3. Actus reus – Tárgyi oldal
3.2. Rablás
3.2.4. Immediately before or at the time of stealing – közvetlenül a lopás
Az erőszak alkalmazása, illetve az azzal való fenyegetés közvetlenül a lopás elkövetése előtt, vagy közben kell, hogy bekövetkezzen. Ha például egy csoport be akar törni egy gyárba és egyikük leüti az éjjeli őrt, mielőtt a többiek lopási célzattal betörnének, rablást kellene megállapítani; akkor azonban, ha az éjjeli őrt veréssel fenyegetnék meg arra az esetre, ha nem rajzolná nekik le a gyár belső elrendezését az egy héttel későbbi betöréshez, már nem lenne megállapítható a rablás, mivel a fenyegetést nem közvetlenül a lopás előtt alkalmazták.661 Ebben a kérdésben említésre érdemes a TA előtti korból egy esetet, amikor a terhelt megtámadta az éjjeli őrt egy pékségben, majd lopott a pénztárból, amely a pékségtől bizonyos távolságra volt. A Lordok Háza azt állapította meg, hogy a terhelt rablást követett el, mivel olyan személyen esett erőszak, akinek közvetlen őrizetéből loptak.662 A magyar jogban a vagyoni és személyiségi jogaiban sértett személy a rablás tekintetében gyakran azonos, de az estek egy részében elválhat egymástól.663 A Btk.
szövegét elemezve világos, hogy az idegen dolgot ’mástól’ kell elvenni, viszont
’valaki’ ellen kell az erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazni. A szövegből logikusan az következik, hogy a ’más’ és a
’valaki’ különböző személy is lehet. A Smith v Desmond ügyben a magyar bíróság rablást valósítana meg abban az esetben, ha az erőszak megfelelt a rablási erőszak kritériumainak, mivel az elkövető az elvétel lehetővé tétele érdekében alkalmazott erőszakot a biztonsági őrrel szemben.
A lopás az irodalom egyes képviselői szerint az eltulajdonítás pillanatában valósul meg, bár a bíróságok ezt igen rugalmasan is értelmezhetik.664 Az irodalomban másutt viszont az olvasható, hogy amint a lopás befejezetté válik, akármilyen erőszak is kerül alkalmazásra, rablás nem lesz megállapítható, az eltulajdonítással magával viszont nem válik a lopás okvetlenül befejezetté.665 Az irodalomban tehát megjelenik egy olyan nézet, miszerint a lopás az eltulajdonítással befejezett – azonban ezt a bíróság rugalmasan értelmezheti –, illetve egy olyan is, amely szerint
661 REED i. m. 285.
662 Smith v Desmond [1965] AC 960
663 BH1999.148
664 Elliott & Quinn 236.
665 WILSON i. m. 476.
az eltulajdonítással nem okvetlenül befejezett a lopás. A két álláspont közötti látszólagos ellentétet az esetjog oldja fel, amikor a Hale-ügyben kimondásra kerül, hogy annak kérdésében, hogy a lopás mikor fejeződött be, az esküdtszéknek kell döntenie.666 Egyébként valószínűleg az az álláspont a leginkább helyes, amely szerint a törvényszöveget tágabban kell értelmezni, minthogy az eltulajdonítás aktusa befejezettségének pillanatáig valósulhat meg rablás, a lopás közben (at the time of stealing) kitételt pedig a józan észnek megfelelően kell értelmezni, ahol a teszt az, hogy ésszerű-e az elkövetővel kapcsolatos azon állítás, hogy az erőszak alkalmazásakor éppen a lopás elkövetése közben volt.667
A Hale-ügy két terheltje betört egy házba harisnyaálarccal a fejükön. Egyikük befogta a sértett száját, hogy az ne tudjon kiabálni, míg társa felment az emeletre, ahonnan egy ékszerdobozzal tért vissza. Távozás előtt a sértettet megkötözték.
