Egy játékos, akinek életútja egybeforrt a legendás Kecskeméti Dózsa labdarúgó szakosztálya kimagasló eredményeivel.
- Váci születésű vagyok, ahol már tizenhat éves koromtól az NB II-ben játszottam. Kecskemétre 1964-ben kerültem, a Dózsához igazoltam.
- K in e k köszönhető, hogy a hírős város szakem berei is felfe d e zté k ?
- A korábbi, Boros, Kerpesits féle Dózsában játszott egy ismert és jónevű váci játékos, Jónás. Ő ajánlott Donáth Tibi bácsinak, az egyesület elnökének. Abban az időben nagyon sok játékos jött ide, akik később az élvonalban is helytálltak. Ilyen volt például Schneider (Serényi) Békés
csabáról, de ekkor érkezett Lantos és Kiss II. is. Tudatos csapatépítéssel jutottunk el oda, amely mindannyiunk számára eszméletlenül nagy siker
élményt jelentett az NB I. kapujába. Ez volt a mindannyiunk által csupán Pyber korszaknak nevezett időszak. Képességeiket tekintve az a csapat első osztályú volt, és ezt olyan edző gyúrta, aki a maga nemében nem a divatos allűrökkel manipulált, hanem végtelenül egyszerű józan paraszti ésszel, tisztességes, higgadt észjárással dolgozott. Felkészült ember volt, úgy építette saját csapatát is, hogy megmondta, melyik posztra és milyen típusú játékosokra van szüksége. Ebben a csapatban én állandó játékosnak számí
tottam, és szerinte is a jobb képességűek közé tartoztam.
- E m lé k e ze tü n k sz e r in t m á r abban az időben m e g v a ló síto tta a fe lfu tó
- Mi megvalósítottunk egy olyan elképzelést, mint amit abban az időben kevesen. Ezért jutottunk el odáig, hogy megnyílt az első osztályba jutás lehetősége.
- A z em lékezetes, b író verés m iatt fé lb e sza k a d t S ze g e d elleni m érkőzés m eghiúsította az álm okat. D e m i történt azután?
- Az élet más területére is érvényes, amikor Hit a szekér, akkor a vezetők hajlamosak arra, hogy további csapaterősítési szándékkal hozzanak játé
kosokat. Ugyanez történt a Dózsa esetében is. Fokozatosan az együttes köré kerültek olyan emberek, akik képességek dolgában messze elmaradtak az NB I/B-s szinttől, sőt még NB Il-estől is. Ezek miatt a vezetői baklövések miatt jutottunk el oda, hogy kiváló csapatunknak az 1970-es évek elejére csupán a magja maradt. A másik nagy probléma volt, ami elvezetett a kie
sésig, hogy elindult a közösségen belül egyfajta morális bomlás. Ez a morális bomlás is közrejátszott abban, hogy a város szakosztályait egy egyesületbe kényszerítették. így jött létre a Kecskeméti Sport Club.
- E gyelőre ne sza la d ju n k m é g annyira előre, térjünk vissza a sikerekhez.
M a is az a szó b e szé d já rja , h o g y nem is a ka rta k fe lk e r ü ln i a legfelsőbb osz
tályba.
- Ennél butább dolgot még életemben nem hallottam. Ez kicsit sértő is volt a csapatra nézve. Akik közel álltak hozzánk, azoknak el tudtuk monda
ni, hogy a szóbeszédnek nincs semmi alapja. Hiszen egy sportoló életének mi lehet a célja, felállni valaminek az elejére.
- M égis id ő e lő tt vo n u lt vissza...
- 29 évesen akasztottam szögre a futballcipőt, mert egzisztenciát kellett teremteni. Akik viszont idejöttünk és egzisztenciát is teremtettünk, azok jelentős része kötődik ehhez a Kecskeméti Dózsához, annak vezetéséhez.
