Eredmények az AB döntési szituáció kapcsán

Mivel az AB döntési helyzetben az A hozameloszlás negatívan ferde, hozamokkal szá-molva alacsonyabb kumulatív kilátáselméleti hasznossági szintet biztosít a B hozam-eloszlásnál. Emiatt azt vártam, hogy többen választják majd a B alternatívát, amely alacsonyabb várható hozammal bír az A lehetőséghez képest.

3. táblázat. A döntések megoszlása az AB döntési szituációban gyakoriság szerint

Döntések száma (%) A B Összesen

Nem gyakori 44 28 72

61,11% 38,89% 100%

Gyakori 133 71 204

65,20% 34,80% 100%

Összesen 177 99 276

64,13% 35,87% 100%

A 3. táblázatban láthatók a kísérlet eredményei az AB döntési szituációban. A kereszt-táblából jól látszik, hogy az A alternatívát választották többször, függetlenül attól, hogy egy vagy három körre szólt a döntés. Az A alternatíva által nyújtott 2%-os többletho-zam így elegendő kompenzációnak bizonyult az esetek többségében a negatív ferdeség eltűrésére. A vonatkozó statisztikai vizsgálat, a Mann–Whitney-próba szerint az el-oszlási választások tekintetében nem különbözik a körönként vagy a háromkörönként döntő csoport (p=0,5351). A binomiális próba pedig arra jutott, hogy az A alternatíva ténylegesen népszerűbb (p=0,0000).

Az eredmények valamelyest szembenállni látszanak a kumulatív kilátáselmélet pre-dikciójával. Ez azonban csak akkor igaz, ha a kumulatív kilátáselmélet hasznosság-függvényébe hozamokat illesztünk. A kumulatív kilátáselméleti hasznosságokat petá-kokkal számolva azonban megfordul a predikció: az A lehetőség a vonzóbb.

A döntés változó kimenetét esetlegesen magyarázó tényezők vizsgálatára regresz-sziós modelleket is becsültem. A következőkben egy lineáris valószínűségi modell eredményeit és logit modellből számolt átlagos marginális hatásokat mutatok be. Az együtthatók az A alternatíva választásának valószínűségében történő növekményként vagy csökkenésként értelmezhetők. A lineáris valószínűségi modell OLS-becslése során az egyéni azonosítók alapján klaszterezett standard hibákat használtam.

4. táblázat. Regressziós modellek az AB szituációban hozott döntés magyarázatára (standard hibák zárójelben; *** p<0,01; ** p<0,05; *p<0,1)

Függő változó: (1) (2) További kontrollváltozók Addig elért profit,

AB szituáció előbb-e, Standard hibák Egyéni azonosító alapján

klaszterezve Klaszterezés nélkül

N 276 276

R² 0,239

A regressziós táblázatot (4. táblázat) megvizsgálva azonnal látható, hogy a lineáris va-lószínűségi modell és a logitból adódó átlagos marginális hatások paraméterei igen hasonlóak. A lineáris valószínűségi modell egyedi azonosítók alapján klaszterezett standard hibái nagyobbak. Több paraméterről is elmondható, hogy egy szokványos szignifikanciaszinten sem szignifikáns. Ezeket azért szerepeltettem, hogy a CD dönté-si szituáció regressziós táblázatával összevethetők legyenek a paraméterek.

A „szűk keresztmetszetnek” számító lineáris valószínűségi modellben is szignifi-kánsnak mutatkozik a nemet jelölő dummy változó együtthatója (p=0,013). A férfiak körülbelül 33 százalékponttal magasabb valószínűséggel választották a negatívan ferde, ámde többlethozammal kecsegtető A alternatívát.

A B alternatíva összességében népszerűbb volt a nők körében, ellentétben a férfiak-kal, akik az esetek túlnyomó többségében az A lehetőséget választották. A két csoport közötti különbség statisztikailag is szignifikáns, ha elvégezzük a Mann–Whitney-próbát (p=0,0000).

29

HOZAMELOSZLÁSOKRA VONATKOZÓ FERDESÉGI PREFERENCIÁK KÍSÉRLETI VIZSGÁLATA

A bemutatott regressziós modellekben a feltett összeg is szignifikáns hatással bír a döntésre. Aki 100-zal több petákot volt hajlandó kockáztatni egy adott körben, az minden más változatlansága mellett 5 százalékponttal magasabb valószínűséggel válasz-totta az A alternatívát. A feltett összeg mértéke fordított kapcsolatban áll a veszteség-kerüléssel, tulajdonképpen egy proxy szerepét is betöltheti. Aki csak párszáz petákot volt hajlandó kockáztatni a rendelkezésre álló 1000-ből úgy, hogy a várható érték egy-értelműen pozitív, és a legrosszabb kimenetel esetén is csak a feltett összeg 20%-át bukhatja el, az jelentősen veszteségkerülő. Tehát minél veszteségkerülőbb valaki, an -nál kevésbé vonzó neki a negatívan ferde A hozameloszlás.

A logit modell segítségével kiszámoltam az A alternatíva választásának valószínűsé-gét a feltett összeget tartalmazó változó értékeinek függvényében. A kisebb mértékű veszteségkerülés, azaz a kevesebb megtartott peták, a nagyobb feltett összeg pozitív kapcsolatban van az A lehetőség melletti döntéssel. Az 1000 petákhoz közeledve a kon -fidenciaintervallumok is szűkülnek az egyre nagyobb esetszám miatt.

Szerettem volna más módszerekkel is megragadni azt, hogy a jelentősen veszteség-kerülők más döntést hoztak az AB döntési szituációban, mint a kevésbé vagy nem veszteségkerülő társaik. Ezért a mintában szereplő döntéseket két csoportra osztot-tam: amikor valaki kevesebb, mint 700 petákot kockáztatott, az adott körre a különö-sen veszteségkerülő csoportba került. 700 peták vagy annál magasabb feltett összeg esetén a nem különösen veszteségkerülő csoportba került a körben. A határvonalat jelző 700 peták minden körben átlag alatti a feltett összeg szempontjából, az 1000 móduszú eloszlás miatt a mediántól (amely az AB döntési szituációk során 925 peták) pedig még jobban elmarad.

A különös veszteségkerülés esetén gyökeresen más az A alternatíva melletti dön-tések aránya, amit a Mann–Whitney-próba elvégzése is alátámasztott (p=0,0000).

Összességében az állapítható meg, hogy a negatív ferdeséggel szembeni alacsonyabb preferenciának a különösen veszteségkerülőknél van szerepe. A nem különösképpen veszteségkerülőket eléggé jól kompenzálhatja az A lehetőség hozamtöbblete, ugyanak-kor az óvatosabb választást a B alternatíva jelenti, ami meg is mutatkozik a kísérleti adatokban.

Összességében tehát az AB döntési helyzetről a következő tanulságok vonhatók le:

a kumulatív kilátáselmélet – a szituáció pénznemével számolva – jól prediktálja azt, hogy az emberek többsége hajlandó bizonyos többlethozamért negatív ferdeségű hozam-eloszlást választani, amennyiben a felkínált lehetőségek egyike sem mentes a potenci-ális veszteségtől. Ezzel szemben egy jelentős csoport, akiket különösen veszteségkerü-lőnek neveztem, jóval kevésbé kompenzálható a többlethozammal, mivel feltehetően a negatív ferdeséget inkább elutasító preferenciákkal rendelkezik.