A járulékosság fogalmi sajátosságai

2.1. Az akcesszórius b˝uncselekmények tiszta megnyilvánulása – a b˝unpártolás A b˝unpártolás beható dogmatikai vizsgálata során in ultima analysi oda jutha-tunk, hogy a járulékosság alapvet˝o fogalmi ismérve és meghatározó sajátos-sága e b˝uncselekménynek. Ezen elkövet˝oi alakzatok járulékos jellegér˝ol attól kezdve beszélhetünk, amint megsz˝unt a b˝unszerz˝oség, melynek következtében a b˝unpártolóra többé nem részesként, vagy bármely más felfogásban vizsgált tet-tesi alapcselekményhez közvetlenül köt˝od˝o pozícióban fellép˝ore, hanem önálló elkövet˝ore tekintünk. Aki, bár felel˝osségét tekintve a tettessel azonos szinten áll, azonban a tettes mellérendeltségében.³ Ezt a következtetést igyekszik alá-támasztani az az elképzelés, miszerint az akcesszórius kapcsolódás automatiku-san igényli az alapb˝uncselekmény meglétét. Az alaptényállások többsége, mint a

1 1978. évi IV. törvény a Büntet˝o Törvénykönyvr˝ol.

2 Angyal Pál: A személyi b˝unpártolás. Budapest, Politzer Zsigmond és fia könyvkereskedés, 1900. 2.

3 FAYERLászló: A Magyar Büntet˝ojog kézikönyve. II. Budapest, Franklin-társulat. 1895. 218.

jogviszony anyaga, corpusa, önmagában is létez˝o jelenség,⁴míg a járulékosság kapcsán efféle önállósági megnyilvánulásról nem beszélhetünk. A járulékos kap-csolódás szükségszer˝uségen magában rejti az adott, már fennálló életviszonyhoz való kapcsolódás elemét. Heller Erik megfogalmazásában a részesség járulékos-sága szubordinált, a társtettesség pedig koordinált, utalva ezzel arra, hogy e cse-lekmények egymásnak mellérendeltek, a felbujtói és b˝unsegédi csecse-lekmények pedig a tettesi cselekménynek alárendeltek.⁵

E koncepció tökéletesen átültethet˝o a b˝unpártolás dogmatikájába is, melyet meg is teszek, hiszen míg a b˝unrészesség egyértelm˝uen a f˝ocselekmény el˝ott, alatt, után valósul meg, de mindenképpen szorosan annak alárendelve, addig a fautorátusnál e kapcsolódás lényegibb, a mellérendeltség viszonylata érvénye-sül. A fentiekb˝ol az is következik, hogy a b˝unpártolás, és összességében az a já-rulékos b˝uncselekményeknél felmerül˝o dogmatika, ezen belül is az elhatárolási problémák éppen e kapcsolatból, magából a járulékosságból eredeztethet˝oek.

A b˝uncselekmények elkövetése kapcsolatban áll azon eljárási cselekmények-kel, melyek az állami igazságszolgáltató hatalom megnyilvánulásaként éppen a b˝unös cselekmény felderítésére koncentrálnak. A cselekmény elkövet˝oje és az állami büntet˝ohatalmat képvisel˝o szerv közötti kapcsolat egy sajátos nexusként fogható fel, melyben az állami jogosítványok a gyanúsítottal szembeni er˝oteljes fellépésben, eljárásindításban, valamint különböz˝o bizonyítékok felderítésében teljesednek ki. E b˝uncselekmény ekkor nem önmagában teremti a tényállást, mi-vel e kapcsolódás következtében a járulékos viszonnyal megnyilvánuló cselek-mény, immáron az alapdeliktumhoz köt˝odve, éppen ennek elkövetését tételezi.⁶ A b˝unpártolás, mint járulékosnak nevezett b˝uncselekmény, alapdeliktum nélkül nem értelmezhet˝o. Ennek alapján elmondható, hogy a járulékos tevékenység ön-nön létét éppen az alaptevékenységb˝ol nyeri. A járulékosság megállapíthatósága olyan fogalmi elemek fennállását igényli, melyek közvetlenül az alapb˝uncse-lekmény elkövetéséb˝ol adódnak, ugyanakkor önmagában e b˝uncsealapb˝uncse-lekmény nem feltételezi az akcesszórius tevékenység meglétét.

