A nyomelemek geokémiája - IRODALMI ÁTTEKINTÉS

1. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

1.4. Talajosztályozás

1.5.2. A nyomelemek geokémiája

0LHO WW UiWpUQpN D Q\RPHOHPHN JHRNpPLiMiUD IRQWRV PHJHPOtWHQL KRJ\ Dtalajban

OpY Q\RPHOHPHNDNULVWiO\UiFVEDQPLO\HQPyGRQIRUGXOQDNHO 1pJ\IpOHKHO\]HWOHKHWVpJHV

Rose (1987) szerint, ezek az alábbiak:

a. $ I HOHP DWRPMDL D NLV PHQQ\LVpJ DQ\DJEDQ Yannak, mint például a Pb az anglezitben (PbSO4), a Cu a malachitban (Cu2CO3(OH)2). Ezen alakban található nyomelemek

PR]JpNRQ\ViJD iOWDOiEDQ D] ROGKDWyViJWyO LOOHWYH D V]HPFVpNHW HO iOOtWy IL]LNDL

folyamatoktól függenek.

b. A nyomelem a jól kristályosodott ásvány kristályszerkezetében található, mint például a Zn a magnetitben, vagy a Pb a K - földpátban. Az ásvány sokszor vulkáni, metamorf vagy hidrotermális folyamatokban keletkezett. Ezen alakban található nyomelemek viselkedése azon ásvány tulajdonságától függ, amelyben a kérdéses elem található.

c. A nyomelemek rosszul kristályosodott anyagban találhatók, így a fázis magába zárja az elemet, ezenkívül adszorbeálódhat a fázis felületén is. Ilyen típusú vegyületek a legtöbbször a felszín közelében keletkeznek. Viselkedésük hasonló a b.) pontban említett

Q\RPHOHPHNpKH] GH D URVV] NULVWiO\RVRGiV PLDWW D Q\RPHOHPHN D N|UQ\H] ROGDWRN V]iPiUD MREEDQ KR]]iIpUKHW HN PLQW D GXUYD V]HPFVpV DQ\DJRN HVHWpEHQ 0DMGQHP

tökéletes kristályrácsot kaptak vulkáni, metamorf környezetben. Ezek általában részleges

ROGiVVDOYDJ\HU VVDYNH]HOpVVHOV]DEDGtWKDWyNIHO

d. A nyomelem a Fe - Mn oxid, az anyag vagy a szerves anyag kolloid részecskéinek a

IHOOHWpQ YDJ\ D] DJ\DJiVYiQ\ NLFVHUpOKHW UpWHJHLEHQ DGV]RUEHiOyGRWW $ N|UQ\H]

olGDWRN |VV]HWpWHOpEHQ EHN|YHWNH] OHJNLVHEE YiOWR]iV Q\RPHOHPHNHW V]DEDGtWKDW IHO

melyek oldatba kerülnek.

Vanádium:

A vanádium három földkéregbeli alakja ionsugarában kevéssé különbözik egymástól:

V³⁺ 0.65, V⁴⁺ 0.61, V ⁵⁺ 0.4 Å. A 3-pUWpN YDQiGLXP LRQrádiusza a Fe³⁺-pYDO HJ\HQO $]

Fe³⁺- at azonban mégsem helyettesíti, mert ezzel szemben redukálószer, tehát az Fe³⁺- at Fe²⁺-

YpUHGXNiOMD*HKULQJ0pUHWpE ODGRGyDQDQpJ\pUWpN YDQiGLXPD7L4+- ot és ritkán az Al³⁺-ot helyettesíti. A vanádium mennyisége a földkéregben aránylag nagy, átlag 0.02 %, kb. 15-ször annyi, mint az ólomé. A rutilban találtak 0.5 %-LJWHUMHG YDQiGLXPPHQQ\LVpJHW 6RNV]RUD0JKHO\HWWHVtW MHNpQWLVHO IRUGXO0LNNRQHQ

Króm:

