A herborni enciklopédikus hagyomány Erdélyben: a topikus enciklopédia ciklognomonikus mozgósítása

Mint azt korábban már másutt hangsúlyoztam, Johann Heinrich Alsted – s az őt követő Johann Heinrich Bisterfeld – enciklopédikus igényű művei kétféleképpen voltak használhatóak, hiszen azok egyaránt biztosították a topikus és a kombinatorikus (avagy ciklognomonikus) alkalmazás lehetőségét is, ám ez utóbbi – jóval szűkebb körben ismert – gyakorlat azonban az évszázadok során feledésbe merült.¹⁵ Minden okunk megvan arra, hogy a Hortulust is e megfontolás figyelembe vételével ítéljük meg, hiszen ennek kézirata döntő részben eleve az inventio argumentorum cyclognomonica ismertetésének szenteli a figyelmet, márpedig a „cyclognomonica” fordulata Alstedék szóhasználatában mindig valaminő lullista tárcsákat és cirkulusokat alkalmazó kombinatorikus módszert jelent, azt az eljárást tehát, aminek segítségével a máskülönben topikus enciklopédia szép rendbe foglalt tudáskincse – Alsted egy korai fordulatával az

„egyetemes közhelykönyvtár” (bibliotheca universalis locorum commonium) – kombinatorikus módon mozgósítható ad infinitum. Ez a végtelenségig művelhető

14 L. pl. Bisterfeld Alphabetum philosophicumát a kötetben, vagy Apáczai Philosohia naturalisát Porcsalmi másolatában másik kolligátumában (leltári száma az Akadémia könyvtárában: Ms. ref. 2965).

15 Az alábbiakban doktori értekezésem II. 2. (Egyetemes szónoklattan) és II. 3. (Egyetemes enciklopédia) fejezeteinek gondolatmenetét ismétlem meg igen tömör formában.

ciklognomonikus mozgósítás az amúgy topikus enciklopédiákat pedig ily módon valóban kimeríthetetlen ars iventivává varázsolja híveik szerint.

Konferenciánk témája szempontjából különösen fontos hangsúlyoznom, hogy kitalálóik és használóik szemében ezek a kombinatorikus eszközök a lehető legegyetemesebb és legtökéletesebb előmozdítói voltak a pánszofisták számára oly vágyott kegyes bölcseletnek, mégpedig a keckermanni-alstedi instauratio imaginis Dei ad hominem programjának jegyében. Ez pedig azt jelenti, hogy bármilyen ciklognomonikáról is legyen szó, az mint meditatív eszköz mindig kapcsolatba hozható a kor devóciós gyakorlatával, amiképp természetesen a korszak emlékezetkultúrájával is, lévén szó egyúttal kiemelkedően fontos mnemotechnikai eszközről is. A ciklognomonikák egyik legfontosabb alapelve ugyanis, hogy a topikus enciklopédiák préceptumait, reguláit alaposan memorizálni kell ahhoz, hogy az artista valóban kellő hatékonysággal és megfelelő sebességgel tudja azokat a cirkulusokon szereplő, a ciklogonomikus mozgósítás során egymás közt keveredő betűkhöz hozzárendelni. A ciklognomonika meditatív szerepére alább még részletesebben is kitérek.

A millenarista egyetemes tudomány hívei számára a ciklognomonika két okból képes garantálni a kegyes bölcsesség tökéletességét, s egyetemességét.

