Idegen

Az elkövetési tárgy további jellemzője annak idegen volta. Ahhoz, hogy egy dologra ez kimondható legyen, főszabály szerint három fő kritériumnak kell teljesülnie: az elkövető még részben sem lehet tulajdonos, az elkövetési magatartás megkezdése előtt nem is birtokos,¹¹¹ továbbá a dolgon más személynek áll fenn tulajdonjoga vagy birtokolja azt. Ennek alapján birtokostól is lehet rabolni, sőt, a birtoklás jogszerűsége is irreleváns. Ebből azonban véleményem szerint az következik, hogy a jogszerűen birtoklótól a tulajdonos is rabolhat, ha a birtoklásra az elkövetéskor nem jogosult. Ebben az esetben a dolog tulajdonos számára (is) idegen voltát a birtoklásra való jogosultság hiánya alapozza meg, ezzel némiképp áttörésre kerül az a tétel, hogy az elkövető nem lehet az elkövetési tárgy tulajdonosa. Abban az esetben, amikor több személynek áll fenn tulajdonjoga adott dolog felett, egyikük sem valósíthat meg rablást a másik terhére, ugyanis a dolog egyikük számára sem idegen,¹¹² hiszen a Ptk. 5:74. § alapján a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. Hasonló helyzet áll fenn a házastársak vagyonával kapcsolatban, házastársi vagyonközösség esetén.¹¹³ A gazdátlan dolgok jogszerűen birtokba vehetők, illetve occupatióval tulajdont lehet rajtuk szerezni.¹¹⁴ Ezek rablás és lopás elkövetési tárgyai szintén nem lehetnek,¹¹⁵ mert birtokbavételük a jog által megengedett, más személynek

110 BH2002.474

111 VASKUTI i. m. 10.

112 Btk. törvényjavaslati indokolás. 434.

113 Ld. bővebben: Ptk. 4:37-4:62. §§

114 A Ptk. 5:52. § szabályozza a gazdátlan javakon való tulajdonszerzést.

115 Btk. törvényjavaslati indokolás. 434.

tulajdonjoga, illetve birtoka e dolgokon nem áll fenn, így jogi szempontból az idegen dolog fogalma alá nem vonhatók. Nem lehetnek azonban gazdátlanok a forgalomképtelen dolgok,¹¹⁶ így – hacsak nem ingatlanok – elkövetési tárgyként szerepelhetnek.

116 A forgalomképtelen dolgokat érintő szabályozás kérdése körében érdemes röviden megvizsgálni az elmúlt néhány év jogszabályi változásait. Az 1959-es Ptk. 2012-ig hatályban volt szövege a 172.

§-ban sorolta fel az állami tulajdon kizárólagos tárgyait, majd a 173. § hozta a forgalomképtelen dolgokat, amelyek az előző § elemei és törvényben meghatározott más dolgok lehettek. 2012.

március hó 2. napján azonban hatályba lépett a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.), amely felváltotta, illetve megváltoztatta az 1959-es Ptk. addigi rendelkezéseit. Az 1959-es Ptk. 172. § teljes egészében hatályon kívül helyezésre került, míg a 173.

§ változás utáni szövege szerint törvényben forgalomképtelenként meghatározott dolgok elidegenítése semmis volt. Az Nvtv. továbbra is hatályban van, azonban az 1959-es Ptk. módosított 173. § szerinti rendelkezést nem tartalmaz, a Ptk. pedig köztulajdonra, állami tulajdonra, illetve forgalomképtelen dolgokra vonatkozó rendelkezéseket nem tartalmaz. Az Nvtv. a forgalomképtelen dolog fogalmát expressis verbis nem írja le, azonban az 1. § (1) bekezdésében nemzeti vagyonként nevezi meg az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyont, majd a (2) bekezdésben pontosan kifejti a nemzeti vagyon körét. A 3. § (1) bekezdés 3. pontjában már definiálja a forgalomképtelen nemzeti vagyont. Ennek megfelelően forgalomképtelen az a nemzeti vagyon, amely az Nvtv.-ben meghatározott kivétellel nem idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön jogszabályban feljogosított szervek javára alapított használati jog, vezetékjog vagy ugyanezen okokból alapított szolgalom, továbbá a helyi önkormányzat javára alapított vezetékjog kivételével nem terhelhető meg, biztosítékul nem adható, azon osztott tulajdon nem létesíthető. Látható, hogy az 1959-es Ptk. kifejezetten sarkos, kategorikus megfogalmazását – amely egyértelműen semmisnek tekintette a forgalomképtelen dolgok elidegenítését – egy jóval megengedőbb – kivételt is engedő – szöveg váltotta fel, amely már nem is a magánjogi kódexben található, hanem az Nvtv.-ben, amelynek preambuluma, illetve a szabályozás egésze ennek a területnek a közjogiasodását sugallja számomra.

