1. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
1.4. Talajosztályozás
1.4.2. Hazai csoportosítás
A hazai talajosztályozási rendszer nemzeti, természettudományos, genetikai és
WDODMI|OGUDM]L DODSRNRQ Q\XJYy UHQGV]HU $ WDODMUHQGV]HUWDQ I WtSXVW pV N|]HO WtSXVW
különböztet meg. Egy talajtípusba olyan talajok tartoznak, amelyek hasonló környezeti tényez N KDWiViUD DODNXOWDN NL pV D WDODMIHMO GpV KDVRQOy IHMO GpVL V]DNDV]iW NpSYLVHOLN YDODPLQWHJ\D]RQIRO\DPDWWiUVXOiVVDOMHOOHPH]KHW N
$ I WtSXVRNDW DVV]HULQW OHKHW FVRSRUWRVtWDQL KRJ\ G|QW HQ D] pJKDMODW EDUQD HUG - és csernozjom-talajok), a víz (sziNHV UpWL OiS YDODPLQW PRFViUL iUWpUL HUG WDODMRN D WDODMNpS] N ]HW N ]HWKDWiV~ WDODMRN KDWiVD DODWW NpS] GQHN-e, vagy pedig valamely
WpQ\H] NRUOiWR]]D D WDODMNpS] GpVW Yi]-, valamint öntés- pV OHMW KRUGDOpN WDODMRN
(Szabolcs, 1966). Munkám során ezt a besorolást alkalmaztam, mintáim megnevezése is
Meszes vagy mészlepedékes csernozjom talaj Réti csernozjom talaj
1. táblázat: Magyarország talajai (Szendrei, 1998)
) HOHPHNpVQ\RPHOHPHNDWDODMEDQ
$ NRQFHQWUiFLy PpUWpNH DODSMiQ PHJNO|QE|]WHWQN I HOHPHNHW 2
-10-2 %) és nyomelemeket (10-2-10-6 $ PH] JD]GDViJL V]DNN|Q\YHNEHQ D I HOHPHNHW PDNUR-, a nyomelemeket pedig mikroelemekként említik. A nyomelemek közé, melyek koncentrációja kisebb, mint 10-4 tömeg % sorolható az elemek majd 90 %-a. A nyomelemek egy része a növények számára, illetve az állati és emberi táplálkozásban nélkülözhetetlen (Bohn, 1985).
Más csoportosításban beszélhetünk esszenciális (létfenntartáshoz szükséges), illetve
QHP HVV]HQFLiOLV HOHPHNU O (J\ HOHP PpJ KD HVV]HQFLiOLV LV HJ\ RSWLPiOLV V]LQW HJ\
határkoncentráció IHOHWW WR[LNXVVi PpUJH] Yp YiOLN VpUOpVW RNR]KDW HJ\ pO OpQ\
anyagcseréjében. A nem esszenciális elemek a kritikus határkoncentráció alatt elveszítik
MHOHQW VpJNHWIHOHWWHYLV]RQWSRWHQFLiOLVKDWiVXNQ\LOYiQYDOy&VDWKy$]DOiEELDNEDQ
az általam mért elemekre vonatkozó geokémiai ismereteket foglaltam össze. A bemutatott és mért elemek kiválasztásánál a Szádeczky-Kardoss-féle csoportosítást vettem alapul. Minden csoportból vizsgáltam elemeket, így a geokémiai hasonlóságokat és különbségeket is megfigyelhettem.
$I NRPSRQHQVHNJHRNpPLiMD
Nátrium:
A szilikátok nátrium tartalma málláskor (hasonlóan a káliumhoz) gyakorlatilag
FVDNQHPWHOMHVHQROGDWEDPHJ\$QiWULXPELROyJLDLMHOHQW VpJHDNiOLXPpKR]KDVRQOy0iOOiV VRUiQDQiWULXPPHJOHKHW VHQPR]JpNRQ\QDN bizonyul (Weiss, 1998).
