Inaugural Lecture

Acton történelemszemlélete eltért Seeley-étől. Elődje úgy gondolta, hogy a történelem nem más, mint politika, Acton számára azonban a szabadság története több volt, mint a politika története⁶⁵⁵. Székfoglaló beszédét 1895. június 11-én tartotta meg, The Study of History címmel, melynek bevezető soraiban finom humorral utalt a negyvenhárom évvel ezelőtti kudarcára, amikor nem vették fel Cambridge-be⁶⁵⁶. Az előadás, melynek témája a történelem értelmezése, egy nagy erejű beszéd volt. Acton évtizedekig érlelte a történelemről vallott nézeteit. Chadwick egyszerűen azt írta az eseményről, hogy ez volt a leghíresebb székfoglaló, amelyet valaha tartottak⁶⁵⁷. A szöveg jellegét mutatja, hogy a kiadott változat hetvennégy oldalas volt, míg a hozzá fűzött lábjegyzetek ötvenhét oldalt tettek ki, igaz a jegyzeteket kisebb betűvel nyomtatták, ezért azok gyakorlatilag hosszabbak voltak, mint maga a szöveg. A lábjegyzetek kevésbé szolgálnak arra, hogy alátámasszák a főszövegben tett állításokat, inkább – kitágítva a

653 Vö. C^HADWICK,Acton and History 204-209.

654 „I think the happiest time of his very varied life was when Queen Victoria made him Regius Professor of Modern History at Cambridge. There he lived a monastic life, surrounded by his favourite books (chosen out of the 68,000 volumes of the library he had collected at Aldenham). His lectures were intensely vivid and carefully written in beautiful English, but I think perhaps the fact that he read them made them seem a little less spontaneous than they might have been. He loved the life at Cambridge among all those deadly dons and still deadlier wives, and crowded dinner parties in tiny rooms and bad food, with very few exceptions”. ACTON,Mary Elisabeth Anne, Notes Taken from Memory 1866-1936, Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 8119 (9)/427/21-22.

655 Vö. CHADWICK,Acton and History 210.

656 Vö. A^CTON,Harold, Lord Acton 37.

657 Vö. C^HADWICK,Acton and History 211.

főszöveg horizontját – megjegyzéseket jelentenek, olyan szerzőkre való utalásokat, akiknek véleménye hasonló volt Lord Actonéhoz. Ez a szöveg következetes összefoglalása volt Lord Acton történelmi eszményének. Az előadást hallgatva világossá vált a protestáns egyetemi közösség számára, hogy egy katolikus tudós nem feltétlenül illiberális és nem is bigott protestánsellenes.

A Lectures on Modern History című, 1921-ben kiadott gyűjteményes kötetben találjuk Acton Beginning of the Modern State című írását, amelyben így fogalmazott: „A modern világ ezen törvénye – amely hajlamos a hatalmat a végsőkig kiterjeszteni, és meghaladni minden akadályt, egészen addig, amíg a legnagyobb túlerővel nem találkozik, itthon és külföldön egyaránt – hozza létre a történelem ritmikus mozgását”⁶⁵⁸. Mintha a politikai szabadságot veszélyeztető hatalom túlnövekedése időről időre, ciklikusan megjelenne a történelemben, amely ad egy ritmust, egy szabályosságot a történelemnek, és ez a ciklikusság a haladás egy bizonyos felfogását jelenti. „A politika vulgáris marad, ha nem szabadítja fel a történelem, és a történelem önmagában puszta irodalom marad, ha elveszíti a kapcsolatát a gyakorlati politikával”⁶⁵⁹ – idézte a székfoglaló beszédben Seeley-t. A politika tudománya a történelem folyamatában áll. Ez a folyamat a múlt ismerete, amelyben, mint aranyszemcsék a folyómeder homokjában, úgy jelennek meg a múlt ismeretéből, a tapasztalatból származó tanulságok, amelyek a jövőt formáló cselekvés eszközei kell, hogy legyenek⁶⁶⁰. A kikristályosodó legszentebb meggyőződéseinknek kell formálniuk a gyakorlati döntéseinket. A történelem arra késztet bennünket, hogy megmentsük, ami maradandó attól, ami múló és időleges. Ilyen értelemben, akinek a történelem és a politika két külön területet jelent, más-más működési elvekkel, az nem értette meg a történelem erkölcsi tanulságát, amely formálni hivatott a politikát. A történelem tehát nemcsak politikai, de annak erkölcsi tanulságai alapján kell politikai ítéleteket is hoznunk. Acton úgy fogalmazott, hogy a történész hivatása nemcsak az, hogy felismerje a nagy eszmék mozgását a múltban, hanem hogy rendezze azokat és így befolyásolja azok hatását a jövőben:

A történelem arra kényszerít bennünket, hogy örök érvényű koncepciókhoz kössük magunkat és megment minketminattól, ami kérészéletű és időleges. A politika és a történelem összefonódnak, de nem arányosak. A mi kutatási területünk távolabb ér az állam ügyeinél és arra nem terjed ki a kormányok

658 ACTON, Beginning of the Modern State 51.

659 A^CTON, Inaugural Lecture 504.

660 Vö. A^CTON, Inaugural Lecture 504-505.

joghatósága. A mi feladatunk, hogy szem előtt tartsuk és irányítsuk az eszmék mozgását, amelyek nem a következményei, hanem az okai a nyilvános eseményeknek⁶⁶¹.

