Habár rendkívüli előrelépést ért el az iskola a fizika-előadó megépítésével, hasonló je-lentőséggel bírt egy másik célkitűzés is. Annak ellenére, hogy 1860-ban mindössze két tölgyfaszekrényben elfértek az intézet fizikai eszközei, a fizika-előadó megépítése mel-lett igény mel-lett volna egy önálló fizikaszertárra is (Főgimnázium 1906: 9). Erre azonban várni kellett az 1904-es építkezésekig, miközben az iskola gyűjteménye folyamatosan gyarapodott.
1860-ból származik az első pontos számadás, amely a gimnázium szertárának föl-szereltségéről szól. A piaristák körülbelül 112 fizikai eszközt adtak át ekkor az atyák-nak mintegy 1500 korona értékben, amely – bár igen szegényes volt – az addigi tanítás színvonalának megfelelt. Majd, miután az első komolyabb anyagi beruházás már a kö -vetkező, 1861–1862. tanévben végbement; a vezetőség évente átlag 400–600 koronát költött a fizikaszertár és -műhely fölszerelésére (Főgimnázium 1906: 6–25).18 Az isko-la természettudományok tanításában kifejtett jelentőségét jelzi, hogy e tendencia egé-szen az első világháború végéig jellemző maradt.19
Voltak évek, amikor az 1000 koronás éves kiadás sem jelentett gondot a szertár szá-mára. Ugyanis, 1905–1906-ban és az azt követő 5 évben mintegy 8130,37 korona ki-adása volt az iskolának; az 1. ábra alapján pedig kiderül, hogy az éves átlag nemhogy felülmúlta az 500 koronát, de elérte a 866 koronát! Ilyen mértékű kiadás mellett termé-szetesen az iskola beszerezhette a kor legmodernebb tanszereit is, 1905–1906-ban pél-dául az első világháborúban később rendkívül hasznos röntgen-berendezést, majd
18 Ennek nyomán az 1880-as években még Hóman Ottó Budapest-vidéki tankerületi főigazgató is meg-jegyezte, hogy a gimnázium az ország egyik leggazdagabban felszerelt fizikaszertárával bír (Főgim-názium 1906: 10).
19 Bár eleinte a hazai tanszeripar fejletlen volt, és emiatt a tanszerbeli szükségleteket importálni kellett, a dualizmus áttörést hozott ebben a tekintetben: említhető a korszakból többek között a budapesti Calderoni cég, illetve a Műegyetem Üvegfúvó Intézete, amely kiváló demonstrációs eszközöket gyár-tott (Fináczy 1896: 170).
161
A FIZIKA TANÍTÁSÁNAK SZÁZÖTVEN ESZTENDEJE A KALOCSAI ÉRSEKI FŐGIMNÁZIUMBAN
1906–1907-ben a legújabb drótnélküli telegráfot, amely eszközök megvásárlása a szer-tár „korral haladni tudását mutatták” (Főgimnázium 1936: 9).
1. ábra: A gimnázium fizikaszertárának éves kiadásai (koronában) 1862–1912 között.
Az adatsor hiányos, ugyanis az 1871–1884 és 1886–1899 közti időszakból nem áll rendelkezésre információ a kiadás mértékéről. (A kimutatás az 1906–1914. közötti
főgimnáziumi értesítők felhasználásával készült.)
Az 1. ábrán az is látszik, hogy a kiadás értéke két időszakban kiugróan magas. Ezek közül az egyik a 1863-as és 1864-es esztendő, a másik pedig az 1904–1912 közti idő-szak. Ennek okát már az előzőekben tárgyaltuk: az iskola jezsuiták általi átvételét (1860) jelentős fejlesztések követték az első néhány évben,20 miközben 1904-től indult meg a fizika-előadó és -szertár megépítésére, fejlesztésére (is) irányuló nagyszabású építkezés.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy ki finanszírozta mindezt. Állami iskolák esetében ugyanis megszokott volt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter időről időre pénzt utalt az iskoláknak, fejlesztés céljából (Mészáros 2000: 224–225). Az inté-zet azonban, egyházi intézmény lévén, nem kapott ilyen állami segélyt,21 működését a jezsuita rendhez tartozó, a mindenkori kalocsai érsekek által létrehozott alapítvá-nyok, támogatások finanszírozták (Fináczy 1896: 201). Ezáltal az iskola rendkívüli sikerességére utal, hogy annak ellenére, hogy egyedüli jövedelme csakis a tandíj (64 ko -rona/fő/év) volt (Főgimnázium 1906: 30) – ami átlagosan 500 tanulóval számolva évi
20 Kunszt József 1859–1864 között több mint 300 000 forintot költött az intézet felfejlesztésére (Gál 1938: 33).
21 Fináczy Ernő A magyarországi középiskolák múltja és jelene című művében közli az 1896-ban, az ál-lami tanulmányi alap által teljes egészében fenntartott 13, illetve segélyben részesített 19 intézet nevét, amelyek között a kalocsai gimnázium nem szerepel (Fináczy 1896: 200).
