Csoportos elkövetés

A Btk. 365. § (3) bekezdés c) pontja a rablás bűntettének minősített eseteként rendeli büntetni a csoportos elkövetést.

Ez az elkövetési alakzat a Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pontja szerint akkor valósul meg, amikor az elkövetésben legalább három személy vesz részt. A bírói gyakorlattal megerősített alaptételként fogadható el, hogy a rablás csoportosan elkövetettként minősül, ha három vagy több személy – akár tettesként, akár részesként – a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve követi el a

316 BH1984.266

317 Az eset 1990-ben került publikálásra, ekkor még létezett az orgazdaság bűncselekménye, ezért itt pénzmosás helyett orgazdaságot kellett akkor megállapítani, azonban 2021. január hó 1. napjával az orgazdaság bűncselekménye megszűnt, és beintegrálódott a pénzmosás törvényi tényállásába.

318 BH1990.47

319 Btk. 14. § (1) bekezdés

320 BH1998.312

bűncselekményt.³²¹ A csoportos elkövetés egyszeri erőkoncentráció a véghezvitel sikerességének előmozdítására; a csoport tagjainak együttes jelenléte és összehangolt, szándékegységben történő fellépése megkönnyíti a cselekmény véghezvitelét, és megnehezíti az ellene való védekezést, ezért társadalomra veszélyessége is komolyabb, mint az egyszerű többes elkövetésnek.³²² A csoportban tevékenykedő tettesek azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között – a helyszínen, vagy annak közelében – együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A bírói gyakorlat alapján az időben és térben való elkülönülés nem alapozhat meg csoportosságot.³²³ A részesek csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes(ek) mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre a bűncselekmény elkövetésében: a felbujtó a helyszínen bírja rá a tettest az elkövetésre, a bűnsegéd pedig a helyszínen nyújt ahhoz segítséget. A gyakorlat szerint tehát a rablás bűnsegéde is csoportosan elkövetettként valósítja meg a bűncselekményt, ha a két másik elkövetőt – a bűncselekményre vonatkozó elhatározásuk ismeretében – a helyszínre szállítja, ott megvárja, amíg egyik társa végrehajtja a bűncselekményt, majd elszállítja őket.³²⁴ A felbujtó azonban akkor is a csoport tagjának tekintendő, ha a tettest ugyan nem a helyszínen bírja rá a cselekmény elkövetésére, de a helyszínen bűnsegédi magatartást fejt ki; a bűnsegédi magatartás ugyanis beleolvad a felbujtásba. Az a terhelt – az ügyben egyébként II. rendű terheltként szerepel –, aki arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, hogy jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, és ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg, nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésével személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is

321 BH1999.148. I

322 Meg kell ugyanakkor említeni, hogy a csoportosság általános jelentését tekintve nem jelent okvetlenül kooperációt: az elkövetők egymás ellen kifejtett magatartása is eredményezhet csoportos elkövetést, például a garázdaság bűncselekménye esetében.

323 BH1993.482

324 BH1997.320

elvitték.³²⁵ Az I. és III. rendű terheltek a sértett udvarára bemászva a házhoz mentek, ahova a nyitott ajtón keresztül jutottak be, és ott összetalálkoztak a sértettel, akit a III. rendű terhelt azonnal lefogott, befogta a száját, miközben az I. rendű terhelt a szobában pénz után kutatott. A sértett azonban ellenállt, megpróbált szabadulni és folyamatosan segítségért kiabált, ezért az I. rendű terhelt a III. rendű terhelt segítségére sietett, megpróbálta befogni a sértett száját, aki beleharapott a terhelt ujjába és továbbra is segítségért kiabált. Ezért az I. rendű terhelt ököllel többször arcul ütötte, majd – miközben a III. rendű terhelt az ellenálló sértettel a földön dulakodott – átkutatta a konyhát, ahol az asztalfiókból eltulajdonította a sértett 50 000 forintját, majd a szobából a sértett mobiltelefonját. Visszatérve az előtérbe a még mindig a társával dulakodó, földön fekvő sértettet többször megütötte, majd a házból a terheltek kiszaladtak és az I. rendű terhelt a bejárati ajtót kívülről bezárta és a kulcsot a zárban hagyta azért, hogy a sértett ne tudjon utánuk menni, valamint segítséget hívni. Mindeközben a II. rendű terhelt a helyszín közelében várakozott, társai telefonhívására néhány perc után a közeli kereszteződésbe érve felvette őket, és a helyszínről eltávoztak. A történeti tényállás alapján egyértelmű, hogy a II. rendű terhelt nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésére, azaz személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, a felbujtás ugyanis erőszak alkalmazására is kiterjedt, így a rábíráshoz képest az I. és III. rendű terheltek által, minőségi túllépés nem merül fel. A felbujtáson túl pedig a II. rendű terhelt azzal, hogy társait a helyszínre, majd onnan elszállította, kétségtelenül bűnsegélyt is nyújtott nekik, amely a felbujtásba beleolvad.³²⁶ A BH1997.320 számú ügyben, fentebb kifejtettekre tekintettel, ebben az esetben a II. rendű terhelt bűnsegédként vált a csoport tagjává – mivel bűnsegédi magatartást a helyszínen fejtett ki –, azonban mégis felbujtóként került elítélésre, mivel a segítségnyújtást elnyelte a rábírás.