Ez volt az a látásmód, melyet Ranke – akit ezen a helyen mesterének nevezett – elutasított.

Newman, Froude és Carlyle úgy vélték, hogy a történelemnek nincs egy Isten által kijelölt fejlődési iránya, mert a teremtmények fejlődése nagyjából annyira bizonyos irányú, mint a farkuk csóválásának iránya – jegyezte meg Acton. Ezzel szemben Leibniz, akit a harmincötödik lábjegyzetben így idézett, azt írta: „Veram creatae mentis beatitudinem consistere in non impedito progressu ad bona majora”⁶⁶². Ez a lex continuitatis, a folytonosság törvénye, amely a történelemben az eszmék mozgásában (the movement of ideas) mutatkozik meg. „Ha a múlt akadályt és terhet jelent, akkor a múlt ismerete a legbiztosabb és legbiztonságosabb felszabadulást”⁶⁶³. A múlt ismerete eszméket mutat meg számunkra, amelyeket a történész hivatott rendezni, hogy így a múlt tanulsága a szabadság megóvására szolgáljon. A múltat ezért elsősorban nem megtanulni, hanem megérteni kell: „… a történeti gondolkodásra való képesség, ami jobb, mint a történelmi tudás”⁶⁶⁴.

Acton úgy vélte, hogy az eszmék tekintetében az egyháztörténelem beszédesebbnek tűnik, mint a polgári történelem, hiszen súlyosabb témákat és erőteljesebb hibák lehetőségeit hordozza. „A vallás volt a szabadság édesanyja, a szabadság pedig a vallás törvényes utóda”⁶⁶⁵. Arról beszélt, hogy a politikai élet formáinak a vallási gondolat fejlődése általi alapvető megváltozása képezi az ő vizsgálódásainak szívét. Ez a legfontosabb tényező, amely meghatározza a történelmi ciklusok (historical cycles) jellegzetességeit. Konkrétan, miközben a hangsúly a Mediterráneumból az atlanti térségbe került, és a latin kulturális dominanciát a teuton hatás, majd a katolikus befolyást a protestáns váltotta fel, az Újkorban létrejött az egyik legerősebb vallási mozgalom, a reformáció, majd ennek nyomán kialakultak az abszolutizmusok. Ez egy a vallás által átjárt folyamat, amely a politikát a nemzetek életében az isteni fölé helyezte, de éppen ekkor született az emberi jogok eszméje és egyben a forradalom lelke is. „E haladás, a szervezett és biztosított szabadság irányában mutató haladás állandósága a modern történelem jellemzője, amely így az Isteni Gondviselés előtt tiszteleg”⁶⁶⁶. Éppen ezért

661 ACTON, Inaugural Lecture 505-506.

662 „A teremtett értelem valódi boldogsága egy a nagyobb jóra irányuló akadálytalan fejlődésben rejlik”.

663 ACTON, Inaugural Lecture 508-509.

664 ACTON, Inaugural Lecture 513.

665 A^CTON, Inaugural Lecture 517.

666 Uo.

állítja Leibniz-re utalva, hogy „A történelem a vallás leghűbb bizonyítása”⁶⁶⁷. Ezen a ponton Acton érvelésében a történeti és a politikai érveket meghaladva teológiai szempontokat is érvényesített. Miszerint, ha a Feltámadt Krisztus cselekvése a megváltott emberiségen nem vall kudarcot, hanem éppen megerősödik, akkor az isteni törvény ereje megmutatkozik a világban, nem annak tökéletességében, de a haladás által, amely a civilizációt egyben tartó növekvő szabadság irányába mutat. Ezt a haladást pedig kevésbé egy hegeli determinizmus, mint inkább a leibniz-i folytonosság törvénye határozza meg: egyirányú, de nem egyértelmű és nem feltartóztathatatlan.

A látszat, a mindennapi tapasztalat azonban mintha nem mutatná ilyen egyértelműen a történelem irányát. Annak legnagyobb vívmányai ugyanis inkább az erőszak, mint a szelídség által valósulnának meg, a történelmet annak legnagyobb eseményei katasztrófák és erőszakos események, forradalmak mentén sodorták előre. A történelemben tapasztalható különböző nagy ellentétek: az állam és a társadalmi csoportok közötti küzdelem, az egyéni gondolatok küzdelme a korszellemmel, a tekintély elleni fellépés, a kisebbségek küzdelme stb. mind-mind fáradtságos tapasztalatot jelentenek. Idővel a kipróbált meggyőződés sáncot von az ember köré:

