• Nem Talált Eredményt

Medgyesi Pál m ű veinek hatástörténeti vizsgálata

„Által olvasván ezt a lelki tűzzel teljes prédikációt, igen megfacsarta szívemet! Oh, vajha Praxiss volna szegény Nemzetünknek.”1 Előadásomban a kegyességi irodalom hazai elterjedését, olvasási kultúráját, a társadalom egyes csoportjaira kifejtett hatását Medgyesi Pál műveinek segítségével vázolom. A református prédikátor-író életműve meghatározó része a 17. századi protestáns egyházi irodalomnak, angolból fordított munkája, a Praxis pietatis a korszak egyik legismertebb kiadványa volt. Azt, hogy korabeli olvasói is fontosnak tartották műveit, jól jelzi, hogy számos könyvtulajdonos hagyta névjegyét Medgyesi könyveiben. Ezen bejegyzések vizsgálata nemcsak Medgyesi munkáihoz nyújthat újszerű közelítést, hanem közvetve a puritán hitéleti reform hazai fogadtatására is rávilágíthat.

„Ha igaz bizodalomra vagy-é lelked idvessége felől és bátorságos s egyenes úton akarsz az ég felé menni, tégy szert mindjárt… a kegyes életnek olajára és öntsed bé azt magaviselésednek lámpásába.”2

A puritanizmus 17. század közepére beért folyamatának, amelynek célja tulajdonképpen a reformátorok által majd száz évvel korábban meghirdetett egyéni megtérés és a naponként megújuló személyes hitélet megvalósítása, azaz a pietas praxisa, legnagyobb hatású képviselője Lewis Bayly, akinek Practice of Piety című munkája a Biblia mellett a 17. század legnépszerűbb angol protestáns könyve volt. 1611-ben jelent meg először, majd a szó legszorosabb értelmében véve kegyességi népkönyvvé vált: 1735-ig 59 kiadásban látott napvilágot. Modern számítások szerint a 17. században csak Angliában 1,6 millió példányban jelent meg.3

A praxis pietatis egyes részletei magyar nyelven először 1632-ben jelentek meg Medgyesi fordításában a Scala coeli című kötetben.4 A fordítás elkészítésére, illetve kiadására Medgyesit a Praxis Ajánló levele szerint Szenci Molnár Albert biztatta, aki angliai tanulmányútja alkalmával ismerkedett meg Bayly munkájával:

„… nem sok idő múlva, halála előtt, csakhamar, mostani Püspök Uramat levele által találta meg, hogy az egész könyvnek fordítására engem ő kegyelme kényszerítene…”5 A teljes magyar nyelvű kiadás először 1636-ban jelent meg

1 Szinnyei Pál kézírása a Rohogó tűz című mű egyik példányában, Sárospatak, O. 935, p.

39.

2 MEDGYESI Pál, Praxis Pietatis, Debrecen, 1636, 136.

3 Patrick COLLINSON, Arnold HUNT, Alexandra WALSHAM, Religious publishing in England 1557–1640 = The cambridge history of Book in Britain, ed. John BARNARD, D.

F. McKENZIE, IV, Camebridge, 2002, 42.

4 Debrecen, 1632.

5 MEDGYESI Pál, Praxis Pietatis, Debrecen, 1636, 14.

Debrecenben, majd a 17. század folyamán még további hat alkalommal adták ki.6 A mű magyarországi történetének utolsó állomása Drégelypalánki János Praxis pietatis contracta címen megjelent kiadványa, amely a Praxis átdolgozott, rövidített kiadását közli, a forrás megnevezése nélkül.7

A Praxis Pietatis, illetve tágabb értelemben véve a puritanizmus magyarországi hatástörténetével kapcsolatban nagyon kevés adat áll rendelkezésre. A puritán szerző műveinek elterjedtségét a kiadások számánál jóval informatívabb módon jelezheti a posszesszori bejegyzések vizsgálata. A tulajdonosok azonosításával rálátás nyílik az olvasóközönség összetételére, műveltségére; a művekhez csatolt, velük egybekötött vagy épp beléjük jegyzetelt írások által pedig betekintés nyerhető Medgyesi műveinek gyakorlati hitéletben való applikációjába is. Medgyesi fennmaradt köteteiben lelhető posszesszori bejegyzések után kutatva átnéztem a magyarországi könyvtárakban (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, budapesti Egyetemi Könyvtár, Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára), a Kolozsvári Akadémiai és Egyetemi Könyvtárban, valamint a marosvásárhelyi Teleki Tékában elérhető összes Medgyesi-kötetet, illetve a szerzővel kapcsolatba hozható kéziratos és levéltári anyagot. 167 tulajdonosi névbejegyzést, számtalan lapszéli jegyzetet és több önálló alkotásnak felfogható szöveget találtam. A posszesszorokat az egyházi-iskolai olvasó – privát vallásosság képviselője; nemesi – nem nemesi származású; férfi – nő oppozíciós kategóriák mentén csoportosítottam. (A csoportosítás természetesen nem kizárólagos kategóriákat jelöl, hanem csak olyan jellemzőket, amelyek segítségével olvasók egy rétege meghatározható, s ezáltal ezen olvasói csoportok különböző művekhez való jellemzően eltérő viszonyulása leírható.)

