Emberi test és annak különféle részei

A modern jogban általánosságban – ideértve a nemzetközi jogot is – tilalmazásra kerül az emberkereskedelem, valamint az emberi testrészekkel, szervekkel való

87 MENYHÁRD (2014) i. m. 19.

kereskedelem. Az ember és annak teste tehát nem birtokba vehető dolog, így nem lehet tulajdonjog tárgya.⁸⁸ Ez a tilalom azonban nem érinti a személyiségi jogokat, amelyek keretében – igaz szigorú korlátok között – van mód az ember, illetve az emberi testrészek feletti rendelkezésre. Így van lehetőség emberen orvosi kísérletet végezni, emberi szerveket és szöveteket másnak transzplantáció céljára átengedni.

Az ember holttestével való rendelkezés is a személyiségi jogok, illetve a hozzátartozói kegyeleti jogok körébe tartozik.⁸⁹ Az ember és az emberi test tehát – nagyon szűk kivételtől eltekintve – mind élő, mint halott állapotában a dologi jog fogalomkörén kívül esik, és a személyi – személyiségi és kegyeleti – jogok keretében részesül szigorú védelemben.⁹⁰ A holttest tekintetében fennálló kegyeleti jogok azonban már régi időktől fogva korlátozhatók voltak, általában közigazgatási szabályok alapján, kórbonctani, anatómiai és egyéb kutatási célokból. A tudományos célokra felhasznált holttest, illetőleg annak preparátumai tekintetében azonban nincs egységes álláspont arra nézve, hogy ezeknek a jogi sorsa a dolgok szabályai szerint alakul-e, vagy ebben a körben a holttest(rész) egyenesen dologgá is válik.⁹¹ A testről rendszeresen visszatérő esedékességgel leválasztható, elváló, növekedésre képes részek – amelyek időnkénti elválasztása szokásos (mint a haj vagy a köröm) – tekintetében van csak egységes álláspont, miszerint azok dologgá válnak, így elválásuk esetére lehet róluk rendelkezni. A hagyományos álláspont szerint rendkívüli okból leválasztott testrészekre – így az amputált végtagra, vagy a testből kivett szervre – viszont a holttestre vonatkozó szabályozás alkalmazandó.

Az orvostudomány fejlődésével, a művi megtermékenyítések és a transzplantációk tömegessé válásával ez a kép folyamatosan egyre árnyaltabbá válik, jogviszonyok sokasága igényel szabályozást.⁹² Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) érdekes – Lábady által kétes értékűnek tartott⁹³ – kísérletet tesz egy ilyen jogviszony megoldására, amikor is az ivarsejt-adományozás és -letét szabályozásánál kimondja, hogy ivarsejttel kapcsolatos tevékenységek végzésére nem jogosult természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet adományként felajánlott emberi ivarsejtet, vagy az azt tartalmazó anyagot

88 LENKOVICS i. m. 37., LÁBADY (2012) i. m. 288.

89 LENKOVICS i. m. 37.

90 Uo. 37.

91 LÁBADY (2012) i. m. 288.

92 Uo.288-289.

93 Uo. 289.

nem fogadhatja el, azon tulajdonjogot nem szerezhet.⁹⁴ Lábady szerint ebből az következik, hogy az Eütv. az ivarsejt és a dolog közé ellentmondásos helyzetet teremtve egyenlőségjelet tesz, hiszen ha az ivarsejt valójában dolog, akkor az egész vagyonjog – haszonélvezettől a jogalap nélküli birtokláson át az öröklésig – irányadó rá nézve.⁹⁵

A testtel egybeépített protézisek a test részének számítanak mindaddig, amíg a testhez kapcsolódnak, így azokon külön tulajdonjogot megállapítani nem lehet, azonban eltávolításukkal dologgá válnak, és annak a személynek kerülnek a tulajdonába, akinek a testéhez korábban tartoztak. Halál esetén ezek a protézisek eltávolíthatók, hagyatékhoz tartozóvá válnak, öröklés alá esnek,⁹⁶ tehát egyértelműen dolgokról van szó.

Ebben a körben érdekes lehet végiggondolni egy olyan eset minősítését, amelyben egy dolognak nem minősülő testrészt, vagy holttestet vesznek el erőszakkal, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel. Mivel e tárgyak nem idegen, értékkel bíró, ingó dolgok, ezért rablást elvileg nem lehet rájuk elkövetni. Ezt szem előtt tartva felmerülhet a kegyeletsértés tényállása, azonban az nem lesz megállapítható, ugyanis ennél a tényállásnál a Btk. 226. vagy 227. §-ában meghatározott módon (tehát a rágalmazás, illetve a becsületsértés tényállása szerint) az elkövető meg kell, hogy gyalázza a halottat vagy emlékét,⁹⁷ azonban a fenti esetben ilyen nem okvetlenül történik. Az emberi test tiltott felhasználásának bűntette a másik lehetőség, mivel ezt a bűncselekményt emberi génre, sejtre, ivarsejtre, embrióra, szervre, szövetre, halott testére vagy annak részére, illetve halott magzatra lehet elkövetni, többek között jogellenes megszerzéssel.⁹⁸ E bűncselekmény megállapításakor azonban az erőszakot vagy fenyegetést külön kellene értékelni, az emberi test tiltott felhasználását valamilyen más bűncselekménnyel – például testi sértéssel – halmazatban megállapítva.