Egyetlen embert nem szeretnék megsérteni azzal, hogy kiemelek valakit is a vezetők közül. Eggyel azonban mégis kivételt teszek, ez pedig Donáth Tibor. Számomra ő volt az egyesület anyja, apja, mozgatórugója, nélküle ez a játék nem létezett. O egy olyan személyisége volt a klubnak - amellett felelős beosztású vezető is - akit én mindenkor felvállalok. Akkor, amikor az előzőekben azt mondtam, hogy a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején morálisan is elkezdődött a romlás, az ő személye volt az egyik ütkö
zőpont. Olyannyira nem egy húron pendült a vezetőség és az akkori játé
kosállomány egy része (tapasztaltabbak, idősebb labdarúgók), hogy az öltözőbe is bejöttek olyan hangok, hogy léteznek Donáth pártiak, nem nagyon határozottan kikértem magamnak még a gyanúsítgatást is. Leszö
geztem: vegye tudomásul mindenki, én Donáth párti voltam, leszek és maradok is. Hiszen nagyon sok labdarúgó, Határ, Bódogh, Kreidl, Pasek stb., az ő egyesületi vezetősége és városi kapitánysága idején teremtett egzisztenciát a rendőrségen. Akkor, amikor ezek a dolgok előjöttek, mindig szinte szétrobbant az öltöző.
- H ogyan élték m eg a K ecskem éti D ózsa m egszűnését?
- Pénztelenség, morális gondok, a csapat nem szerepel eredményesen:
mindezt egyesek megpróbálták meglovagolni. Még mindenki az NB I-be vágyakozott, aminek még a gondolata is abszurditás volt. Anyagi feltétel- rendszer, játékosállomány nélkül csupán óhaj szinten megfogalmazódott
kívánalmak lettek. Ott állt egy pénztelen egyesület, hiszen a BM, aki adta az eszközöket, autóbuszt, játékosoknak állást, technikai felszereléseket, nem tudta biztosítani a működéshez szükséges pluszt. Tehát a prémiumot és minden más, a működéshez szükséges juttatást. Még ha bele is nyúlt a mindig tett ugyan valamit a város vezetése a sportért, de tisztesség ne essek, ezek csak látszatintézkedések voltak. A hetvenes évek elejére így jutott el a csapat arra a pontra, hogy kenyérgondjaink voltak. Eljött az akkoriban divatos összevonási lehetőség, a Kecskeméti Dózsa is beolvadt a Kecske
méti Sport Club-ba. Címszó: nem népszerű a Dózsa, maga a rendőrség sem.
Nekünk le kellett ülnünk, és el kellett gondolkodnunk, hogy merre tovább.
A hivatali munkát választottuk, aminek tulajdonképpen a rendőri vezetők még örültek is. így múlt el egy szép időszak. Mert ne gondolja senki, hogy csupán a labdarúgás bűvkörében éltünk. Olyan viszonyban voltunk a többi sportággal is, hogy egymás mérkőzésein buzdítottunk. Óriási örömet jelen
tett kijárni a KTE pályára - nem volt még sportcsarnok - a kosaras lányok mérkőzéseire, szurkolni a csapat tagjainak, Túri Évának, Koroknai Katinak, Magyar Mártának, de lehetne sorolni egészen D. Kovács Mártáig. Ma is nagyon jó ismerősként köszöntjük egymást. De a fiúknak, Farkas “Picid
nek, Kovács Tominak, a Csikainak ugyanúgy szurkoltunk. Számunkra nem léteztek elválasztó vonalak.
- Ö nök az “e lit" réteg á lta l tám ogatottak m ilyen viszonyban voltak a m u n ká so k által “szp o n zo rá lt" K T E sp o rto ló kka l?
- Számunkra az ilyen megkülönböztetett jelző ismeretlen fogalom volt.