Legtöbben természetesen a Praxis pietatis valamely kiadását forgatták. A posszesszori bejegyzések 40%-a ezekben található. Itt az olvasói csoportok mindegyike nagy aránnyal van jelen, de különösen figyelemreméltó a női olvasók érdeklődése. Az olvasói magatartás is nagyon jellemző: nagyon magas a margináliák, az aláhúzások, illetve az ilyen jellegű személyes megnyilatkozások száma a kötetetekben, mint:

„Oh, Mennynek, földnek / Istene, mely kedves / gyönyörűségek / vannak ezen / könyvecskében / elfektetve.”8

A bejegyzések számát tekintve szintén kiemelkedően nagy olvasótáborral bírtak Medgyesi Jajjai (21%), amelyek hatásos gyakorlati prédikációs tevékenységét jelzik, és a Rimay – Magyari kezdte irodalomtörténeti hagyományba illeszkedve Erdély s az egész magyar nép romlását prófétálják.

Bűnlajstromai tökéletesen ellenpontjául szolgálnak a puritán erkölcsiség által

6 Lőcse, 1638; Bártfa, 1640; Lőcse, 1641; Várad, 1643; Kolozsvár, 1677; Lőcse, 1678.

Kiadástörténetéről Esze Tamás írt részletesen 1963-ban megjelent tanulmányában (A magyar Praxis Pietatis, Könyv és Könyvtár, 1963, 43—79.), újabban pedig Petrőczi Éva foglalkozott a Praxis pietatissal, röviden összevetve az eredeti angol és a magyar szöveget (Egy fordítás háttértörténete, Irodalomtörténeti Közlemények, 1997, 5—6, 634—649).

7 Debrecen, 1692.

8 Praxis Pietatis, 1638, Országos Széchenyi Könyvtár, RMK I. 638/2.

megfogalmazott aszketikus életvezetési kívánalmaknak. Bejegyzései közül az egyik legérdekesebb egy Bethlen Zsuzsannának címzett verses laudáció:

„Teleki Susánna, / e könyv regulája / Kegyesség táblája, / idvesség példája. / E könyvet tanuljad, / gyakron

megolvassad, / soha meg ne unjad, / ládádban ne zárjad. / Szép dicséretet nyersz, / semmit el nem vesztesz, / Mindenekben jókat vész / és örökké is élsz”

Nagyon meglepő, hogy a Medgyesi által írt első magyar homiletikai kézikönyv, a Doce nos orare kötetei nagyon kevés számú posszesszori bejegyzést tartalmaznak: mindössze 8-at. Ebből 4 egyházi, egyházi iskolai olvasót takar, de ez a szám mégis elenyésző, ha figyelembe vesszük, hogy az ebbe a kategóriába tartozó olvasók száma 50 fölött van. Az imádságok és prédikációk szerkesztési szabályait bemutató Doce nos orare gyakorlati használatát egyértelműen jelzi mégis az a két, feltehetően XVI17. századi, ismeretlen szerzőségű puritán imádság, Reggeli és Estveli Könyörgés címűek, amelyek egy debreceni kötetbe vannak lejegyezve,9 és tematikai s szövegszerű egyezéseikből egyértelmű, hogy Medgyesi ars orandijának mintájára készültek.