Először is tudnunk kell, hogy a ciklognomonika – vagy másként methodus circularis – a reneszánsz újplatonizmus exemplarista metafizikájához kötődik, különösen, ami az elme működésének leírását illeti. A ciklognomonika a gondolkodás menetét, az értelem működését olyan körkörös folyamatként feltételezi, amely tökéletes összhangban van a világegyetem geometriai szerkezetével és harmonikus működésével – ez a Cornelius Gemmától származó, s Alstedtől kreatívan továbbfejlesztett ratio circularis elve, amely meghatároz minden ciklognomonikát, így a Hortulust is. Ezt a képletet erősíti a ciklognomonikák azon sajátos tulajdonsága is, hogy bennük a fogalmak „az immeatio segítségével” (beneficio immeationis) egyesülnek.¹⁶ Az immeatio Alstedék szótárában az ágostoni trinitológiában is számottevő – az egylényegű Szentháromság személyei közötti viszonyokat, kapcsolatokat értelmező – emperichorézis (avagy circumincessio) bölcseleti alkalmazása tulajdonképpen. A herborni enciklopédisták háromságelvű metafizikájának szellemében a Teremtő megalkotta világ mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben éppen a csodálatraméltó immeatio segítségével láttatható érdemben analogia Trinitatisként, mert amiképpen az egylényegű Szentháromság személyei „egymásba mennek”, az immeatio elmélete szerint úgy kapcsolódnak egymáshoz a teremtett dolgok legfontosabb alkotórészei, illetve azok eszméi s a rájuk vonatkozó szavak egyaránt. A Tommaso Campanella metafizikai primalitásokra vonatkozó tanait idéző, explicitebb módon majd csak Bisterfeldnél megjelenő immeatio doktrínája

16 L. Verædus ad Perillustrem Dominum, Dominum Wolfgangum Hoffmannum, Liberum Baronem in Grünpühel, etc, e Transylvania in Moraviam expeditus Johanne Henrico Alstedio, Gyulafehérvár (Typus Principis), 1637, 7. Az egyetlen ismert példány a prágai Klementinumban: Národní knihovna České republiky XII. L 26. (2). RMNy 1672. A tételre Vásárhelyi Judit hívta fel a figyelmemet jóval az RMNy harmadik kötetének megjelenése előtt; ezért köszönettel tartozom neki. L. részletesebben disszertációm II. 3. (Egyetemes enciklopédia) fejezetét, i. m., 104–119.

az alstediánus kombinatorika lelke, amely ily módon mindig háromságelvű előfeltevések fényében képzelendő el. Mindezek tükrében immár könnyebb belátni, mire is gondolhattak Alstedék a ciklognomonika páratlan hatékonyságát illetően. Azzal összhangban ugyanis, hogy a tökéletes geometriájú kozmosszal harmóniában álló emberi értelmet egyedülállóan leképező körkörös módszerről van szó, cirkulusainak mozgása, illetve fogalmainak összekapcsolódása során a ciklognomonika ráadásul még sokkal konkrétabban is a teremtés minden szintjét átható Szentháromság jegyében működik.

Mielőtt továbblépnénk, utalnom kell még az enciklopédia kombinatorikus használatának meditatív szerepére, melyből kiderül, miként szolgálhatja az emberben megsérült imago Dei helyreállítását, s ekképp az ember üdvözülését az enciklopédia mindennapos tanulmányozása. Mint az egy másik erdélyi ciklognomonika (a ma egyelőre közvetlenül nem ismert Colophon de Reformatione philosophiæ ac reliquarum facultatum) ismertetőjéből, a Verædusból is kitűnik, Alsted a maga módszerét minden „írás” (scriptio) és

„beszéd” (dissertatio) elkészítésében, és minden „elmélkedésben” (meditatio) hasznosnak és nélkülözhetetlennek tartja.¹⁷ Hogy a ciklognomonikának van meditatív funkciója, Bisterfeld teljes mértékben Alsted kései kombinatorikus enciklopédiamodellét követő műve, a Phosphorus catholicus, seu Artis meditandi epitome is mutatja.¹⁸ Anélkül, hogy e művet itt részletesen ismertetném, elég annak definícióját idéznem most. Az elmélkedés művészete eszerint olyan