Feltételezések szerint a króm a Föld N|]pSV |YpEHQ NO|Q|VHQ IHOKDOPR]yGLN

(Szádeczky-Kardoss, 1922). A króm általában oxifil tulajdonsággal rendelkezik. Földi viszonylatban a króm túlnyomó része kromit FeCr2O4 és króm tartalmú magnetit alakjában jelenik meg. A króm néhány esetben az Al és a 0J KHO\HWWHVtW NpQW LV LVPHUHWHV $ &U3+

ionsugara ugyanis 0.64 A, közel áll az Al³⁺ és a Mg²⁺-éhoz, melyek szintén 6-os koordinációjú helyet igényelnek. A szilikátokból a króm viszonylag könnyen kioldódik.

6]HUYHV OHGpNHNEHQ SpOGiXO D N V]pQ KDPXMiEDQnéha ugyancsak figyelemre méltó

króm-IHOKDOPR]yGiVpV]OHOKHW )HQGRUI

Kobalt:

A kobaltHOV VRUEDQV]LGHURILOHOHP0LYHOSiUDWODQUHQGV]iP~PHQQ\LVpJHQHPFVDN

a vasnál, hanem másik szomszédjánál, a nikkelnél is sokkal kisebb. Szilikátokban csak rejtve jelenik meg. A kobalt nagy mértékben oldható, hidroxidjai azonnal átalakulnak oxidokká.

6]LOLNiWRNEDQ D] HO IRUGXOiVD QDJ\REE PpUWpN PLQW D YDV pV WLWiQ iVYiQ\RNEDQ

Nyomelemként számos szulfid-iVYiQ\EDQ PHJWDOiOKDWy *\DNUDQ N|W GLN D PDQJiQKR].

0iOOiVNRUN|QQ\ iWDODNXOiVDPLDWWiWPHQHWLKHO\]HW D)HpVD1LN|]|WW'DYLVRQ

Nikkel:

A nikkel V]LGHURILO HOHP GH HU V D NDONRILO MHOOHJH LV $ WHUPpV]HWEHQ FVDN HJ\HV J\HQJpQ R[LGiOy YLV]RQ\RN N|]W NHOHWNH] V]XOILGRNEDQ MHOHQLN PHJ Iplfémes kötésben, nem igazi ionként. A Föld felszínén a Ni ionizálódva a Fe-KH] pV I OHJ D 0J-hoz kapcsolódik, ionrádiuszuk méretének hasonlósága miatt. Kén és arzén jelenlétében gyengén kalkofilként viselkedik (Ma, 1995).

Réz:

A réz szilárd fázis felüleWpQDGV]RUEHiOyGYDIRUGXOHO D WDODMEDQ) NpQW V]XOILG– és szilikátásványokban, a Ca²⁺, illetve a Mg²⁺ és az Fe²⁺ helyén. Kis mennyiségben van jelen a

KD]DL PHV]HV N ]HWHQ NLDODNXOW FVHUQR]MRP pV UpWL WDODMRNEDQ (OHN (ORV]OiVD D

szintekben a szervesanyag és az agyagásványok, valamint a vas-, az alumínium-, és a mangán-R[LGRN OHIXWiViW N|YHWL ÈOWDOiEDQ D IHOV V]LQWEHQ G~VXO $ I|OGNpUHJEHQ D Up] D

legnagyobb átlag-PHQQ\LVpJ NDONRILOHOHP+DUWHU

Cink:

A cink az agyagásványok felületén Zn²⁺, Zn(OH)⁺-NpQW N|W GYH IRUGXO HO $ YHUPLNXOLW IHOOHWpQ N|W GLN D OHJHU VHEEHQ D PRQWPRULOORQLWpQ NHYpVEp PtJ D NDROLQLWpQ D OHJNHYpVEp (O IRUGXO YDV- és mangán-oxidok és oxihidroxidok, karbonátok felületéhez

