A stratégiai célok mentén megfogalmazott beavatkozások, projektek megvalósítása nemcsak önmagukat a megyei jogú városokat érintik, hanem szükséges ezek együttműködése is, bevonva az érintett megyék településeit, illetve a projektek egy része érinti és hatással van a határon túli kapcsolódó területekre (Szlovákia Ukrajna, Románia). A zóna szintű együttműködések, mint horizontális stratégiák értelmezhetőek, egyfajta ernyőként az előző három stratégiával összhangban. Az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési zóna egységes fejlődése csak úgy valósítható meg, ha a helyi – részben pontszerű vagy vonalas – beavatkozások mellett az érintett megyék és települések közötti együttműködések magasabb szintre kerülnek. Ez egyaránt jelenti
• a horizontális és vertikális együttműködések körének bővítését,
• a már kialakult kapcsolódások erősítését,
• valamint a kapcsolatok intézményesítését is.
Már önmagában a zóna kijelölése megteremtette a komparatív előnyök közös kihasználását, miközben figyelembe kell venni, hogy a területileg koncentrálódott, földrajzi közelségben elhelyezkedő városok egymással versenyeznek is. Ez a sajátos „koopkurencia” vagy „kopetíció”
(mindkét kifejezés egyfajta versengő együttműködésre utal: koopkurencia = kooperáció + konkurencia, kopetíció = kooperáció + kompetíció) az Északkelet-Magyarországi Gazdaságfejlesztési zóna többközpontú, multicentrális városrendszerében is megmutatkozik. Az egyes területi szintek és egységek egymásrautaltsága és rivalizálása egyidejűleg van jelen, ami a részleges cél- és érdekegyezőség miatt egyfajta együttműködő versengést eredményez. Ez a kettősség csúcsosodik ki a megyei jogú városok és a megyék viszonyrendszerében, ami a gazdaságfejlesztés esetében elsősorban a befektetésösztönzés és a fejlesztési források tekintetében rajzolódik ki, miközben mindannyiuk érdeke a közös fellépés és a közös értékeken alapuló fejlődés.
Bár a zóna centrumtelepülése – gazdaságának méretét tekintve egyértelműen – Debrecen, mindemellett azonban egyértelmű az egyenrangúság az érintett megyék és megyei jogú városok között. A kiegyensúlyozott fejlődéshez négy különböző viszonylatban szükséges erősíteni az együttműködést:
• a megyei jogú városok között,
• a megyei jogú városok és vonzáskörzetük között,
• a megyék között,
• valamint a szomszédos határon túli területek irányába.
4.1) Megyei Jogú Városok együttműködés fejlesztése
A megyei jogú városok további fejlődését nagymértékben elősegítheti, ha fejlesztéseiket tematikusan koordináltan, időben ütemezetten és egymásra építve valósítják meg. Ehhez szükséges az ágazati fókuszok kijelölése és az azokhoz kapcsolódó fejlesztési elképzelések összehangolása, ami az előző alfejezetekben részben megtörtént, de ahhoz, hogy a lehető legnagyobb szinergikus hatást érhessék el, a jövőben is biztosítani kell az együttműködés formális kereteit.
A megyei jogú városok esetében az alábbi területeken indokolt az együttműködések kiépítése és/vagy erősítése:
• Az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna akkor tud ténylegesen egységes térségként működni, ha centrumtelepülései között a gyors és rugalmas elérhetőség feltételei biztosítottak közúton és vasúton, illetve a személy- és a teherszállításban egyaránt. Ehhez a közlekedési infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen, különös tekintettel a megyei jogú városok közötti gyorsforgalmi összeköttetésre 4. számú főútvonal Szolnok-Püspökladány-Debrecen-Nyíregyháza közötti szakaszának 2x2 sávosítása, amely biztosítja a Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna Kelet-Nyugat irányú elérését, Kecskemét-Szolnok-Füzesabony között az M8-as autóút kiépítése, amely lehetővé teszi az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna Észak-Dél irányú közlekedését, továbbá az érintett vasúti fővonalakon a sebesség emelésére, az ütemes, kiszámítható menetrend összeállítására és intermodális központok létrehozására. Ezzel egyfelől tervezhetőbbé válnak a logisztikai és termelői kapacitások, másfelől a munkaerőmobilitás is nagymértékben javulhat.
