva-sóját, ugy is mint hivatali elöljárónkat, ugy is mint kedves földinket és egykori növendéktársunkat, fürdői közleményünkhöz csatolt necrologban barátilag ismertet-jük, róla bővebben szólunk. Ha idővel tán egynémelyik, ha többen, ha mindenki elfelejti : a ,Religio" meg fogja őrizni hívének emlékét.
Nevében hordta a boldogult — mint előtte sokan
— foglalkozásának prognosticonját. Ki Íróasztalánál, tollá-ból, két évtizeden át, gyors kézzel ömleszté a feketét a fehérre — képletesen el lehetett nevezni ,Svarz auf Weisz'-nak, — most, hogy merev kezekkel koszorúin pihen s a nagy munka után örök álmát aluszsza a siri homály-ban : ráillik megfordítva is az elnevezés.
A bécsi fensőbb papnevelő-intézetből, — rövid káp-lánkodás után, az aulánál szülővárosában, az apai ház boldog közelében méh szorgalommal dolgozgatva, foko-zatosan emelkedett;1) a helyi változások sokszor kel-lemetlen tapasztalatai nem érték. A látogatások napját azonban ő sem kerülheté ki.
Az evang. vámossal, a mily korán érte el a szeren-cse fájának magaslatát: oly hamar le kelle az Ur hivó szavára jönnie. „Zachaee! festinans descende." Nem ké-sedelmeskedett; megszokta volt az engedelmességet földi uránál: az égit sem vártatta. „Hodie, si vocem ejus audi-eri ti s : nolite obdurare corda vestra." Különös, hogy bár az aszkór csontig apasztotta (Répászky kanonoktársa által provideáltatta is magát) de halálának sejtelmével, tudatával utolsó perczig nem birt. A milyen csendes volt
') 1857. szenteltetvén föl, már 1860. szentszéki jegyző és le-véltárnok, 1864. titkár, 1865. sz. széki ülnök, 1876. az iskolai Com-missionak állandó tagja, 1878. káptalani tag, 1882. széplaki apát lett.
60 r e l i g i o . •71 élete : olyan halála, mely őt, nyolcz havi betegeskedése
után készen találta. Obdormivit plenus dierum. Az égiek stallumába magával vivé az Ur, hogy nehéz tisztjét ujabb és pihentebb erővel betöltse. Mint az e. m. hivatal igaz-gatója, ereje végfogytán sem pihentette tollát, miként a hős Laudon kardját, kihez, midőn ura fejedelme elláto-gatott s felhivta volna : jó öregem ! a haza veszélyben v a n ; kösse fel még egyszer a kardját. Jól van u. m. — reszketegen fölegyenesedve — wenn das Fleisch hin ist : also auch die Beine. Két püspökét látta meghalni, a harmadik alatt — két elődjének bucsu-áldásával szállt a sirba. Szomorúan álltuk körül ravatalát.
.Megzendült a gyászdal mély keserve.
Bús hárfáin ihlett dalnokoknak, Bús hárfákon s lassú énekekben.
Szólt az ének, elhangzott az ének, Es a csendes bánat szenderébe
Andalitá gyászos hallgatóit.' (Tárkányi).
A funebralis ének hatása a gyászhoz nem szokott tábornokok rideg arczulatán is megtetszett. A bús tö-meg közt rochetumában ott állott lehajtott fővel a leg-főbb gyászló püspök atyánk, mélyen fájlalva oldalkano-nokjában fömunkását. a papság sok éves közvetítőjét ; ott volt testületileg a kis létszámban megcsonkult káp-talan, ott a kesergő család az ájuldozó anya, ki 49 éves szülöttjének infuláját már csak koporsóján szemlélhette ; könytelt szemmel állottak sírjánál munkás életének ta-núi és segédei az aulicusok. Ok paptársukban vezetőt, — mig az anya papfiában támaszát veszitette. Az ő fájdal-ma, vesztesége nagyobb volt ; de nem vigasztalatlan, nem reménytelen. „Non enim amittebat filium — sed prae-mittebat; nec intuebatur quam vitám finiret, sed quam inchoaretu. (S. Avg.) A honoratiorok közt jelen voltak még a temetésen : az iskolák főigazgatója, a polgár-mester, a prémontr. társasházi főnök, a sajtó emberei stb.
kikkel a boldogult jó viszonyban élt s a személyváltozások alkalmából közérdekű tárgyat szolgáltatott egyiknek másik-nak is lapjába. Hallgatag természetéhez igen illett a titkári és oldalkanonoki állás. Négy nyelven dolgozott, ismerte a külföld műveltebb irodalmát. Tudorságához csak egy
szigorlata hibázott; de mint aulicusnak már nem volt rá ideje, a dicsvágy pedig nem ösztökélte. Kedélye külön-ben, hivatalán kivül — vidám. A szép művészeteknek — főleg a zenének nagy barátja és ismerője — hallása pe-dig oly finom volt : hogy a nehezebb dalmüveket is, egyszeri megfigyelésre — a napnak pihenő közegei alatt
— eldudolgatta szobájában. Műértő hangász veszett el benne. Kiváló jártassággal birt még a katonai szakdol-gokban, melylyel több izben jó szolgálatot tett urának.
^ égtiszteletén, állása fontosságát és szolgálatkészségét be-ismerőleg, képviseltette magát a vidéki papság is ; hisz az egyházmegyének ő volt a referendariusa, kihez ügyes-bajos dolgokban a kérvényezők bizalmasan közeledtek : ,forduljunk Vilmoshoz /' volt az usualis szólam. S e nagyrabecsülés, eme kiváló tisztelet és bizalom a con-fraterek részéről, valóban kiérdemlett volt! Hisz hol fo-lyik az egymást érő munka szakadatlanabból inkább, mint az egyházm. hivatalban ; hol kopik, recseg, reped jobban a toll, mint a püspöki kanczelláriában ?
,A költő ir, csak ha kedve tartja, A képiró, ha kedve tartja, f e s t . . Es a szine'szt befogják az igába, Habár halállal s ú j t j a őt ez est '
(Yége köv.)
KATH. EGYLETI ÉLET.
A magyarországi latin és görög szertart. római katholikus tan it ók segélyalapjának
ALAPSZABÁLYAI.
V. A tagok.
11. §. A tagok alapitó, pártoló és rendes t a g o k ; a) alapitó tagok azok, kik az intézet czéljaihoz leg-alább 50 forinttal járulnak és azt vagy egyszerre lefi-zetik, vagy annak lefizetésére magukat irásilag kötelezik, időközben fizetvén ezen összeg után járó 5°/() kamatot ;
b) pártoló tagok, kik az intézet czéljait legalább évi 1 forinttal elősegitik, vagy kik az alap gyarapítására egyszermindenkorra legalább 10 forintot adnak;
c) rendes tagok mindazon egyházhatóságilag
c) rendes tagok mindazon egyházhatóságilag