„összetett mesterség” (ars combinata), amely hozzásegíti az emberi elmét ahhoz, hogy minden dolgot megérthessen, s egyúttal bevezetést nyújt az összes tudomány felfogásához. Ez ily módon az elme és a létezők közötti fáradságos és gyümölcsöző kapcsolatteremtés, avagy inkább mindkettejük – a természet törvénye értelmében – létjogosult és termékeny frigyét tanítja.¹⁹ Ez a commercium, avagy connubium jól ismert már Alstedtől is, jelesül az erdélyi, kombinatorikus alapelvű grammatikai tankönyvprogram filozófiáját megfogalmazó Rudimenta linguæ latinæból. Mint Alsted itt írja, ha a rudimenta gyakorlatait a lélek mérlegének segítségével ítéljük meg, akkor azokban megmutatkozik majd az a csodálatos termékenység, amely többek között a szemünk elé tárja azt a mindenható kombinációt, melyet az Isten a természet dolgaiban gyakorol. Joggal mondja majd tehát Alsted diákja, hogy a „szavak és dolgok összekapcsolása” (combinatio vocum et rerum) „szellemünk legnemesebb munkálkodása” (nobilissima mentis nostræ negotiatio).²⁰ Az 1630-as enciklopédia

17 Verædus…, i. m., 6–7.

18 L. Uő., Elementorum logicorum libri tres... accedit... Phosphorus catholicus, Leiden (H.

Verbiest), 1657. Első kiadása Bredában (J. Wæsberg), 1649-ben jelent meg. Alsted és Bisterfeld módszerének egybevetéséről l. disszertációmat, i. m., 164.

19„Ars meditandi est, ars combinata quæ mentem humanam in omni rerum cognitione manuducit; adeoque in omnium disciplinarum perceptionem introducit. Hæc itaque negotiosum ac fructuosum mentis ac entis commercium, vel potius legitimum et fœcundissimum utriusque connubium, docet.” Phosphorus catholicus, i. m., 1.

20„Hæc, inquam, esto quotidiana tua exercitatio: ut, sepositis aliis libris; percurras hæc Rudimenta a capite ad calcem, et infinitas inde combinationes formare assuescas […]

Quanquam si combinationem istam æqua, ut par est, animi lance expendimus, cernitur in

elegy-belegy tartományában (Farragines disciplinarum) olvasható – a helyes meditálás tudományáról szóló – Meletetica pedig azt teheti világossá számunkra, hogy a teremtésről, a megváltásról és az üdvözülésről való mindennapos, kívánatos és Istennek tetsző elmélkedés a ciklognomonika biztosította módon valósulhat meg a leginkább; a kombinatorikus módszer segítségével minden szellemi tevékenységünket e három, a keresztény ember számára fundamentális téma jegyében végezhetjük el.²¹

Az 1630-as enciklopédiát kombinatorikusan mozgósító cyclognomonica oratoria záró sorai újabb fontos információt nyújtanak számunkra a kombinálás művészetének meditatív szerepéről:

„Íme ez az a hét cirkulus, amelyik a beszéd gazdagságának és csalhatatlanságának kedvez akkor, ha a betűk egymás közt megfelelően

illa, præter facilitatem summam, admirabilis fœcunditas; quæ inter alia nobis ob oculos ponit omnifariam illam combinationem, quam Deus in operibus naturæ adhibet: ut merito dixeris, combinationem vocum et rerum esse nobilissimam mentis nostræ negotiationem”.

Rudimenta linguæ latinæ, Gyulafehérvár (Typus Principis), 1634, 65–66. RMNy 1580. L.

részletesebben SZENTPÉTERI Márton, A grammatika oktatásának kombinatorikus módszere Johann Heinrich Alsted gyulafehérvári rudimentáiban, ItK, 1998/3–4, 437–458 és disszertációm II. 1. (Egyetemes nyelvtan) fejezetét, i. m., 19–43. Figyelemre méltó, hogy Francis BACON az Instauratio magna (1620) fő céljának megjelölésekor a commercium Mentis et Rerum kifejezést használja, erre kisértetiesen emlékeztet Alsted és különösen Bisterfeld szóhasználata: „Cum illi pro comperto esset intellectum humanum sibi ipsi negotium facessere, neque auxiliis veris (quæ in hominis potestate sunt) uti sobrie et commode; unde multiplex rerum ignoratio et ex ignoratione rerum detrimenta innumera:

omni ope connitendum existimavit, si quo modo commercium istud Mentis et Rerum (cui vix aliquid in terris, aut saltem in terrenis, se ostendit simile) restitui posset in integrum, aut saltem in melius deduci.” Bacone, Francesco, La grande instauratione. Parte seconda.

