A Jézusban való egzisztenciális maradás: 15,1–4

A szinoptikusoktól eltérően, Jánosnál hiányzik a narratív cselekmény. Amint azt számos kutató jelzi, egyfajta szimbólumcsere is történik a szinoptikusokhoz képest: nem Izrael népe, hanem Jézus a szőlőtő. Izrael szerepét Jézus és tanítványai veszik át, ez utóbbiakra indirekt (15,2) vagy direkt módon (15,5) a „szőlővesszők” (κλήματα) kifejezés utal.⁴⁶⁰

Ebben az újabb „Én vagyok” mondásban, szembetűnik a „szőlőtő” mellett, emfatikus helyzetben álló „igazi” melléknév. Jézus nem pusztán szőlőtő, hanem „az igazi szőlőtő” (ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινή). Ez a minősítés csak a 15,1 versben szerepel, míg a 15,5 versben elmarad.

Hasonlóképpen az élet kenyeréről szóló beszéd perikópájában, Jézus csak egyszer beszél az

„igazi” mennyei kenyérről (6,32).

A Jn 17,3 vers szerint, az „igazi” „minden mást kizáró” jelentéssel bír: „az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent (τὸν μόνον ἀληθινὸν θεὸν) és akit küldtél, Jézus Krisztust.” A többi előfordulás esetén, az „igazi” nem annyira a „hamis”

elletéte, mint inkább a „hiányos” tökéletes megjelenése. Felsőbbrendűséget fejez ki, a tökéletesség legmagasabb fokát, sőt, magát az isteni szférát: egyfelől a korlátolt, hiányos, evilági emberi valóság áll, másfelől a tökéletes és transzcendens. Az „igazi” nem feltétlenül

458 BROWN, The Gospel According to John XIII–XXI. 674. KEENER, The Gospel of John II. 992.

459 A többi újszövetségi perikópa esetében megoszlanak a vélemények, hogy egyik-másik esetben a szőlő vagy szőlőskert Izraelt szimbólizálja-e vagy sem (Mk 14,25; Mt 20,1–14; 21,28; Lk 13,6; 20,9–16, 1Kor 9,7; Jak 3,12; Jel 14,18). Silke Petersen, aki részletesen foglalkozik a szőlő szimbólisztikájával, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az ó- és újszövetségi iratokban és az apokrif irodalomban, a szőlő vagy szőlőskert Izraellel való azonosítása nem törvényszerűen, inkább kivételesen történik. Vö. PETERSEN, S., Brot, Licht und Weinstock 307.

460 CHENNATU, Johannine Discipleship 114.

ellentétet vagy kontraszt-létet, inkább minőségi többletet jelent: a prológus, mely Jézust „igazi világosságnak” nevezi (1,9), nem a Keresztelő éles kontrasztjaként vagy ellentéteként állítja be Jézust, hanem a „csupán csak” tanúnál sokkal nagyobb valakit (1,8–9.18.27). E logikai gondolatmenet alapján, a 2. fejezetben, Jézus „nem csak” emberi kéz alkotta templom, hanem maga az isteni, emberek között megjelenő, élő mennyei szentély (2,19–22). Az „igazi kenyér”

sem a Tóra vagy manna, mint isteni ajándék ellentéte, hanem a „csak” mannánál lényegesen értékesebb isteni ajándék (6,32).

E melléknév hangsúlyozásával Jézus nem mondja hamisnak az ószövetségi, szőlőhöz kapcsolódó képeket. Ő nem ezek kontrasztjaként, hanem ezek beteljesítőjeként jelenik meg.

Mintha azt akarná kiemelni itt, amit a mannáról mondott Kafarnauban: „atyáitok ették a manát, és meghaltak” (Jn 6,58). Csodálatos dolog volt a manna, de nem teljes:

örökkévalóságot nem biztosított. Hasonlóképpen van ez a szőlővel is: minden más szőlőtő, az

„igazit” kivéve, élettelen. Egy igazi szőlőfa van, mely életet bír önmagában, és egyedül Jézus tudja adni azt, amit az igazán élő szőlőfa adhat.

A tanítványság szemszögéből megközelítve, az „igazi” kifejezés ösztönöz, lelkesít, döntésre hív és biztosítékot nyújt: ami igazi, az valóban létezik, és, mint ilyen, felismerhető, kívánható és megkapható. Istennek az emberi történelemben való csodálatos működése Jézusban nyer igazán teljességet: benne és általa válik az isteni szféra igazán elérhetővé és megtapasztalhatóvá az ember számára.

