Üres volt az idén nyáron a város főtere. Hiába volt itt Hírős fesztivál, hiába népesítették be időnként a nagytemplom tövét együttesek, zenekarok, valami hiányzott. Az a gyerekzsivaj, ami immár évek óta m inden második esz
tendőben szervesen hozzátartozik a város képéhez, egybeforrt vele. Természetesen az Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozóról van szó, amely 1995-ben már harmadik alkalom
mal várja kontinens országaiból hozzánk sereglő több ezer gyereket.
Szinte hihetetlen, hogy már négy esztendeje annak, hogy az akkor választási lázban égő ország egyik nagyvárosában néhány ember összedugta a fejét, s azt mondták, hogy próbáljunk meg valami újat. A hőskorszak ütán mára révbe ért az egyesület. A két szobás szűk irodát felváltotta a Civil Szervezetek Háza / de erről majd később/, Csipero kinőtte a várost, ma már Kecskemét környéki települések sora csatlakozik hozzájuk, sőt, mivel a barátság és a szeretet nem ismer határokat, megyénkén túli gyerekek is úgy gondolták, hogy ők is szeretnének részesei lenni a gyermekkamevál forga
tagának.
Sajnos, a hét szűk esztendőben arra nem jutott sem pénz, sem ember, hogy megörökítsék az első gyermektalálkozó eseményeit. Az 1993-as találkozóról is csak egy szűk válogatás készülhetett. Az egyesület reményei szerint a kisgyerekkorból fiatallá serdült egyesület a jövőben már folyama
tosan tud tájékoztatást adni szép és örömteli eseményeiről.
De nézzük szép sorjában. 1990-ben, a megyei művelődési központ egyik munkatársa gondolt egy merészet, hívjuk ide Európa gyermekeit. Lássák őket vendégül magyar gyerekek, akik a következő évben elutazhatnak hoz
zájuk, megismerve más országok kultúráját, szokásait, hagyományait, nem
zeti kincseit.
A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés a kezdetektől felkarolta az egyesület törekvéseit, felismerve, hogy az Európához való csatlakozás egyik legegy
szerűbb és leghitelesebb módja az, ha gyerekek közvetítik az egyes orszá
gok közti közeledés üzenetét. 1990 őszén a megye átadta az Európa Jövője Egyesületnek a volt megyei rendező iroda felszerelését. Ezzel jutott Kecskemét egy állandó színpadhoz, amelynek értéke megközelíti az egymillió forintot. Kecskemét városa anyagilag nem tudta támogatni az
egyesületet, így ismét a megyei közgyűlés volt az, amely az első találkozó alaptőkéjét előteremtette, 500 ezer forinttal.
1991 júliusában első alkalommal hangzott el Szénási Bertalan dala, a Csipero csupa szív, csupa jó, amelyet ma már azok a gyerekek is ismernek a Lajtán innen és túl, akik esetleg soha nem jártak Kecskeméten. A találkozó
Az első találkozó után új helyre költözött az egyesület, távozniuk kellett addigi otthonukból, a művelődési központból. Ekkor ismét a megyei köz
gyűlés mint az egyesület keresztapja vállalta a segítséget. A kéréstől alig három nap telt el, s máris megkaptak két szobát a megyeháza épületében.
Komoly segítséget nyújtott, hogy bérleti díj nélkül vehették igénybe az alig 25 négyzetméteres helyiséget, melyhez kaptak telefon vonalat.
Az 1993-as találkozóra már a kontinens 19 országából érkeztek gyere
kek. A vendéglátó gyerekek lázas készülődés közben mit sem tudtak arról, milyen erőfeszítéseket tett az egyesület azért, hogy minden program a helyére kerüljön, hogy minden gyerek úgy érezze, csak neki szól a fesztivál.
A megye újabb félmilliós támogatása mellett ekkor a város öt millió forin
tos hitellel adott támogatást ahhoz, hogy a lelkesedés mellett anyagi muní
cióval is rendelkezzen a fesztivál előkészítő csapata.