Nuovo organo, ford. és a lat. szöveget s. a. r. Michele MARCHETTO, Milano (Bompiani), 2002, 2.

21 „Meletetica est ars bene meditandi [...] Actus meditandi est in applicatione locorum inventionis, vel similium adminiculorum in Cyclognomonicis expositorum [...] Tria sunt summa meditationis genera: videlicet opus creationis, redemtionis, et sanctificationis.

Meditatio in specie est diffusa per universam Encyclopaediam, ac proinde varias normas habet sibi propositas in his et illis disciplinis. Sed magna ista varietas revocari debet ad opus creationis, redemtionis, et sanctificationis: quod haec tria Dei opera sint norma totius Encyclopaediae. Quotidie itaque haec tria meditabimur. Ad opus creationis quod attinet, quotidie librum naturae, hoc est, varias Dei creaturas, et illas artes, quae pertinent ad primum symboli articulum, meditari debemus. Opus redemtionis in vita et morte Christi meditandum suscipere debemus. Denique opus sanctificationis meditari oportet in quotidiana instauratione imaginis Dei. Quod si hac ratione instituimus meditationes nostras in genere, Deus benedicet speciali cuique meditationi in hoc vel illo vitae instituto.” Alsted, Encyclopædia septem tomis distincta, szerk. Wilhelm Schmidt-Biggemann és Jörg Jungmayr, Stuttgart (Frommann-Holzboog), 1989–90 [1630], 4 k., 4. k., 2345–2346. A ciklognomonika lelkigyakorlatos szerepére Howard HOTSON hívta fel a figyelmet először, l.

Uő, Johann Heinrich Alsted, 1588–1638: between Renaissance, Reformation and Universal Reform, Oxford-New York (OUP), 2000, 171–172. Hotson egyébként a továbbiakban következő – a ciklognomonika meditatív szerepét a keresztény kabbalával kapcsolatba hozó – összefüggést nem vizsgálja, l. még uo., 157–160.

keverednek. Ezeket a cirkulusokat ugyanis össze kell tekerni, mégpedig úgy, hogy a betűk forgatásának művészetével (revolutio alphabetaria) vagy az összes cirkulusnak, vagy bizonyos cirkulusoknak jelentései kapcsolódjanak össze.”22

A Giovanni Pico della Mirandola gyakorlatát követő revolutio alphabetaria fogalmának használata itt azt bizonyítja, hogy a ciklognomonikák kombinatorikája kapcsolatba hozható mind a reneszánsz keresztény kabbalával, mind pedig az ebben az időben – éppen Pico szándékainak félreértése miatt – ezzel a hagyománnyal kontaminálódott lullizmussal.²³ Pico a maga ars combinandiját – melyet a Conclusiones nongentæ egyik leghíresebb kabbalista tételében scientia alphabetariæ revolutionisnak nevez – az eksztatikus kabbalista, Abraham Abulafia ףוריצה תמכח (hokhmat ha-ceruf) koncepciójával állítja párhuzamba s az Apologia oly sokaktól félreértett helyén mindezt Llull művészetéhez (itt: ars Raymundi) hasonlítja, mivel Abulafia módszere Pico korában a keresztény olvasó számára lényegében ismeretlen volt. Pico ettől függetlenül, persze, finoman sejteti, hogy Llull és Abulafia módszere eltérő (forte diverso modo procedant).²⁴ Figyelemre

22 „Atque hi sunt septem circuli, qui faciunt ad discursum, locupletem illum et accommodum, si literæ rite inter se misceantur. Oportet enim hos circulos complicare, et uti revolutione alphabetaria, ita ut vel omnium et singulorum, vel quorundam circulorum significata inter se conferantur.” Alsted, Encyclopædia septem tomis distincta, szerk.