Álláspontom szerint a járulékosság fogalmi megfelel˝ojeként használt ak-cesszóriusság, mint járulékosság, kit˝un˝oen kifejezi a kapcsolat dogmatikai sze-repét, melyb˝ol magára az akcesszóriumra következtethetünk, a járulékra, mely büntet˝ojogi értelemben egyet jelent magával az alapdeliktumhoz kapcsolódó b˝unös cselekménnyel. Ezért is használom a továbbiakban e kifejezést, ezzel is mutatva azt, hogy egy igazságszolgáltatás rendje elleni és egy vagyon elleni b˝uncselekményb˝ol is egy új b˝uncselekmény kategória képezhet˝o, melyeket az akcesszórius b˝uncselekmény, mint közös kategória alá vonok. A kategória nem

4 ANGYAL(1900) i. m. 91.

5 MÉSZÁROS Ádám: A tettesség-részesség tanának alapvet˝o kérdései. Budapest, 2007. 107.

http://ajkold.elte.hu/doktoriiskola/ajk/fokozatosok/Meszaros Adam - Tezisek.pdf [letöltve:

2012.08.14.]

6 BÉKÉSImre: Az orgazdaság és b˝unpártolás. Rend˝orségi Szemle, III. évf. 1955/10. 884.

teljesen új kelet˝u a büntet˝ojogban, de ezen elnevezés és e b˝uncselekmények kö-vetkez˝okben leirt szempontok szerinti összevetése egyértelm˝uen determináló je-lent˝oséggel bír.

Az említett alapcselekmény, melyet gyakran f˝ocselekménynek is neveznek, elengedhetetlen kelléke a járulékos cselekményeknek, ezek dogmatikai sajátos-ságai gyakran mégis különböz˝o, s˝ot néhol ellentmondásos képet mutatnak. Karl Binding ezen ellentmondások feloldására bevezeti a ‘Delikt’ és ‘Verbrechen’ fo-galmakat, el˝obbi magát a büntet˝o-jogellenes cselekményt jelenti, utóbbi alatt a büntet˝oeljárás lefolytatására alkalmas jogsértéseket értjük.⁷E kett˝o közötti leg-szembet˝un˝obb különbség az, hogy a ‘Delikt’ egy tiltott cselekmény már önma-gában véve is, míg az utóbbihoz büntet˝ojogi jogkövetkezmények f˝uz˝odhetnek, ebb˝ol következ˝oen a ‘Delikt’ benne foglaltatik a ‘Verbrechenben’. Az elmélet szerint tehát a b˝unpártolás csak akkor sérti az igazságszolgáltatás m˝uködéséhez f˝uz˝od˝o érdekeket, ha a büntet˝oigény érvényesíthet˝o, és ha e feltétel hiányzik, akkor ezen érdek sérelmér˝ol sem lehet szó. Tekintettel az el˝obb leírtakra, ‘De-likt’ esetében nem lehet szó büntet˝oigényr˝ol, míg ‘Verbrechen’ fennállása esetén igenl˝o választ kell adni.⁸ A büntetés nélküli tiltott cselekmény elkövet˝oje nem pártolható pont azért, mert itt az állam büntet˝o igénye fel sem merülhet.⁹ Bin-ding gondolatait továbbfejlesztve Franz Liszt szerint b˝unpártolásról csak akkor lehet szó, ha a cselekmény minden egyes fogalmi jellemz˝oje adott, viszont ha az elkövet˝o személyében rejl˝o ok kizárná az eljárás lefolytatását, ett˝ol még a fautor felel˝ossége megállapítható.¹⁰Ez utóbbi álláspontot fogadnám el én is.

