Aldenham: a szabadság története felé

A második nagy fejezetben azokról a témákról kell szót ejtenünk, amelyek Acton gondolkodását a whig politikai szerzők politikai liberalizmusához és a whig történelemfelfogáshoz kötötték. Ez a morális történelemértelmezési hagyomány jelentősen befolyásolta Acton történelemfogalmát, talán sokkal jobban, mint a Döllinger által képviselt forrás-alapú történelemtudomány eszménye. Az I. Vatikáni Zsinat után elzárkózva a nagyobb nyilvánosság elől Aldenhamben a csendes kutatómunkának szentelte mindennapjait.

Visszavonultságában erősítette az is, hogy a zsinat utáni időszakban Döllinger sorsa és a

244 ACTON, Lord Acton on the Roman Question 358.

245 A^CTON, Lord Acton on the Roman Question 361.

246 A^CTON, Lord Acton on the Roman Question 362.

Katolikus Egyházzal való kapcsolata majdnem annyira bizonytalan volt, mint az övé²⁴⁷. Olvasmányai és hivatkozásai szerte ágazók voltak: a történelem, a filozófia és a teológia terén szinte minden érdekelte. Történeti munkáiban nem lehetett szűk látókörűnek nevezni: angol, francia, itáliai és észak-amerikai példákkal egyaránt foglalkozott. Fiatal korától építette a könyvtárát, megtöltve házukat könyvekkel. Henry Richard Tedder, aki később Acton hagyatékát rendezte a Cambridge-i Egyetem könyvtárában, így írt könyveiről:

A könyvei ismerősek voltak számára, közel álltak hozzá, nem csak úgy mind egy köteg papír és bőr, hanem mint érzékeny valóságok. Felejthetetlen alak volt. A könyvek ismerete… annyira teljes volt számára, hogy úgy tűnt, soha nem beszél a halálról és soha nem felejt el írókat, legfeljebb élő embereket… Óriási volt a buzgalma, az érdeklődése, és ez megegyezett a gyorsaság mértékével, ahogy olvasott. Mivel annyi mindent tudott, megvolt az a képessége, hogy arra figyeljen csupán, ami új volt neki. Gyűjteményének csaknem összes darabja tartalmazott megjelöléseket: egy kis vonást ceruzával a jelentősebb tényeknél és egy vékony papírcsíkot a legfontosabb helyeknél²⁴⁸.

1860-ban édesanyja halálával hozzá került a Dalberg-gyűjtemény is, Münchenben pedig az egyik legkedvesebb professzora, Peter Ernst von Lasaulx hagyta rá a könyveit. Amikor bekerült a képviselőházba már 60000 kötetes magánkönyvtárral büszkélkedhetett²⁴⁹. A Bibliotheca Actoniana-nak, Acton aldenhami könyvtárának a cambridge-i egyetemi könyvtárban található kézzel írt katalógusa 9 vaskos fólió kötetet tesz ki²⁵⁰. 1890-ben, anyagi nehézségek miatt Lord Acton eladta a könyvtárat Andrew Carnegie-nek, aki engedte, hogy élete végéig használja a gyűjteményt, amely 1902-ben, Acton halála évében került a cambridge-i könyvtárba²⁵¹. Egy szemtanú így emlékeztett vissza Acton könyvtárára:

247 Döllinger egy Lady Blennerhassettnek címzett levelében még 1874. november 16-án arról panaszkodott, hogy attól fél, Manning azon munkálkodik, hogy Rómában elérje Lord Acton kiközösítését. Vö. D^ÖLLINGER,Ignaz von – BLENNERHASSETT, Charlotte, Briefwechsel 1850-1890, Vierter Band 1865-1886, bearbeitet von Victor Conzemius, C.H.Beck’sche Verlagsbuchhandlung, München 1981, 578. Vö. továbbá Lady Blennerhassett válasza 1874. december 3-án, Uo. 584.