A forgalomképesség szerinti dologosztályozás talán legplasztikusabb és leglogikusabb ismertetése egyébként Kolosváry Bálinthoz fűződik. Ő a dologosztályozások körében a forgalomképtelen dolgok két csoportját különbözteti meg: e dolgok lehetnek magánuralom alatt nem állók – ezek a már vizsgált gazdátlan dolgok, tehát forgalomba kerülésük lehetséges, de nem feltétlen –, és magánuralom alatt nem állhatók. Ezen utóbbi ismét két csoportra oszlik, nevezetesen közdolgokra és a res communes omnium kategóriájára. A köz dolgai megfeleltethetők az Nvtv. rendelkezései szerint a nemzeti vagyonba tartozó dolgoknak, amíg a második osztályba tartozók jogi értelemben nem is okvetlenül nevezhetők dolgoknak, mivel a magánjogi viszonyokkal természetüknél fogva kizárt az érintkezésük, uralom alá vonásuk fizikai lehetetlenség. Másik – és Kolosváry szerint találóbb – elnevezésük a res nullius, azaz a senki dolgai. Ilyenek például az égitestek. (KOLOSVÁRY i. m. 47-50.) A mai felfogástól némiképp eltér Kolosváry azon nézete, miszerint a magánuralom alatt nem álló – de a magánuralom lehetőségét magukban hordozó – dolgok forgalomképtelenek, azonban logikai szempontból teljesen követhető, hiszen ahhoz, hogy a dolog forgalomba kerüljön, az szükséges, hogy valaki azt forgalomba helyezze, ehhez pedig a dolog feletti hatalomgyakorlás – rendelkezés – szükséges. Amíg senki hatalmában sincs a dolog – tehát gazdátlan –, addig forgalomba – mintegy magától – nem kerülhet, az viszont, hogy forgalomba került, azt feltételezi, hogy többé már nem gazdátlan.

A dolgok forgalomképessége ugyanakkor nem kizárólag a dologi jogi szabályozás függvénye.

Vannak olyan testi tárgyak, amelyek a dolog szűkebb fogalmi körébe vonhatók, azonban forgalomképtelenek, vagy korlátozottan forgalomképesek. Ilyen többek között a fentebb már tárgyalt embertől elvált testrész, vagy a holttest is, de az ezekkel való rendelkezés jogát a polgári jogviszonyokra irányadónak tekintett általános társadalmi felfogás egyéb jogszabályok vagy a szerződési jogi szabályozás által korlátozza. Ilyen szerződési jogi szabályozás például a jóerkölcsbe ütköző szerződések semmissége. [MENYHÁRD (2013a) i. m. 522.] Vö. a fentebb tárgyalt, többek között az emberről, emberi testrészekről, holttestről szóló résszel!