A járulékosság fogalmi elemeinek számbavételekor, egyértelm˝uen azonban a részesség-tanából kiindulva olyan állításokat tehetünk, miszerint e kapcsoló-dás éppen a részesség egyik f˝o fogalmi eleme. Ugyanakkor a b˝unpártolás, mint nem részesség tani kategória, ugyancsak e formában valósít meg tényállási cse-lekményt. Feltev˝odik a kérdés, hogy tipizálhatjuk-e a b˝unpártolást kizárólag já-rulékosság szempontjából?

2.2. A tettesi alapcselekmény mint a járulékosság alapvet˝o követelménye Els˝oként abból kell kiindulni, hogy f˝ocselekménynek csak az a b˝uncselekmény min˝osül, melyet a törvény az igazságszolgáltatás ellen irányuló deliktumnak nyilvánít és szankcióval súlyt.¹¹ Az állami büntet˝ohatalom ellen irányultság és ezzel együtt sérelmének id˝opontja tulajdonképpen az elkövetés idejét˝ol kezdve

7 BELOVICS Ervin: A b˝unpártolás járulékosságának dogmatikai problémái. Magyar Jog, 2012/02. 68.

8 Karl BINDING: Die Normen und ihre Übertretung. II. Leipzig. 1872. 463.

9 BINDING(1872) i. m. 468.

10 Franz LISZT: Lehrbuch des Deutschen Strafrect. Berlin, 1884. 587.

11 EDVIIllés Károly: A Büntet˝o Törvénykönyv Magyarázata. II. kötet. 2. átd. kiadás. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézete R.-T. 1894. 235.

mérvadó, s addig tart, ameddig az iurisdictio alternatívája fennforog.¹² A meg-állapíthatóság feltétele az, hogy e b˝uncselekmény elkövet˝oi semmilyen körül-mények között nem eshetnek egybe a b˝unpártolás elkövet˝oi körével. Továbbá az alapb˝uncselekmények legalább kísérleti szakig el kell jutnia, ha viszont a törvény büntetni rendeli az el˝okészületet, ez is alkalmas lehet a járulékos kapcsolódásra.

Az el˝obb leírtak alapján a b˝unsegély és a személyi b˝unpártolás egyaránt meg-állapítható, ha az alapb˝uncselekmény csak b˝unkísérletig jutott el.¹³Meg kell je-gyezni továbbá, hogy egy következmény viszont mindenképpen az el˝oz˝oekb˝ol adódik, mégpedig az, hogy a büntet˝oeljárásra utalásra való alkalmasság a stádiu-moktól függetlenül fennforog. A személyi b˝unpártolás definíciójának vizsgálata újabb támpont lehet a járulékosság vizsgálatakor. Angyal Pál ennek megfelel˝oen a védett jogtárgy fogalmát tekinti els˝odleges kiindulópontnak, mely nézetét a magam részér˝ol is támogatom, azt pedig csak nota bene jegyezném meg, hogy ez oly kiemelked˝o érdekként van jelen a büntet˝ojogban, amely a társadalom egé-szét közvetlenül is érinti. E szerint a büntetend˝ové nyilvánítás az igazságszol-gáltatás zavartalan m˝uködését védi egészen a büntet˝oeljárás végéig.¹⁴A büntet˝o eljárásra való alkalmasság kihangsúlyozásával elutasítja több kortárs nézeteit, ha a pártolt a pártoló tevékenységének köszönhet˝oen elkerüli a felel˝osségre vo-nást, ebb˝ol következ˝oen a pártoló is mentesülhet a felel˝osségre vonás alól. Ez az elképzelés, melyet Berner és Binding képvisel, fiktív és egyértelm˝uen téves,¹⁵ mely kijelentésével egyet kell, hogy értsünk.

