1. Kutatási kérdés és alkalmazott módszer
1.3. A kutatási módszer: eszmetörténet, fogalomtörténet, politikaelmélet
Az alábbiakban Acton gondolkodásának legfontosabb jellemzőit az őt ért hatások fényében törekszem bemutatni, részben arra is keresve a magyarázatot, hogy eszméi miért terjedtek el és miként hatnak korunkban, valamint a recepciótörténet során. Gondolatait saját korában – a rá hatást gyakorló, őt bíráló szerzők, illetve az őt befolyásoló irányzatok összefüggésében – vizsgálom úgy, ahogy és amilyen szándékkal akkor és ott megfogalmazódtak. Azon túl azonban, hogy Lord Acton klaszikus liberális szabadságfelfogását kora politikai eszméinek vonatkozásában meghatározom, szeretném a politikai szabadságról alkotott elképzelését – túllépve saját korán – a szabadság értelmezésének elfogadott modernkori történetében is elhelyezni.
Anélkül, hogy a módszertani kérdések nagy vitáit érinteném, utalnom kell a cambridge-i polcambridge-itcambridge-ikaelmélet, cambridge-illetve a szellemtörténetből kibontakozó eszme- és fogalomtörténet12 módszerére, hiszen az alábbi törekvés leginkább ezen irányzatok felől értelmezhető. Míg a leginkább John Pocock, Quentin Skinner és John Dunn nevével fémjelzett cambridge-i eszmetörténet az értelmezés diakrón jellegét előtérbe helyezve arra törekedett, hogy „bemutassa a szövegeket úgy, ahogyan az általuk hordozott jelentés a szerző vagy a kortárs olvasó előtt megjelenik”13, addig a fogalomtörténeti módszer a fogalom- és a társadalomtörténet adta szempontok lehető legszélesebb figyelembe vételével – inkább szinkrón módszerrel – akarta rekonstruálni „azokat a megfelelő nyelvi mozgásokat… amelyekben a történelmi tapasztalatok és remények megfogalmazódtak”14. A klasszikus eszmetörténet (history of ideas) módszerét
11 ACTON, Harold, Lord Acton 44.
12 Vö. GELDSETZER, Lutz, Ideengeschichte, in Ritter, Joachim – Gründer, Karlfried – Gabriel, Gottfried, (Hrsg.) Historisches Wörterbuch der Philosophie, Schwalbe & Co Verlag, Basel-Stuttgart 1971-2007, Band 4, 135, KELLEY,Donald, Új eszmetörténet a globális korban, in Helikon LV (2009/1-2) 22-35, valamint BRINTON,Crane, Intellectual History, in Sills, David L., (ed.) International Encyclopedia of the Social Sciences, The Macmillan Company & The Free Press, New York 1968, vol. 5., 462-463. Vö. továbbá HORKAY HÖRCHER Ferenc, (szerk.) A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe, Tanulmány Kiadó, Pécs 1997, valamint BRUNNER,Otto – CONZE,Werner – KOSELLECK, Reinhart, (szerk.) Demokrácia, Jószöveg Műhely, Budapest 1999.
13 POCOCK, John, Languages and their Implications, in Uő, Politics, Language and Time: Essay on Political Thought and History, University of Chicago Press, Chicago 1989, 6.
14 KOSELLECK, Reinhart, Preussen zwischen Reform und Revolution. Allgemeines Landrecht, Verwaltung und soziale Bewegung von 1791 bis 1848, Klett-Cotta in Deutscher Taschenbuch Verlag, München 1989, 17. Vö.
tükrőző meghatározó kötet Arthur Lovejoy The Great Chain of Being (1936) című könyve volt, amely előfutára a nagy cambridge-i szerzők műveinek, de fontos megemlítenünk Ernst Cassirer kulturfilozófiáját és Peter Laslett, a cambridge-i szellemtörténeti műhely motorjának nevét is15. Laslett Skinner és Dunn tanára volt, de Pocock is a mestereként tisztelte őt. Az ő nevükhöz kötődő irányzat a politikai gondolkodás megújulását hozta. Ki kell emelnünk Dunn monográfiáját Locke-ról (The Political Thought of John Locke, 1969), a Butterfield tanítvány, Pocock The Machiavellian Moment (1975) című magnum opus-át, illetve Skinner The Foindation of Modern Political Thought (1978) című kétkötetes munkáját, melyek, ha iskolát nem is, de egy gondolkodásmódot mindenképpen megteremtettek. Egységes iskoláról már csak azért sem beszélhetünk, mert ők sem gondolkodtak erről így, illetve mert az említett nagy művek létrejötte után útjaik is különböző irányba vezettek. Azt azonban nyugtázhatjuk, hogy míg a cambridge-iek előtti politikai filozófia a szerzőket többnyire korszakonként, az egyes alapfogalmakat pedig leginkább történetüktől függetlenül mutatta be, addig ezek az egymáshoz laza szálakkal kötődő szerzők, anélkül, hogy jól körülírható módszerről beszélhetnénk náluk, felfigyeltek arra, hogy az egyes politikai szövegek változatos szellemi, társadalmi és főleg politikai körülmények között születtek. A fogalmak történetéről, sőt a politikai beszédmódok történetéről kezdtek beszélni, figyelve a politikai diskurzus nyelvét és a kifejezések implikációit. A módszerre hatással volt Saussure strukturalizmusa, illetve John Austin beszédaktus elmélete is. A figyelem a nyelvi kifejezőerőre irányult, melyet a szerzői szándék, illetve a törekvés eredménye alapvetően határoz meg. A fogalmak fegyverek, mondta Heidegger. A fogalmak szerszámok, fogalmazott Wittgenstein. A filozófia nyelvi fordulata után elkerülhetetlenül fontossá vált a politikai eszmetörténeti értelmezés során is annak hangsúlyozása, hogy a szerző élő személy, aki a rendelkezésére álló nyelvi eszközökkel él, és konkrét történelmi körülmények között körvonalazódó sajátos szándékkal fogalmaz. Hobbes Leviatánja vagy Platón Állama kapcsán a szerzői szándékot ugyan csak részben tudjuk feltárni, de ez még mindig jobb, mintha skatulyába tennénk ezeket a műveket, egy-egy bevett politikai kategóriát alkalmazva rájuk. A kijelentések önmagukban nem érhetők el. Azok megértéséhez fel kell eleveníteni az azokban levő konkrét utalásokat. A politikai eszmetörténet az egyes
HAMPSHER-MONK,Iain, Bezsédaktusok, politikai nyelvek vagy fogalomtörténet? in Molnár Attila Károly – Nagy Ágoston – Papp Milán, (szerk.) Fogalomtörténet Kosselleck után. A politikai nyelv kutatásának kortárs módszertana és gyakorlata, Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutatóközpont, Budapest 2016, 46-47. 15 Vö. HORKAY HÖRCHER, A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe 289.
