A tisztességtelenség-teszt

A TA nem ad teljesen egzakt definíciót a tisztességtelenség fogalmára, a bíróságokra hagyva részben annak fejlesztését.⁷⁰² Érdemes a TA s. 2 (2) bekezdésével kezdeni a vizsgálatot, mivel ez sokkal rövidebb az azt megelőző bekezdésnél.

S. 2 (2)

A person’s appropriation of property belonging to another may be dishonest notwithstanding that he is willing to pay for the property.

Eszerint az idegen dolog eltulajdonítása attól függetlenül tisztességtelen lehet, hogy az elkövető hajlandó fizetni a dologért.

Érdekes módon a TA s. 2 (1) törvényi meghatározása szintén példálózó jellegű, azonban negatív példákat hoz, azaz a benne szereplő hármas felsorolás nem taxatív, és azt írja le, hogy mikor nem tekinthető tisztességtelennek a terhelt.

S. 2 (1)

A person’s appropriation of property belonging to another is not to be regarded as dishonest –

(a)

if he appropriates the property in the belief that he has in law the right to deprive the other of it, on behalf of himself or of a third person; or

(b)

if he appropriates the property in the belief that he would have the other’s consent if the other knew of the appropriation and the circumstances of it;

or (c)

(except where the property came to him as trustee or personal representative) if he appropriates the property in the belief that the person to whom the property belongs cannot be discovered by taking reasonable steps.

702 Elliott & Quinn 232.

Eszerint az idegen dolog eltulajdonítása nem tekintendő tisztességtelennek, ha az elkövető abban a hiszemben tulajdonítja el a dolgot, hogy jogszerűen fosztja meg tőle a sértettet saját maga vagy harmadik személy javára, ha abban a hiszemben tulajdonítja el a dolgot, hogy a sértett az elvételhez beleegyezését adná, ha tudna az eltulajdonításról, illetve ismerné annak körülményeit, valamint akkor is, ha abban a hiszemben tulajdonítja el a dolgot, hogy azon személy, akihez a dolog tartozik, minden ésszerű lépés megtétele ellenére nem ismerhető meg. Az utóbbi esetben a kivétel alól is kivételt képez az az eset, amikor az elkövető bizalmi vagyonkezelőként vagy személyes képviselőként jutott a dologhoz.

Amennyiben a történeti tényállás nem esik bele a fenti három esetkörbe, a bíróságnak a common law alapján kell megvizsgálnia, hogy a terhelt tisztességtelen volt-e. A Fellebbviteli Bíróság a Ghosh-ügyben kidolgozott egy objektív és egy szubjektív részre osztott tisztességtelenség-tesztet. Eszerint, annak megítélésekor, hogy a vádnak az eljárás során sikerült-e bizonyítania a terhelt tisztességtelenségét, az esküdtszéknek először is azt kell eldöntenie, hogy az ésszerűen gondolkodó, tisztességes ember általános mércéje szerint az adott magatartás tisztességtelen volt-e. Ha nem volt az, a terheltet fel kell menteni. Amennyiben viszont igen a válasz, akkor az esküdteknek azt kell mérlegre tenniük a továbbiakban, hogy a terheltnek fel kellett volna-e ismernie, hogy az általa megvalósított magatartás az előbbiekben felállított mérce szerint tisztességtelen. Ilyen formán irreleváns az, hogy az elkövető magát tisztességtelennek tartotta-e vagy nem.⁷⁰³

A Legfelsőbb Bíróság azonban a 2017-es Ivey-ügyben kimondta, hogy azokban a büntetőügyekben, ahol dönteni kell az elkövető tisztességtelenségéről, a Ghosh-teszt második része többé nem alkalmazható.⁷⁰⁴ Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság felállított egy tisztességtelenség-tesztet, amely egységesíti a fogalom büntetőjogi és polgári jogi értelmezését, átvéve a Balrow-Clowes⁷⁰⁵-tesztet. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az Ivey-ügy egy polgári ügy volt, így meg kell várni, hogy az alsóbb fokú büntetőbíróságok hogyan fogják a joggyakorlatuk részévé tenni ezt az ítéletet, bár igen valószínű, hogy alkalmazásra fog kerülni, már csak a lordok igen nyilvánvalóan kinyilvánított ezirányú szándéka miatt is.⁷⁰⁶