Ezt bizonyítja a Curia egy a közelmúltban hozott jogegységi határozata (a továbbiakban JH.), amely pontot tesz a vita végére, és rögzíti az Angyal által vallott tétel koránt sem indifferens voltát. Egyrészr˝ol a járulékosság azt jelenti, hogy megállapíthatóságához minden esetben egy szándékos tettesi alapcselek-mény legalább kísérleti szakig való eljutása szükséges. Másrészt a részesek soha nem valósíthatnak meg önálló tényállási cselekményt, valamint, hogy a felbujtói magatartás értékelése – ritka kivételekt˝ol eltekintve – a tettes cselekményéhez igazodik. Az el˝obbi az utóbb leírt elkövet˝oi alakzat jogi sorsában osztozik.¹⁶A JH.-ból a legkiválóbban t˝unnek ki azok a fogalmak, melyek a járulékosság stá-diumok szerinti elemzésének körébe vonhatók. Az ügyészi indítvány egyenesen kihangsúlyozza e fogalmi elemeket, melyek nem csak a részesség körében, ha-nem a fautorizáló tevékenységeknél is jelent˝oséggel bírnak.¹⁷

12 ANGYAL(1900) i. m. 122.

13 FINKEYFerenc: A magyar büntet˝ojog tankönyve. 3. átd. kiadás. Budapest, Politzer Zsigmond és fia könyvkereskedés, 1909. 824.

14 Ld. ANGYALPál: A személyi b˝unpártolás. Budapest, Politzer Zsigmond és fia könyvkereske-dés, 1900.

15 ANGYAL(1900) i. m. 123.

16 LB 2/2011. (X. 14.) Büntet˝o Jogegységi Határozat.

17 A legf˝obb ügyész az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás le-folytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta, észlelve a Büntet˝o

Törvény-A büntethet˝oség és tényállásszer˝uség e tekintetben alapelvárás, de a diszpo-zíciószer˝uség is alapjaiban hatással van a tényállás min˝osítésére.

A járulékosság tényállásszer˝uségének vizsgálatára több alapelv is született, így a minimális járulékosság elve a tettesi alapcselekmény kapcsán csupán annak tényállásszer˝uségét követeli meg, a másik forma, amelyet a limitált jelz˝ovel il-letünk, a tényállásszer˝uségen túl a jogellenességet is megköveteli.¹⁸E két forma mellett a szerz˝o ugyanott említi továbbá a teljesség elvét, amely az el˝obbieken felül a b˝unösséget, míg a hiperjárulékosság elve a tettesi cselekmény min˝osítését a részességre hatónak tekinti. Így tehát az objektíve büntethet˝o cselekménynek kell tekinteni az alaptényállást, de ennek felderíthet˝osége nem biztos, hogy le-hetséges. Fontos megjegyezni, hogy abban az esetben, amikor az elkövet˝o fele-l˝osségre vonása nem történik meg, példának okáért kiléte nem állapítható meg, vagy személy szerinti azonosítása akadályokba ütközik, a b˝unpártoló tevékeny-ségért ugyanúgy felel, ahogyan az alapb˝uncslekmény elkövet˝ojét is felel˝osségre lehetne vonni. A f˝o és járulékos cselekmény különválasztása ilyen szinten nem lehetséges, és a megítélés ugyanúgy két irányba ágazik, mint ahogy lényegében két külön b˝uncselekményr˝ol van szó. Mégis e kvázi teljes különválasztás azért nem lehetséges, mert a fautor cselekményének nem lenne tárgya, ha elválaszta-nánk attól, amelyb˝ol létjogosultságát nyeri, és önmagában nem létezhet.