terminusok használatára, beágyazódására és az azok kapcsán kialakuló konvenciók feltárására törekszik16.
Az általam tárgyalt téma ilyen értékelését Herbert Buttterfield kezdte el az 1931-es The Whig Interpretation of History című írásával, Acton monográfusai közül pedig leginkább Fasnacht törekedett felfejteni az életműben megragadható eszmék eredetét. Amikor Actont vizsgálom, magam is igyekszem tehát feltárni az őt ért hatásokból, illetve a jelleméből kikristályosodó eszmék mintázatát, remélve, hogy a személyiség, a kor, az egyes hatások és a személyes szándékok ismerete eleven fényben tünteti majd fel az általa leírtakat. Skinner, aki az újkori történelem cambridge-i regius professzoraként Acton utóda volt, az 1997 novemberében megtartott székfoglaló beszéde alapján írta meg a Liberty before Liberalism című esszéjét, melyben az általa nagyra értékelt republikánus szabadságeszmény koramodern alapjait kutatta17. Nyilvánvalóan jól ismerte a felhasznált forrásokat, és törekedett azok pontos bemutatására is, mégis célszerűen használta fel azokat, saját tézisének alátámasztására. Ez a módszer – ti. közel menni a szerzőhöz és korához, megismerni őt, majd engedni őt beszélni egy célkitűzés mentén – hozzám is közel állt, amikor Actont olvastam. Szeretném megmutatni Acton munkásságát, méghozzá azt a meggyződését hangsúlyozva, amelyet a maga székfoglalójában ő így fogalmazott meg: „A vallás volt a szabadság édesanyja, a szabadság pedig a vallás törvényes utóda”18, vagyis, hogy a katolicizmus – szerkezetéből adódóan – egészen közel áll az Acton által képviselt politikai szabadságeszményhez.
Acton írásai közül csak két tanulmánya – a Nacionalizmus és A forradalom hírnökei – olvasható magyarul Horkay Hörcher Ferenc fordításában, a Ludassy Mária által szerkesztett Az angolszász liberalizmus klasszikusai című szöveggyűjtemény első kötetében. A szövegkiadásokat és a monográfiákat tekintve azonban bőséges és átfogó anyaghoz jutottam hozzá nagy európai nyelveken. Ezt kiegészítettem a Cambridge University Library kézirattárában végzett kutatással, melynek során az ott található számos forrást elsőkézből tanulmányozhattam, így ebben a munkában kiadatlan szövegeket is idéztem19. Acton írásai
16 Vö. HORKAY HÖRCHER, A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe 294-97.
17 Vö. SKINNER,Quentin, Liberty before Liberalism, Cambridge University Press, Cambridge 1998.
18 ACTON,John Edward, Inaugural Lecture on the Study of History, in Fears, J. Rufus, (ed.) Selected Writings of Lord Acton II., Liberty Found, Indianapolis 1986, 517.
19 A Manuscripts Reading Room Add. MSS 4757-5021 és Add. MSS 5381-5710 számos saját jegyzetet és levelet kínál Lord Acton hagyatékából, beleértve a Döllingerrel, Simpsonnal, Newmannel és Gladstone-nal folytatott levelezését vagy a Cambridge Modern History sorozat keletkezési körülményeinek dokumentumait (vö.
http://www.lib.cam.ac.uk/collections/departments/manuscripts-university-archives/significant-archival-collections/papers-5, a letöltés ideje 2018. augusztus 20.), de a Cambridge University Library-ben található Acton saját könyvtára is (vö. http://www.lib.cam.ac.uk/collections/departments/rare-books/collections/acton-collection, a letöltés ideje 2018. augusztus 20).
választékosak, komoly irodalmi értékük van. Alább gyakran engedtem őt beszélni, és inkább szó szerint idéztem a mondatait, mint tartalmilag. A munkámban található számos idézet oka tehát az, hogy Actont szerettem volna „megszólaltatni”. Amennyiben rendelkezésre állt magyar fordítás, a munkámban szereplő részleteket ezen szövegkiadások alapján idéztem. A magyarul nem létező szövegeket magam fordítottam magyarra, és lábjegyzetben az eredeti, idegen nyelvű kiadásra hivatkoztam. Néhány helyen, főleg a levéltári szövegek esetében, a könnyebb ellenőrizhetőség érdekében a lábjegyzetben a teljes idegen nyelvű szöveget is közöltem.