Magnézium:
A magnézium szilárd fázisban egyrészt karbonátásványokban, másrészt a szilikátásványokban található meg. A jó magnézium ellátottságú talajok a hegyvidékeken a
YXONiQL N ]HWHN pV D GRORPLW IHOV]tQL HOWHUMHGpVpYHO PXWDWnak összefüggést (Stefanovits,
7DODMV]LQWHQNpQWL HORV]OiVD HOV VRUEDQ D] DJ\DJiVYiQ\RN LOOHWYH D V]pQVDYDV PpV]
eloszlását követi.
A réti öntéstalajokban az egyre nagyobb oldhatóságú anyagok mennyiségének
PD[LPXPDL D IHOV]tQ IHOp PXWDWQDN PHJHU sítve azt, hogy e talajokban uralkodóak a
IHOKDOPR]yGiVLIRO\DPDWRN6WHIDQRYLWV&VHUQR]MRPWDODMRNMHOOHP] V]HOYpQ\HLEHQLV DQDJ\REEGRORPLWWDUWDORPDPpO\HEEV]LQWHNEHQIRUGXOHO 6WHIDQRYLWV$PDJQp]LXP
geokémiailag litofil és oxifil (Post, 2000). A magnézium ionpotenciálja kicsi ahhoz, hogy túlnyomóan hidrolititekben adszorbeálódjék. Ennek ellenére is van magnézium-agyagásvány.
Alumínium:
Az alumínium vegyértéke a természetben állandó (3), de koordinációs száma
PHJOHKHW VHQYiOWR]yDPLDN|UQ\H]HWK PpUVpNOHWpQHNQ|YHNHGpVpYHOQ $]$ODWDODMEDD]
DODSN ]HWE O$O-tartalmú ásványok (földpátok, agyagásványok, csillámok stb.) révén kerül. A földpátokban a SiO4-WHWUDpGHUHNHW KHO\HWWHVtW $O24-tetraéderekben négyes koordinációs számmal szerepel. Az Al oldhatósága kisebb, mint a többi litofil elemé. Az elem alkáli-szilikátjai pl. a földpátok, könnyebben mállanak a tiszta SiO2 ásványnál, a kvarcnál. Ez mennyiségük változását is befolyásolja. A talaj Al tartalmú fázisainak vizsgálata rendkívül fontos, hiszen a talaj szervetlen, kristályos alkotórészei közül az Al-R[LGRN MHOHQW V V]HUHSHW
játszanak többek között a nehézfémek megkötésében (Egozy, 1980). Az Al oldékonyságát a
WDODM NpPKDWiVD LV EHIRO\iVROMD $] $O HOV VRUEDQ $O3+
ionként van jelen a talajban pH=4,5
DODWW %RKQ (EEHQ D IRUPiEDQ D] DJ\DJiVYiQ\RN NLFVHUpO KHO\HLQHN MHOHQW V UpV]pW
elfoglalja.
Szilícium:
A szilícium D OHJQDJ\REE PHQQ\LVpJEHQ HO IRUGXOy HOHP D WDODMEDQ $ 6L PDJiEDQ
álló jellegére utal, hogy a periódusos rendszerben nincs más elem, amely alapállapotban a négy vegyértékelektron alatt komplett oktett héjat tartalmazna (Bodor, 1998). A Si
HO IRUGXOiVD D WDODMPLQWiNEDQ LV UHQGNtYO VRNIpOH OHKHW 6]HUNH]HWpE O DGyGyDQ KDVRQOy
szerepet tölt be, mint a szerves vegyületek esetén a szén. Fizikai málláskor a kvarc ellenálló-képessége miatt mindinkább felhalmozódik a nagy szemcsetartományokban (Siantar, 1994).