248 T^EDDER,Henry Richard, Lord Acton as a Book Collector in Proceedings of the British Academy 1 (1903/4) 285-288.

249 Vö. DUFF, Out of the Past II 192.

250 Vö. Cambridge University Library, Catalogue of Lord Acton’s Library at Aldenham, MSS Add. 8409-8417.

251 Vö. Lord Acton, first Baron Acton: Papers,

https://janus.lib.cam.ac.uk/db/node.xsp?id=EAD%2FGBR%2F0012%2FMS%20Add.4607-5021 és Catalogue of

Lord Acton’s Library at Aldenham,

https://janus.lib.cam.ac.uk/db/node.xsp?id=EAD%2FGBR%2F0012%2FMS%20Add.8409-8417 (A letöltés időpontja 2018. július 19.), vö. továbbá C^HADWICK,Acton and History 246.

A szoba, amelyben a könyveket tartotta, nem rendelkezett egy könyvtár varázsával. Inkább egy hatalmas könyvesbolthoz hasonlított, amelyben tulajdonosa mindig megtalálhatta, amit akart, de a hétköznapi embernek egyáltalán nem kínálta a pihentető olvasgatás lehetőségét. Ezek a könyvek nagyon sokba kerültek, de a gyűjtemény, mivel jó és hasznos könyvekből állt, csak csekély értékkel bírt egy olyan korban, amely sokra csak a népszerű könyveket tartotta²⁵².

Élénk érdeklődése ellenére életében egyetlen könyvet sem publikált, jóllehet negyven éves korára már több mint négyszáz cikke és rövid írása jelent meg különböző folyóiratokban. Ennek oka az lehetett, hogy ugyan több témának nekivágott, mindet alaposan tanulmányozva, végül egy sem bizonyult olyan fontosnak, hogy egy másik téma ne terelte el volna a figyelmét néhány rövidebb közzétett írás után. Az egyik első nagy terve volt – nyilván Ranke hatására – a pápaság történetének feldolgozása, külön tekintettel a középkori és a korai modern pápaság történetére.

Ezt mutatja a Ramblerben 1860-61-ben megjelent három részes terjedelmes írása The Political System of the Popes címmel²⁵³. Mielőtt befejezte volna ezeket a kutatásokat, egy másik nagy témára, Amerikára tért át, az amerikai alkotmány gyökereit kutatva. 1861-ben közölte The Political Causes of the American Revolution²⁵⁴című cikkét, amely Gladstone érdeklődését is felkeltette. Fontos ebben a témában az 1866-ban tartott előadása, amely ugyanabban az évben The Civil War in America: Its Place in History címmel jelent meg²⁵⁵, valamint a James Bryce American Commonwealth című könyvéről szóló recenzió 1889-ből²⁵⁶. Az Amerikáról szóló nagy mű azonban végül éppúgy nem készült el, mint a pápaságról szóló. 1863-tól ismét német témákkal foglalkozott, amit a Nagy Frigyesről szóló cikke jelez²⁵⁷. Másik kedvelt kutatási területe ebben az időszakban a föderalizmus volt. 1862-ben írta meg az egyik legfontosabb politikai esszéjét Nacionalizmus címmel²⁵⁸. A protestantizmusról szóló írásai egy újabb nagy témakört képeznek, amely jelentős volt a katolikus identitás történeti értékének kidolgozásához is. Ebben a nagy témakörben említésre méltó az 1862-es The Protestant Theory of Persecution,

252 DUFF, Out of the Past II 192-193.

253 Vö. SCHUETTINGER,Lord Acton, Historian of Liberty 124.

254 ACTON, John Edward, The Political Causes of the American Revolution, in Fears, J. Rufus, (ed.) Selected Writings of Lord Acton I., Liberty Found, Indianapolis 1985, 216-262.