Medgyesi alapvetően fontos egyházpolitikai reformelképzeléseit angol források nyomán Dialogus politico ecclesiasticus, illetve a Rövid tanítás az presbyteriumról című munkáiban fejtette ki.10 Egyházpolitikai célkitűzéseit Medgyesi William Ames nyomán fogalmazta meg, ezeknek lényege, hogy a vallás gyakorlásához nincs szükség sem hierarchikus egyházszervezetre, sem pedig a püspökség intézményére, és a zsinat is csupán tanácskozó jellegű. A presbiteriumok alapítását ugyan Lorántffy Zsuzsanna és fia, Rákóczi Zsigmond is támogatta, azonban Isaac Basire erdélyi tevékenysége s II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata után a mozgalom lendülete megtorpant, és a puritánok szervezeti reformja csak részben valósult meg: megmaradt a püspöki rendszer, és bár a világi befolyás nőtt ugyan, de nem sikerült a presbiteriumok megszervezésével a gyülekezetre alapozni az egyház életét. Figyelemre méltó, hogy a posszesszorok mindössze 5 %-a birtokolta a Dialogus politico ecclesiasticus című kötetet, a Rövid tanítás az presbyteriumról címűben pedig egy bejegyzést sem találtam. A Dialogus 7 posszesszora között csupán egyetlen egyházi olvasót találunk, így tulajdonképpen a vizsgálat alapján az állítható, hogy a puritán mozgalom fontos célkitűzésével, a presbitériumok felállításával foglalkozó bilingvis értekezés a célközönséget, az egyházi olvasókat nem találta meg.

A Medgyesi-kutatás legnagyobb jelentőségű filológiai eredménye a Jesuitai Practica című 1673-as keltezésű munka felfedezése. A kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött Dialogus politico ecclesiasticus című Medgyesi kötet végéhez hozzáfűzött 40 oldalon található.11 Valószínűnek tűnik, hogy a kötet a szerző saját példánya volt, ugyanis az első füzet nyomdai korrektúrajelekkel javított hibái ugyanezen kiadás más köteteiben

9 Doce nos orare, Debrecen, H 848.

10 Bártfa, 1650.

11 Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, RM I. 4˚ 267.

már nem jelennek meg, a Jesuitai practica lejegyzője azonban minden bizonnyal nem Medgyesi Pál, a szöveggel, illetve a fordítóval való kapcsolata is kérdéses. A fordítást 1673-ban jegyezte le Debrecenben Petrőczi Istvánnak, a Thököly mellett szolgáló hadvezérnek két prédikátora. A szerzőt, illetve a szöveg forrását a fordítók nem nevezik meg, azt azonban sikerült azonosítani, ez az európai irodalomban Monita secreta, illetve Monita privata néven ismert antijezsuitika.

Sokáig kéziratos formában terjedt, majd először 1614-ben jelent meg Krakkóban Monita privata Societatis Jesu címmel.12 Szerzőjének a lengyel származású Zahorowski Hieronimot (1583–1634) tartja a szakirodalom, akit 1611-ben bocsátottak el a jezsuita rendből.13 A mű a jezsuita rend működésének állítólagos szabályait taglalja, legnagyobb részletezéssel kitérve a fiatalok társasághoz édesgetésének, illetve a pénzszerzésnek különböző módozataira:

„Az orvosságról, hogy az mi áhítatos özvegyeink fiai és leányi szerzetes életre adják magokot.

Mind gyöngén s- mind keményen az özvegy anyával el kél hitetni, hogy leányához keménységet mutasson, fenyegetéssel, vesszőzéssel, megtartóztatással keményen tartván, nem adván nekik szép öltözeteket, igirvén nagyobb jegyruhát, ha apácákká akarnának lenni. Vessék elejekben az következendő férjeknek keménységét, az házasságnak nagy veszedelmit és nehéz voltát, az Anya maga is tettesse, mintha bánná, hogy apácává nem lött volt, végre úgy cselekedjék leányával, hogy megunván anyjokkal való életeket, kívánkozva siessenek az apácák közé.”

Az európai irodalomban több mint 20 latin és 40 nemzeti nyelvű kiadása ismert, magyarországi könyvtárakban azonban még a latin nyelvű nyomtatott változat is csupán egyetlen példányban található; kiadásával minden bizonnyal fontos forrásdokumentumként szolgál majd a hazai jezsuita vitairodalom kutatásához.14

12 A Monita Privata először Caspar Scioppius Anatomia Societatis Jesu című művében (Frankfurt, 1634) szerepel Monita secreta cím alatt.

13 Diccionario histórico de la Compañía de Jesús, Szerk. O’NEILL, Charles–DOMÍNGUEZ, Joaquín, Roma–Madrid, 2001, IV, 4064–4065.

14 Szövegkiadás: Jesuitai Practica és A Pápistai Római vallás, Medgyesi Pál egy kötetéhez hozzáfűzött kéziratos antijezsuitikák, Lymbus, 2006.