védőbeszéd a filozófia közéPiskolai tanításáért – minél több fiatalt tanítunk meg strukturáltan
gondolkodni, annál Jobb minőségű lehet demokratikus együttélésünk –
A filozófia középiskolai oktatásának háttérbe szorítása azon a feltételezésen alapul, hogy Magyarországon ezt a tudományt és általában az önálló és felelős gondolko-dás lehetőségét a háború után felszámolták, oktatása pedig napjainkig a felszámo-lók egyenes ági leszármazottai, egy szűklátókörű „balliberális” közösség kezében van. És azon a téveszmén is, hogy a középfokú oktatás felszámolásával ez az átpo-litizált közeg visszaszorítható. Nem szorítható vissza, de nem is lenne képviselhető egy demokráciában az ő módszereik alkalmazása.
A mai döntéshozók korosztályának horrorisztikus emlékei vannak az 1989-ig tartó marxista-leninista egyetemi filozófiaoktatásról. Ez azonban nem késztetheti visszavonulásra azokat, akik felelősnek érzik magukat az ország felnövekvő nem-zedékeinek gondolkodásáért – vagyis az ország jövőjéért. A demokrata egyetlen lehetősége a menekülés előre.
A régi szemléleten, a hatalmi pozíciókon és transzgenerációs traumákon alapu-ló összefüggéseken túl kell lépni, nem maradhatunk a múlt és a közelmúltat őrzők rabjai.
A következőkben amellett szállok síkra, hogy a filozófia középfokú oktatása hoz-zájárulhat Magyarország átfogó gazdagodásához és felvirágzásához. Jólétet és jól lé-tet csak önállóan gondolkodó polgárok tudnak teremteni. Minél több fiatalt tanítunk meg strukturáltan, történet-, kontextus- és nyelvtudatosan gondolkodni, annál jobb minőségű lehet a demokratikus együttélésünk, annál kisebb lesz az esélye annak, hogy a művelt gondolkodást és beszédmódjait kisebb csoportok kisajátíthassák.
a filozófia és a modern civilizált társadalom
Ha igaz az, hogy a demokrácia az igazságosság társadalma, és az igazságosság szé-leskörű társadalmi beszélgetéssel, a kis- vagy nagyközösségi egyeduralmak beszél-getésre támaszkodó felülvizsgálatával erősödhet, és ha igaz az, hogy a diszkussziók annál tartalmasabbak és érvgazdagabbak, minél több eszmét ismerünk a gondolko-dás történetéből, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a filozófia tanítása elemi érdeke minden igazságosságra törekvő társadalomnak vagyis minden jó létre törek-vő demokráciának.
Nyomós indokoknak kell fennállni, hogy a filozófia oktatására egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a legfejlettebb nyugati országokban, továbbá Japánban, Szin-gapúrban, és legújabban még Kínában is. A nagy amerikai egyetemeken, a filozófia tanításának a tanrendben előkelő helyet biztosítanak. A világ egyik legnagyobb
filo-140
zófiai intézete a bostoni MIT-n van, a legjelentősebb műszaki egyetemen. A vezető tudósokat összegyűjtő nagy universitasokban nem kérdéses a filozófia oktatásának és kutatásának fontossága.
Az sem lehet véletlen, hogy a legnagyobb hatású és egyik legrégebbi vallási közösség, a Római Katolikus Egyház hitének, dogmáinak kialakításában a filozófia alapvető szerepet játszott, és hogy történelme során mindvégig különös hangsúllyal tanították a filozófiát iskoláiban. Az iskola latin nevéből (schola) alakult ki a skolasz-tikus filozófia elnevezés, mely nem mindig volt gúnynév, és nem is mindig lesz az.