Már az első vers meghatározza Jézus, az Atya és, implicit módon, a tanítványok identitását, funkcióját és a köztük lévő kapcsolatot, annak ellenére, hogy a tanítványok mint

„szőlővesszők” (κλήματα), csak a 15,5 versben kerülnek konkrétan megemlítésre a „ti vagytok a szőlővesszők” mondat elhangzásával. Igaz, hogy minden „Én vagyok” állítás erősen krisztológiai jellegű, azonban az Atyára mint „földművesre” (γεωργός) való konkrét utalás által, Jézus programszerűen hirdeti meg a teljes fejezetet átjáró teocentrikusságot, melyet a következő versek is, az Atya személyére és tevékenységére való direkt vagy indirekt utalásai által, megerősítenek (15,2.6.8.9.10.15.16.21.23.24.26).⁴⁶¹ Ugyanakkor az erős krisztológia és teocentrikusság mellett, megjelenik a fokozott ekkléziológiai jelleg is.

Az Atya mint „földműves” felbukkanása az első versben nem mondható teljesen váratlannak abban a tipikus jánosi kontextusban, amelyben az Atya és a Fiú szinte elválasztathatatlanok, ahol az Atya mint indirekt, háttérből cselekvő főszereplő, a Fiú

461 SCHOLTISSEK, In Ihm sein und bleiben 284.

tevékenységének oka, kísérője és legitimizálója.⁴⁶² „Földművesként” (γεωργός) és nem

„vincellérként” (ἀμπελουργός vö. Lk 13,7) való bemutatása, minden bizonnyal annak a konkrét történelmi valóságnak tudható be, hogy Júdeában alig akadtak monokultúrák (Lk 13,6).⁴⁶³ Habár a földművesek inkább a szegényebb szociális réteghez tartoztak, és a szőlőskerteket gyakran bérelték, ez esetben az Atya tulajdonosként szerepel.

A földművességet mint tevékenységet fáradságosnak és egyben nemesnek mondják az ókori szerzők.⁴⁶⁴ Itt ez a szőlő termése érdekében történik (15,2.6), és az Atya személyesen avatkozik be a növekedés és tisztítás folymatába. A 15,2 versben, Jézus két konkrét tevékenységet említ meg: a gyümölcsöt nem hozó szőlővesszők eltávolítását (αἴρω), valamint a gyümölcsöt hozó vesszők megtisztítását (καθαίρω). Gyakorlatilag ez megfelel a téli és nyári beavatkozásoknak: télen visszavágták, nyáron eltávolították a fölösleges hajtásokat. Jól tudták a legrégibb időkben is, hogy a figyelmes és helyes gondozás következtében a szőlő jobban kihajt, gyümölcsének minősége javul, maga a szőlő pedig többet él.⁴⁶⁵ Az Atya tevékenységét jelző αἴρω – καθαίρω, szójáték ízű kifejezések használata, az elsődleges, konkrét agrár munkálatokon túl, kultikus értelemben jelenthetik az erkölcsi tisztulást, teológiai értelemben utalhatnak Isten megszentelő és ítélő tevékenységére.⁴⁶⁶ Természetesen, az evangélista egy erősen eszkatológikus jeggyel látja el ezeket a kifejezéseket, így a végső ítéletre való utalásokként is értelmezhetők.⁴⁶⁷

A földműves munkálkodásának az objektuma „minden szőlővessző” (πᾶν κλῆμα), melyre kétszer történik utalás a 2. versben: először negatív jelentéssel a „gyümölcsöt nem hozók”, másodszor pozitív értelemben, azaz a „gyümölcsöt hozók” megjelölésével. Ez utóbbi esetben csak a „minden” (πᾶν) szó használatával, mert a „szőlővessző” kifejezés elmarad. A Jn 15,2–6 verseken kívül, a szőlővessző kifejezés sehol máshol nem fordul elő az Újszövetségben. A „megtisztít” ige (καθαίρω 15,2) pedig hapaxlegomenon.⁴⁶⁸

462 Isten földművesként való bemutatása megjelenik Pálnál is (1Kor 3,6–9); Márknál az Isten tulajdonosként szerepel, aki szőlőskertjét földműveseknek adja bérbe (Mk 12,1–12).

463 SCHWANK, János 459.

464 Részletes ír erről a témáról KEENER, The Gospel of John II 993. BARRETT, The Gospel According to St. John 473.

465 Theophrastos, Aristoteles munkatársa és utóda, szőlőtermesztésről írt szövegét idézi: PETERSEN, Brot, Licht und Weinstock 293.

466 LINDARS, B., The Gospel of John 488. A szerző szerint, az αἴρω-καθαίρωszójáték jelenléte arra utalna, hogy ez a perikópa nem rendelkezik arám eredetivel.