N|W GYH ÈVYiQ\RN SO V]LOLNiWRNEDn a Mg helyén) kristályrácsában is megtalálható,

KHO\HWWHVtW NpQW/HJNHYHVHEEDFLQNDKRPRNWDODMRNEDQVRNDOiSpVDFVHUQR]MRPWDODMRNEDQ (OHN$FLQNDOLWRV]IpUDIHOV UpV]pEHQVRNNDOJ\DNRULEEPLQWD]DOVyEEUpWHJHNEHQ

(Mesquita, 1996). KöW GpVHD)H-, Mn-oxidokhoz nagyon gyakori, így koncenrációja is magas

D QDJ\ YDV pV PDQJiQ WDUWDOP~ WDODMRNEDQ -HOHQOpWH HO VHJtWL D YDV pV D PDQJiQ ROGyGiViW

(Mandal, 1992)

Rubídium és cézium:

A rubidium és a cézium DUiQ\ODJULWNDHOHPHNpVFVDNIHOW Q VSHNWUXPYRQDODLNPLDWW IHGH]WpNIHOYLV]RQ\ODJNRUiQ NHW,RQVXJDUXNQHPWpUHOOpQ\HJHVHQDNiOLXPpWyOH]pUWI OHJ D NiOLXP iOWDO HOUHMWYH MHOHQQHN PHJ HOV VRUEDQ D NiOLI|OGSiWEDQ GH G~VXOQDN D NiOLXP -tartalmú csillámokban is. A talajban és egyes maJDVDEE IHMOHWWVpJ Q|YpQ\HNEHQ LV IHOKDOPR]yGKDWQDN 9DOyV]tQ OHJ D WDODM DJ\DJiVYiQ\DL DGV]RUEHiOMiN GH PpJ HU VHEEHQ

megkötik, mint a káliumot, ezért a talajból csaknem kimoshatatlan, így ott feldúsul (Polubesova, 1999).

Stroncium:

A stroncium különöVHQ J\DNRUL HOHPQHN WHNLQWKHW *\DNUDQ D &D pV D . PHOOHWW MHOHQWNH]LN D N ]HWHNEHQ 0LYHO D 6U LRQSRWHQFLiOMD pV N|WpVHQHUJLiMD QDJ\REE D .-énál a

NiOLI|OGSiW YLV]RQ\ODJ QDJ\ PHQQ\LVpJ 6U-t tartalmaz. Megjelenhet az aragonitban is, Ca

PHOOHWW $ 6U I OHg bikarbonát, klorid, szulfát alakjában kisebb-nagyobb mértékben oldható, vándorolni képes (Thorton, 1983).

Ittrium és lantanidák:

Az ittrium a lantanidáktól nehezen választható el. Az ittrium és a lantanidák rendszerint speciális ásványokban együtt fordulnak HO $ /D pV D &H PHJWDOiOKDWy D I|OGSiWRNEDQGHV]HUHSNPpJQHPWLV]Wi]RWW$KiURPpUWpN /DpVUHQGV]HULQWPpJD&HLVD

K-RW KHO\HWWHVtWKHWL < HVHWpQ ULWNiQ M|KHW OpWUH &D KHO\HWWHVtWpV 0HQQ\LVpJN D NO|QE|]

ásványokban meghatározott tendencia szerint változik (Egashira, 1997).

Cirkónium:

A cirkónium J\DNUDQHO IRUGXO|QiOOyiVYiQ\NpQW$]DONiOLN ]HWHNEHQDFLUNyQLXPD

titánnal együtt a szilicium-hiányt pótolja. A komplex Zr-Ti szilikátok könnyen mállnak,

H]HNE O =U-hidroxid, majd vízvesztéssel ZrO2 NpS] GLN $] HU V N|WpV pV QHP YiOWR]y YHJ\pUWpN HOHPHNE O iOOy FLUNRQ D PiOOiVQDN HOOHQiOO H]pUW J\DNUDQ KDOPR]yGLN IHO

(Szendrei, 1998). A cirkónium biológiai szerepe még ma is kevéssé ismert. Egyes kutatók szerint a növények a cirkónium egy UpV]pW IHOYHV]LN $ WDODMRN IHOV V]LQWMpEHQ G~VXOKDW

(Nriagu, 1979).