Franciaországban, melyet időnkénti „furcsaságai” ellenére is méltán tekinthe-tünk az európai kultúra és politika egyik „zászlóshajójának”, a filozófia a matema-tikával együtt a leginkább respektált érettségi tárgy.
senki sem juthat a demokráciába, hacsak nem a filozófia által Mennyiben fontos a filozófia oktatása a középiskolákban? Amennyiben úgy vél-jük, hogy a felnövekvő nemzedéket a nyugati kultúrához, a modern tudományos gondolkodáshoz kívánjuk kapcsolni. A filozófia két és félezer éves története az eu-rópai tagolt gondolkodásnak, az emberiség tudományos világfeltárásának történe-te. Jelene pedig e gondolkodás továbbfejlődésének aktív része. Kérdésfeltevései nélkül nem alakultak volna ki és ma sem fejlődnének a modern tudományok, nem lenne középiskola, egyetem, gyógyászat, informatika és közlekedés és nem is fog-nak fennmaradni, ha nem ápoljuk, fejlesztjük gondolkodásunkat. Hasonlóan, nem alakult volna ki az igazságosság és az etika fogalmára alapozott demokrácia sem, és nem fog fennmaradni, ha nem sajátítjuk el az igazságosság és az etika összefüg-géseit, és ha nem mutatunk bátorságot fogalmaink használatára és használatában.
Rendszerezett és öntudatos gondolkodás nélkül az emberiség még mindig azon barlanglakó, életveszélyes, szolgatartó közösségi formák valamelyikében élne, me-lyekben a homo sapiens kialakulása után eltelt vélhetően több százezer évben élt.
De ezt az állításunkat is a filozófiához kell viszonyítanunk, mert a kijelentésünkben szereplő „emberiség” tapasztalata és fogalma is csak a közös, filozófiai hátterű gon-dolkodás megjelenésével és annak hatására alakulhatott ki.
Ugyanakkor nem csak a gondolkodástörténetet kell megismernünk, hanem a ka-pott hagyományt használnunk is kell tudni: tovább kell vinnünk a tudományt, a technikát, nincs visszaút, meg kell őriznünk, javítanunk, gazdagítanunk kell közös-ségi együttélésünk módjait. Mindehhez nem csak a szűkebb értelemben vett szak-tudósok és politikusok munkájára, hanem minden egyes tanult, fogalmakat hasz-nálni tudó, a fogalmak összefüggéseit és történeti eredetét értő, felnőtt gondolkodó emberre szükség van.
Ráadásul az iskolázott gondolkodás segítségével az egyén élete is sokkal tartal-masabb. Az ilyen egyének pedig kulturális, szellemi és lelki értelemben gazdagabb együttélésre képesek. Ahogy a kilencedik századi szerzetes, Eriugena szerint senki sem jut az égbe, hacsak nem a filozófia által, úgy állíthatjuk, csak általa juthatunk el az igazságos társadalomba, egy boldogabb közösségi együttélésbe.
A filozófiának ugyanis közvetítő és egységesítő szerepe is van, egységesítő akár az egymást respektáló – a gondolatokat kölcsönösen kifejezni és meghallgatni tudó
141 – egyet-nem-értésben. Csak akkor tudjuk egymást tisztelni a véleményeltérésben, ha van tagolt vélemény, és azt a felek indokokkal alá tudják támasztani. Csak akkor értem és tisztelem a másik ember véleményének súlyát és jelentőségét, ha magam is, önálló gondolkodással, a lehető legtöbb indokot és körülményt megvizsgálva alakítottam ki a magam véleményét. A filozófia segíthet nyelvünket úgy fejleszte-ni, hogy más nyelveket is megértsünk. Ha nem értjük a másikat vagy legalább nem tiszteljük, és viszont, előbb-utóbb csak az erőszak marad, amint ezt történeti példák mutatják.
