Az Európai Unió megállapításai Magyarország ellen ő rzési helyzetér ő l

Az EU már 2000. június 7-én (CONF-H 30/00) közös álláspontjában az alábbiakra szólította fel Magyarországot:

„Az EU felkéri Magyarországot, hogy tegyen lépéseket a belső pénzügyi ellenőrzési rendszerek továbbfejlesztése érdekében, különös tekintettel a pénzügyi ellenőrzésben résztvevő intézmények funkcionális függetlenségének erősítésére, az ellenőrzési és audit standardok harmonizálására, biztosítva, hogy ezeket a standardokat minden ellenőrzési és audit egység alkalmazza....”

A 2001. éves országjelentés általános értékelése szerint:

„Magyarország jelentős előrehaladást ért el a jogi szabályozásban és létrehozta a szükséges … belső ellenőrzési szerveket. Megteremtette az ex-ante pénzügyi ellenőrzés szerkezetének jogi keretét. A belső audit a közigazgatás területén létszámhiányos és nem kellően felkészült jövőbeni szerepére. Biztosítani és fejleszteni kell a belső ellenőrök funkcionális függetlenségét. Részletes „követelmény” elemzést kell készíteni annak érdekében, hogy tisztázható legyen a Pénzügyminisztérium, a Kincstár és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) szerepe és illetékessége a belső ellenőrzés (internal audit) területén. Ezen túlmenően megerősítendő a szakminisztériumok belső ellenőrzési kapacitása.”

A 2002-es Csatlakozási Partnerség (2002/87/EC Tanácsi Határozat) szerint:

„Definiálni és megerősíteni szükséges a vezetői elszámoltathatóságot a költségvetési intézményeknél. Meg kell erősíteni a függetlenített belső ellenőrzés (belső audit) adminisztratív kereteit a költségvetési intézmények belső ellenőrzési egységeinél és biztosítani kell funkcionális függetlenségüket.

Meg kell teremteni a decentralizált belső ellenőrzési (belső audit) kapacitások megfelelő funkcionális függetlenségét.”

A 2002. évi Éves Országjelentés szerint:

„Az 1997-ben kiadott országvéleményében a Bizottság megállapította, hogy Magyarország középtávon képes lesz arra, hogy minden különösebb probléma nélkül teljesítse kötelezettségeit a pénzügyi ellenőrzési rendszerre vonatkozóan, feltéve, hogy a jelenleg előirányzott intézkedések bevezetésre kerülnek.

Az országvélemény kibocsátása óta eltelt időben előrelépések történtek, de folyamatos erőfeszítések szükségesek ezen a területen, különösen a PIFC rendszerben található belső ellenőrzési feladatok újraértelmezésére és jobbá tételére vonatkozóan. Ebben a szektorban a közösségi vívmányokkal való harmonizáció és az EU kompatibilis PIFC végrehajtása még nem fejeződött be.

Az ezzel a fejezettel kapcsolatos tárgyalások átmenetileg lezárásra kerültek.

Magyarország nem kért átmeneti intézkedéseket és általában véve elmondható, hogy teljesíti a csatlakozási tárgyalásain tett kötelezettségvállalásait.

Annak érdekében, hogy készen álljon a tagságra, Magyarországnak most erőfeszítéseit a megbízható pénzügyi ellenőrzési rendszerek létrehozására kell összpontosítania, mely erőfeszítéseket az összehangolt jogi szabályozásra, valamint a szükséges intézményi rendszerek megalakítására és megerősítésére kell megtennie. Magyarország a belső ellenőrzési feladatai, valamint struktúrái nemzetközi gyakorlatnak megfelelő újraértelmezésén, és a vonatkozó jogszabályok újrafogalmazásán dolgozik. A még szükséges erőfeszítéseket jelentősen fokozni kell.”

Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer EU-konform átalakítása Magyarország EU csatlakozásának egyik kulcskérdésévé volt. A csatlakozási tárgyalásokon Magyarország kinyilvánította, hogy a közösségi vívmányok hatékony alkalmazásához szükséges feltételeket teljesíteni tudja, az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzési rendszerében az Európai Unió Bizottsága által kifogásoltakat rendezi és a szükséges jogszabály-módosításokat végrehajtja.