Wilhelm SCHMIDT-BIGGEMANN és Jörg JUNGMAYR, Stuttgart (Frommann-Holzboog), 1989–

1990 [1630], 4 k., 1. k., 479. A Cyclognomonica oratoria hazai kiadását l. Rudimenta Oratoriæ in usum Illustris Scholæ Albensis. Præfixe sunt Tabulæ methodum huius libelli indicantes. Accessit item ad finem Cyclognomonica oratoria, studiosæ juventuti apprime utilis et iucunda, Várad (Szenczi Kertész), 1649, 14. A posztumusz erdélyi kiadásról l.

SZENTPÉTERI Márton, Alsted kombinatorikus szónoklattanának posztumusz kiadása Piscator Rudimenta Oratoriæ-jában, ItK 2000/1-2, 129–164. És disszertációm II. 2.

(Egyetemes szónoklattan) fejezetét, i. m., 45–103.

23 E kontamináció talán legfontosabb forrása az Opusculum raymundinum de auditu kabbalistico, sive ad omnes scientias introductorium volt, melyet Pico tanítványa, Pietro Mainardi da Verona írt, ám ez a tény a mű recepciótörténetében elfelejtődött, s így a De auditu kabbalistico a leghíresebb Llull-pszeudœpigráffá vált. L. erről részletesen ZAMBELLI, Paola, Il «De auditu kabbalistico» e la tradizione lulliana nel rinascimento, = Z:P., L’apprendista stregone. Astrologia, cabala e arte lulliana in Pico della Mirandola e seguaci, Velence (Marsilio), 1995, 55–172. Mivel Alsted a híres Zetzner-kolligátumból ismerte Llull műveit, így az abba beválogatott De auditu kabbalisticót ő is hiteles Llull-műként tartotta számon. Zetznerről l. STURLESE, Rita, Lazar Zetzner, «Bibliopola Argentinensis». Alchimie und Lullismus in Straßburg an den Anfängen der Moderne, Sudhoffs Archiv 75 (1991), 140–162.

24 „Quicquid dicant alii Cabalistæ, ego partem speculativam cabalæ quadruplicem dividerem, correspondentem quadruplici partitioni philosohiæ quam ego solitus sum afferre. Prima est scientia quam ego voco alphabetariæ revolutionis correspondentem parti philosohiæ quam ego philosophiam catholicam voco.” PICO della MIRANDOLA, Giovanni, Conclusiones sive Theses DCCCC, s. a. r. Bohdan KIESZKOWSKI, Genf (Droz), 1973, 83.

Újabb kiadását l. olasz fordítással és kommentárokkal egyetemben: Conclusiones nongentæ. Le novecento tesi dell'anno 1486, a cura di Albano BIONDI, Firenze (Olschki), 1995. PICO az Apologiában két részre osztja a kabalát: „una[m] quæ dicitur ars co[m]binandi, & est modus quidam procedendi in scientiis, & est simile quid, sicut apud

méltó továbbá az is, hogy Pico a kabbalista revolutio alphabetariát a maga filozófiai felosztásában az első és alapvető „egyetemes bölcselettel” (philosophia catholica) állítja párhuzamba.

Alsted az 1630-as enciklopédia Kabbala című fejezetében a Kabbala philologica harmadik részeként ismerteti a temurát, melyet permutatiónak (itt:

betűk cserélgetése) fordít, s amiről így ír többek között: „a betűk forgatásának művészete (revolutio alphabetaria) a temurát szolgálja […] Ábrahám R[abbinál].