Bárium:

A bárium atomsúlya nagyobb, mint a stronciumé, azonban a földkéregben mennyisége

DVWURQFLXPNpWV]HUHVH$%DD.pVQpKiQ\HVHWEHQD3EPHOOHWWIRUGXOHO (OWpU HQD6U-tól, inkább adszorbeálódik az agyagokban és a talajokban. Kissé felhalmozódik egyes

Q|YpQ\HNEHQWDODMRNEDQpVN V]HQHNKDPXMiEDQiOODWRNEDQD]RQEDQV]HUHSHFVHNpO\PpJD

szilárdító szövetekben is (Volkova, 1998).

Tórium:

A tóriumot a Ti-csoportba soroljuk, túlnyomóan 4-es vegyértéke miatt. A tórium az

XUiQLXPPHOOHWWDOHJKRVV]DEEpOHW UDGLRDNWtYHOHP6]iGHF]N\-Kardoss, 1922).

A 2. táblázat a környezeti szempontból fontos elemek talajbeli mennyiségét mutatja Magyarországon és a világban.

Elemek Középérték

Magyarországon (g/t)

Világátlag (g/t)

Ba 95.3 300

Co 8.9 13.4

Cr 19.7 79

Cu 19.2 18

Ni 21.2 46

Zn 63.3 79

2. táblázat: Néhány nyomelem mennyiségi értéke (www.mafi.hu)

$ IRQWRVDEE SRWHQFLiOLVDQ ÄWR[LNXV´ HOHPHN HO IRUGXOiViW D OHJJ\DNRULEE N|]Htekben a 3.

számú táblázatban foglaltam össze.

Elemek gránit andezit bazalt ^LNM8OP2Q agyag R<SCLNSIQJQ

Ba 840 420 330 92 550 170

Co 1 7 48 0.1 19 0.3

Cr 4 22 200 11 90 35

Cu 5 10 160 15 200 < 10

Ni 4.5 15 130 20 2 68

Zn 39 60 105 20 95 16

3. táblázat: VLOiJiWODJpUWpNHNDOHJJ\DNRULEEN ]HWHNEHQJWZZZPDILKX

A táblázatban bemutatott elemek nagy része a magyarországi talajokban kisebb koncentrációban van jelen, mint a világátlag. Ennek talán az lehet az oka, hogy a világátlag számításnál kicsit más arányban vették figyelembe D NO|QE|] N ]HWWtSXVRNDW mint hazánk területén.

7DODMRNHOHP]pVpUHDONDOPDVQpKiQ\DQDOLWLNDLPyGV]HUU O

1.6.1. Röntgendiffrakció (XRD)

A talajok ásványos összetételének meghatározására általánosan alkalmazott módszer a röntgen-GLIIUDNWRPHWULD (] D PyGV]HU PHQQ\LVpJL pV PLQ VpJL Ii]LVDQDOt]LVW HJ\DUiQW OHKHW Yp WHV] ÈOWDOiEDQ HOPRQGKDWy KRJ\ D] HJ\HV NULVWiO\YHJ\OHWHN EHOV V]HUNH]HWL

síkháló sorozaton két szomszédos eleme közti távolságok ( d(hkl) értékek ) jellHP] N D

kérdéses vegyületre, illetve a röntgensugárzást reflektálni képes síkháló sorozatok d értékeinek összessége alapja lehet az egyes vegyületek közötti megkülönböztetésnek (Gustafsson, 1999) (Kitagawa, 1998) (Jolicoeur, 2000).

