Edmund Burke hatása, a francia forradalom megítélése

A whig mozgalom Edmund Burke működésének idején már egy évszázados sikeres működést tudhatott maga mögött. A whig gondolkodásmód egységessé érett, melyet Acton így foglalt össze: „A whigek politikusok voltak, de idővel filozófusokká váltak. Korhoz kötött céljaik az egész világ számára értékes rendszerekké alakultak. Az ember, aki ezt a változást elhozta, Burke volt”⁵³⁶. Burke nézetei kiemelkedő hatást gyakoroltak Acton gondolkodására. A liberális gondolkodót tisztelte benne, a whig gondolkodásmód meghatározó szereplői között emlegetve őt: „Úgy vélem, a legnagyobb liberálisok közül Burke egyaránt jó szóban és írásban, Macaulay jobb írásban, míg Mr. Gladstone jobb szóban”⁵³⁷. Burke 1791-ban megjelent Fellebbezés a mai whigektől a régebbeikhez című írására a fiatal Acton egyszerűen csak egy biblikus utalással hivatkozott: az olyan volt számára, mint „a törvény és a próféták”⁵³⁸. Az 1790-es Töprengések a francia forradalomról című könyvében, melyet Burke sokkal inkább a nagyközönségnek, mint a pártnak írt, ellenségesen fogadta a francia forradalmat, abban a csőcselék lázadását látta, és hangsúlyozni szerette volna a Whig Párt jakobinus- és forradalomellenes jellegét.

Álláspontja feszültséget váltott ki, konzervatív old whig hozzáállását pedig többen amúgy is aposztáziaként, a párttól való elfordulásként értékelték. A kötet állításai azonban, mint egy prófécia teljesedtek be rövid időn belül, ahogy arra Acton megjegyzése is utalt. A Fellebbezés egy pamflet, melyet a Töprengéseket követően, a Whig Pártból való kizárása után írt. Tézisével kapcsolatban Acton úgy vélekedett: „Burke – helyesen – elutasította a forradalmat – a

535 Vö. HIMMELFARB,Lord Acton 145.

536 „The Whigs became philosophers after being politicians. Their temporary expedients were transformed into a system for the world. The ideas of one generation were found available for all time. The man who accomplished the change was Burke”. Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4953/238.

537 „I do think that, of the greatest Liberals, Burke is equally good in speaking and writing, Macaulay better in writing, and Mr. Gladstone better in speaking”. ACTON, Letter to Mary Gladstone, December 27, 1880, Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 1420.

538 Vö. F^ASNACHT,Acton’s Political Philosophy 190.

szabadság ellenségét”⁵³⁹. Burke írásait Döllinger adta a fiatal Acton kezébe, melyek hatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Acton elutasította Macaulay-nek a whig kánonban elfoglalt vitathatatlan helyét⁵⁴⁰. A francia forradalommal kapcsolatos kritikája a politikai szabadság legnagyobb filozófusai közé emelte őt Lord Acton szemében.

Azt írta róla a cambridge-i székfoglalójának befejező részében, hogy „Burke a legőszintébb pillanataiban a legintelligensebb tanítónk”⁵⁴¹. Egy Burke-től vett idézettel meg is indokolta, hogy miért gondolja így:

Az elveim lehetővé teszik számomra, hogy megítéljem a történelmi személyeket és közéleti cselekvésüket, de ezek az elvek nem az eseményektől, illetve a jellemektől függetlenül keletkeztek, sem a jelenben, sem pedig a múltban. A történelem a bölcsesség és nem az elvek tanítója. A hiteles politika elvei az erkölcs elveinek kiterjesztését jelentik, és én sem most sem később nem fogok ehhez mást hozzátenni⁵⁴².