A betűk száma miatt huszonkétféle a betűknek forgatása, azaz a héber ábécének cserélgetése. A kabbalisták ezt a gyakorlatot cerufnak hívják.” A folytatásból az is kiderül, hogy Alsted itt a Picót követő Johann Reuchlin De arte cabalisticájának nyomában halad. Alsted szerint a revolutio alphabetaria a „genezis kabalájában”

(Kabbala Bereschith) is meghatározó, a forrás ismét Reuchlin, aki itt újfent a tőle e helyt „Ábrahám prófétának” (pater noster Abraham) tulajdonított Széfer Jecirára hivatkozik.²⁵

nostros dicitur ars Raymundi, licet forte diverso modo procedant. Aliam quæ est de virtutibus rerum superiorum, quæ sunt supralunam, et est pars Magiæ naturalis suprema.

Utraque istarum apud Hebræos etiam dicitur Cabala […] Illa enim ars combinandi, est quam ego in conclusionibus meis voco, Alphabetariam revolutionem”. Apologia = Giovanni Pico della Mirandola—Gian Francesco Pico: Opera omnia (1557–1573), faksz.

kiad., szerk. Cesare VASOLI, Hildesheim-Zürich–New York (Olms), 2005, 3 k., 1. k., 180–

181. A kérdés részletes elemzését l. WIRSZUBSKI, Chaim, Pico della Mirandola’s Encounter with Jewish Mysticism, Jerusalem (The Israel Academy of Sciences and Humanities), 1989, 81, 125, 136–138, 144–145, 173, 258–261.; Vö. még HAMES, Harvey J., The Art of Conversion. Christianity and Kabbalah in the Thirteenth Century, Brill, 2000 (The Medieval Mediterranean. Peoples, Economies and Cultures, 400–1453, 26), 1–2, 23, 27, 119–120, 287. L. még ZAMBELLI, i. m., 55–60.

25 Az idézet latinul: „[…] revolutiones autem alphabetariæ serviunt Temuræ [...]

Revolutiones alphabetariæ, id est permutationes alphabeti Hebraici, sunt duæ et viginti, apud R[abi]. Abraham, pro numero literarum. Kabalistæ hanc pragmaticam appellant צִּירוף [ceruf]”. L. a genezis kabbalájával együtt: Encyclopædia, i. m., 2271–2272. Vö. REUCHLIN, Johannes, De Arte Cabalistica / On the Art of the Kabbalah, ford. Martin és Sarah GOODMAN, New York (Abaris Books, Inc.), 1983, 324, 326–327, 329. A kötet az 1517-es első kiadás (Hagenau, Thomas Anshelm) fakszimiléjét is közli. Reuchlin egyébként az

„alphabeticaria revolutio” fordulatot használja, nem úgy, mint Pico vagy Alsted, l. i. m., 324. L. még Giovanni Pico della Mirandola—Gian Francesco Pico: Opera…, i. m., 3. k., 878–879. A mű olasz fordítását remek bevezető tanulmányokkal l. REUCHLIN, L’arte cabbalistica (De arte cabalistica), ford., bev. Giulio BUSI és Saverio CAMPANINI, Firenze (Opus Libri), 1995. A Széfer Jeciráról (A teremtés könyve) l. Uo., LV–LVII. Magyarul l.

Széfer Jecirah (A Formálás és Alakulás Könyve), Athenæum, 1995/4, 259–275. Első latin kiadása: Abrahami patriarchæ Liber Jezirah, sive Formationis mundi, patribus quidem Abrahami tempora præcentibus relevatus, ford. és komm. Guillaume POSTEL, Párizs, 1552.

A mű szerzősége mind a mai napig a judaisztika egyik legnagyobb rejtélye. Sokan Abraham ben David ha-Levinek (c. 1110–c. 1180) tulajdonítják, talán Alsted is ezért említ Ábrahám R[abbi].-t, aki semmiképp sem lehet azonos a prófétával. Mellesleg Reuchlin is bizonytalankodik: „Utimur autem non adeo librosi attamen pro nostra virili Abrahæ libro patris nostri, cui est inscriptio חריצי de creatione, quem non parum literati quidam assignant Magistro Akiba”. De Arte Cabalistica, i. m., 90–93.