255 ACTON, John Edward, The Civil War in America: Its Place in History, in Selected Writings I., 263-279.

256 A^CTON, John Edward, Review of Bryce’ American Commonwealth, in Selected Writings I., 395-405.

257 ACTON, John Edward, Frederik the Great of Prussia, in Lectures on Modern History, 290-304.

258 ACTON, John Edward, Nationality, in Selected Writings I., 409-433. Magyarul: ACTON, John Edward, Nacionalizmus, ford. Horkay Hörcher Ferenc, in Ludassy Mária, (szerk.) Az angolszász liberalizmus klasszikusai I., Atlantisz Kiadó, Budapest 1991, 120-152.

a The Massacre of St. Bartholomew 1869-ből, valamint az 1877-es Wolsey and the Divorce of Henry VIII²⁵⁹. Mint visszatérő témát, Machiavellit is meg kell említenünk, hiszen az ő neve szinte toposszá vált Acton gondolkodásában. Ezen kívül jelentősek az I. Vatikáni Zsinatról és Döllinger munkásságáról ebben az időben közölt írásai, melyekről korábban volt szó.

Kutatásai között a legjellegzetesebb a szabadság történetének feldolgozására tett kísérlet volt. A fent említett témák egyike sem állt össze egy konkrét kötetté, a legjelentősebb kötet azonban, amely – mint mondják – the greatest book never written, a politikai szabadság történetének nagy vállalkozása volt²⁶⁰. Acton az 1870-es évek második felében folyamatosan távolodott Döllingertől. Nem is annak a Katolikus Egyházból való kiközösítése, sokkal inkább történeti módszerének egyre kritikusabb értékelése miatt. Míg 1879 előtt Döllinger apafigura, megkérdőjelezhetetlen mester és példakép volt Acton számára, a hetvenes évek végére csupán kedves professzor és régi barát maradt. Voltak más mesterei is, akiktől tanult, így Richard Rothe, akinek etikája a történelem morális olvasatához, a történelem tanulságából fakadó lehetséges morális cselekvés értékeléséhez vezette Actont, vagy Wilhelm G. F. Roscher, aki gazdaságtörténeti munkái által gazdagította történelemfilozófiáját, de leginkább Ranke, akinek módszere a levéltárakba vezette őt és a történeti objektivitás igényét alakította ki benne²⁶¹. A Döllingertől való szellemi eltávolodása talán 1883-ban csúcsosodott ki, amikor Acton már azt is látta, hogy soha nem fogja megírni a szabadság történetét sem²⁶². Folyamatosan nőtt ki Döllinger gyámkodása alól és ennek egyik oka a teológia volt. Míg Acton etikai és nem dogmatikai szempontból értékelte a bibliai eseményeket és csodákat, kritikai módszerében azokat sokszor teológiai fikciónak tartva, addig Döllinger kevésbé volt szkeptikus a szövegek történeti hitelességét illetően. A David Friedrich Strauss és Ludwig Feuerbach hatása alatt álló pozitivista író, a hitét elhagyó moralista, George Eliot megítélése is jól mutatja az eltérést kettőjük között, hiszen míg Acton rajongott érte, addig Döllinger zavarba jött ettől a csodálattól²⁶³. De Acton bizonyos értelemben Ranke örököseitől is távolodott. Treitschke, Droysen, Sybel vagy Mommsen a német egységmozgalomban gyakran nacionalista álláspontot képviseltek, ami számára egyre inkább idegen volt.

259 ACTON, John Edward, The Protestant Theory of Persecution, in Selected Writings II., 98-131, ACTON, John Edward, The Massacre of St. Bartholomew, in Selected Writings II., 198-240, ACTON, John Edward, Wolsey and the Divorce of Henrik VIII, in Selected Writings II., 259-311.

260 Vö. SCHUETTINGER,Lord Acton, Historian of Liberty 127.

261 Vö.CHADWICK,Acton and History 187, 192-193.

262 Vö. SCHUETTINGER,Lord Acton, Historian of Liberty 129.

263 Vö.C^HADWICK,Acton and History 193-195.