A Jézusban maradás mint a jánosi etika kulcskifejezése: 15,9–11

Napjainkban, a János-kutatás végeláthatatlan mezején, a jánosi etika szépen virágzó kertté vált. Kortárs kutatók egyre inkább hangoztatják, hogy a teológia és etika szétválasztása nem felel meg az ókori gondolkodásnak, ezért a negyedik evangélium esetében, igenis, ún. jánosi etikáról lehet és kell beszélni.⁴⁸⁶ A teológia és etika összefonodását leginkább a három jánosi teológiai imperativusból lehet kiolvasni: a „hinni”, „szeretni” és „követni” kifejezésekből.

Ezek megélése az, ami, az evangélista szerint, hatalmat ad a tanítványoknak, hogy Isten gyermekeivé váljanak (1,11–13). Tulajdonképpen az istengyermekké válás folyamata képezi a jánosi etika alapját és egyben célját.⁴⁸⁷ Ilyen értelemben a „tanítványság” fogalma a „morális progresszió” szinonimája.⁴⁸⁸

Míg az evangélium első része, a Jelek könyve (Jn 1–12 fejezetek) arra törekszik, hogy a különböző történések, kinyilatkoztatások, jelek és szereplők bemutatása által megismertesse az olvasóval Jézus személyét és misszióját, ami a tanítvánnyá válás első szakasza is egyben, az evangélium második része, a Dicsőség könyve, a Jézus-követés hogyanját fogalmazza meg, melyet, a lábmosás epizódjából kiindulva (13,4–17), egy egyszerű, négyszavas mintára lehetne leegyszerűsíteni: „megmutatni”, „megtudni”, „megtenni”, lenni.”⁴⁸⁹

484 CHENNATTU, Johannine Discipleship 116.

485 RIDDERBOSS, H., The Gospel of John. A Theological Commentary, W. B. Eerdmans Publishing Co., Grand Rapids, Michigan 1997, 52.

486 Zimmermann véleményét idézi: SKINNER, CH. W., Introduction: (How) Can We Talk About Johannine Ethics? Looking Back and Moving Forward, in Johannine Ethics. The Moral World of the Gospel and Epistles of John, szerk. BROWN,SH.– SKINNER C.W., Fortress Press, Minneapolis 2017, XX–XXI.

487 BROWN, SH., Believing in the Gospel of John: The Ethical Imperative to Becoming Children of God, in Johannine Ethics. The Moral World of the Gospel and Epistles of John, szerk. BROWN,SH.– SKINNER C.W., Fortress Press, Minneapolis 2017, 7.

488 A morális progresszióról, mint alaptémáról, lásd: SHIN, S., Ethics in the Gospel of John, Discipleship as Moral Progress, Biblical Interpretation Series 168, Brill, Leiden Boston 2019.

489 BENNEMA, C., Mimesis in the Johannine Literature, The Library of New Testament Studies 498, Bloomsbury T&T Clark, London 2017, 97. A szerző szerint, a lábmosás által Jézus nem mondja, hanem megmutatja tanítványainak mit kell tenniük (showing). A 13,12b vers bevezeti a második fokozatot, a megismerést (knowing). A 13,15 vers meghívás az imitációra (doing). A 13,17 vers a tanítvánnyá levés végső állapotát jelzi, az örömöt (being).

A „megmutat” ige alanya Jézus. A „megtud”, „megtesz”, „lesz” igék alanya a tanítvány. A Jézus búcsúbeszédével foglalkozó szakirodalom egyre gyakrabban használja az

„imitáció”, „mimesis”, „utánzás” kifejezéseket mint a jánosi etika alapfogalmait; ez két dimenzót jelez, melyet Jézus hidal át. A Fiú azt teszi, amit az Atyánál lát, azt mondja, amit Atyjától hallott. Ilyen értelemben, Jézus az Atya imitátora. Ezt a modus vivendit „mutatja meg” a tanítványoknak. A „megtudni”, „tenni”, „lenni” igékkel leírt egzisztenciális folyamat beteljesítése a tanítványt Jézus imitátorává avatja. Ilyen értelemben az „imitáció” a jánosi etika legszebb kifejeződése.

A lábmosás epizódja képezi a Jézus imitációjába való hermeneutikus bevezetőt: „Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” Ami a lábmosás epizódja után következik, az egy Jézus utánzásáról szóló hosszú exortáció, tulajdonképpen a jánosi etika megfogalmazása.⁴⁹⁰ Ezen belül, szakaszunk minden kulcsfontosságú motívuma: „gyümölcsöt hozni”, „maradni” „szeretni”, és főleg a szőlőtőről és szőlővesszőről szóló teljes kép, az „imitációra” való buzdítás különlegesen művészi megfogalmazása.

