A dolgozat témájaként választott korabeli „közéleti szereplők” különböző feladatkörei mind regionális, mind pedig országos szerepük szükségessé teszik a kor főúri udvarairól, a vármegyei tisztségviselőkről és az ettől el nem választható familiárisokról szóló kutatási eredmények rövid áttekintését.
A főúri udvarokról, azok működéséről az elmúlt évtizedekben örvendetesen sok munka látott napvilágot. Az érintett téma szempontjából elengedhetetlenül szükséges kiemelni Koltai András Batthyány Ádám udvarának történetét és működését feldolgozó monográfiáját. Ugyanő írt Batthyány Ádám műveltségének világáról, valamint külön forráskiadványt szentelt a magyar udvari rendtartásnak is.7 Azonban már az 1980-as évek végétől megjelent az igény az udvari kultúra új adatokat hozó vizsgálatára, elsősorban és nem kifogásolható módon az elitkutatás szempontrendszerében. Az R. Várkonyi Ágnes szerkesztette Magyar reneszánsz udvari kultúra című tanulmánykötetet az elmúlt években több újabb remek tanulmánykötet követte. Talán az említett kötet utódjának tekinthető G.
Etényi Nóra és Horn Ildikó által szerkesztett Idővel paloták című könyv is, amelyben már helyet kaptak az udvari kultúra vizsgálata mellett a főurak szervitorainak pályafutását bemutató dolgozatok is.8 A főúri gyászszertartások menetére a mai napig alapműnek számít Szabó Péter Végtisztesség című munkája, ehhez kapcsolódóan J. Újváry Zsuzsannának Esterházy László temetései költségeiről írt tanulmánya is a „Fényes palotákban, ékes kőfalokban” című kötetben. Ugyanitt megjelent az Esterházy család reprezentációjáról és mindennapi életéről szóló tanulmány, Martí Tibornak a kismartoni vár mindennapi életéről szóló munkája.9 A szervitorok és a főúri udvarok további vizsgálatának igénye figyelhető meg a Batthyányak évszázadai címen megtartott körmendi konferencia előadásainak szerkesztett
7 A kötet Koltai András doktori (PhD) disszertációjának bővített, átdolgozott kiadása. Koltai 2012. és Koltai 2001. passim. Batthyány I. Ádám könyvtárára ld. Koltai 2002. passim. Az ő vezetésével készült el a Batthyány család földesúri famíliájának tagjait ismertető proszopográfiai adattár is, amely online formában érhető el:
https://archivum2004.piarista.hu/batthyany/index.htm (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 3.)
8 Várkonyi 1987. illetve Etényi 2005.
9 Szabó 1989 passim, Újváry 9–23. o. és Martí 24–41. o.
5 változatában is. Mindezek mellett örvendetes, hogy több doktori disszertáció választotta egy-egy főúr pályafutásának és udvarának részletes ismertetését az elmúlt években.10
A szervitori szolgálat katonai oldaláról Varga J. János máig nélkülözhetetlen monográfiája ad ki nem kerülhető támpontokat. Ezen felül több kisebb tanulmányban is érintette a problémakört, akár a szervitorok vagyoni helyzetét, a rabtartási szokásokat, a magánföldesúri hadak szervezetét vagy a seregszékek működését vetve górcső alá. Ezek mellett a szervitorok fizetéséről, egyéb feladatairól is igen bőven értekezett.11 A hadtörténet szempontjából több hasznos feldolgozás született, amely a familiárisok levelezése alapján szolgáltatott újabb hadtörténeti adatokat akár egyes végvárak működéséről, akár hadjáratok lefolyásáról.12
Az elmúlt évtizedben egyre több familiáris biográfiája látott napvilágot, amelyek elsősorban az egyén érvényesülésére koncentráltak, továbbá intergenerációs vizsgálatokat végezve egyes családok kora újkori pályaképét vázolták fel. Megjegyzendő, hogy a jó forrásadottságoknak köszönhetően a dunántúli nemesség kutatása tekinthető a leginkább feldolgozottnak.13
10 A Batthyány családról szóló konferenciakötet tanulmányai Nagy 2004. Esterházy László pályafutására ld.
Martí 2013, Nádasdy III. Ferenc politikai pályafutására ld. Toma 2006.
11 A Batthyány földesúri famíliához tartozó szerviensek birtokviszonyaira Varga 1976, katonai szolgálatukra vonatkozóan Varga 1981 és Varga 1983. A katonai igazságszolgáltatás tekintetében Varga 1977 és 1992, a téma monografikus feldolgozására ld.: Pálffy 1995. A nemesség szellemi és anyagi műveltségének világára pedig Varga 1988.
12 A familiárisok katonai pályafutásáról és levelezésük hadtörténeti szempontú felhasználásáról csupán példákat felemlítve: Libercsey Mihály Divény és Gács várkapitányának pályafutására ld. Iványi 1984, pölöskei Eördög István pölöskei várkapitány levelezésére ld. Damjanovicsné 1994, Hatosi Bálint pápai vicekapitány életrajza Pálffy 2005, a kiskomáromi vár szerepére ld. Szvitek 2008. Kerpachich István egerszegi kapitány és a kiskomáromi végvár mindennapjairól beszámoló Túrós Miklós vicekapitány életrajzait Méhes Péter dolgozta fel.
