Insider, outsider, Másik?

A fentiekben ismertetett két különböző kutatói pozíció más előnyökkel és hátrányok-kal szolgál a kulturális antropológiai megismerés során. Azonban mindkét pozíció analizálását követően összefoglalásképp megállapíthatjuk, hogy az etikus kulturális antropológus egy tudományos álláspont megtestesítőjeként – vállaltan és kinyilat-koztatva – mindig idegenként van jelen egy közösségben; idegensége tükrében jön létre az a Másik, amelynek minősége megfoghatatlan lenne saját pozíciójára való ref-lektálása nélkül. A kutatói idegenség azonban nem statikusan létező tulajdonság:

a kutató közösséggel való kapcsolata folyamatosan változik, s a változásoknak meg-felelően a kutatói másság is eltérő helyzetekben teremtődik meg. A kutatás folyamatá-nak elképzelésünk szerint minden esetben íve, dinamikája van, amelyet a fentiekben öt stádiumra osztva szemléltettünk.

7. ÖSSZEGZÉS

Tanulmányunk témájaként a Másik kulturális antropológiai eszközökkel történő, két lehetséges kutatói pozíció által meghatározott megismerési folyamat bemutatását tűz-tük ki célul.

Írásunk nem önálló kutatás eredményeit foglalta magában, hiszen két, egymástól különálló, egy református és egy zsidó közösségben végzett vizsgálódás kutatási mel-léktermékeinek összevetése által kívánta megközelíteni a problémát.

Rámutattunk, hogy a kulturális különbözőséggel való találkozás mindig is feszültsé-get indukált az egyénben, e napjainkig meghatározó emberi élmény különbözőféleképp realizálódik a kíváncsiság, az érdeklődés és szélsőséges esetben a durva erőszak által.

Véleményünk az, hogy a Másikkal való találkozás csak abban az esetben lehet fe -szültségmentesebb, ha a Másik megismerésére mint racionális tevékenységre tekin-tünk, ami azt jelenti, hogy értve és érteni akarva közeledünk felé.

Dolgozatunkban aláhúztuk, hogy kulturális antropológia szakos hallgatóként úgy gondoljuk, tudományunknak kiemelt felelőssége van abban, hogy rávilágítson a Másik természetes mivoltára: a Másik minden esetben egyéni konstrukció, hiszen egy sze-mély/csoport csak egyéni olvasat alapján bélyegezhető másnak. A másság tehát egy kontextus-függő fogalom, általános értelemben soha nem használhatjuk: ami az egyik ember számára idegen, a másik számára mindennapi realitás.

Közös tanulásaink alkalmával ráébredtünk egy alapvető fontosságú, a megismerést nagyban meghatározó tényre: a részt vevő megfigyelés realizálása során az eltérő ku-tatói pozíciókat eltérő attribútumok keretezik. A saját kultúrát kutató és az újonnan belépő kutató kutatói pozícióiból adódó problémák alátámasztották, hogy a másság konstrukciója még tudományos kereteken belül sem egyirányú, hiszen függ a kutató előéletétől, előzetes tudásától, személyiségétől, a közösséggel való kapcsolatától.

Az insider/outsider probléma a posztmodern kezdetével vált a kulturális antropo-lógia állandó vitapontjává: az 1960–1970-es években a törzsi társadalmak kutatásáról a saját társadalmak kutatása felé tolódott a diszciplína fókusza. Míg a törzsi társadal-makban a kutatói pozíció egyértelműen outsider jelleget öltött (hiszen a nyugati társa-dalom képviselőjeként érkezett meg az „egzotikus” környezetbe), addig a posztmo-dern antropológusa saját társadalmának ugyanolyan tagja, ezért véleményünk szerint fontos, hogy átgondolja, megértse, tisztázza, hogy saját társadalmának kutatásra szánt mikrotársadalmával milyen viszony- és kapcsolatrendszert ápol, milyen helyet foglal el benne. Ez a lépés azért is elengedhetetlen, mert a kulturális antropológus általában a külvilágnak szeretné bemutatni az általa választott Másik jellegzetességeit, s ha elha-nyagolja saját pozíciójának értelmezését, fennáll a veszélye, hogy megállapításai meg-tévesztik célközönségét. Olvasatunkban tehát a kutató felelőssége, hogy nyomatékosan aláhúzza: az általa közvetített Másik-kép saját konstrukciója. Mivel minden kutatói pozíció, s így minden kutatói szemüveg másként realizálódik az adott terepen, a kul-turális antropológiai munkák mindig egy szubjektív szemüvegen keresztül töreksze-nek egy adott közösségről való objektív kép megrajzolására. Dolgozatunk alapkoncep-ciója e két megismerési folyamat gyakorlati megvalósulásának egy közös, öt stádiumból álló modellen belüli vázolása volt, amely a kulturális antropológia gyakorlati alkalma-zásának dinamikáját kívánta szemléltetni.