János evangélista, de a szinoptikusok is, egy olyan kulturális környezetben éltek, melyben az imitációra, a példa követésére való buzdítás az etikai-morális diskurzus része.⁴⁹¹ Ez tükröződik szakaszunkban is, ahol, meglepő módon, az egyik legfrappánsabb, etikára utaló kifejezése a καθὼς (amint, ahogy) szócska: „Amint szeretett engem az Atya, én is szerettelek titeket. Maradjatok az én szeretetemben” (Jn 15,9). Az evangélista harmincegy alkalommal használja a καθὼς kifejezést a búcsúbeszédben, legfőképpen Jézus utánzásának kontextusában, mely által a jézusi cselekvést statuálja minden erkölcsi követendő normának és mintának.

A búcsúbeszédben a καθὼς szócskát négy fontos motívum kíséretében találjuk meg:

„szeretet” (13,15.34; 15,4.9–10.12), „egység” (17,11.21–22), „misszió” (17,18; 20,21) és

„elkülönülés”, avagy „ἐκ-státusz” (17,14.16). A „szeretet” a „performativ mimesis”, az

„egység”, „misszió” és „elkülönülés” az „egzisztenciális mimésis” dimenziójához tartozik. A szeretet parancsa kivételével, mely a lábmosás epizódja után hanzik el és konkrét tettekhez kapcsolódik, a másik három motívum (egység, misszió és elkülönülés) egy-egy életállapotot jelöl.⁴⁹² A Jánosnál szereplő ἀγάπη kifejezés, akárcsak a páli szeretethimuszban, ahol igékkel

490 SHIN, S., Ethics in the Gospel of John, Discipleship as Moral Progress, Biblical Interpretation Series 168, Brill, Leiden – Boston 2019, 133.

491 CAPES, D., B., Imitatio Christi and the Gospel Genre, in Bulletin for Biblical Research 13.1 (2003), 1–19.

492 BENNEMA, C., Mimesis in the Johannine Literature, The Library of New Testament Studies 498,

fogalmazza meg a szeretet lényegét, az affektivitásból eredő effektív tettek sokszínűségét jelzi. Ez a tény a „parancsok megtartása” és a „szeretetben maradni” kifejezések szinonimiájára enged következtetni, amint ezt a 15,10 vers is jelzi: „Ha az én parancsaimat megtartjátok, meg fogtok maradni szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradok szeretetében.”⁴⁹³ Az ebben a versben is megjelenő καθὼς amellett, hogy összeköti a két motívumot, a „szeretetben maradást” az „Atya parancsainak a megtartásával”, összekapcsol két dimenziót: a földi – emberit (tanítványok) az istenivel (én – az Atya). Ebben a versben találjuk meg az imitáció egyik legszebb megfogalmazását, amelyben a μένω ige a jánosi etika terminus technicus-aként jelenik meg.

A καθὼς (amint) szó minden történést az Atyához kapcsol, aki minden jézusi szó, jel és cselekedet kiinduló- és célpontja. A Fiú tanítványai iránti szeretetének célja a tanítványok és az Atya közötti szeretet-híd építése.

A „maradjatok bennem” megszokott kifejezés helyét szakaszunkban átveszi a

„maradjatok az én szeretetemben” (μενεῖτε ἐν τῇ ἀγάπῃ μου) motívum (15,9); a szőlőtőről és szőlővesszőről szóló képet felváltja a konkrét utasításokat tartalmazó jézusi beszéd. Ezáltal az immanenciát kiemelő mondások sorozata egy újabb kulcskifejezéssel bővül, mely a tanítványságról mint modus vivendi-ről beszél.

Az „igazi tanítványság” feltételének megjelölése után, melyről a 8,31 versben olvasunk („Ha megmaradtok szavamban, igazán tanítványaim lesztek”), most először hangzik el a Jézus szeretetében való maradás parancsa, mely tulajdonképpen személyes, egzisztenciális, teljes embert igénybe vevő válasz a tanítvány részéről az Atya szeretetére.

Azáltal, hogy Jézus az ő tanítványait szeretetében való maradásra buzdítja, a szolgáló és cselekvő szeretet megélésére hívja meg őket. Implicit módon egy transzcendens „etikai modell utánzását” is nyújtja egyben: saját életpéldáját. Ezáltal a horizontális síkon, felebarát iránti gyakorolt szeretet több, mint egy parancsból fakadó kötelesség: egy isteni életpélda elsajátítása és utánzása.⁴⁹⁴

Jézus szeretetében maradni nem egy statikus, passzív, csak affektivitásra épült jámbor állapot, hanem aktív bizalom és cselekvés, növekedés és gyümölcshozás, melynek alapja a

Bloomsbury T&T Clark, London 2017, 125.

493 BEASLEY – MURRAY szerint a „bennem” (ἐν ἐμοί) kifejezés, mely hat alkalommal fordul elő az 1–8 versekben, és „az én szeretetemben” (ἐν τῇ ἀγάπῃ τῇ ἐμῇ), funkcionálisan ekvivalens fogalmak. Vö. John 273.

494 ZEMEK, G., Awesome Analogies: Kathōs Constructs in the NT, in Journal of the Evangelical Theological Society 38 (1995), 337–348. CAPES, D. B., Imitatio Christi and the Gospel Genre, in Bulletin for Biblical Research 13.1 (2003), 1–19.