1.6.2. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRFS)

$PLQWDHOHPHLWU|QWJHQFV E OV]iUPD]y~QSULPHUU|QWJHQVXJiU]iVVDOJHUMHV]WMNpV D] HQQHN KDWiViUD HPLWWiOyGy D] HOHPHNUH MHOOHP] V]HNXQGHU NDUDNWHULV]WLNXV VXJiU]iV KXOOiPKRVV]iQDNPpUpVpYHOPLQ VpJLOHJD]RQRVtWMXNDPLQWDDONRWyHOHPHLW$PpUHQG HOHP

egy kiválasztott vonalának (rendszerint K LQWHQ]LWiV PpUpVpE O NO|QE|] PDWHPDWLNDL

módszerek alkalmazásával azok mennyiségét határozhatjuk meg. A gerjesztésre szolgáló

SULPHUU|QWJHQVXJDUDNDWU|QWJHQFV EHQiOOtWMXNHO $FV HJ\L]]yNDWyGEyOHJ\DQyGEyOpV HJ\ VXJiU]iVW iWHUHV]W DEODNEyO iOO $ FV|YHN HJ\PiVWyO D] DQyG DQ\DJiEDQ V tJ\ D SULPHU VXJiU]iV PLQ VpJpEHQ WpUQHN HO +DUW\iQL $ SULPHU VXJiU]iV D FV IRO\WRQRV V]tQNpSpE O pV D] DQyG DQ\DJiQDN YRQDODV V]tQNpSpE O V]iUPD]LN $ IOXRUHV]FHQV VXJiU]iV

intenzitása a primer sugárzás energiájától is függ (Wilson, 1995) (Civici, 1997) (Bassari, 1994) (Gunicheva, 1995). Longerich (1995) az 1995-ös ICP-MS (induktív csatolású plazma-tömegspektrométer) posztszimpóziXPRQ WDUWRWW HO DGiViEDQ DUUyO EHV]pOW KRJ\ D JHRNpPLDL NXWDWiVRN VRUiQ DONDOPD]RWW DQDOLWLNDL PyGV]HUHNHW UDQJVRUROYD D] ;5)6

(röntgenfluoreszcens spektrometria), ICP-MS, ICP-MS-LA (induktív csatolású plazma-tömegspektrométer), ICP-OES (induktív csatolású plazma-atomspektroszkópia) sorrendet tudná felállítani. Ez a vélemény a kanadai Newfounland-i Egyetem Földtudományi Tanszékének laboratóriumában kialakult helyzetet tükrözi, ahol a geokémia valamennyi ágát

P YHOLN ËJ\ WHKiW D YiODV]WRWW PyGV]HUHP PiVkutatók véleménye szerint is alkalmas lehet talajminták vizsgálatára.

1.6.3. Egyéb talajvizsgálathoz is alkalmazható módszer

Ezeken a módszereken kívül megemlítenék néhány, a talajok elemi összetételének meghatározására alkalmas módszert. Az elemek saját karakterisztikus abszorpcióéllel

MHOOHPH]KHW N DPHO\ D] D KXOOiPKRVV] DPHO\ PHOOHWW D] DEV]RUSFLyEDQ KLUWHOHQ YiOWR]iV iOO

EH(QQHNDKXOOiPKRVV]QDNDPHJKDWiUR]iVDOHKHW YpWHV]LDPLQWiEDQOHY HOHPHNPLQ VpJL

felismerését. Az abszorpció változás naJ\ViJD NDSFVRODWED KR]KDWy D] LOOHW HOHP

mennyiségével. Ez az ún. röntgenabszorpciós analízis OHKHW Yp WHV]L KRJ\ QH SXV]WiQ D YL]VJiOW HOHPHN PLQ VpJpW pV PHQQ\LVpJpW KDWiUR]]XN PHJ KDQHP D] HOHPHN NpPLDL

szerezzünk (Kékedy, 1995).