Egy a konkrét eseményeket meghaladó erkölcsi elvrendszer Acton meggyőződésének középpontjává vált a cambridge-i évek idejére. Burke gyakorlati politikus volt. Művei is konkrét események kapcsán születtek és azokról szólnak. Megközelítését Acton már csak azért is kimagaslónak tartotta, mert úgy alakította ki az idézett erkölcsi rendszerét, hogy közben nem kötötte magát olyan általános elvekhez⁵⁴³, mint a népszuverenitás, az isteni jog, az virginiai Mayflower szerződés vagy a természetjog. Ezek ugyanis arra valók, hogy biztosítékai legyenek a szabadságnak, de miközben csak az értelem tökéletlenségét fejezik ki, gyakran ellentmondásokban hagyva az embert⁵⁴⁴. Burke olyannyira tartózkodott az általánosításoktól – és emiatt remekül illeszkedett az angol politikai rendszerbe –, hogy végül éppen a távolságtartás alapelvét általánosította. Actonnal szemben, aki inkább Leibniz optimizmusát követte – Acton szavaival –, „politikai szkepticizmus” jellemezte Burke-öt⁵⁴⁵. Acton így írt erről:

Történelmi és nem rendszerező gondolkodása volt. Soha nem tekintett el az elméletektől, de azokat mindig csak konkrét megoldásokban használta a

539 „Burke right in rejecting the Revolution - an enemy of liberty”. Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4955/247.

540 Vö. DEANE,Seamus, Lord Acton and Edmund Burke, in Journal of the History of Ideas 33/2 (Apr.-Jun.,1972) 326.

541 ACTON, Inaugural Lecture 551.

542 Uo.

543 Vö. DEANE,Lord Acton and Edmund Burke 325.

544 Vö. Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4965/171.

545 Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4967. Vö. D^EANE,Lord Acton and Edmund Burke 329.

tényekkel kombinálva. Filozófiát tanult, de soha nem mutatott készséget az elvont gondolkodásra. Az angol rendszerben gyökerezett, de az a kezében filozófiává vált. Általánosította annak igazságát⁵⁴⁶.

Burke történelemmel kapcsolatos nézetei Acton szemében a múlthoz kötötték, a folytonosság és a régiekhez való hűség igénye, és a múlt tekintélye a halottakhoz láncolták őt. Ezért Burke, aki első a liberálisok között, Acton szemében egyben első volt a konzervatívok, a múlt emberei között is⁵⁴⁷. Acton elköteleződött a politikai erkölcs maradandó elvei mellett, és ilyen értelemben többet akart Burke-nél. Míg 1858-ban Acton még elfogultan dicsérte Burke nézeteit, 1890-re végleg elutasította őt. Ez együtt járt persze a Döllingertől való eltávolodásával és az egyházban történő elszigetelődésével is. A székfoglaló beszédig nem egy elmarasztaló megjegyzést találunk rá vonatkozóan. Egyszer például kissé tréfásan azt írta Mary Gladstone-nak, hogy Burke-öt ugyanarra az akasztófára húzná fel, mint Robespierre-t⁵⁴⁸. Élete késői éveiben mind nagyobb távolságot tartott tőle. Russell Kirk ezt úgy magyarázta, hogy Acton számára Burke egyre inkább a szokás, a precedens, az előírások és a konvenciók bajnokának tűnt, aki „a holt múltban lakozik”. Acton bízott a szokásokban és a konvenciókban, de elrugaszkodott a múlttól. A jelen és a jövő bajnoka akart lenni, akit nem az emberiség holt tapasztalata, hanem az igaz alapelvek vezérelnek⁵⁴⁹. A hagyomány, a múlt súlya Acton számára túl soknak tűnt Burke megközelítésében.

A bemutatott filozófiai, módszertani különbségből fakadóan Burke és Acton eltérően ítélték meg a francia forradalmat is. Acton úgy tekintett a forradalom kezdeti szakaszára, mint az egészséges lélek természetes reakciójára, amely kizökkentheti a kormányzás megmerevedett struktúráit. A francia forradalom a filozófia és az elvek forradalma volt. Az egyetemes erkölcsi elvek ugyanis érvényesülni akarnak. A forradalom az erkölcs kifejeződése lehet, hiszen „a liberalizmus lényegében forradalmi. A tényeknek az eszmékre kell támaszkodniuk. Békésen és türelmesen, ha lehetséges. Erőszakosan, ha nem”⁵⁵⁰. Úgy vélte, hogy a Töprengések a francia forradalomról című kötetében Burke valódi intellektuális bűnt követett el, amikor az előítéletet

546 „His mind was historical, not systematic. He never forsook theory, but admitted it only in solution, in combination with facts. He studied philosophy but never showed any aptitude for abstract thought. He was rooted in the English system, but in his hands it became philosophy. He generalized its truth”. Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4861/151.