Alsted kabbalájának teológiai interpretációjából pedig azt is megtudhatjuk, hogy az alstediánus egyetemes tudomány kombinatorikus eszközei sok más mellett az Alsted-féle millenaristák számára igen fontos conversio Iudæorum céljait, s egyúttal a keresztény ember kontemplatív úton sürgethető „belső tökéletesedését” (perfectio hominis interioris) és üdvözülését, avagy

„megistenülését” (deificatio) is szolgálja.²⁶ A Pico-kutatás egyik legfontosabb kérdése, vajon a princeps concordiæ milyen mértékben ismerte Abulafia betűkombinációkra épülő módszerének eksztatikus, sőt prófétikus dimenzióit?

Alsted kabbalaértelmezése mindenesetre mindenképpen arra vall, hogy a herborni a meditálás e dimenziójában is jártas volt valamilyen formában, és rendkívüli szerepet szánt ennek. Ez egyébként már a Reuchlintól idézett helyek miatt sem meglepő, hiszen éppen a huszonkét héber betű Széfer Jecirából vett kombinációinak bemutatása után Capnion arról szól, hogy e kombinációkat komolyan kell venni, s elmélyülten kell elmélkedni róluk, hiszen a Szentírás titkainak kegyes megértésére vezetnek, s hozzásegítenek a transzcendens dolgok felfogásához is.²⁷ Ha figyelembe vesszük, hogy Alsted Llullban kabbalistát látott –

26 Ami a kabbala teológiabeli hasznát illeti, Alsted erről így fogalmaz: „In theologia theoretica Kabbalistæ suppeditant præclara testimonia de SS. Trinitate, de Messia Θεαντρώπῳ etc. quorum usus est in disputationibus adversus Judæos. In theologia practica plurimum facit ad nominis divini sanctificatione, et hominis interioris perfectione, et, ut loqui amant, deificationem, si nomina Dei nobis ob oculos ponamus.” Encyclopædia, i. m., 2273. Így ír a Triumphusban: „Cæterum huius Cabbalæ usus non tantum est ut sit acutus lusus ingenii, sed etiam ut nobis serviat in confutandis Iudæis recentioribus. Multa enim Scripturæ V. T. loca per hanc Cabbalam a vetustissimis Iudæis explicantur de sacrosancta Trinitate et Messia, et quidem adeo clare, ut recentiores Iudæi non habeant quod excipiant.”

Triumphus bibliorum sacrorum, seu encyclopædia biblica, Fankfurt a. M. (B. Schmidt), 1625, 600. Magában a Prodromusban az ősatyák (mint Ádám), a próféták (mint Mózes) kabbalája után az apostolokéról és az evangélistákéról: „Hæc itaque est Kabbalah illa divina apostolorum et evangelistarum, quæ nihil est aliud quam mystica interpretatio locorum V.

T. quæ primo intuitu non est obvia cuilibet. Hujus Kabbalæ beneficio veteres illi, patriarchæ vid[elicet]. et prophetæ, exposuerunt illa, quæ in V. T. loquuntur de SS.

Trinitate, de Christo, de typis, de sacrificiis, et aliis id genus.” Prodromus religionis triumphantis, Gyulafehérvár (Typus Principis), 1641, 266. A témáról részletesebben l.

SZENTPÉTERI Márton, Kálvinista zsoltár és az egyetemes reformáció. Alsted és Szenczi Molnár levélváltása 1609-ben = Miscellanea. Tanulmányok a régi magyar irodalomról, szerk. Sz. M., Bp., (Kijárat–JAK), 277–301, illetve disszertációm II. 4. (Egyetemes költészettan) fejezetét, i. m., 120–138.