/pWUHKR]KDWy HOHPUH MHOOHP] NDUDNWHULV]WLNXV U|QWJHQVXJiU-emisszió úgy is, hogy a mintát gyorsítóból származó pozitív részecskékkel bombázzuk (Horváth, 1999). Ütköztetés során a minta röntgensugarakat emittál, a röntgenfluoreszcenciához hasonlóan, a megengedett

iWPHQHWHNQHN PHJIHOHO KXOOiPKRVV]RQ $ VXJiUQ\DOiE KHO\pQHN pV WN|]WHWpVL LGHMpQHN

változtatásával a minta felületi és mélységbeli összetétel-különbségét vizsgálhatjuk. Ez az ún.

részecske indukált röntgensugár emisszió .pNHG\0LXWiQDEHOV HOHNWURQKpMUyOHJ\

HQHUJLiMiQDN D] DEV]RUSFLyMD LGp]KHWL HO Ezt használja ki az ún. Auger-spektroszkópia. Az Auger - spektrum - FV~FVRN KHO\]HWpEHQ D NO|QE|] YHJ\OHWHNQpO NpPLDL HOWROyGiV pV]OHOKHW $ PyGV]HU HOV VRUEDQ D IHOOHW NpPLDL |VV]HWpWHOpU O V]ROJiOWDW LQIRUPiFLyW

(Kékedy, 1995). Polyák és társai (1995) eredetileg pernyékre dolgoztak ki szekvens kioldásos eljárást, mely módszerük alkalmas talajminták vizsgálatára is. Az eljárás 7 frakció

HONO|QtWpVpUHDGOHKHW VpJHWGHDWDODMWDQLYL]VJiODWRNEDQDNLROGiVWFVDND]HOV IUDNFLyLJ

végzik el. Az eljárás lényege abban áll, hogy a talajmintát egyre er VHEEVDYDNNDONH]HOMNpV tJ\ D NO|QE|] IUDNFLyNEDQ 0RELOLV pV NDUERQiWRNKR] )H0Q-oxidokhoz, szerves anyagokhoz és savoldható, szilikátokhoz kötött frakciók) dúsuló nyomelemek

PHJN|W GpVpU O Q\HUQN LQIRUPiFLyW $] LO\HQ WtSXV~ YL]VJiODWRNDW J\DNUDQalkalmazzák környezetvédelmi célból, szennyezett talajokon végzett kísérleteknél.

1.7. Talajvizsgálati módszerek.

1.7.1. A, B, C horizontok szerinti felbontás és elemzés

A talajtani vizsgálatokban a kutatók leggyakrabban a talajszelvény szintekre bontását alkalmazzák. A vL]VJiODWHOV UpV]HDWDODMPRUIROyJLDLVDMiWViJDLQDNOHtUiVD(]XWiQU|J]tWLND

szelvényre vonatkozó általános adatokat (pl. talajszelvény mélysége, humuszos réteg

YDVWDJViJD VWE $ YL]VJiODWUD HO NpV]tWHWW V]HOYpQ\J|G|UEHQ D] HOV IHODGDW D WDODM

rétegzettségének a megállapítása. A talaj genetikai típusának, altípusának meghatározásánál

IRQWRV D WDODM MHOOHJ]HWHV UpWHJ]HWWVpJH D WDODMNpS] GpVL IRO\DPDWRN MHOOHJpW WNU|] ~Q ÄJHQHWLNDL V]LQWHN´ PHJMHOHQpVH $ V]HOYpQ\EHQ PHJILJ\HOKHW HJ\PiVWyO HJ\ YDgy több

WXODMGRQViJEDQ HOWpU V]HOYpQ\UpV]HN NpW QDJ\ FVRSRUWUD RV]WKDWyN $] ~Q JHQHWLNDL V]LQW PHO\NLDODNXOiViEDQIRQWRVV]HUHSHYROWDWDODMNpS] GpVLIRO\DPDWRNQDNLOOHWYHDWDODMUpWHJHN DPHO\HN XJ\DQ WXODMGRQViJRNEDQ NO|QE|] HN GH H]HN D] HOWpUpsek nem talajgenetikai folyamatok során jönnek létre.

$ JHQHWLNDL WDODMV]LQWHNHW D] $%& QDJ\EHW LYHO pV LQGH[V]iPRNNDO QpKiQ\ HVHWEHQ LQGH[EHW NNHOMHO|OMNDWDODMUpWHJHNQHNSHGLJUHQGV]HULQWV]iPMHO]pVWDGXQN$I EEV]LQWHN

rövid leírását az 4. táblázat tartalmazza.