Foszfor:
A talajokban a foszfor egy része szerves (30-40 %), más része szervetlen (60-70 %) vegyületben YDQ $ IRV]IRU HO IRUGXO D] iVYiQ\RN NULVWiO\UiFViEDQ iVYiQ\DONRWy LRQNpQW $ WDODM NpPKDWiViQDN FV|NNHQpVpYHO Q D NiOFLXP-foszfátok oldódása, míg az alumínium- és vas-foszfátoké csökken. A foszfor számos ionnal alkot vegyületet, így az alumíniummal, a vassal alkot foszfátokat, de számos mikroelemmel (cink, réz) is kapcsolatba lép.
$IRV]IiWPHJN|W GKHWD]DJ\DJiVYiQ\RNRQD]DGV]RUEHiOWNDWLRQRNRQNHUHV]WOLV$
NpWYHJ\pUWpN NDWLRQRNNDO WHOtWHWW LOOLW NDROLQLW pV PRQWPRULOORQLW W|EE IRV]IiWRW DGV]RUEHál,
PLQW D] HJ\YHJ\pUWpN NDWLRQRNNDO WHOtWHWW HJ\pE Ii]LVRN +D]iQNEDQ D OHJW|EE IRV]IRU D
csernozjom talajokban (400-900 mg/kg) van, a réti és a szikes talajokban a mennyisége közepes (600- PJNJ PtJ D] HUG WDODMRNEDQ D OHJNHYHVHEE -600 mg/kg). A szintek közötti eloszlást tekintve az összes foszfor a csernozjom talajokban a felszínen maximális és
PHQQ\LVpJH D PpO\VpJJHO FV|NNHQ D] HUG WDODMRNEDQ iOWDOiEDQ D IHOV V]LQWEHQ YDQ GH
rendszerint a felhalmozódási szintben is van egy maximum, míg a réti és szikes talajokban a
PD[LPXP XJ\DQFVDN D IHOV V]LQWEHQ YDQ PDMG HJ\ PLQLPXP XWiQ LVPpW Q D PpO\VpJJHO
(Szendrei, 1998).
Kén:
A kén DV]HUYHWOHQIi]LVEDQV]XOILGiVYiQ\RNEDQI NpQWSLULWNpQWpVV]XOIiWiVYiQ\NpQW
(leginkább gipsz) található meg. A PpUVpNHOW |YL WDODMRNUD MHOOHP] KRJ\ D] LQWHQ]tY
kioldódás és kilúgozódás miatt a kén nem szulfát formában található meg(Braun, 1986):
+LiQ\D D WDODMEDQ 6KDZRUEL V]HULQW WHDEHWHJVpJHW RNR] PiVRN V]HULQW HU V NLPRVyGiVD D
hüvelyes növények számára is káros (Canfield, 1997). Amerikai kutatók tapasztalatai
-RKQVRQV]HULQWDWDODMRNNpQWDUWDOPDI NpQWDV]HUYHVDQ\DJRNNDOiOONDSFVRODWEDQ
Kálium:
A talajban a kálium G|QW HQ V]HUYHWOHQ DONRWyNKR] N|W|WWHQ WDOiOKDWy PHJ $]
ásványokban, így a földpátok, csillámok és egyes agyagásványok esetében a kristályrács
DONRWy HOHPH 6]iPRV HVHWEHQ HO IRUGXO iVYiQ\RN NULVWiO\UiFViED EHpSOYH SO D WDODMRNEDQ
kicsapódó egyes vas- és alumínium-foszfátokban) is. A kálium az ásványokból a mállás során mobilizálódik. A szovjet talajokat tekintve a réti csernozjom, típusos és öntés réti, valamint réti szolonyec talajokban határozták meg a káliumtartalékokat (Gorbunov, 1969). A tartalékok nagysága és a szintek közötti lefutása a talajok szemcseösszetételével mutatott összefüggést,
DPLW D]RQEDQ D WDODMRN iVYiQ\L |VV]HWpWHOpEHQ OpY NO|QEVpJHN YDODPLQW D WDODMNpS] GpVL
folyamatok módosítottak (Darab, 1972). Az ásványok kémiai összetétele lényegesen