Méhes 2008 és Méhes 2012. Turos Miklós kiskomáromi főtiszt és családja történetét pedig Tevely Arató György elemezte. Tevely 2016. Tóth Hajnalka a Kanizsával szembeni végvidék XVII. század végi történéseit a Kanizsával szemben vetett végek főkapitányhelyettesének, gyöngyösi Nagy Ferencnek a levelein keresztül ismertette. Tóth 2011.
13 A Falussy család intergenerációs vizsgálatát Gecsényi Lajos végezte el. Gecsényi 1993. A szlavóniai köznemesi család, a budróci Budorok karrierépítési lehetőségeit Pálffy Géza dolgozta fel. Pálffy 2002/a. 923–
972. o. A pölöskei Eördög családra vonatkozóan új adatokat pedig Pup Csilla jelentetett meg. Pup 2014.
Felsőkáldi Káldy Ferenc egyik elődjére, Mankóbüki Horváth Bálint, a Batthyány család magánföldesúri hadainak főkapitányára ld. Dominkovits 2006/a. 115–122. o.
6 Ennek ellenére a dunántúli főkapitányhelyettesi tisztséget (is) betöltő szervitorokról viszonylag kevés feldolgozás született. A legtöbb esetben a fontosabb történeti események kiegészítéseként került szerepkörük szűkszavúan bemutatásra vagy – egy-két esetben – a levelezésük az életút ismertetése nélkül került felhasználásra.14
A familiárisok vármegyéhez és főuraikhoz fűződő ellentmondásos viszonyát Dominkovits Péter több cikkében is érintette, a problémakör összefüggéseit számos cikkében tárgyalta is.15 Megállapításai útmutatásként szolgáltak a jelenlegi dolgozat irányvonalainak meghatározásakor is:
„A 16–17. században a társadalom egyik legfontosabb intézményét jelentő, multifunkciós főúri udvar, az annak részben gazdasági hátterét szolgáltató uradalmak, illetve a vármegyék és a konfesszionalizáció kora katolikus egyházi középrétegének eddigi kutatási, kutatási eredményei mintegy önálló entitásokként jelentek meg. Egy más nézőpontból a főúri udvar védelme, integrációt, karriert, birtoképítést segítő funkciói, továbbá az uradalmi és megyei hivatalok nagyon fontos és átjárható közegei voltak az ún. megyei nemesség élet- és mozgásterének, miként a birtokos nemesi családok egyik fiú sarja számára az egyházi középrétegbe kerülés is a karrier és egzisztenciaépítés vonzó útja lehetett. E pályairányokat sokoldalúan hatotta át és határozta meg a kor társadalomszerveződésének egyik meghatározó fogalma, egykor létezett összetett viszonyrendszere; a familiaritás, aminek modern vizsgálatát a patrónus-kliens fogalompár alapján vizsgálja az újabb történetkutatás.”16
14 Nagy László támaszkodott Ráttky Menyhért levelezésére is a Bocskai-felkelés hadtörténetét ismertető monográfiájában. Nagy 1961. Nagy Sennyey Gáspár jelentéseit Bethlen Gábor hadjáratainak bemutatásakor hasznosította. Nagy 1960 és Nagy 1973. Ráttky Menyhért levelezését sokkal bővebben használta fel Dominkovits Péter a Bocskai-felkelés dunántúli eseményeinek leírásában. Dominkovits 2006/b. Sennyey Gáspárnak, Bethlen Gábor dunántúli kerületi főkapitányhelyettesének levelezésére szintén Nagy László hivatkozott több munkájában. Nagy 1961. továbbá Nagy 1973. Felsőkáldi Káldy Ferencről összefoglalóan Dominkovits Péter értekezett annak fiáról, Káldy Péter életútjáról szóló cikkében. Dominkovits 2003. Ezen felül Koltai András adott meg id. Káldy Ferencről, fiáról ifj. Káldy Ferencről, valamint Keczer Jánosról rövid életrajzot a Batthyány I. Ádám földesúri famíliájáról szóló munkájában. Koltai 267–274. o.
15 A teljesség igénye nélkül: a nemesi birtoklás, általában a kora újkori magyar nemesség témakörében Dominkovits 1993 és Dominkovits 2008/a, a szombathelyi nemesség összefoglaló vizsgálatára Dominkovits 2001, gálosházy Récsey Bálint Sopron vármegyei alispán pályafutására ld. Dominkovits 2002, a Sopron vármegyei alispánokra összefoglalóan Dominkovits 2005/b, a magyar vármegyéknek a rendiség védelmében betöltött szerepére vonatkozóan Dominkovits 2005/a illetve Dominkovits 2011/a.
16 Dominkovits 2008/a. 33. o.
7