467 LABAHN, M., Überzeugende Ethik mündiger Jüngershaft, Christologische Bildsprache als Fundament johanneischer Ethik (Johannes 15,1-8), in Studies in the Gospel of John and Its Christology. Festschrift Gilbert Van Bell (Bibliotheca Epheridum Theologicarum Lovaniensium CCLXV), szerk. VERHEYDEN, J. – VAN OYEN G. – LABAHN, M. – BIERINGER R., Peeters, Leuven – Paris – Walpole 2014, 410.

468 SCHOLTISSEK, In Ihm sein und bleiben 279.

A 15,3 vers mintha megszakítaná egy pillanatra az eddigi gondolatmenetet: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet elmondtam nektek” (ἤδη ὑμεῖς καθαροί ἐστε διὰ τὸν λόγον ὃν λελάληκα ὑμῖν). Szinte észrevétlenül, a szőlővesszőkről a tanítványokra, az Atya tevékenységéről Jézus igéjének erejére és hatására terelődik a figyelem. A két vers között konkrét, lexikális hidat a καθαροί (tiszták) főnév képez, mely az Atya egyik ténykedését jelző καθαίρω (megtisztít) ige derivátuma. E vers által, amint Szent Ágoston frappánsan fogalmaz, Jézus „rögtön megmutatja, hogy ő is a vesszők tisztítója.”⁴⁶⁹ Eszerint az Atya a Fiún keresztül, a Fiú az Atya erejével cselekszik: Jézus isteni teendőket végez, ugyanúgy, mint a Földműves. Amint az Atya Logosza által a „kegyelem és igazság” (Jn 1,18), hasonlóképpen Jézus „logosza” által a „megtisztulás” valósult meg.

A 15,4 vers tulajdonképpen elárulja a „szőlőtőről” elmondottaknak az okát és egyben a célját, ami a Jézusban való maradás mint a gyümölcstermés egyetlen feltétele: „Maradjatok énbennem és én tibennetek (μείνατε ἐν ἐμοί, κἀγὼ ἐν ὑμῖν)! Ahogy a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.”

A μένω ige sehol máshol nem fordul elő oly gyakran, mint itt, a 15,4–11 versekben: tíz alkalommal szerepel a mindössze hét versben, majd még egyszer a 15,16. versben. Amint a szőlő képe a paroimiát, úgy dominálja a „maradás” fogalma ennek teológiáját, sőt mi több, amint Francis Moloney fogalmaz, a szőlőtőről és szőlővesszőkről szóló kép a μένω ige teológiájának és mondanivalójának kiemelésére használt eszköz.⁴⁷⁰

Általánosan elfogadott vélemény az, hogy a μένω ige adja meg a 15,1–11 szakasz gerincét és vörös fonalát.⁴⁷¹ Rendkívül gyakori előfordulásai által egy gazdag kapcsolatrendszer megjelölésének az eszközévé válik: a szőlőtő és szőlővessző (15,4), tanítvány és Jézus (15,5.6.7), Jézus igéje és a tanítványok (15,7), Jézus és tanítványai közötti szeretet (15,9.10), Jézus és az Atya közötti szeretet (15,10).

A 15,4 vers első mondata, a μείνατε ἐν ἐμοί, κἀγὼ ἐν ὑμῖν, háromféleképpen értelmezhető: 1) feltételként: „ha ti bennem maradtok, én is bennetek fogok maradni”; 2) összehasonlításként: „maradjatok bennem, ahogy én is bennetek maradok”; 3) kölcsönös imperativuszként: „maradjatok bennem és én bennetek”, azaz „maradjunk egyik a

469 LXXX. Beszéd; SZENT ÁGOSTON, Beszédek Szent János Evangéliumáról III. 149.

470 MOLONEY, The Gospel of John 417.

471 SKINNER, C. W., „Love One Another”: The Johannine Love Command in the Farewell Discourse, in Johannine Ethics. The Moral World of the Gospel and Epistles of John, szerk. BROWN,SH.– SKINNER C.W., Fortress Press, Minneapolis 2017, 35.

másikában.”⁴⁷² Magából a kontextusból világossá válik, hogy a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt, ha nem marad a szőlőtőn: a szőlővessző létezése, növekedése, termőképessége a szőlőtőn való maradástól függ, ezért a 4a vers mondata inkább feltételként értelmezendő.⁴⁷³ Továbbá a feltételt jelző „ha” (ἐάν) szócska öt előfordulása a 15,1–11 szakaszban (15,4x2.6.7x2.10), akár pozitív (ἐάν), akár negatív megfogalmazásban (ἐάν μή), kihangsúlyozza, hogy a szőlőtőn való maradás egy konkrét egyéni döntést feltételez, illetve a döntéssel járó következmények felvállalását és elfogadását (15,6). A Jézusban maradásnak egy folyton megújuló „igent mondásnak” kell lennie, szüntelen törekvésnek az egzisztenciális-organikus immanenciára és a „gyümölcsöző” életmódra.