Ennek keretében kellett megteremteni vagy megerősíteni azokat a pénzügyi ellenőrzési intézményeket, szervezeti egységeket, ellenőrzési létszámot és az egységesen alkalmazandó módszereket, amelyek biztosítják Magyarország zökkenőmentes integrálódását az Európai Unióhoz.

A fentiek alapján látható, hogy az Európai Unió bizottságának ország jelentései és monitoring jelentései folyamatos elmarasztalást tartalmaztak:

- Lassúnak ítélték az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer megerősítését, a működtetésében történő előrehaladást.

- Hiányolták a nemzetközi standardok alkalmazását és az új, korszerű ellenőrzési módszerek bevezetését.

- A jelentések szerint a belső ellenőrzés létszámhiányos és nem kellően felkészült jövőbeni szerepére.

Az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer EU követelményeknek is megfelelő elemeit az alábbiakban összegezték:

nemzetközi ellenőrzési standardok alkalmazása,

belső ellenőrök funkcionális függetlenségének biztosítása,

megfelelő módszertani ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező ellenőrök alkalmazása,

koordináció és harmonizáció az államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési rendszer területén,

költségvetési szervek vezetőinek beszámoltathatósága,

pénzügyi irányítási és ellenőrzési rendszerek, folyamatok átláthatósága, ellenőri létszám növelése,

jelentési kötelezettségek rendszerének kialakítása.

Az EU konform pénzügyi ellenőrzés feltételei³⁴ alapján a közpénzek használatának ellenőrzése akkor lehet magas színvonalú, a legjobb gyakorlatnak megfelelő, ha három alapvető követelménynek eleget tesz:

A közpénzeket ellenőrzők függetlenek az ellenőrzött szervezetektől.

Az ellenőrzés széles körben végezhető és magában foglalhatja a törvényesség és a szabályszerűség, a hatékonyság (sőt az etikus közpénz kezelés) vizsgálatát egyaránt.

Lehetőség van arra, hogy a vizsgálat eredményeit mind a demokratikusan választott képviselők, mind a lakosság egésze számára nyilvánossá tegyék.

34 Nyikos László: Közpénzek ellenőrzése I. Perfekt Kiadó

Ahhoz, hogy a követelményeknek Magyarországon magas színvonalon meg lehessen felelni számos törvényalkotói, kormányzati és „ellenőrzés-szakmai” feladatot kellett (kell) megoldani.

A közpénzek tisztességes kezelésének és értelmes elköltésének akadályát a szakmai (és érdeklődő) közvélemény az alábbiakban látta:

A költségvetési (zárszámadási) törvényjavaslathoz mellékelt pénzügyi információk nem feleltek meg a döntéshozók igényeinek.

A közzétett adatok jelentős része felesleges volt és az adatok megbízhatóságát nem ellenőrizték.

Nem volt megállapítható, hogy az állami feladatok ellátása mennyibe került és a teljesítmények mérése sem történt meg.

A folyó és tőkeműveletek keveredtek; a hitelek, adósságok törlesztése, privatizációs bevételek nehezen voltak áttekinthetőek és ellenőrizhetőek.

A könyvviteli rend nem teremtett megfelelő kapcsolatot a felsőszintű tervezés és a végrehajtás között.

Hiányoztak a többéves összehasonlító idősorok.

Az állami vagyon nyilvántartása megbízhatatlan volt.

A fentiekkel összefüggésben a számvevőszéki ellenőrzések sem a megbízhatóság megítélésére, sem a teljesítmények mérésére nem szolgáltattak kellő mélységű adatot.

Miközben a magyar számviteli alapelvek jelentős múltra tekinthettek vissza, az államszámvitel jelentősen eltért a vállalkozói számviteltől. Az államszámvitel törvényi szabályozásával szemben két alapvető követelmény támasztható; tegye lehetővé, hogy a közpénzekkel való gazdálkodásról megbízható és valós képet kaphassanak az adófizetők, valamint, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás hatékonysága mérhető legyen. Ezen követelmények teljesülése feltétele annak, hogy a közpénzek elszámoltathatóak, tevékenységeik pedig áttekinthetőek legyenek.

Vagyis a közpénzfelhasználás hatékonyan (értelmesen) történjen.

A számviteli alapelvekben mutatkozó eltéréseket jól szemlélteti az alábbi táblázat.

3. sz. tábla