ez a tapasztalatból felhalmozott tudás⁶⁶⁸. Az események mögött meghúzódik az igazság, amely váratlanul jelenik meg („unexpected truth”⁶⁶⁹), és amely erősebb, mint a történelmi fikció. Ez az, ami miatt a történelem nem megsemmisül, hanem épül: direkt vagy indirekt módon, a fejlődés és a reakció által egyaránt. Az ellentétek egy egységes, folytonos történelemben zajlanak. A modern történelemnek nincs kezdete és nincs vége sem. Az emberi sors sűrű hálót képez, amelyet rések és hézagok nélkül szőttek. A társadalomban és a természetben is egybefüggő struktúrát találunk. A megtörtént események (history made) a zajló történelemmel (history making) kontinuitásban vannak, a múltnak a jelentől elválasztva és fordítva nem volna értelme⁶⁷⁰. Acton hangsúlyozta, hogy a fejlődés (progress) eszméje folyamatos: ez a folyamat nem ismeri az ugrásokat és a határokat⁶⁷¹. Ennek az elképzelésnek pedig számos ellenfele volt a 19. században a forradalmároktól a hegeliánusokig. A történelemben megfigyelhető ellentéteket mégis jól mutatja a modern kor megszületése. Az ugyanis nem következett szervesen a középkorból. Kolumbusz, Machiavelli, Erasmus, Luther, Kopernikusz neve jelzi az ugrást, a törést a középkor és a modern kor között. A történelmet tagadhatatlanul jellemzi a

667 A^CTON, Inaugural Lecture 523.

668 Vö. ACTON, Inaugural Lecture 524-525.

669 Vö. ACTON, Inaugural Lecture 523.

670 Vö. A^CTON, Inaugural Lecture 504.

671 Vö. P^EZZIMENTI,The Political Thought of Lord Acton 145.

folytonosság, mégis egyes korok sajátos jellegzetességeikkel áttörik a múltat, mintegy kvantumugrással emelnek bennünket a jövőbe. Ez nincs ellentétben a történelmi folytonosság eszméjével, de egyes korok ritmusa valóban új helyzeteket teremt⁶⁷². Az állandóság törvénye (the law of stability) az eszmék folyamatosan változó és gyorsan megújuló erejéből született.

Ezek az eszmék életet és egyben változást, megújulást adnak⁶⁷³. A biztosított és rendezett szabadság irányába történő folytonos fejlődés (constancy of progress) a modern kori történelem alapvető jellegzetessége⁶⁷⁴.

A székfoglaló végén Acton Goldwin Smith-t idézte, aki 1858-tól az újkori történelem regius professzora volt Oxfordban, és akinek Irish History című könyvéhez kritikus recenziót írt. Smith-nek tulajdonítva⁶⁷⁵ a következőket írta: „A kifogástalan történelmi moralitás a sötét időkben erőteljes intézkedéseket szentesít. Az önző ambíciót, az árulást, a gyilkosságot és a hamis tanúzást a legrosszabb időkben sem lehet jóváhagyni, mert ezek tesznek gonosszá egyes korszakokat”⁶⁷⁶. Ezután Burke mondatait olvashatjuk, aki a tényeket többre tartotta a szükségszerűségeknél: „A történelem a bölcs belátás és nem az alapelvek tanítója. Az igaz politika alapelveit kitágítják az erkölcs alapelvei”⁶⁷⁷. A történelem morális követelményt állít az ember elé, jóllehet az események esetlegessége nem tárja elénk világosan az erkölcsi alapelveket, hiszen még a történészek is vizsgálódásaikhoz mindig magukkal hozzák előzetes filozófiai, vallási és politikai meggyőződésüket⁶⁷⁸. Isten Gondviselése mégis működik, feltárul az eseményeken keresztül. Ezért a történelem nem az előítéletek keletkezésének, hanem éppen azok gyógyításának helye, a történész feladata pedig nem csupán az események összegyűjtése, hanem azok kritikus rendezése. Az eszmék az események okai, nem következményei.

A székfoglalóban Döllingert egyszer sem említette meg, jóllehet Ranke kétszer is hivatkozási alapot jelentett számára. Ranke a tiszta, előítélet- és filozófiamentes történetírás mestere volt. Acton elutasította, hogy bármilyen politikai filozófiát kidolgozott vagy képviselt volna. Két alapelv mégis ott húzódik történészi módszerén. Az egyik a társadalom haladásának eszméje. Úgy vélte, hogy ez a haladás tapasztalható: az abszolutizmus véget ért, a képviseleti kormányzás, a kisebbségek érdekérvényesítésének lehetősége és a lelkiismeret szabadsága

672 Vö. PEZZIMENTI,The Political Thought of Lord Acton 146.

673 Vö. ACTON, Inaugural Lecture 509.

674 Vö. ACTON, Inaugural Lecture 517.

675 Vö. P^HILLIPS, Paul T., The Controversialist. An Intlellectual Life of Goldwin Smith, Praeger, Westport, Connecticut–London 2002, 24.39.

676 ACTON, Inaugural Lecture 551.

677 L^ORD A^CTON, Inaugural Lecture 552.

678 Vö. A^CTON, Inaugural Lecture 552.

elterjedni látszik az egész világon. A másik meghatározó alapelve az általános erkölcsi alapelv, amely burkoltan Döllinger elutasítása, meghaladása is⁶⁷⁹, mely szerint a történelem az erkölcsi képzés, az intellektuális tréning eszköze.