A II. világháború el ő tti ellen ő rzési rendszer

Magyarországon a rendi társadalomban a központi ellenőrzés a nádor, majd a tárnokmester feladata volt. Az ellenőrzés fejlődését jelentősen befolyásolta, hogy Habsburg-házi királyaink egyben osztrák uralkodók is voltak, így az ellenőrzési rendszer dominánsan osztrák befolyás alatt állt. A magyar pénzügyek fő felelőse a XVI. század elején alapított Királyi Kamara volt. Ehhez mellérendelten működött a királyi helytartótanács, ill. a királyi kancellária állami főhatóságként. A Királyi Kamara kezelte az akkori állami bevételi források jövedéki és vámrészeit, a helytartótanács a hadi- és háziadót; a bécsi főhaditanács a végvárakkal összefüggő jövedelmeket, a bécsi udvari kamara pedig a pénzverési és bányaregálé hozadékait.

(Az adók beszedése dominánsan a vármegyék hatáskörébe tartozott.)

A Mária Terézia uralkodása alatt létrejött Udvari Számvevő Kamara és egyéb állami ellenőrző szervek fő feladata már kezdetektől az államháztartás elszámolásainak ellenőrzése volt.

7 Nyikos László: Közpénzek ellenőrzése I., Perfekt Kiadó c. könyv figyelembevételével

Az 1848-ban megalakult független magyar kormány szakított Béccsel, és létrehozta az államháztartás ellenőrzésének alapjait. Az országgyűlés ellenőrzési hatáskörét törvényben szabályozta, és életre hívta az Országos Számadásvizsgáló Bizottmányt, amelynek egyik feladata az állami pénzügyek ellenőrzése lett. A szabadságharc bukásával a folyamat megszakadt és sajnálatos módon az említett intézmények – rövid működés után – megszűntek.

A fejlődést azonban nem lehetett megállítani. A már említett Udvari Számvevő Kamara, majd az azt követő Főszámvevő Igazgatóság is folyamatos átalakuláson ment keresztül és több hasonló feladatot ellátó szervezet is létrejött. 1867-ben a magyar államháztartás önállóvá vált és a különböző minisztériumokban önálló számvevőségeket állítottak fel és a Pénzügyminisztériumban külön főkönyvelőségi osztályt szerveztek, amelynek alapvető feladata a számadások felülvizsgálata és az állami ellenőrzés volt, amit a pénzügyminiszter nevében gyakorolt.

1870-ben létrehozták a Magyar Királyi Állami Számvevőszéket – későbbi nevén a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszéket -, mely a minisztériumok mellé rendelt szervként működött és elnöke az országgyűlésnek volt felelős.

Hatáskörébe tartozott:

- az összes közüzleti bevételek és kiadások, valamint az állami vagyon ellenőrzése, - az állami főkönyv vezetése,

- a minisztériumok számvevőségeinek irányítása és ellenőrzése,

- az államigazgatás valamennyi ágazatában az ellenőrzés és a nyilvántartások megszervezése,

- az államadósság kezelése, - az állami számvitel ellenőrzése

- és végezetül, de nem utolsó sorban a zárszámadás elkészítése.

Az állami ellenőrzésnek a fentiekben jelzett intézménye mellett már működtek más, egyéb feladatokat ellenőrző szervezetek is, pl.:

- a különböző szintű államigazgatási szervek mellett működő számvevőségek, ill.

- az állami pénzügyi ellenőrzés végrehajtásának egyéb szervei, tovább

- mindazok a szervezetek, amelyek feladata a gazdasági, társadalmi élet különböző területein az előírások, szabályok betartásának ellenőrzése.

A kiegyezés utáni egész magyar pénzügyi rendszer német-osztrák mintákra alapozódva alakult ki. Bankrendszer hiányában a magyar királyi központi állampénztár a kormány pénzét, továbbá az állami hiteleket, az államadósságot és annak szolgálatát kezelte. Az előzőek mellett létrejött adó és sóhivatalok, a királyi fő- és mellékhivatalok, valamint uradalmi pénztárak a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álltak.

Az 1880. évi LXVI. törvény meghatározta a zárszámadás szerkezetét, ami alapján a számvevőszéket az alábbiak vezetésére kötelezték:

- az állami főkönyv (kettős könyvviteli rendszer szerint), - a rovatkönyv (egyszeri könyvviteli rendszer alapján),

- utalványozási főkönyv (utalványozási fejezet, valamint címek és rovatok szerinti nyilvántartásban),

- ingó és ingatlan állami vagyonleltár,

- az állami adósságok és a fémváltópénz nyilvántartási könyv,

- nyugdíjnyilvántartások és a számvevőszék költségeit illető számlakönyvek.

A fentiek alapján az évi zárszámadás az éves pénzkezelési kimutatásokból készült. A kimutatások adatait a számvevőszéknél vezetett könyvek alapján ellenőrizték.

Az 1897. évi XX. tvcikk a számviteli feladatok mellett a számvevőszéki jogosultságokat is áttekinthetőbbé tette, amikor egyértelműsítette, hogy a számviteli rend szabályozása során milyen kérdéskörök tartoznak az államháztartási gazdálkodás, valamint a számvevőszék tevékenységi körébe.

A már említett első számvevőszékünk 1914-ben a legfőbb állami számvevőszék néven (LÁSZ) újjáalakult és további 35 éven át így működött. Az első számvevőszéki törvények szigorú összeférhetetlenségi szabályokat deklaráltak. A törvény ugyanakkor az ellenőrzés függetlenségéről is gondoskodott.

Az állami ellenőrzés mellett fokozatosan kialakult a vállalati gazdasági ellenőrzés intézményrendszere, amely elsősorban a bankok, pénzintézetek ellenőrző szervezetei által végzett, a vállalatok vagyoni, pénzügyi helyzetének, gazdálkodásának vizsgálatát jelentette.

Európai viszonylatban későn, 1930-ban vezették be hazánkban a hites könyvvizsgálók intézményét.

1939-ben a LÁSZ elnökének az Országgyűlés számára készített bevezető jelentése 14 oldalas volt és tartalma kizárólag a pénzügyi információkra és azok kommentálására szorítkozott. (A LÁSZ-t az 1949. évi XVII. tvr-ben a II. világháborút követő politikai és társadalmi változások hatására megszüntették.) A magyar állami pénzügyi ellenőrzés szervezete a második világháború előtt megfelelően ellátta azokat a feladatokat, amelyeket az állam a pénzügyi ellenőrzéssel elérni szándékozott: az állami bevételek biztosítását és az államháztartás kiadásainak a felügyeletét. Az államháztartás kiadásainak legfőbb ellenőrzési szerve a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék volt. Az ellenőrzés operatív feladatait a különböző számvevőségek látták el, amelyek függetlenek voltak az államigazgatási szervtől és az intézményektől. Az állami bevételek ellenőrzésének elvi irányítását a Pénzügyminisztérium végezte. Az állami üzemek irányítását – amelyek részaránya a felszabadulás előtt jelentéktelen volt – az ágazati illetékes minisztériumok végezték és ők látták el az ellenőrzési feladataikat is.