27 “Elementorum hæc viginti duoru[m] co[m]mistio nequaq[uam] erit rustice ac indocte intelligenda, o[mn]ia e[ni]m spiritus sunt. Sic in libro Ietzira scribitur & sculpsit cu[m] illo spiritu deus viginti duas literas, tres matres, septe[m] duplices, & xii. [duodecim] simplices,

& quælibet illaru[m] est spiritus, ad co[n]te[m]plandum itaq[ue] spiritualiter inge[n]ti cu[m]

gaudio, nobis tradita hæc sunt, no[n] ad obloquendu[m], no[n] ad irridendu[m]. Sed pia fide mysteria scripturaru[m] amplexa[n]du[m]. Crede[n]tes e[ni]m literis, facilius altiora speculamur, et absco[n]dita co[n]fidimus in literis repire posse, quasi dei sermone[m] in medio caliginis q[ui] dixit ad Moysen. Ecce ego venio ad te in densa nube ut audiat populus cu[m] loquar tecu[m], q[ui]n etia[m] רב i[d est]. viginti duab[us] credent in p[er]petuu[m].”

REUCHLIN, De Arte Cabalistica, i. m., 326. Vö Giovanni Pico della Mirandola—Gian Francesco Pico: Opera omnia, i. m., 879.

„Lullus matematikus és kabbalista volt”, így ír a Clavis artis Lullianæban –, s számára az ars Lulliana, a Pico-féle ars combinandi (másképp: revolutio alphabetaria) és a Széfer Jecira kabbalája teljes mértékben összekapcsolódik, akkor érthetővé válik, miként szánhatott kombinatorikus enciklopédiája meditatív használatának olyan páratlanul fontos szerepet az üdvözülés szempontjából.²⁸

A világ tükreként elénk álló topikus enciklopédia kombinatorikus mozgósításának tehát a tökéletes geometriájú kozmosszal harmóniában álló emberi értelmet tükrözni képes körkörös módszer, a ciklognomonika, a kulcsa, amely ráadásul cirkulusainak mozgása, illetve fogalmainak összekapcsolódása során a teremtés minden szintjét átható Szentháromság jegyében működik az immeatio elmélete szerint. Továbbá lehetővé teszi alkalmazója számára, hogy – keresztény kabbalista elméleteket követő – kontemplatív módon nap mint nap azon dolgozhassék, hogy a bűnbeesés során benne megsérült isteni képet helyreállíthassa elmélkedvén a teremtés, a megváltás és az üdvözülés misztériumain. Joggal nevezte tehát Howard Hotson az 1630-as enciklopédiát a

„megszentelés óriási motorjának”.²⁹ Hogy Alsted teológiai értelemben messzemenően elfogadhatónak tartotta az instauratio imaginis Dei ad hominem enciklopédia segítette megvalósítását Erdélyben, arra több fényt vethet a Prodromus religionis triumphantis egy jellemző passzusa, ahol arról szól az enciklopédista, hogy a bűnbeesés során megsérült természetes értelmünk (recta ratio vagy lumen naturæ) eredeti, paradicsomi képességeit visszanyerhetjük abban az esetben is, ha különleges szellemi adottságokkal rendelkező bölcs emberekkel beszélgetünk, és különösen az iskolákban, ahol a különféle tudományok alaposan

„megszentelés óriási motorjának”.²⁹ Hogy Alsted teológiai értelemben messzemenően elfogadhatónak tartotta az instauratio imaginis Dei ad hominem enciklopédia segítette megvalósítását Erdélyben, arra több fényt vethet a Prodromus religionis triumphantis egy jellemző passzusa, ahol arról szól az enciklopédista, hogy a bűnbeesés során megsérült természetes értelmünk (recta ratio vagy lumen naturæ) eredeti, paradicsomi képességeit visszanyerhetjük abban az esetben is, ha különleges szellemi adottságokkal rendelkező bölcs emberekkel beszélgetünk, és különösen az iskolákban, ahol a különféle tudományok alaposan

In document Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban (Pldal 47-55)