547 Vö. DEANE,Lord Acton and Edmund Burke 331.

548 Vö. ACTON, Letter to Mary Gladstone, July 2, 1888, Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 1420. Vö. K^IRK, Russell, The Conservative Mind From Burke to Eliot, Regnery Publishing Inc., Washington D.C.

2001, 12.

549 Vö. KIRK, Russell, Lord Acton on Revolution, Acton Institute, Grand Rapids 1994, 10.

550 „Liberalism essentially revolutionary. Facts must yield to ideas. Peaceably and patiently if possible. Violently if not”. Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 5654.

az értelem fölé helyezte, és utálatosnak tartotta az értelem szabályát⁵⁵¹. „Burke az előítéletet népszerűsítette, és az előítélet népszerűsítője nem más, mint a valótlanság népszerűsítője”⁵⁵². Himmelfarb megjegyezte, hogy Burke-höz viszonyítva Acton éppúgy racionalista volt, mint Rousseau és Robespierre⁵⁵³. Acton azt is jól tudta, hogy a francia forradalmárok egy része harcolt Amerikában is. Kezdetben talán a britek elleni gyűlölet vezette őket a tengeren túlra, hiszen a brit haderő a hétéves háborúban jelentős területeket hódított el a franciáktól a kontinensen, de Amerikából visszatérve ezek a katonák az amerikai demokrácia politikai tapasztalatával a szívükben, őszinte lelkesedéssel érkeztek haza. Acton a forradalmat sokkal inkább annak előrehaladtában bírálta. Úgy vélte, hogy a francia forradalom kezdetei igazak és nagy reményekkel kecsegtetőek voltak. A forradalom kifutása is egészen más lehetett volna, ha például amerikai vagy brit mintára létrehoznak egy kétkamarás országgyűlést, vagy az alkotmányosság más, hasonló biztosítékait. Míg Burke úgy vélte, hogy a forradalom a kezdeteitől fogva a felvilágosodás boszorkánykonyhájának tisztán elméletben megvalósítható terméke, addig Acton – úgy hiszem, joggal – bízott az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben a forradalom korai szakaszában. Míg Burke a forradalmat egy az egyben a forradalmárok felvilágosult filozófiájából fakadó vak absztrakciónak tartotta⁵⁵⁴, addig Acton a felvilágosult szerzők, mint Fénelon, Montesquieu vagy Voltaire nézeteiben tisztelte a rugalmasságot, a kor problémáinak felismerését. Míg Burke az arisztokratákban bízott, addig Acton pont azt kifogásolta, hogy az arisztokraták olyan közel álltak az uralkodóhoz, hogy talán sosem vették volna észre, hogy a királyság az összeomlás szélén áll. Acton szerint tehát a forradalom előfeltevései alapvetően nem voltak hibásak, de az események elsodorták azt és letért az eredeti ösvényéről⁵⁵⁵. Burke ezzel szemben már 1790-ben a forradalom tévedéséről írt, és jóllehet jóslatai beteljesedtek, a korai állapotokat bírálni vajmi kevés oka lett volna. Acton és Burke között a különbség tehát alapvetően erkölcsi rendszerük különbségéből fakadt. Burke-nek az általános elvektől való radikális távolságtartása Acton ellenállhatatlanul és következetesen megmutatkozó egyetemes erkölcsi rendszerével találkozva nemcsak eltérőnek, de Acton szemében könnyűnek is bizonyult.

551 Vö. BURKE,Edmund, Töprengések a francia forradalomról, ford. Kontler László, Atlantisz Kiadó, Budapest 1990, 179, valamint Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4967.

552 „Burke promotes Prejudice and a promoter of Prejudice is a promoter of untruth”. Cambridge University Library, Acton Papers, MSS Add., 4967.

553 Vö. HIMMELFARB,Gertrude, The American Revolution in the Political Theory of Lord Acton, in The Journal of Modern History, XXI/4 (Dec.,1949) 308-309.

554 Vö. B^URKE, Töprengések a francia forradalomról 179.

555 Vö. P^EZZIMENTI, The Political Thought of Lord Acton 240-241. 244.