Tu-datunk bizonyos értelemben a gének kifejeződése. Ha ez a tudat strukturálisan és
„időben” visszahat oda, és akkorra, ahonnan és „amikortól” maga ered, ám az eredet évmilliókat igénybe vevő evolúciós mechanizmusát és sajátos, talán „lé-nyegi” időigényességét nem ismeri, és a beavatkozás idejeként nem tudja repro-dukálni, ha virtuális múltbaavatkozásával valóságosan is fölgyorsítja az evolúció jövőbeli folyamatait, fönnáll a lehetőség, hogy az időbeli és rekonstruálhatatlan fejlődést figyelmen kívül hagyó technológiai beavatkozása révén egyfajta új, gyorsított módon maga a tudat változik evolutíve, és új tudat, más tudat, (hegeli értelemben) nem-tudat alakul ki. Megfelelő körültekintés nélkül előkészített be-avatkozásoknak szó szerint szörny(szer)ű következményei lehetnek. Az egyik fő bizonytalansági tényező ugyanis az, hogy vajon a beavatkozások hatásai – éppen az időhöz való sajátságos és említett viszony miatt – mennyiben előreláthatóak, elvileg előreláthatóak-e egyáltalán, és a hatások azonnal, vagy csak sok generáció múlva fognak-e jelentkezni. A szabadság, a történelem, az idő, a szubjektum új fogalmainak kidolgozása válik szükségessé, továbbá annak megállapítása, hogy mely szabadságot, mely történelmet, mely időt és mely szubjektumot fogadjuk el, fogadhatjuk el, és melyek megvalósítását kell etikailag megkérdőjelezni és törvényes eszközökkel megtiltani. Ha egyáltalán értelmezhetők lesznek még e klasszikus fogalmak.
A legnagyobb bizonytalanságot az egész genetikus vállalkozásban az jelenti, hogy vajon a géntechnikai beavatkozások következményei – tekintve, hogy az idő struktúráját is átalakítják – előreláthatóak-e, hiszen az ilyen változtatásoknak eset-leg generációkkal később jelenik meg a hatása. Szükségessé válik, hogy a termé-szettudósok, humántudósok, jogászok és politikusok együtt dolgozzanak az idő, a felelősség, a szabadság, a történelem és a szubjektum fogalmaihoz kapcsolódó változásokon. Ezen fogalmak segítségével lesz lehetőség az új követelmények és igények, az új szükségletek és vágyak kifejezésére: mely szabadságot, mely jövőt, milyen jellegű időt, milyen történelmet, milyen fajta embereket akarunk, és milye-nek akarunk mi magunk lenni – és milyemilye-nek nem akarunk lenni, mit kell megtiltani legális eszközökkel. Lehetséges lesz az evolúció szabályozása etikai megfontolá-sokkal és jogi-törvényes eszközök segítségével? Nem fognak klasszikus tudomá-nyos, filozófiai és jogi fogalmaink – mint egy lassú sebességű evolúció fogalmai – a nagy sebességű evolúció megjelenésével óhatatlanul elavulni? Amint egy régi versenyautó karosszériája nem bírná a mai Forma 1-es versenyeket, vajon régi las-súsághoz szokott fogalmaink bírni fogják e a nagy sebességet? És ha nem: még a mi evolúciónk lesz ez, vagy pedig már egy, a mai embertől független evolúció, mint ahogy a mai biológiai evolúció is független a dinoszauruszoktól, akik pedig egykor uralták a Földet?
Miközben az ember cselekvési lehetőségei a génátalakítással nőnek, bizonyos értelemben a filozófia egyfajta szabadsága véget ér. Legalábbis az a szabadsága, hogy önkényesen határozza meg munkatervét vagy témáit. A klasszikus filozófia ér ezzel véget, és ennyiben igaza van Rortynak, az amerikai neopragmatizmus ve-zető filozófusának. Ám az új filozófiának kötelességévé válik a legújabb
tudomá-22
nyos technológiák valóságátalakító tevékenységét és következményeit kutatni, fel-ismerései mellett a társadalmi-politikai vitákban felelősen síkraszállni. A Kant által sürgetett személy-felé-fordulás ma a biotechnológia felé való fordulást is jelenti.
A kávéházak és internetdiszkussziók, az ismeretterjesztő művek és az egyetemi elő-adások mellett a filozófiának el kell köteleznie magát a szabadság, a személy, az elfogadható fejlődés és az emberiség jobbléte új fogalmai mellett. Eszünkbe kell jusson a pragmatikusok figyelmeztetése, ha a filozófiának nincs társadalmi hasz-nossága, akkor figyelmet sem érdemel. Ha pedig a társadalom nem érdeklődik a filozófia iránt, annak szörny(szer)ű következményei lehetnek.
23
1. rorTyánuS PragmaTizmuS
PragmaTizmuS
európai demokrácia és amerikai alkotmány
Az európai alkotmányról szóló vitákban politikusok és társadalomtudósok egy része amerikai minták átvételét javasolja, olyan mintákét, amelyek természetesen eredetileg európaiak. Érvelésükben arra hivatkoznak, hogy egy soknemzetiségű, soknyelvű, több vallású kontinensen a társadalmi-politikai együttélés szabályozá-sakor figyelembe kell venni az újkori történelem legsikeresebb, kontinens méretű együttélési modelljét. Ráadásul az európai gondolkodók nem győznek utalni rá, hogy Amerika politikai megalkotói, alkotmányozói európai eszméket ültettek át a gyakorlatba akkor, amikor ezeket a vén kontinensen még nem lehetett alkalmazni.