Jelölés: ^TIU8V^V^U8LWP ^X

A szint ^Y[Z^\2]^\^{^_`@a}^b2]^c ^c^de^fIZ^{^}^b2gC\hib8]jkf9lm9\EmJenfCjCdCe`5ecpoq9]r2bs_CtCn8]ZJZ\8]\^_`CfIn2]ur

B szint ^Y[Z^\2]^\^{^c}^d2b2]v9lfCjCw9bf@\dxYycd2efCZbZJ`IzCvIbZ gCn8]Z\8]nw9\f5{8cb8`Il8]jIbwIwkwJe_C]|I}Ie\2eI\`CZev9eZn8c~5cdefIZr

C szint Humuszmentes, mállott talajké^qId ^` ^d2b8Z^gh5b2]j9bZ<}jI\`Cs\f@Z\8}C_C]9\v9d2_C]tCmI\Z|@c|C`k`9evIn2]n2cnwI|I]9cd8nshi\d8|@ab8]m9\8]hi_d2|CtIn8c8r

D szint ^}jI\d2\Z^eC` ^d2bZ^r8\x\EZ^\8]^\^{^}^`IlqCd tCl2c,h5n2c\fCjI\8}C_f^nZcd8|ItIe`@]b2g2hWefIZJ\h5l8]jIb8wIwIbf@ab`Cv n8}jI\8d2\ZeC` d2bZr

G szint Glejes talajszint, amelyre az anaerob körülmények és ^\xs^btI`I{e^|Ica^_C]^jI\hi\Z^{_`E^b8]}^]^bh5d ^b`<r

WiEOi]DW$WDODMV]LQWHNMHOOHP] L6]DEROFV

1.7.2. Dinamikus talajvizsgálat

A korábbi Ásványtan tanszéken (Veszprémi Egyetem) folyó vizsgálatok mutattak rá, hogy

DIUDNFLyNV]HULQWLIHOERQWiV~MV]HU PHJYLlágításba helyezi a talajok kutatási eredményeit

1HPHF] .XWDWiVDLQN VRUiQ 1HPHF] (UQ pV PXQNDWiUVDL iOWDO NLGROJR]RWW

dinamikus talajvizsgálati módszert alkalmaztuk, amely a korábbi mélység szerinti átlagmintákra vonatkozó tulajdonságok meghatározásán alapuló talajprofilok felvételén

W~OPHQ HQDV]HPFVHHORV]OiVWLVILJ\HOHPEHYHV]L$YL]VJiODWRNVRUiQWHKiWQHPFVXSiQD

mélység függvényében határoztuk meg a talajt alkotó kristályos fázisok mennyiségét, a

WDODMW DONRWy I NRPSRQHQVHNHW pV Q\RPHOHPHket, hanem a szemcseméret függvényében is (Nemecz, 1999), mindehhez 8 szemcsefrakciót különítettem el. Vizsgálataimhoz azonban a talajmintákat nem 10 cm-ként vették (mint a Nemecz által kidolgozott módszernél), hanem talajtani szintenként, ezáltal a Nemecz –féle módszert ötvöztem a korábban alkalmazott talajtani mintavételezéssel. Így a szintenkénti változások jólQ\RPRQN|YHWKHW N

2. KÍSÉRLETI RÉSZ

1.1. Vizsgált minták leírása, mintavételezés

9L]VJiODWDLPKR] KiURP JHQHWLNDLODJ NO|QE|] PDJ\DURUV]iJL WDODMWtSXVW YiODV]WRWWDP

melyeken tanulmányoztam, hogy az ásványos összetétel különbsége miként befolyásolja a nyomelemek koncentráció-eloszlását a horizontális talajszintek között, a

szemcseméret-HORV]OiVILJ\HOHPEHYpWHOpYHO$OHO KHO\HNHWDiEUiQWQWHWWHPIHO

6. ábra: Magyarország talajtani térképe a vizsgált talajok mintavételi helyeinek feltüntetésével