A filozófia nem egyetlen népé, ahogy a Föld és a levegő sem, osztozni kell, min-den nemzet és nyelv saját tulajdonává teheti, gazdagíthatja. Beléphet a nemzeti kul-túrába és viszont, erre számos példa van. Univerzális, azaz egész szerinti, ahogy a mindenkihez szólni kívánó eredeti keresztény egyház is nevezte magát: katholi-kosz, az egész szerinti, általános, egyetemes.
Ezáltal képes közvetíteni, összehozni azokat, akik gyakran igen különböző nyel-vi és kulturális közegből származnak. Hozzájárul ahhoz, hogy az eltérő kultúrák tagjai beszélgessenek, egyetértésre jussanak a források igazságos elosztásáról, an-nak struktúráit kialakítsák, és békésen együtt éljenek. Mert igazságosság nélkül nem lehet béke.
iskolázott gondolkodás először középiskolás fokon
A filozófia középiskolai tanítása természetesen más oktatási műfaj, mint az egyetemi filozófia-tanítás. A probléma, hogy ennek a korosztálynak miként lehet közvetíteni a filozófia történetét és a gondolkodási módozatokat, kutatások tárgya mindenütt a világon. A legfontosabb feladat az önálló, fegyelmezett gondolkodásra való tanítás.
Hogyan is tanítsuk a filozófiát? Beszélgetéssel! Minden gondolkodás közege a nyelv, helyesen beszélgetni egyenlő helyesen gondolkodni. A beszédet leírjuk, hogy magunk előtt tárgyiasulva lássuk saját gondolatainkat. Kevés fontosabb gyakorlatot képzelhetünk el ifjú emberek számára, mint gondolataik írásban való megfogalma-zása, majd e formával és a benne általuk kifejezni vélt gondolattal való kritikus, önmagára visszatekintő találkozás. Azt mondják, a legjobb fogyókúra, ha étkezés előtt lefényképezzük az előttünk lévő teli tányért, és mielőtt hozzálátnánk, meg-tekintjük a felvételt. Tanítsuk meg az új generációt, hogy mielőtt elhiszi saját gon-dolatát, fényképezze le, azaz írja le! Gondolatainkat a leírás segítségével „próbára tehetjük” annak érdekében, hogy értelmesen, összefüggően fogalmazzunk és gon-dolkodjunk. A gondolkodás felé vezető első lépés az elgondoltak öntudatosítására való ösztönzés.
A diákoknak megtaníthatnánk, hogy amit mondani akarnak, először írják le, majd olvassák el magukban, maguknak, és olvastassák el társaik által vagy olyan felnőtt által, akit „tisztelnek”, mondassanak velük véleményt, oda-vissza alapon, tegyék föl a kérdést, szeretnék-e saját leírt szövegeiket ők hallani, mint amit nekik mon-danak azzal, hogy higgyék el, és ők maguk szeretnék is szövegük tartalmát elhinni – ha a szöveg megállja a próbát, csak akkor mondják el gondolataikat másoknak.
Felnőtt korukban nagy hasznot húzhatnának az így kialakított képességeikből, nem
142
csak ők, de hallgatóik is, különösen, ha a fiatalból egykor politikus lesz. Mennyi meglepetés, kacagás, ifjúi, életre szóló élmény kísérhetné ezt a tanulási folyamatot!
Próbálkozzanak! A próbálkozás francia neve „essai” (ejtsd: esszé). Oly sok gon-dolattal és vággyal vannak telve! A próbálkozó diákok szó szerint szembetalálkoz-hatnának saját gondolataikkal, melyek elolvasva akár önmaguknak is idegennek tűnhetnek. Ki nem tapasztalt már hasonlót? És találkozhatnak társaik leírt gondola-taival, melyeket sajátjukként ismerhetnek föl. A filozófia kölcsönösen közvetítheti az egyéneket önmaguk – és a másik felé. Képzeljük el, ezek a diákok egykor parla-menti képviselők, újságírók, felnőtt polgárok lesznek! A francia nyelv segítségével szólítunk föl, „próbálkozzatok!”, „essayez!”
143