2.3. Az id˝obeliség és a megegyezés

Az id˝obeliség kapcsán abból érdemes kiindulni, hogy a részesi alakzatokat és a b˝unpártolást is a tettesi cselekményhez képest az id˝obeli behatároltság jel-lemzi. E kérdéskör kapcsán le kell szögezni, hogy míg a részességi alakzatoknál a járulékosság egyaránt lehet el˝ozetes (felbujtás), alapcselekmény alatt (b˝unse-géd) vagy utólagosan elkövetett (b˝unse(b˝unse-géd), addig a b˝unpártolás kapcsán csak az utóbbiról beszélhetünk. A szándéker˝osít˝o hatás csak utólag kapcsolódhat az alapcselekményhez, és az esetben felel az elkövet˝o, ha az alapb˝uncselekményt befejezték vagy megkísérelték. E nézet képvisel˝oi egyetértenek abban,¹⁹hogy a fautorátus csak az el˝oz˝o cselekmény után követhet˝o el, azzal a feltételek kiegé-szülve, hogy a f˝ocselekmény tettesével el˝ozetesen meg nem egyezett. Ugyanis ha ilyen megegyezés korábbról fennállna – így a cselekmény el˝omozdítatásához bármely módon hozzájárulna – ez egyértelm˝uen részesség szerinti felel˝osségre vonást vonná maga után. Az el˝obb leírtak a részesség és a b˝unpártolás immáron tiszta elhatárolásához vezetnek. Az el˝ozetesen megkötött, a b˝unpártoló és a ‘f˝o-tettes’ közötti megegyezés a tekintetben is relevanciával bír, hogy bármely utóla-gosan végrehajtott cselekmény esetén is csak részességr˝ol szólhatunk, a

b˝unpár-könyvr˝ol szóló 1978. évi IV. törvény. 47. § (4) bekezdése e) pontjának eltér˝o jogértelme-zését.

18 MÉSZÁROS(2007) i. m. 107.

19 Angyal Pál, Edvi Illés Károly.

tolás helyett az alapb˝uncselekményhez nyújtott b˝unsegély lesz megállapítható.

Ez az id˝obeli kötöttség véglegesen lezárja, és világos kifejez˝odését adja annak, hogy a b˝unpártolás soha nem lehet részesség. Tehát a tény konstatálása, hogy történt e bármiféle el˝ozetes egyezség a kapcsolódó b˝uncselekmények elkövet˝oi között, kétséget kizáróan a járulékosság f˝o fogalmi elemeként fogható fel.

2.4. A b˝unpártolás, önpártolás akcesszórius megkülönböztetése

Le kell szögezni, hogy a fautorizáló tevékenység kizárólag egy másik személy érdekében követhet˝o el. Így a pártolt nem lehet saját fautorátusának alanya, mert ebben az esetben az alapdeliktum elkövet˝oje és az ehhez kapcsolódó segítség-nyújtást alanya egybeesne. Az ‘aki’ szó és a ‘b˝uncselekmény elkövet˝ojével’ szó-kapcsolat kétségtelenül mutatja azt, hogy a fautorátus elkövetéséhez legkevesebb két személyre van szükség, mivel önmagában az általános alany megjelölés sze-rint a b˝uncselekményt bárki elkövethetné. Az önpártolás nem több mint az igaz-ságszolgáltatás elleni merénylet, de külön büntetése nem indokolt.²⁰A törvény tehát egyben abszorbeálja a b˝unpártolást akkor, amikor az önpártolás büntethe-t˝oségét kizárja.²¹

Az abszorbeálási elv alapján ugyanígy járunk el a b˝unsegély és a felbuj-tás esetköreiben is. A b˝unpártolás elkövet˝oi köre egyedül a f˝ocselekmény el-követ˝ojére nem terjedhet ki. Ennek hátterében az a felfogás áll, mely szerint a saját maga által elkövetett cselekményére vonatkozólag senki sem követheti el b˝uncselekményt, amely a b˝unpártolás járulékos jellegéb˝ol következ˝oen egyér-telm˝uen következik. Ez alapján nem beszélhetünk b˝unpártolásról, ha valaki az után, hogy részt vett a f˝ocselekményben, az egyik b˝untársnak segítséget nyújt a hatóság üldözése el˝oli meneküléshez, a büntet˝oeljárás sikerét meghiúsítani tö-rekszik, mert ez által a saját érdekét is el˝omozdítja. Ez esetben a b˝unpártolás közvetett. Az egyértelm˝uség azonban ugyancsak megbicsaklik akkor, amikor a f˝ocselekményre a többes elkövetési forma a jellemz˝o és a társtettesi, tettesi és részesi alakzatok esetleges kapcsolódása indifferens.