Fontos megemlíteni a sértettnek a csoport tagjaira vonatkozó tudomásszerzésének problémáját, amely a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárása előtt vitatott volt a jogalkalmazásban. A rablás, de más erőszakos bűncselekmény esetében is, a tettesi magatartás mindig közvetlenül érinti a sértettet, de a sértettre hatással lehet a

325 BH2016.237

326 Uo.

csoport más tagjainak magatartása is, őket észlelheti. Ez viszont nem feltétele a csoportos elkövetés megállapításának, ezért nincs jelentősége annak, hogy a sértett az elkövetők bármelyikének jelenlétét, vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét ténylegesen észleli-e.³²⁷ Az ehhez kapcsolható bírói gyakorlat szerint a rablás csoportosan elkövetettként való minősítését nem zárja ki az a körülmény, hogy a három elkövető közül a bűnsegéd nem ment be a postahivatalba, hanem gépkocsijában várta társait, így jelenléte a sértettek számára ismeretlen maradt.³²⁸ A csoportos elkövetés megállapítását az sem befolyásolja, hogy adott esetben a csoport egyik tagja nem rablást követ el, hanem nyereségvágyból elkövetett emberölés kísérletét. Amennyiben ugyanis egyikük cselekménye nem fejlődött volna élet ellenivé, csoportosan elkövetett rablásért feleltek volna, azonban a csoport egy tagjának súlyosabb bűncselekménye nem eredményezheti a többiek tettének kedvezőbb elbírálását. A megtörtént esetben a három elkövető italozásból hazafelé menet eltulajdonított egy kerékpárt, majd meglátták az egyik sértettet, aki kerékpárját tolva haladt előttük. Az egyik elkövető felszólította az út mellett közlekedő sértettet, hogy az általa tolt kerékpárt nekik adja át, majd bántalmazták őt, megszerezve a másik kerékpárt is. A megszerzett második kerékpárral elindultak az úton, de az első eltulajdonított kerékpár tulajdonosa időközben észrevéve a lopást, hangos szóval követelte, hogy adják vissza, amit elvettek tőle. A tettesek a dolog megtartása végett fenyegetően közeledni kezdtek hozzá, majd az egyik terhelt késével őt hasba szúrta. Ezek után mindhárman távoztak. A bíróság megállapította, hogy a második sértettet hasba szúró elkövető többek között nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, míg két társa kétrendbeli, csoportosan elkövetett rablás bűntettében bűnös.³²⁹

Érdemes ehelyütt megjegyezni, hogy a korábban már ismertetett, a Budapest Környéki Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria előtt is folyamatban volt eset – amelyben a terheltek a sértett kábítószer fogyasztó életvitelét kihasználva tőle rendőri akció színlelésével dolgokat vettek el –, tankönyvi példája az egyszeri erőkoncentrációt megvalósító, csoportosan elkövetett rablásnak.³³⁰

327 2/2000 BJE

328 BH1999.148. I

329 BH1981.486

330 Budapest Környéki Törvényszék 4.B.18/2013/54., Fővárosi Ítélőtábla 12.Bf.167/2014/9., Kúria Bfv.III.644/2015/8.

A fenti és hasonló esetekben³³¹ a kúriai gyakorlat következetes arra vonatkozóan, hogy abban az esetben, ha az elkövető a sértett dolgának megszerzése érdekében hivatalos eljárást – rendőri intézkedést – színlel, a sértettet ezzel megtéveszti, majd megbilincseli, a cselekmény a Btk. 365. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulata szerinti rablás bűntettének minősítendő, mert függetlenül attól, hogy az elkövető nem alkalmaz sem erőszakot, sem minősített fenyegetést, a sértett pedig nem tanúsít ellenállást, a megbilincselés folytán a védekezésre képtelen állapotba helyezés megállapítható. Jelen esetben nem a rendőri intézkedés színlelése az igazán fontos, hanem a csoportos elkövetés erőkoncentrációja, a három elkövető által teremtett fenyegető, hivatalosnak tűnő atmoszféra, amelynek megteremtésére nemhiába szerveződött egy csoport, hiszen az elkövetők nagyobb száma önmagában fenyegető, hivatalos intézkedést színlelve pedig a meggyőzés eszköze is, hiszen sokkal hitelesebb egy jól szervezett, láthatóan összehangolt munkát végző, különböző szabályokhoz látszólag kötött álrendőrök csoportja, mint adott esetben kevesebb elkövető. Véleményem szerint a csoportos elkövetés a hivatalosnak látszó eljárás sikerét csak növelte, magabiztosabbá tette az elkövetőket, kiszolgáltatottabbá a sértettet, a védekezésre képtelen állapotba helyezés és a hivatalos eljárás színlelésének sikerre viteléhez pedig jelentősen hozzájárult.³³²