703 Ghosh [1982] EWCA Crim 2

704 Elliott & Quinn 233.

705 Barlow Clowes International Ltd & Anor v Eurotrust International Ltd & Ors (Isle of Man) [2005] UKPC 37

706 Elliott & Quinn 233.

A történeti tényállás szerint Phil Ivey, egy hivatásos kártyajátékos beperelte a Genting Casinos társaságot, körülbelül 7,7 millió fontnyi kártyanyeremény kiadása iránt, miután ekkora összeget nyert a társaság egyik kaszinójában egy Punto Blanco nevű kártyajátékon. A kaszinó nem volt hajlandó fizetni arra való hivatkozással, hogy Ivey csalt.⁷⁰⁷ Az elsőfokú ügyben Ivey azt állította, hogy az általa használt módszer szerinte megengedhető volt, azt nem tartotta csalásnak, az elsőfokú bíró pedig elfogadta, hogy Ivey ténylegesen így hitte. A fellebbezésben Ivey jogi képviselője arra hivatkozott, hogy nincs csalás tisztességtelenség nélkül, így viszont a felperes nem csalhatott, mivel mert nem tartotta az általa használt módszert az általános mérce szerint tisztességtelennek, így a magatartás nem felel meg a Ghosh-teszt második részének. A fellebbezés a legfelső bírói fórum által elutasításra került, miután kimondták, hogy a tisztességtelenség nem szükségképpeni része a csalásnak, az Ivey által használt módszer pedig csalásnak minősül.⁷⁰⁸ A lordoknak az általuk kimondottak fényében nem lett volna szükségük arra, hogy megnyilvánuljanak a tisztességtelenség kérdésében, de valószínűleg meglátták a lehetőséget a büntetőjogi szabályozás megváltoztatására, ezért megragadták a lehetőséget, hogy egységesítsék a tisztességtelenség büntetőjogi és polgári jogi fogalmát.⁷⁰⁹ Lord Hughes a Barlow Clowes-tesztet átvéve az alábbiakban határozta meg a tisztességtelenség jövőbeli meghatározásának kritériumait. Eszerint amikor felmerül a tisztességtelenség kérdése, a bíróságnak először meg kell bizonyosodnia arról, hogy az elkövető pontosan mit tud vagy hisz a tényekről. A tényekhez való tudati viszonyulás meghatározása után azt kell megállapítani, hogy a magatartás tisztességes volt-e avagy tisztességtelen. Ez a tisztes átlagember objektív mércéjével történik, tehát a tisztességtelenség megállapíthatóságához nincs szükség arra, hogy a terhelt tudata átfogja, hogy e mérce szerint magatartása tisztességtelen volt.⁷¹⁰

Az ítélet hatására a Ghosh-teszt második része nem alkalmazható többé, következésképpen az elkövetők többé nem hivatkozhatnak a tisztességtelenség hiányára azon az alapon, hogy nem tartották magatartásukat az objektív mérce szerint tisztességtelennek. Így ugyan a terhelt saját tisztességtelenségéről alkotott

707 Ebben az ügyben a csalás nem mint a csalás bűncselekménye (fraud) jelenik meg, hanem mint nem megengedett módszer használata egy kártyajáték során (cheat).

708 Ivey v Genting Casinos (UK) Ltd (t/a Crockfords) [2017] UKSC 67

709 Elliott & Quinn 234.

710 Ivey v Genting Casinos (UK) Ltd (t/a Crockfords) [2017] UKSC 67

képe kikerül az egyenletből, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magatartással kapcsolatos tényekre vonatkozó összes szubjektív meggyőződés relevanciáját veszítené, csupán a tisztességtelenség objektív mérce szerinti elbírálása körébe kerül át, és a bíróság ebben a körben fogja ezeket a tudati elemeket vizsgálni.⁷¹¹ Érdekes példát szolgáltat a Ghosh-teszt alkalmazására egy 1992-es eset, amely ugyan az Ivey-ítélet előtt született, azonban nincs szó benne a Ghosh-teszt második feléről, így továbbra is alkalmazható. A terhelt albérlő volt a sértettnél, aki felmondta a bérleti jogviszonyt, a 200 font óvadékot pedig visszatartotta. A terhelt elhagyta a bérleményt, azonban néhány hét múlva visszatért. Amikor a sértett ajtót nyitott, a terhelt egy társával berontott a lakásba, a sértettet lefogták, majd a terhelt elvett néhány, a helyiségekben található dolgot. Azzal védekezett, hogy ok nélkül szólították fel a bérleményből való távozásra, és az óvadékot is méltánytalanul tartotta vissza a sértett. Tudta, hogy nincs joga a dolgok elvitelére, de valami értékre volt szüksége, amit tárgyalási alapként tudott volna használni a sértettel szemben.

Az eljárás során azt nyilatkozta, hogy pár napig magánál szándékozta tartani a dolgokat, majd rákérdezni a sértettnél, hogy mit kíván tenni. Arra számított, hogy a sértett visszafizeti neki az óvadékot, mivel az elvett dolgok értéke meghaladta a 200 fontot. Amennyiben ez nem történt volna meg, a terhelt eladta volna a dolgokat, hogy abból az újabb lakásbérlethez óvadékot tudjon letenni, az fennmaradó összeget pedig visszaszolgáltatta volna a sértettnek. Úgy gondolta, hogy bár nem ez volt a legjobb út, de úgy hitte, igazságos és becsületes. Elismerte, hogy bezárták a sértettet egy szobába, hogy elvehesse a dolgokat annak tudatában, hogy ehhez nem volt joga, de nem hitte, hogy rablást vagy lopást követne el, ahogy azt sem, hogy tisztességtelenül jár volna el. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének alapja az volt, hogy a bíró nem oktatta ki megfelelően az esküdtszéket a tisztességtelenség fogalmáról, főképp a TA s. 2 (1) bekezdés (a) pont szerinti kivételről. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartva megállapította, hogy az elsőfokon eljárt bíró megfelelően oktatta ki az esküdtszéket a Ghosh-teszt első fele tekintetében, azonban azt is kimondta, hogy lopási és rablási ügyekben, némely esetben további kioktatást is érdemes tenni a TA s. 2 (1) bekezdés (a) ponttal kapcsolatban arról, hogy mi is a lopás. Az eljárás során a terhelt elismerte, hogy jogtalanul vette el a dolgokat. A bíróság nem fogadta el azt az érvelést, hogy

711 Elliott & Quinn 234.