Az a személy, aki magára vállalja a b˝uncselekmény elkövetését, ezt annak érdekében teszi, hogy az elkövet˝ot megmentse a felel˝osségre vonás alól. Mi a helyzet azonban, ha ez a segít˝o személy ugyancsak elkövet˝o? Ebben az esetben teljességgel elfogadhatatlanok a nézetek, melyek ezt lehet˝ové teszik az egy sze-mély általi elkövetést (Carrara, Merkel), mivel egyik b˝unrészes sem pártolhat anélkül, hogy ezzel önmagát nem pártolná. Az a kérdés, hogy egyik elkövet˝o lehet-e másnak fautora, Angyal Pál elméletében is megjelenik. Angyal ugyan-akkor nemlegesen válaszolja meg a kérdést, és arra mutat rá, hogy ha valaki a

20 ANGYAL(1900) i. m. 155.

21 Akkor, amikor valaki mást a b˝uncselekmény elkövetésére rábír, de emellett tettesi min˝oségében is cselekszik, csak mint tettes vonható felel˝osségre.

b˝unpártolást el˝ore ígéri, valamint a tettesi cselekményt is kifejti, tettesként lesz felel˝osségre vonható, így a fautorátus elt˝unik és beleolvad a tettesi alakzatba.

Azonban akkor, ha ezt a tettesi alakzatot egy utólagos segítségnyújtás is követi egyszerre két b˝uncselekményért, részben az alapdelictumért, részben pedig b˝un-pártolásért is felel˝osségre kellene vonni. A képtelen helyzetet Belovics Ervin az Angyal-féle elképzelésb˝ol kiindulva tartja megoldhatónak, mely szerint, „[a] Be.

a terhelt számára nem írja el˝o az igazmondásra való kötelezettséget, s˝ot a védeke-zési szabadság keretei minden kétséget kizáróan kiterjedhetnek a valótlanságok állítására.”²² Ez utóbbi nézet helyességet megállapítva, azt kell mondani, hogy éppen az igazmondási kötelezettség hiánya miatt, a terhelt védekezési szabadsá-gának korlátoltsága valamelyest oldódik.

Mindezekb˝ol következik az, hogy a tettestárs által elkövetett cselekményt, így a valótlan felvállalású magatartásokat büntetlen utócselekményként értékeli.

Az engedélyezés elemének megléte miatt a fautorátus nem állapítható meg, a szerz˝o ellenben az azonos elkövet˝oi körön belüli tényállásszer˝u magatartásokat büntetlen utócselekményeként értékeli. Az önvádra kötelezés tilalma – a Be. 8.§-ának megfelel˝oen – itt kétséget kizáróan érvényesül, ennek korlátja egyedül a hamis vádolás, ugyanis ha mást valótlanul b˝uncselekmény elkövetésével vádol, hamis vádat követ el. Kérdés tehát, hogy lehet-e az alapcselekmény tettese vagy részese felbujtója a fautorátusnak? Angyal tolmácsolásában a válasz úgy hang-zik, hogy „[a] magyar judikatúra nem bünteti a pártoltat, ha ez a cselekmény mást a pártolására felbújt, s ezzel a büntetlenséget a tettesség mellett a felbúj-tásra és a b˝unsegélyre is kiterjeszti.”²³

3. A Büntet˝o törvénykönyv 326. § szakasza szerinti orgazdaság és a 244. § szakasz szerinti tárgyi b ˝unpártolás elhatárolási szempontjai

3.1. Az orgazdaság járulékossága

Az orgazdaság, vagy német elnevezés szerint ‘hehlerei’, mint vagyon elleni b˝un-cselekmény került be a Btk.-ba.²⁴Az orgazdaság egy Angyal Pál által adott de-finíciója szerint, valamely b˝uncselekmény által létrehozott vagyoni helyzetnek a b˝uncselekmény elkövet˝ojét˝ol különböz˝o harmadik személy részér˝ol alkalmazott

22 BELOVICS(2012) i. m. 68.

23 ANGYALPál: A magyar büntet˝ojog kézikönyve. Sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság és b˝unpártolás. Budapest, Attila Nyomda Rt. 1936. 217.