Idegen dolognak minősülnek a természet kincsei, a vadállatok és azok származékai is, így nem uratlan az elejtett, befogott vad, de a hullatott agancs, a szárnyas vad összegyűjtött tojása, illetve az elhullott vad teteme sem.¹¹⁷ Ugyanez áll a tévedésből elhagyott javakra,¹¹⁸ amelyek nem szándékosan kerültek ki a tulajdonos vagy birtokos hatalmából, és fennáll annak a lehetősége, hogy utólag ismét visszavegye őket.¹¹⁹ A Ptk. ezekben az esetekben a találással való tulajdonszerzés lehetőségét ugyan biztosítja az elveszett dolog megtalálójának, azonban az ilyen tulajdonszerzésnek szigorú feltételei vannak.¹²⁰ A Ptk. két speciális esetet is hoz ebben a körben, amelyek esetében a találással való tulajdonszerzés nem, vagy csak nagyon korlátozottan lehetséges, így az ezzel érintett dolgok idegen dolgok maradnak, elkövetési tárggyá válhatnak. Az egyik ilyen eset a Ptk. 5:59. § által szabályozott közönség számára nyitva álló helyen talált dolog szabályozása, a másik a Ptk. 5:64. § szerinti kincstalálás. Az első esetben a megtalált dolog specialitása annak fellelési helyében rejlik, mivel a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén kell, hogy megtalálják.¹²¹ Az ilyen talált dolgot a találó köteles az üzemeltető alkalmazottjának késedelem nélkül átadni, a dolog tulajdonjogára pedig nem tarthat igényt.¹²² Ha a talált dolog átvételére jogosult személye megállapítható, az üzemeltető őt értesíti és jelentkezése esetén részére a dolgot késedelem nélkül átadja, ha viszont a jogosult személye nem állapítható meg, az üzemeltető a dolgot az átadástól számított három hónapon át megőrzi, vagy – ha erre nincs lehetősége – azt az átadástól számított nyolc napon belül a jegyzőnek átadja. Ha a jogosult a dologért három hónap alatt nem jelentkezik, az üzemeltető vagy a jegyző azt értékesíti .¹²³ Jól látható a szabályozásból, hogy a dolog megtalálója ebben az esetben találással egyáltalán nem szerezhet tulajdont, legfeljebb a dolog jegyző általi értékesítése során léphet fel.

A kincstalálás esete a kincs mint dolog tulajdonságai miatt speciális. A kincs valamilyen értékes dolog, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek

117 A vad tulajdonjogára nézve ld. bővebben a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 9. §-át. A jogosulatlan vadászattal megvalósított lopás, illetve rongálás sértettje az adott vadászterületen vadászatra jogosult. (2/2005. BJE)

118 Btk. törvényjavaslati indokolás. 434.

119 Ezek tehát nem elhagyott, hanem elveszített dolgok.

120 Ld. bővebben Ptk. 5:54-5:64. §§.

121 Ptk. 5:59. § (1) bekezdés

122 Uo.

123 Ptk. 5:59. § (2)-(4) bekezdés

tulajdonjoga egyébként feledésbe ment.¹²⁴ Főszabály szerint a megtaláló az ilyen dolgot köteles az államnak felajánlani. Az államnak itt elvileg két lehetősége van:

a dologra igényt tart, avagy nem. Utóbbi esetben a dolog feletti tulajdonjogot a találó megszerzi, előbbi esetben viszont az állam szerez tulajdont a kötelező felajánlás alapján azzal, hogy a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.¹²⁵ Abban az esetben viszont, ha a kincs a védett kulturális javak körébe tartozik, a Ptk. semmilyen lehetőséget nem biztosít a találó tulajdonszerzésére, mivel az ilyen kincs tulajdonjoga ipso iure az államot illeti meg.¹²⁶ Érdemes ugyanakkor egyéb jogszabályok fényében részletesebben megvizsgálni a Ptk.-nak a találó általi kötelező felajánlás és az azt követő, állam általi elfogadás szabályozását. A találó részéről a felajánlás kötelezettség, és mint ilyen, az államnak joga van ezt követelni. Ezáltal maga a kincs is közvetetten kikövetelhető az állam által. A felajánlást követően elvileg az állam a Ptk. rendelkezései alapján dönthetne úgy is, hogy a dologra nem tart igényt, azonban az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) rendelkezése alapján az állam, az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek, a nemzetiségi önkormányzatok, valamint az általuk irányított költségvetési szervek követeléséről lemondani csak törvényben meghatározott esetekben és módon lehet.¹²⁷ Az Áht. törvényjavaslati indokolása lemondási tilalomként is hivatkozik erre a rendelkezésre,¹²⁸ hiába van tehát elvi jogszabályi lehetőség az állam követeléséről való lemondásra, az törvényben meghatározott esetek és mód hiányában nem lehetséges. Ennek megfelelően tehát a kincs állam általi visszautasításának lehetősége igen szűk, ha nem egyenesen kérdéses.