Véleményem szerint a rablás bűntettének megállapítása előnyösebb lenne, azonban a jelenlegi dologfogalom mellet nem lehetséges. Az élő ember testéből történő beleegyezés nélküli szervkivétel esetében az erőszakos cselekmény a beleegyezés nélküli, invazív sebészi beavatkozás formájában jelenik meg, valamint elvétel is

94 Eütv. 171. § (2a) bekezdés

95 LÁBADY (2012) i. m. 290.

96 Uo. 290.

97 Btk. 228. §

98 Btk. 175. § (1) bekezdés

van, azonban a szerv nem dolog, rablás így nem követhető el ekkor sem. Ebben az esetben azonban nem zárható ki az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérete sem.

Némileg hasonló helyzet alakul ki akkor, amikor a passzív alanyról olyan leváló részeket távolítanak el, amelyek elválással jellemzően dolgok lehetnek, azonban a testtel való összekapcsolódáskor még a test részei. Tipikusan ilyen az ember haja, amely levágható észrevétlenül, erőszakkal, fenyegetéssel, öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapot előidézésével, vagy ilyen állapot kihasználásával is.

Véleményem szerint mindegyik esetben megjelenik a személy elleni erőszak, még akkor is, amikor észrevétlenül történik meg a haj levágása anélkül, hogy a passzív alany tudatát veszítené, vagy védekezésre képtelenné válna – például egyszerűen nem figyel. A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja alapján ugyanis erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Az erőszaknak fájdalmat sem szükséges okoznia, csupán az szükséges, hogy támadó jellegű fizikai ráhatás legyen. Véleményem szerint a passzív alany akarata ellenére történt fizikai ráhatás mindenképpen támadó jellegű még akkor is, ha az fájdalmat nem okozott és a passzív alanynak esélye sem volt védekezni ellene, mert esetlegesen nem volt tisztában a támadással. Elég belegondolni, hogy egy ilyen ráhatás jellemzően egy éles tárggyal – késsel vagy ollóval – történik, a passzív alany tudta nélkül, de minden valószínűség szerint akarata ellenére. Annyi bizonyos, hogy ha a cselekményt észrevétlenül követik el éber passzív alanyon, akkor az öntudatlan, védelemre tehetetlen állapot nem merül fel. Véleményem szerint a csupán a vágással megvalósított személy elleni erőszak egy ilyen esetben nem éri el a rablási erőszak szintjét, ezért rablás eleve nem valósulhat meg, legfeljebb zsarolás, az is csak akkor, ha jogtalan haszonszerzési célzattal történik a cselekmény és vagyoni hátrányt okoz. Amennyiben a vágás mellé minősített fenyegetés vagy rablási erőszak társul, az természetesen más helyzetet eredményez, mivel a vis absoluta megvalósulása esetén megvalósulhat a rablás, természetesen annak függvényében, hogy volt-e dologelvétel. Amennyiben ilyen nem történik, akkor csupán tevésre, nemtevésre vagy valaminek az eltűrésére kényszerítés lehetséges, ezért a fent már említett egyéb feltételek megléte esetén zsarolás megállapítása lehetséges. Jogtalan

haszonszerzési célzat vagy vagyoni hátrány hiányában a kényszerítés bűntette⁹⁹ állapítható meg.¹⁰⁰

A dologelvétel kérdése ebben az esetben a következőképpen alakul. Mielőtt elválasztanák a hajat a testtől, az nem tekinthető dolognak, hanem a test része; csak az elválasztás pillanatában válik dologgá. Ennek megfelelően a klasszikus elvétel megtörténte is problémássá válik, hiszen nincs valódi birtokváltozás, arra tekintettel, hogy a fejen lévő hajat a személy nem birtokolja, mivel az nem dolog, hanem az testének része, tehát az első valódi birtokos, aki dologként hatalmat gyakorol a haj felett, az az a személy, aki levágta. Ez a személy kétségtelenül – és jogellenesen – birtokon belülre kerül, anélkül azonban, hogy mást a birtokból kivetne. Dologi jogi szempontból a helyzetet a jogalap nélküli birtoklás jogintézménye fedi le legtalálóbban.¹⁰¹ Látható, hogy a technikai szempontból egyértelműen dologelvételnek nevezhető esemény jogilag valójában nem az, hiszen erőszakos leválasztás és birtokbavétel történik, amely során az addig az ember testéhez tartozó haj dologgá válik. Ennek megfelelően két lehetőség adódik: vagy úgy kell tekinteni a haj levágásának folyamatára mint dologelvételre, és rablást megállapítani, vagy dolog elvételének hiányában a haj levágásának eltűrésére kényszerítést kidomborítva zsarolást megállapítani.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy rablás csak értékkel bíró dolog elvételekor valósulhat meg eltulajdonítási szándék mellett, míg a zsarolásnak feltétele a vagyoni hátrány okozása, azonban ehhez a jogtalan haszonszerzés célzata párosul.

A hajnak tehát rendelkeznie kell egyfajta vagyoni dimenzióval, tehát értékkel bírónak kell lennie. Ez eleve csak bizonyos hosszúságú, forgalmi értékkel rendelkező haj esetében lehetséges. Amennyiben nem ilyen hajról van szó, értékkel bíró dolog és vagyoni hátrány sem jelenik meg, így a zsarolás és a rablás megállapíthatósága is kizárt. Ilyenkor – mint ahogy az már fentebb említésre került – kényszerítés tényállása jöhet szóba, amely alternatív tényállás és a megvalósulásához jelentős érdeksérelem okozása szükséges. A haj levágása – annak elválasztás utáni értékétől függetlenül – adott esetben okozhat jelentős

99 Btk. 195. §

100 Felmerülhet a testi sértés tényállása is, azonban önmagában a haj levágása véleményem szerint nem értelmezhető sérülésként.

101 Ptk. 5:9. § (1) bekezdés: Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.

érdeksérelmet, például a passzív alany elcsúfításával, testi integritásának megsértésével.