Tanulmányunkat azzal a szándékkal írtuk, hogy két kortárs kutatás vetületében napjaink kulturális antropológiájának egy kiemelkedő módszertani dilemmájában ál-lást foglaljon, s koncepcióját hiteles tereptapasztalatok segítségével támassza alá. Ebből adódóan dolgozatunk a kutató és a közösség kapcsolatán keresztül mutatta be a kuta-tó, illetve a szakma kapcsolatának általunk kialakított olvasatát. Célunk volt annak prezentálása, hogy a körülöttünk lévő világ jelenségeinek megértésében milyen gya-korlati haszna van a kulturális antropológiának; s mert a tudomány önmaga is gyakor-lati, úgy véljük az alkalmazását érintő gyakorlati megállapításoknak is nagy haszna lehet a szakma további fejlődésében.

IRODALOM

Bazin, Jean (2001): Antropológia: másság vagy különbség? Magyar Lettre Inter na-tionale (42). http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre42/bazin.htm (Letöltés ideje: 2019.

május 23.)

Biczó Gábor (2009): Hasonló a hasonlónak. Filozófiai antropológiai vázlat az asszi -milációról. Kalligram, Budapest.

Boas, Franz (2006): Az etnológia módszerei. In: Bohannan, Paul – Glazer, Mark (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Panem, Budapest. 148–157.

Borsányi László (1988): A megfigyelési technikák az etnológiai terepmunkában. graphia 99(1). 53–82.

105

A MÁSIK MEGMUTATKOZÁSA

Előadásjegyzet (Vallásfilozófia; ELTE BTK; 2015/16. II. félév; Borbély Gábor).

Eriksen, Thomas Hylland – Nielsen, Finn Sivert (2001): A History of anthropology.

Pluto Press, London – Sterling – Virginia.

Eriksen, Thomas Hylland (2006): Kis helyek – nagy témák. Bevezetés a szociál antro-pológiába. Gondolat Kiadó, Budapest.

Feischmidt Margit (2006): Az antropológiai terepmunka módszerei. Szabadbölcsé -szet. http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/indexa3ef.

html?option=com_tanelem&id_tanelem=834&tip=0 (Letöltés ideje: 2019. május 23.) Foote Whyte, William (1999): Utcasarki társadalom. Új Mandátum Könyvkiadó,

Budapest.

Foucault, Michel (1999): A szexualitás története I. A tudás akarása. Atlantisz, Bu -dapest.

Geertz, Clifford (2005): „From the native’s point of view”: On the nature of anthro-pological enderstanding. In: McCutheon, Russell T. (ed.): The insider/outsider problem in the study of religion. Continuum, London – New York. 50–63.

Giddens, Anthony (2008): Szociológia. Osiris Kiadó, Budapest.

Gould, Stephen Jay – Lewontin, Richard C. (1979): The spandrels of San Marco and the panglossian paradigm: A critique of the adaptationist programme. Proceedings of the Royal Society of London. http://faculty.washington.edu/lynnhank/Gould-Lewontin.pdf (Letöltés ideje: 2019. május 23.)

Malinowski, Bronisław (2004): A nyugat-csendes-óceáni térség argonautái. (Részlet).

In: Letenyei László (szerk.): Településkutatás. Szöveggyűjtemény. L’Harmattan Kiadó, Budapest. 417–440.

Menget, Patrick (2009): Kalandozás a posztmodern antropológia területére. In:

Vargyas Gábor (szerk.): Átjárók. A magyar néprajztól az európai etnológiáig és a kulturális antropológiáig. L’Harmattan Kiadó, Budapest. 149–160.

Nayaran, Kirin (1993): How native is a „native” anthropologist. New Series 95(3). 671.

http://web.uvic.ca/vv/stolo/2015/Narayan%20How%20native.pdf (Letöltés ideje: 2019.

május 23.)

Vörös Miklós (2003): Utószó az ezredfordulóról. In: Mead, Margaret: Férfi és nő.

Osiris Kiadó, Budapest. 343–346.

Wulf, Cristoph (2007): Az antropológia rövid összefoglalása. Enciklopédia Kiadó, Budapest.

B.E.B.A. Sztereotípiák és multidiszciplinaritás…

B.E.B.A.

SZTEREOTÍPIÁK ÉS MULTIDISZCIPLINARITÁS