• Jóllehet a felsőoktatási és kutatóintézmények működtetése és irányítása állami kompetencia, mégis sokan egy-egy várossal azonosítják őket, és alapvetően meg is határozzák annak fejlődési perspektíváit. A magas színvonalú, átfedésektől és
párhuzamosságoktól mentes és egyúttal átjárhatóságot biztosító felsőoktatás, valamint a K+F+I tevékenységek bővülése érdekében az érintett intézmények közötti együttműködés elengedhetetlen a jövő- és innovációorientált zónafejlesztést szem előtt tartva.
• Közösen koordinált befektetésösztönzés és vállalkozásfejlesztési programmal elérhető, hogy a potenciális telephelyek ne egymással versenyezzenek, hanem a térség egy egységes brandként lépjen fel a nemzetközi befektetői piacon – ez a méretgazdaságosság, a telephelyi változatosság és a bizalmi faktor szempontjából is egyértelmű előnyöket jelent a befektetők szemében. Olyan tudásintenzív ágazatokra célszerű hangsúlyt fektetni, amely megköveteli a versenyképes végzettséggel rendelkező munkavállalók jelenlétét és egyúttal magasabb jövedelemszintet is kínál, ezzel a térségben lehet tartani és ide lehet vonzani a tehetséges munkavállalókat.
• A kultúra szerepe gazdaságfejlesztési szempontból is egyre jelentősebbé vált az elmúlt időszakban: egyrészt a kulturális értékek turisztikai vonzereje fokozatosan nő, másrészt kreatív iparágként kifejezetten hozzájárul a társadalmi innovációhoz, harmadrészt a helyi közösségi kohézió és identitástudat erősítése és ezáltal a népességmegtartó erő szempontjából is meghatározó funkciója van. Ezt a célt szolgálhatja az Északkelet-magyarországi Városok Kulturális és Turisztikai Szövetsége, amelynek létrehozását a koronavírus okozta turisztikai hatások kompenzálása és az idegenforgalom újraindítása indukálja, de hosszú távon is kiemelt szerepet tölthet be az ágazat térségi szintű koordinálásában.
• A megyei jogú városok közötti együttműködést erősítheti, ha fejlesztési elképzeléseiket összehangolva közösen indulnak pályázati felhívásokon – ez hozzásegítheti őket közvetlen brüsszeli és egyéb nemzetközi források elnyeréséhez.
4.2) Agglomerációs és kistérségi együttműködések fejlesztése
A természetes gazdasági folyamatok és törvényszerűségek folyományaként a központi szerepkörű városok jelentik a közvetlen és tágabb vonzáskörzetük felzárkózásának kulcsát, azonban ugyanígy a nagyobb városok működőképességét is nagymértékben befolyásolja hátországuk – legyen szó akár a rendelkezésre álló munkaerőtartalékról, a beszállítói kapacitások bővítési lehetőségeiről vagy a megfizethető és élhető lakhatási körülményekről. Mindezek miatt elengedhetetlen az agglomerációs együttműködések erősítése, amelyek során – gazdaságfejlesztési szempontból – kiemelt figyelmet kell fordítani többek között a nagyvárosok jobb elérhetőségére (a megyék belső úthálózatának javítására és a környezetbarát közlekedési módok elterjesztésére), a szakképzés és felnőttképzés térségi szintű optimalizálására, a kulturális kínálat összehangolására, valamint a vállalkozás- és gazdaságfejlesztési tevékenységekre. Ezzel egyfelől eredményesebben kezelhetők a kölcsönös egymásrautaltság kihívásai, másfelől hatékonyabban kiaknázhatók a belső közös erőforrások is. Ezt a célt szolgálja a Debreceni Régió Együttműködési Tanácsa, amelynek mintájára hasonló agglomerációs formációkat javasolt létrehozni a többi megyei jogú város esetében is.
A megyei jogú városok közötti együttműködéshez hasonlóan itt is figyelmet kell fordítani a közös forrásszerzésre: konzorciumi formában vagy egységes funkcionális várostérségként több nemzetközi támogatás is megpályázható.
4.3) Megyei együttműködések fejlesztése
A megyei szintű együttműködések esetében elsősorban olyan kihívásokra érdemes fókuszálni, amelyek vagy eredményesebben és hatékonyabban kezelhetők zóna szintű beavatkozásokkal, vagy hatásmechanizmusuk egyértelműen túllép a megyei kereteken.