Az iskolát nem zárt területnek minősítette a bíróság, és szabálysértési értékre elkövetett lopást állapított meg abban az esetben, amikor egy gimnázium tanulója mobiltelefonját a tanteremben hagyta, a soron következő osztály két tagja azt megtalálva elhatározta, hogy megtartja. Amikor tulajdonosa keresni kezdte dolgát, az elkövetők egyszerűen letagadták, hogy megtalálták. A védő arra hivatkozott, hogy a dolog uratlan volt, így legfeljebb jogtalan elsajátítás bűncselekménye

124 Ptk. 5:64. § (1) bekezdés

125 Ptk. 5:64. § (2) bekezdés

126 Ptk. 5:64. § (3) bekezdés

127 Áht. 97. § (1) bekezdés

128 Magyarország kormányának T/5069. számú törvényjavaslata az államháztartásról. Indokolás az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvényhez. 32.

állapítható meg. A másodfokú bíróság az 1959-es Ptk. 129. § (2) bekezdés rendelkezését – a közönség számára nyitva álló helyen talált dolog akkori szabályozását – azonban kiterjesztette az iskolaépületre, annál is inkább, hogy ezeket a helyiségeket egy jóval szűkebb kör használja. A tulajdonos tudta, hol hagyta a telefont, sőt, kereste is. Mindezt egybevetve semmiképp sem gazdátlan dologról volt tehát szó.¹²⁹

Nem uratlan dolog továbbá a halott ember dolga sem, hiszen a tulajdonos halálával a tulajdonosi és birtokviszonyok megváltoznak, azonban a magyar jog az ipso iure öröklés alapján áll, nem ismeri a nyugvó hagyaték fogalmát, tehát a hagyatéknak minden pillanatban van tulajdonosa, legvégső esetben az állam.¹³⁰ A halott személy ingósága nem elhagyott, elveszett vagy uratlan, ezért elvétele lopást valósít meg. A megtörtént esetben a terhelt a kora reggeli órákban a munkahelye előtti autóbusz-megállóban felfedezett egy élettelenül fekvő férfit. Megfogta a karját, felemelte, majd amikor az élettelenül hullott vissza, megállapította, hogy a férfi meghalt. Ezek után a halott óráját eltulajdonítási szándékkal magához vette és eltávozott a helyszínről.¹³¹

Tulajdonviszonyok tekintetében sajátos szabályozás vonatkozik a hulladékra. A jelenleg hatályos, a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) értelmező rendelkezése alapján hulladék bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.¹³² Köznyelvi kifejezéssel élve ezeket a dolgokat tulajdonosuk kidobja, tulajdonjogával felhagy, így a Ht. szabályozása nélkül e dolgok az eredeti tulajdonos derelictiója után uratlanná válnának. A Ht. azonban kifejezett szabályozást tartalmaz a hulladék tulajdonjogának átszállására, kiküszöbölve a hulladék uratlanná válását. A gyűjtőedénybe¹³³ helyezett települési hulladék¹³⁴ a

129 Pest Megyei Bíróság 2.Fkf.697/2008/6.

130 A Ptk. 7:1. § alapján az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre. A 7:74. § (1)-(2) bekezdése alapján pedig más örökös hiányában az állam a törvényes örökös, ráadásul az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg. Ennek megfelelően az uratlan hagyaték kizárt.

131 BH1993.342

132 Ht. 2. § (1) bekezdés 23. pont

133 Gyűjtőedény a szabványos mérettel rendelkező hulladékgyűjtő edényzet, hulladékgyűjtő zsák, valamint az elkülönített hulladékgyűjtés céljából üzemeltetett eszköz, berendezés [Ht. 2. § (1) bekezdés 18. pont].

134 Települési hulladék a háztartási és a háztartási hulladékhoz hasonló szilárd hulladék [Ht. 2. § (1) bekezdés 43. pont].

hulladéktermelő¹³⁵ tulajdonát képezi addig, amíg az a közszolgáltató¹³⁶ birtokába kerül.¹³⁷ Ha a gyűjtőedényt viszont a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának biztosítása céljából közterületen helyezték el, a hulladék a gyűjtőedényben történő elhelyezéssel a Koordináló szerv¹³⁸ tulajdonába és a közszolgáltató birtokába kerül.¹³⁹ A lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék szintén a Koordináló szerv tulajdonát képezi és egyben a közszolgáltató birtokába kerül.¹⁴⁰ Az egyéb, hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladék a közszolgáltató vagy a közszolgáltatói alvállalkozó által történő birtokbavétellel kerül a Koordináló szerv tulajdonába.¹⁴¹ Ennek megfelelően a hulladék nem uratlan dolog, így lopás és rablás elkövetési tárgya is lehet.