EHIRO\iVROMDD.PHJN|W GpVpW6]HQGUHL
Kálcium:
A kálcium a szilárd fázisok felületén adszorbeálódva a kationok között a legnagyobb
PHQQ\LVpJEHQ IRUGXO HO $ NLO~JR]iVNRU PHQQ\LVpJH FV|NNHQ /HJLQNiEE NDOFLWNpQW
esetenként dolomitként és igen ritkán aragonitként, valamint szilikátként, nagyobb mennyiségben földpiWNpQW H]HQ W~O DPILERONpQW pV SLUR[pQNpQW IRUGXO HO )HOYHKHW VpJH D V]HPFVHPpUHW FV|NNHQpVpYHO Q $ NLVNXQViJL UpWL pV V]LNHV WDODMRN YL]VJiODWD D]W PXWDWWD
hogy a kalcit mind a fizikai homok (homok, lösz), mind a fizikai agyag (iszap, agyag) frakcióNEDQHO IRUGXOW6]HQGUHL
Titán:
A titán az ásványokban túlnyomóan 6-os koordinációban jelenik meg. A Ti3+ kis mennyiségben az amfibolban van jelen. A Ti az Al-mal szoros kapcsolatban van. Kevéssé mutat pozitív kapcsolatot a ferrivassal, mert ionpotenciálja nagyobb, így nehezebben oldódik, mint a ferrivas. Sok esetben (Ferrel, 1978) önálló ásvánnyá különül el.
Mangán:
A mangán I NpQW V]XOILGiVYiQ\NpQW R[LG pV R[LKLGUR[LGNpQW V]LOLNiWNpQW pV IRV]IiWNpQW IRUGXO HO -HOOHP] MH KRJ\ UHGXNWtY YLVzonyok között mozgékonyabb és a
NLV]iUDGiV QDJ\EDQ FV|NNHQWL IHOYHKHW VpJpW (ORV]OiVD VDMiW iVYiQ\DLQDN LOOHWYH D
vasásványoknak az eloszlását, valamint a redoxiviszonyok változását követi, amelyet a
NLO~JR]yGiV PyGRVtWKDW '~VXOiViW HOV VRUEDQ D] LG OHJesen vízzel telített talajokhoz kötik.
+D]iQNEDQ D 'XQD |QWpVHQ NpS] G|WW KRPRN UpWL |QWpV pV UpWL FVHUQR]MRPRN V]HJpQ\HN
mangánban (Elek, 1964). A mangán geokémiailag szoros kapcsolatban van a vassal. A talajban a Mn-oxidok gyakran játszanak szerepet a nehézfémek akkumulációjában: Co, Ni, Zn (Harter, 1992). A Mn a növények számára fontos mikrotápelem, speciális szerepe van a
IRWRV]LQWp]LVEHQ 1|YHNY S+pUWpN PHOOHWWFV|NNHQD0QIHOYHKHW VpJH.DUERQiWRVWDODMRN
esetén sok Mn alakul át oldhatatlan formába.
Vas:
A talajban a vas MHOHQW V PHQQ\LVpJEHQ IRUGXO HO D Q|YpQ\HN V]iPiUD PLNURWiSHOHPQHNPLQ VO$V]LOiUGIi]LVIHOOHWpQDYDV)H-ionokként és Fe(OH)2-ként, míg szilárd fázisban szulfidokként (pl. pirit), oxidokként, oxihidroxidokként, szilikátokként
YDODPLQW IRV]IiWRNNpQW IRUGXO HO $ WDODMV]LQWHN N|]WL HORV]OiViUD MHOOHP] KRJ\ |QiOOy
ásványainak, így az oxidoknak és az oxihidroxidoknak eloszlását, valamint az agyagtartalom és a redoxiviszonyok változását követi. Az agyagok átlagos vastartalma 4.87 %. A vas minden növényben megtalálható kisebb-nagyobb mennyiségben. Vashiány különösen a lúgos talajokban léphet fel, mivel ilyen körülmények között a vas oldhatatlan ferrioxid-hidrát formájában kicsapódik (Lead, 1999).