24 „Ohne Hehlerei keine Stehler” és „Hehlerei ist schlimmer als Stehler” az orgazdaság lényegi sajátosságát leginkább kiemel˝o német közmondások, melyre Angyal Pál hívta fel a figyelmet a Büntet˝ojog kézikönyve cím˝u munkájában.

fenntartása, biztosítása illet˝oleg kihasználása.²⁵Az „angyali büntet˝ojogi dogma-tika” okfejtése helyesen, egyben a mai felfogást tisztán tükrözve, a vagyon elleni b˝uncselekményeknél szabályozta e cselekményt.

Az 1878. évi V. törvény fogalom meghatározása már tartalmazza a hatályos törvény orgazdaság tényállásának logikáját, azonban a kilenc b˝uncselekményb˝ol ekkor még csak a lopást, a sikkasztást, a rablást és a zsarolás b˝untetteit vonta az elkövetés irányultságának tárgykörébe. A Btk. 326.§ szakasza már kifejezetten utal a b˝uncselekmény tárgyára, amely a tulajdon és azon belül is a vagyoni jo-gok kategóriáját fogja át, mely a polgári javak elleni b˝uncselekmények körében nyert törvényi szabályozást. Az orgazdaság kilenc vagyon elleni alapb˝uncselek-ményhez való kapcsolódási lehet˝oséget, illetve a költségvetési csaláshoz köt˝od˝o kapcsolatot feltételez, melyek felsorolását a törvény taxatíve tartalmazza. Eb-b˝ol is következik az, hogy az eltulajdonított tárgyak a vagyon elleni deliktumok elkövet˝oi számára nem bírnak jelent˝oséggel, azonban ezen értéktelenség csak közvetett. Mivel ezek a javak nem maradnak az alapdeliktum elkövet˝ojénél már csak abból az okból sem, mivel ezek közvetlen bizonyítékként szolgálnának az elkövet˝o felel˝osségre vonásához, így kizárólag csak a tárgyak vagyoni értékére tartanak igényt.

Fokozott társadalomra veszélyességének tagadhatatlan megnyilvánulása azon b˝uncselekmények körében bír relevanciával, ahol a szociális veszélyezte-tés is jelen van. E szerint az orgazdaság akár ösztönözheti is a vagyon elleni b˝uncselekmények elkövet˝oit, ezáltal biztos átvételi forrásra téve szert. Így pél-dául abban az esetben, amikor az elkövet˝o lopásból, rablásból, zsarolásból, sik-kasztásból vagy jogtalan elsajátításból származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy az elidegenítésében több alkalommal, ismétl˝od˝oen azért m˝uködik közre, mert biztos átvev˝oje van. Az átvev˝o felel˝ossége nem orgazdasá-got, hanem felbujtást alapoz meg.²⁶

Folytatólagos elkövetettség állapítható meg, ha az elkövet˝o egységes elha-tározással rövid id˝oközönként végzi a cselekményt. A törvényi egység megálla-píthatóságát a törvény – a passzív alanyi kör hiánya folytán, vagyis az azonos sértett sérelmére való elkövetettség tényállási elemének hiányára tekintettel – nem zárja ki. Ma már uralkodó álláspont az, hogy a sértett azonossága e körben indifferens. Tehát ha több cselekmény képzi a b˝uncselekmény elkövetési

Folytatólagos elkövetettség állapítható meg, ha az elkövet˝o egységes elha-tározással rövid id˝oközönként végzi a cselekményt. A törvényi egység megálla-píthatóságát a törvény – a passzív alanyi kör hiánya folytán, vagyis az azonos sértett sérelmére való elkövetettség tényállási elemének hiányára tekintettel – nem zárja ki. Ma már uralkodó álláspont az, hogy a sértett azonossága e körben indifferens. Tehát ha több cselekmény képzi a b˝uncselekmény elkövetési