• Kiindulásként mindenképpen érdemes egy közös zóna szintű adatbázis felállítására, amely lehetővé teszi, hogy a térség egészére vonatkozóan elkészüljön egy egységes (és nem megyei, megyei jogú városi szinten fragmentált) helyzetértékelés. Ennek során figyelembe lehet és kell venni az egyes megyék és városok egyedi adottságait, de biztosan hatékonyabb a zóna összehangolt fejlesztése és a hatások nyomon követése, ha már a kiindulási állapot is zóna szinten kerül meghatározásra. Az adatbázis folyamatos aktualizálása lehetővé teszi a beavatkozások eredményeinek és hatásainak értékelését is.
• Egyértelműen ebbe a közösen kezelendő kategóriába tartozik a turizmus, amely esetében a kiemelt turisztikai fejlesztési térségek lehatárolása sem illeszkedik a megyehatárokhoz. Mind a Tokaj, Felső-Tisza és Nyírség turisztikai fejlesztési térség, mind a Debrecen, Hajdúszoboszló, Hortobágy és Tisza-tó, illetve a Mátra-Bükk turisztikai fejlesztési térség több megyét érint. Ettől függetlenül is figyelmet kell fordítani arra, hogy Északkelet Magyarország diverzifikált és egymást kiegészítő turisztikai élményeket tudjon nyújtani az ide érkező vendégek számára, amellyel nemcsak a költési hajlandóság, hanem az itt-tartózkodási idő is megnövelhető (pl. közös programcsomagok kialakítása, megyéket átszelő tematikus útvonalak kijelölése).
• A másik terület, amelyre a megyéknek közösen célszerű fókuszálnia, a klímaadaptáció:
valamennyi megye rendelkezik klímastratégiával, amelyekben hasonló kihívásokat és célokat azonosítottak, ezek mindenképpen könnyebben és hatékonyabban elérhetők megyéken átívelő összefogással (pl. az öntözés és a vízgazdálkodás területén vagy a biodiverzitás megőrzésében).
• A gazdaságfejlesztési aktorok is sok esetben megyei szinten szerveződnek. Ilyenek például a kereskedelmi és iparkamarák, de egyes klaszterek is, amelyek felelősségi köre egy-egy megyére terjed ki. Ahhoz, hogy a vállalkozói szféra közötti üzleti kapcsolatok megerősödjenek, zóna szintű összefogás szükséges, amely hozzájárulhat a beszállítói hálózatok bővítéséhez, az ágazatközi együttműködések intenzívebbé válásához. Ezt a folyamatot segítheti egy regionális ipari infrastruktúra-térkép kialakítása vagy a korábbiakban már említett közös befektetésösztönzés és vállalkozásfejlesztési program, amelyben nemcsak a megyei jogú városok, hanem a többi gazdaságfejlesztési szempontból meghatározó város is kiemelt szerephez juthat.
A megyei együttműködést segítheti a Kormány 1566/2020. (IX. 4.) Korm. határozata által kinevezett, az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztosa. A feladatait Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Bihar megye, Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Nógrád megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatási területét magában foglaló Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zónára kiterjedően látja el.
4.4) Határon túli területek együttműködés fejlesztése
Az Északkeleti-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna jövőképét tekintve fontos, hogy a Kárpát-medencében egy olyan makrorégió jöjjön létre, amely európai szinten is versenyképes más, hasonló adottságú határtérségekkel szemben. Évtizedek óta hagyományosan erősek a kapcsolatok a határ két oldalán fekvő városok és megyék között, de ezek sokszor nem
mutatnak túl az egyszerű kulturális, emberek vagy intézmények közötti kapcsolatokon. Ezekre a már meglévő stabil alapokra építve ki kell terjeszteni az együttműködések körét a gazdaság- és foglalkoztatásfejlesztésre is. Ehhez szükséges többek között
• a határon átnyúló mobilitás feltételeinek javítása (pl. új határátkelők kialakítása, gyorsabb határátlépés biztosítása),
• üzleti és beszállítói kapcsolatok kialakítása és megerősítése, exportfejlesztési program,
• kutatási, oktatási együttműködések és a végzettségek kölcsönös elfogadása,
• a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, kezelésére való közös felkészülés,
• valamint – eszközként – határon átnyúló közös projektek megvalósítása a fenti területeken.