Ami a futball részét illeti, soha nem játszottunk egy osztályban. Az igaz, hogy a város vezetőségétől mi többet kaptunk, de más minőséget is képviseltünk. Az is természetes, hogy a tősgyökeres kecskeméti egyesületet a tősgyökeres kecskemétiek támogatják. Nekünk azonban nem ellenségeink voltak az ott sportolók, mint ahogy próbálják egyesek beállítani. Az akkori gárdából Suhajda, Fekete Sanyi, Bartha “Csimbi” ma is ugyanolyan jó bará
tunk. Természetes volt a játékosáramlás is a két együttes között. Jött a Dió
szegi, átment Dobó Pista, Porhanda Balázs. Meg kell kérdezni Fekete Sa
nyitól, mi a véleménye rólunk, mint emberről. Biztos vagyok benne, sokan megdöbbennének azon a baráti hangnemen, ahogy mai is beszélünk egy
mással. Az más kérdés, a pályán soha nem tűrtük volna, hogy fölébünk kerekedjenek.
- M a a m érkőzés után sza la d ki m erre lát...
- Ebben is egy egészen más minőséget képviseltünk. Az logikus, hogy egy szakosztályban nem mind a húsz játékos csókolja egymást.Aki kimarad a csapatból, nem minden esetben mosolyog. A mi edzőnk, Pyber István, olyan hangulatot tudott teremteni a játékosok és azok hozzátartozói között, ami ma is egyedülálló. A nőtlenek körül nyüzsögtek a gimnazista lányok, azok akiknek családja volt babakocsival jöttek ki a mérkőzésre, utána pedig együtt mentünk egészen hazáig. Közben megálltunk a Rózsa cukrászdánál, ki sört ivott, ki fagylaltot nyalogatott. A pici gyerekek ott sündörögtek a lábaink körül. Elmentünk a Toronyház Étterembe, ahol mindenki a maga módján megvacsorázott, majd hatalmas éneklések voltak, mert a fehér asz
talnak összekovácsoló szerepe van ma is.
Kreidl, Pasek, Parádi, de már az öregfiúk között
- A K S C alakulásánál tartottunk...
- Mint az előzőekben is említettem, elindult a csapaton belül egy hígítási folyamat. Ez a játékosanyag sem volt az, amiről a kecskeméti szurkolók ábrándoztak. Még a másodosztályban maradásra is nagy erőfeszítéseket kel
lett tenni. A morális bomlás olyannyira felgyorsult, hogy elfogadhatatlan viszonyok keletkeztek az öltözőben.
- A “v iszo n y o k a t” ki lehetne fe jte n i egy kicsit bővebben?
- Dezsőfi doktor edzősége idején éreztük, nekünk már nem terem babér.
A vezetés nem azzal volt elfoglalva, hogy a társaságot egybegyúrja, hanem saját sikerélményre törekedett. Mivel az egyesülés politikai döntés volt, logikus, hogy a politikai vezetők kezdetben megpróbáltak minden feltételt biztosítani. Azonban azt mindenki tudja, az idő is bizonyította, hiába próbáltak nagyegyesületet csinálni, a maga módján szép lassan elsorvadt a KSC. Nagyon látványos volt a futballisták visszaesése, majd a röplabdásoké is. De sorolhatnám az összes sportágat. A fölpumpált egyesület megpróbált még egyszer felállni, de bizonyította, hogy a nem természetes úton felépített ház pillanatok alatt össze tud dőlni. így járt Kecskemét futballja is. Huszon
kilenc évesen befejeztem. Elmondtam még az elnöknek, Király Józsefnek, hogy olyan morális bomlás van az öltözőben, amelyet ez a vezetés, jószándéka ellenére sem tud kezelni. Vigyázzanak, mert súlyos problémák vannak, ki fog esni a csapat az NB II-ből. Rövid időn belül a jóslatom bekövetkezett. Kitört egy pánikhangulat, azokat a játékosokat, akik rendőrök voltak, de már abbahagyták, visszaküldték játszani. De ez már a fejetlenség jele volt, nem a tudatos munkáé.