Melyek ezek az eszmék, amelyeket későbbi amerikai filozófusok a pragmatizmus címkéjével foglaltak össze? Ahhoz, hogy megértsük a pragmatizmus gondolkodás-módját, először célszerű az amerikai alkotmány születési körülményeit föleleve-nítenünk, mely az egész ország gondolkodásmódját és életvitelét meghatározta a későbbiekben, egészen napjainkig.
Az amerikai alkotmányozók a tizennyolcadik század végén tudatában voltak, hogy munkájukat nemcsak az egész emberiség előtt, hanem az egész emberiségért való felelősséggel végzik. Először adódott meg annak a lehetősége a világtörténe-lemben, hogy szabad és művelt, anyagi jólétben élő polgárok új, „zöldmezős” alkot-mányt hozhattak létre. Tudták, ha elbuknak, ha nem tudják az emberiség politikai és filozófiai fejlődésének legjobb eszméit átültetni a gyakorlatba és a konstitúcióba, akkor annak rossz vége lesz az emberiség számára. De küldetéstudattól áthatva volt bátorságuk a nagy európai ideákat lehozni a földre. Eredménye kétszáz év egyre nö-vekvő prosperitása és a világ minden részéről érkező feltörekvő bevándorlók és in-tegrálódók tömege. Talán nem túlzás a huszonegyedik század elején sürgető jelleg-gel azt állítani, elérkezett annak az ideje, hogy Európa visszafogadja saját eszméit, és fiatalabb testvérétől, a legöregebb modern demokráciától megtanulja azokat a gyakorlati-jogi szerkezeteket, eljárásokat, eszközöket, amelyek itt is megteremtik a további európai prosperitás lehetőségét.
Itt az ideje, hogy mi, európaiak „visszatanuljuk” saját eszméinket. Kiderült ugyanis, hogy a legjobb európai politikai eszmék kiválóan működnek a gyakor-latban, és meglepő virágzásra, politikai stabilitásra vezetnek. Nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelő alkotmányozással garantálható az elvileg igazságos kontinensnyi társadalom. Az amerikai alkotmányt és pragmatikus eszméit ezért érdemes tanul-mányozniuk az európaiaknak – ami Európából eredt, ismét vissza kell honosíta-niuk. Eljött az ideje az europragmatizmusnak. Európát, szellemi és részben bioló-giai „szülőanyját” Amerika számtalanszor megmentette a pusztulástól és a káosztól, elég, ha csak a két világháborúra és a délszláv válságra gondolunk. Eljött az ideje,
24
hogy Amerikától eltanuljuk nagyon is európai eredetű politikai gyakorlatát. A mély-ben húzódó (geográfiai, pszichikai, nyelvi, stb.) európai törésvonalak kizárólag egy olyan alkotmányos politikai Európában orvosolhatók, amelynek szerkezete és gya-korlata hasonló az amerikai alkotmányhoz. A következőkben az amerikai alkot-mány elveinek lehetséges átvételéhez fűzök néhány megjegyzést.
az amerikai alkotmány nyitánya
Az amerikai alkotmány a következő szavakkal kezdődik: „Mi, az Egyesült Álla-mok népe, annak érdekében, hogy tökéletesebb Egységet létesítsünk, Igazságos-ságot alkossunk, biztosítsuk a hazai Nyugalmat, gondoskodjunk a közös Védelem-ről, elősegítsük az általános Jólétet, biztosítsuk a Szabadság Áldásait magunknak és Utódainknak, elrendeljük és létrehozzuk az Amerikai Egyesült Államok ezen Alkotmányát”.8 Egy Európai Egyesült Államok alkotmánya kezdődhetne ugyan-ezekkel a szavakkal. Ha megfigyeljük ugyanis, itt az európai gondolkodástörténet legjobb fogalmai, ha akarjuk, legjobb eszméi jelennek meg: Egység, Igazságosság, Béke, Jólét, Szabadság. Az amerikai alapító atyák optimisták voltak: az alkotmány első bekezdésében azokat a platóni ideákat sorolják föl, amelyeket a görög filozófus a tudás, a jó élet, a társadalmi béke legvégsőbb biztosítékainak tartott. Olyan fogal-makat, amelyek nélkül nincs jó közös emberi élet. Igen ám, de Platón ezeket az ide-ákat egy tökéletesebb, nem-földi világba helyezte. Az amerikai alkotmány létreho-zói viszont ezeket az ideákat itt a földön kívánták megvalósítani. Azt mondhatjuk, hogy e hatalmas ország politikai megalkotói, konstitútorai elhatározták, hogy meg-teremtik az elgondolható legjobb világot – itt a földön, európai eszmékkel, Európán kívül. Vajon mi az oka, hogy a legjobb európai eszmék mindeddig inkább Európán kívül váltak politikai értelemben hatékonnyá? Kézenfekvőnek tűnik az állítás, hogy Európában az eszmék hatékonyságát saját története és etnikai-nyelvi, nemzetállami széttagoltsága akadályozza.
a történelem – segítség és akadály
Európa sokezer éves története egyrészt segítségünk, másrészt akadályunk egy jobb Európa kialakításában. Segítségünk, mert mindazt az eszmét, aminek segítségével létrehozzuk az új politikai Európát, Európa filozófia- és gondolkodástörténetéből kell merítenünk. Nem kell tehát teoretikusan túlságosan sokat magyarázkodnunk.
De akadályunk is egyben, mert Európa régimódi intézményei, nyelvi-kulturális megosztottságai gyakorlatilag gátolják az amerikai típusú európai egységesítést.
Márpedig nemcsak az euró és a keleti bővítés, de az elektronikus kommunikáció,
8 We the People of the United States, in order to form a more perfect Union, establish Justice, insure domestic Tranquility, provide for the common Defence, promote the general Welfare, and secure the Blessing of Liberty to ourselves and our Posterity, do ordain and establish this Constitution for the United States of America.
25