Az 1993-as nyár megnyitó ünnepsége jól jellemezte az egész fesztivál hangulatát. A két legfiatalabb résztvevő vehette át két hétre Merász Józseftől, Kecskemét város polgármesterétől a város kulcsát. A véletlen úgy hozta, hogy egy francia néger kisfiú és egy krími kislány emelhette magas
ba a kulcsot, kimondatlanul is szimbolizálva, hogy kelettől nyugatig nemre, fajra való tekintet nélkül egymáshoz tartozunk. Boldogan és önfeledten szórakoztak két héten át egymás mellett a belga artista csoport tagjai, a szlovén táncosok, a török gyerekek, a svéd középiskolások, az erdélyi iskolások, hogy csak néhányat emeljünk ki. A tíz napos programban min
denki megmutatta azt, amit láthatatlan tarisznyájában magával hozott. A város főterén együtt tanultak táncolni, énekelni a népek fiatal követei, bizonyítva azt, hogy nyelvi nehézségek nélkül is értjük egymást. Magyar és külföldi gyerekek együtt főztek bográcsgulyást, pancsoltak a szabad
időközpontban, ismerkedtek a megye szép tájaival. Volt itt lovaglás, mú
zeum látogatás, minden, ami csak elképzelhető. A gyorsan elröppenő napok végén szabályos autóbusz konvoj indult el Kecskemétről a fővárosba, hogy az utolsó napon még m egm utassuk vendégeinknek gyönyörű
Budapestünket is. Sokan el sem hitték volna, hogy leállt a forgalom Budapesten, amíg harminc autóbusz végighaladt az utakon.
Visszatérve a kecskeméti napokra,, az egyesület a fesztivál idejére beköltözött, a Liberté kávéházba, amely hosszú idő óta üresen árválkodott a főtéren. A csiperosok főhadiszállást csináltak az épületből. Itt teljesítettek szolgálatot azok, akikről talán kevesebb szó esik, mint kellene. Azok, akik szóhasználatukkal élve gépesített alakulatként - állandóan úton voltak, hozták-vitték a a fontos üzeneteket, kerestek meg a leglehetetlenebb helyen is embereket. Gáncs Gábor, Kriston Vizi Gábor, Pető András és szerint az ő munkájuk igazán férfi munka, el se tudnák képzelni, hogy lányok is végezzék ezt a felelősségteljes feladatot. Külön kis kasztot alkotnak, úgy gondolják, már új tagot nem is szívesen vennének be a csapatba, hiszen a helyismereten kívül ehhez rutin is kell, azzal pedig csak ők rendelkeznek.
Az idei év is úgy indult, mint a többi, közben azonban sok minden történt. A kecskeméti gyerekek felkerekedtek és elindultak a szélrózsa min
den irányába, hogy m eglátogassák barátaikat, tavalyi vendégeiket.
Mindenki épen egészségesen érkezett haza, sok-sok élménnyel megrakod
va. A nyár végének legörömtelibb pillanata az volt, amikor augusztus 26-án felavatták Kecskeméten a Civil Szervezetek Házát. A volt csecsemőotthon épületét Kőtörő Miklós, a Megyei Közgyűlés elnöke adta át az Európa Jövője Egyesületnek azzal, hogy a ház legyen a civil szervezeteke valódi otthona. Az egyesület öt évre bérleti díj fizetése nélkül kapta meg az ingat
lant, amelyben helyet kaptak mások is, az álláskeresők a nyugdíjasok.
Otthonra leltek a házban olyan szerveződések is, amelyekről talán keveseb
bet hallottunk. Ezek közé tartozik a Csillagszemű Alapítvány, mely a határainkon túl élő magyar óvónők segítését tűzte ki célul. Éppen utolsó lendületét vette az alapítvány ahhoz, hogy elinduljon a jövő évi találkozó előkészítése, melyben komoly szerepet szántak a határainkon túl a magyar óvodák megtartásáért küzdő óvónőknek, amikor megtört az egyesület lendülete. Az állandóan megújuló, önmagát folyamatosan gerjesztő, néha a lehetőségein is túl vállaló egyesület megtorpant, néhány napra megállt az élet., hogy aztán folytatódjék tovább. Farkas Gábomé, mindenki Andreája, az alapítvány szervezője, maga is gyakorló óvópedagógus váratlanul elment.... Az Európa Jövője Egyesület a fájdalom pillanatai után azonban
tovább folytatta a munkát, ám ma már valamennyien tudják, legnagyobb érték közt mind között, amit létrehoztak, az egyes ember, akire vigyázni kell, mert kincs, visszahozhatatlan, meg nem ismételhető csoda.
1995 július 8-17-e között ismét benépesül a város főtere, zsivajtól lesz hangos a nagytemplom környéke, eljönnek a gyerekek a kontinens orszá
gaiból. Még át sem léptük a 95-ös év küszöbét, és máris jelentkező városok tucatjai írtak, szívesen lennének itt.
Csipero pedig válaszol, vallva Tamási Áron szavait, “ azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...”
Nagy Ágnes
Kerényi József átveszi Kis Jánostól az Európa Jövőjéért díját