32.000 korona22 bevételt jelentett –, a gimnáziumnak még egy jelentős szertárfejlesz-tésre, illetve épületépítésre is futotta (Fináczy 1896: 206).
KÖVETKEZTETÉSEK
Összegzésként egyrészt megállapítható, hogy mind a fizikatanítás, mind a század-fordulón fölépített előadóterem és szertár valódi fejlődést tudhatott maga mögött az 1910-es évek első felére. Ugyanakkor annak ellenére, hogy állami támogatásban egy-általán nem részesült, a gimnázium egy rendkívül korszerű fizikaszertárt volt képes fölszerelni a 20. század elejére.
A másik következtetés, amely a tanítás rendkívüli igényességét jelzi, hogy az intézet nagy hangsúlyt fektetett a fizika-előadóterem helyének és belső kialakításának meg-választására. Ezzel ugyanis az oktatás hatékonyságát lehetett fokozni, hiszen több és látványosabb kísérlet végrehajtása is lehetővé vált. (A fizikai épület, illetve a röntgen-laboratórium megvalósításában az 1904–1906 között szertárőri funkciót betöltő fizi-katanár, Riegl Sándor vállalt oroszlánrészt.)
EREDMÉNYEK
A dolgozat, illetve kutatásom eredményei közül elsőrendű fontosságú, hogy a korabeli források alapján feltártam az intézetben zajló fizika tanításának történetét a kezdetek-től az első világháború előestéjéig. A fizikatanítás történetét ugyanakkor szükségesnek véltem kiegészíteni az intézet történeti fejlődésével is, hiszen láttunk példát ezek össze-kapcsolódására (a torna- és a rajzterem megépítése miatt várni kellett az önálló fizika-előadó és fizikaszertár megépítésére).
Ezen túl, a fizikatanár hivatása szempontjait szem előtt tartva, dolgozatomban pél-dát mutattam arra vonatkozóan is, hogy miként lehet a fizikát és történelmet inter-diszciplináris tudománnyá gyúrni. Hiszen a téma feldolgozásával lehetővé vált, hogy a fizika tanításának körülményeit történelmi köntösben ismerjük meg, s ezt felhasz-nálva beszéljünk róla a középiskolában is. Ilyen és ehhez hasonló tudománytörténeti témák kidolgozásával ugyanis a természettudományok felé kevésbé orientálódó diá-kok figyelmét is leköthetjük és hasonlóan izgalmas témák felkutatására sarkallhatjuk őket.
22 Az érték körülbelül megfelel a századforduló gimnáziumainak átlagos fenntartási költségének, ami évente 30 000 korona volt (Fináczy 1896: 206).
163
A FIZIKA TANÍTÁSÁNAK SZÁZÖTVEN ESZTENDEJE A KALOCSAI ÉRSEKI FŐGIMNÁZIUMBAN
IRODALOM
A Jézus-Társasági Kalocsai Érseki Főgimnázium Értesítője az 1905–1906. iskolai évről (1906). Jurcsó Antal Könyvnyomdája, Kalocsa. 3–30.
A Kalocsai Jézus-Társasági Érseki Szent István Gimnázium Értesítője az 1935–1936.
tanévben (1936). Árpád Részvénytársaság, Kalocsa. 9.
Diós István (1998): Magyar Katolikus Lexikon, IV. kötet. Szent István Társulat, Buda-pest. 752.
Diós István (2002): Magyar Katolikus Lexikon, VII. kötet. Szent István Társulat, Buda-pest. 182.
Diós István (2007): Magyar Katolikus Lexikon, XII. kötet. Szent István Társulat, Buda-pest. 85–86.
Fináczy Ernő (1896): A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, Budapest. 111–206.
Főgimnázium Értesítői 1906–1914.
Gál István (1938): A Kalocsai Piarista Kollégium története (1765–1860). Élet Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest. 9–83.
Komárik István (1935): A kalocsai Jézus-társasági intézet vázlatos története, I. rész (1860–1935). Árpád Nyomda, Kalocsa. 3–18.
Lakatos Andor (2010): Jezsuita oktatás-nevelés Kalocsán (1860–1948). In: Molnár A. – Szilágyi Cs. (szerk.): Múlt és jövő. A magyar jezsuiták száz éve (1909–2009) és ami abból következik. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest. 87.
Mészáros István (1981): Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között.
Akadémiai Kiadó, Budapest. 478–598.
Mészáros István (1988): Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948.
Általánosan képző középiskolák. Akadémiai Kiadó, Budapest. 82.
Mészáros István (2000): A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Szent István Társulat, Budapest. 102–225.
M. Zemplén Jolán (1998): A felvidéki fizika története 1850-ig. Magyar Tudománytörté-neti Intézet, Piliscsaba. 7–128.
M. Zemplén Jolán (1964): A magyarországi fizika története a XVIII. században. Aka-démiai Kiadó, Budapest. 164.
Radnóti Katalin – Nahalka István (2002): A fizikatanítás pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 43–46.
Winkler Pál (1927): Kalocsa története különös tekintettel politikai és szellemi kultúrá-jának fejlődésére. Árpád Részvénytársaság, Kalocsa. 73–75.
A modern társadalmak kollektív emlékezete