Lehetetlen volt azt eldönteni, hogy a lopás és az erőszak alkalmazása pontosan egyidőben került-e kifejtésre, vagy esetleg a lopás az erőszak alkalmazását időben követte. Mindezek ellenére a Fellebbviteli Bíróság hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet azon az alapon, hogy az eltulajdonítás egy folyamatos aktus volt, így az esküdtszék a történeti tényállás alapján dönthetett úgy, hogy az erőszak alkalmazásakor még folyamatban volt.668
A magyar bíróság a Hale-ügyben társtettesként elkövetett rablást állapított volna meg arra tekintettel, hogy a rablásnak társtettese, aki csak a kényszerítési elemben vesz részt, a lopási elemet viszont a vele szándékegységben lévő tettestársa valósítja meg.669
Ezt az érvelést a bíróság egy 1995-ös ügyben meg is erősítette. Itt az elkövető dobozos söröket vett el egy italboltban, amikor pedig a boltos ezt észrevéve odament hozzá, erőszakot alkalmazott. A fellebbezés szerint a Gomez-érvelésnek megfelelően a lopás befejezett volt az erőszak alkalmazása előtt, ezért nem lehet rablásról szó, azonban a fellebbezés nem járt sikerrel, mivel a másodfokú bíróság azt mondta ki, hogy a Gomez-érvelés nem releváns ebben az esetben, és a Hale-ügyben kifejtett, az eltulajdonítás folyamatosságára vonatkozó álláspont irányadó.670
666 Hale (1978) 68 Cr App R 415
667 REED i. m. 285-286.
668 Hale (1978) 68 Cr App R 415
669 BH+2006.532
670 Lockley [1995] Crim LR 656
A Lockley-ügyben az elkövető tetten ért tolvajként alkalmazott erőszakot a boltossal szemben. Abban az esetben, ha ezt az erőszakot a dolog megtartása végett alkalmazta – és nem kizárólag a menekülés érdekében –, akkor megtartásos rablást kellene megállapítani a magyar jog szerint.
Amennyiben az erőszak alkalmazása előbb történik, mint bármely eltulajdonítási cselekmény megkezdődött volna, szintén nem állapítható meg a rablás.671 A megtörtént esetben a terheltek letaszították a sértettet a kerékpárjáról, megkergették, majd elsétáltak a kerékpárral. Később a kerékpárt egy buszmegálló mellett hagyták. Az elsőfokú bíróság ugyan elítélte őket rablásért, azonban fellebbezésre került sor, amelyben arra hivatkoztak, hogy nem a lopás véghezvitele céljából alkalmazták az erőszakot, a kerékpár elvételére vonatkozó szándék csak utólag jelent meg. A fellebbezés sikeres volt, amikor kiderült, hogy az elsőfokon eljárt bíró hibásan oktatta ki az esküdteket, mivel annak eldöntését kérte tőlük, hogy a terhelteknek vajon szándékukban állt-e a sértettet kerékpárjától véglegesen megfosztani akkor, amikor a kerékpárt otthagyták a buszmegállóban. A lopás bűncselekménye megállapítható lehetett volna ily módon is, azonban a rablás nem, mivel így értelmezve az eltulajdonítás – így a lopás – a dolog elhagyásakor következik be, míg az erőszak alkalmazása előbb, így a rablás feltételei nem állnak fenn.672
A Vinall-ügyben a magyar bíróságnak két lehetősége lett volna. Abban az esetben, ha elkövetőnél a dologelvételre vonatkozó szándék az erőszak vagy fenyegetés megtörténte előtt, vagy közben már megvan, rablás állapítandó meg, ha utána jelenik meg, akkor a Btk. 366. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kifosztásként lehetne értékelni a cselekményt.
A lopás befejezettségének kérdését tekintve összességében egyet lehet érteni Wilsonnal, aki szerint jobb megoldás lenne, ha az, hogy meddig tart a lopás és mikor fejeződik be, jogkérdésként kezelné a bíróság, és nem az esküdtszék határozná meg, így például épületből való lopás esetén meghatározásra kerülhetne, hogy az épület elhagyása előtt bármikor alkalmazott erőszak elegendő a rablás megállapításához.673
671 Elliott & Quinn 236.
672 Vinall [2011] EWCA Crim 6252
673 WILSON i. m. 477.