- Itt kapcsolódik a történethez a K ecskem éten so ka t vitatott szem élyiség, K ő rö s János, akiről je le zte , hogy külön kíván szólni...
- Bár nagyon fura módon ítélik meg, nálam külön kasztot képez Kőrös Jani bácsi. Ő már 1964-ben itt volt, amikor Kecskemétre kerültem. Az, hogy bizonyos módszereket nem a nagy ízlésnek megfelelően kezelt, legyen az ő dolga. Azonban felvállalt egy olyan problémát, amit nem mindenki vállalt volna fel. Az ő segítő szándéka, tenniakarása, ambíciója, a sportért vállalt rabszolga munkája azonban nem tudott olyan eredményes lenni, mint amilyet szeretett volna. Hozott ide millió játékost, de az nem volt tervszerű munka nem a csapatépítés felé hajlott. Az volt benne dicséretes és szim
patikus, hogy az általam nagyrabecsült városi (Reile Géza) és megyei (dr.
Varga Jenő) vezetők óta az volt az első olyan időszak, amikor a helyi legfel
sőbb vezetést maga mellé tudta állítani. De úgy nem lehet csapatot építeni,
hogy kijelölöm a jó futballistát. Kijelentem, hogy te vagy a jó edző, te vagy a rossz játékos. Mindez a pályán dől el. Azt mindenki tudja, soha nem szerettem edzeni, azonban vallottam, hogy a primadonnától soha nem délelőtt kérdezik meg, miért úgy énekel, hanem az előadáson dől el, jól csinálja-e.
- T udom ásunk sze rin t Ön is vállalt fe la d a to t a K S C szakosztályvezetője, P ó lyá k J ó z s e f m ellett.
- Visszavonulásom után továbbra is jártam mérkőzésekre. A nézőtérről tapasztalhattam, hogy tovább esik a csapat a táblázaton. Mindaddig, amíg Pólyák Öcsi azt mondta, hogy vállalja a probléma kezelését és arra kért, segítsek neki. Egyetlen feltételem volt, hogy minden korrekt módon történ
het. Pataki Tamás edzővel kezdtük a tevékenységet. Az idősebbek - Hájer, Erdei - mellé sikerült fiatalokat - Czéh, Szabó Béla - beépíteni. Kialakult egy nagyon jó szellemű társaság. Kiváló adottságokkal megáldott játékosok jöttek össze, akik közül később jó néhányan az első osztályban játszottak.
Ettől kezdve megmaradt a Pólyák éra.
- A k i nem ism eri közelebbről, kicsit m ásképp ítéli m eg tenniakarását.
- Azért, hogy szinte egymaga húzza az egyesületet, mindenképpen di
cséret illeti. Nem tévesztendő össze bizonyos hangulati megnyilvánulások
kal. Azzal, hogy kinek szimpatikus, kinek nem. Ő egy olyan egyesületi vezető, aki jelentősen áldoz azért, hogy a futballcsapat eredményesen szere
peljen. Ápolja, istápolja a gyerekeket, saját fiaként kezeli némelyiket. Néha már mondja is neki az ember, hogy nem kellene ennyire babusgatni őket, hiszen a lányokkal egyedül járnak már. Saját emberi tragédiájának tekinti, ha valamelyik játékos nem tudja azt az eredményt produkálni, amit adott esetben ő is elképzelt.
- M i a vélem énye K ecskem ét m ai sporthelyzetéről?
- Ma azt tapasztalom a városban, hogy olyan emberek rendelkeznek befolyással - különböző önkormányzati bizottságokra is gondolok - akik egy része nagyon messze esik a sporttól. Belebújnak a pénztelenségi megje
gyzésekbe, holott elfelejtik, hogy az csupán eszköze az egésznek. Ennek szolgalelkű felvállalását egy bizottságnak el kell vállalni. Előrelépés csak akkor lehet, ha a testület, a polgármester vagy valamelyik potenciális vezetője élére áll az ügynek. Enélkül ez elképzelhetetlen.