Karbonátos, humuszos öntés talaj (Nagyalásony)

Típusos, meszes csernozjom talaj

SC( Q

Típusos, Ramann-^M8V^Ux ⁹ ^U ^V²

(Dabrony)

0LQGHQWDODMPLQWDHVHWpEHQDN|YHWNH] NEHQOHtUWWDODMWDQLSDUDPpWHUHNHWKDWiUR]WXNPHJ

A talajszintek makroszkópos leírása az egyes talajgenetikai szintek morfológiai bélyegei

DODSMiQ W|UWpQW V]tQ IL]LNDL WDODMIpOHVpJ V]HUNH]HW W|P G|WWVpJ nedvességtartalom, mésztartalom (megállapítása 10%-os sósavas cseppentéssel), kiválások, gyökérzet

PHQQ\LVpJH D WDODMV]LQW iWPHQHWH D N|YHWNH] JHQHWLNDL V]LQWEH $ YL]VJiODW WiUJ\iW NpSH]WH

továbbá a humuszos réteg vastagságának, a talajvízszint valószín VtWKHW HOKHO\H]NHGpVL

mélységének, végül a talaj típusának és altípusának meghatározása (Szabolcs, 1966).

A mintavételt a talajtani módszerkönyvben (Szabolcs, 1966) leírtak szerint végeztük. A mintákat megfeleztem, kúpos halomba raktam, majd szétterítettem. Az így nyert anyagot

„átlós” módszerrel részekre bontottam, majd homogenizáltam és 2 mm-es szitán átszitáltam.

$ PLQWiNDW P DQ\DJ ]DFVNyNEDQ WiUROWDP 0LQGHQ HVHWEHQ PHJW|UWpQW D PLQWiN

azonosítása és besorolása a Stefanovits (1975) által is alkalmazott magyar talajosztályozási rendszerbe (5. táblázat).

Hely Altípus

Nagyalásony (Veszprém megye) Karbonátos, humuszos öntéstalaj

%DODWRQI NDMiU9HV]SUpPPHJ\H Típusos, meszes csernozjom Dabrony (Veszprém megye) Típusos, Ramann-IpOHEDUQDHUG WDODM

5WiEOi]DW$YL]VJiOWPLQWiNOHO KHO\HLpVDOWtSXVDL

1.1.1. Karbonátos, humuszos öntéstalaj mintavételezése, szelvény leírása

7DODMV]HOYpQ\KHO\H1DJ\DOiVRQ\N|]VpJpV]DNLV]pOHDSiSDLP ~WPHOOHWWNHOHWUH

helyrajziszámú). Domborzati elhelyezkedés szerint: sík, lapos, régi tófenék. A szelvény

KiURP PpO\VpJL V]LQWE O iOO $] Ä$´ V]LQW - FP N|]|WW V]UNpVEDUQD V]tQ V]HPFVpV V]HUNH]HW DJ\DJRVYiO\RJ(]HQV]LQWMHOOHP] MHKRJ\Q\LUNRVWDSLQWiV~VyVDYYDOSH]VHJpV

sok növényi gyökeret tartalmaz. A „B” szint (15-FPN|]|WWV]UNHV]tQ NDYLFVRVKRPRN -HOOHP] MH D OD]D V]HUNH]HW pV D QHGYHV IHOOHW 6RN YDVWDUWDOP~ IROW OiWKDWy EHQQH -a

kavics. A „C” szint (42- FP N|]|WW ViUJiVV]UNH V]tQ OD]D NDYLFV 6iURV VyVDYYDO IROWV]U HQ SH]VHJ 5R]VGDNLYiOiVRN pV]OHOKHW N EHQQH -a kavics. A három szint élesen

HONO|QOHJ\PiVWyOtJ\DPLQWDYpWHOOHHJ\V]HU V|G|WW

A vizsgált minta a Ä)RO\yYL]HN pV WDYDN OHGpNHLQHN pV OHMW N KRUGDOpNDLQDN WDODMDL´

HOQHYH]pV I WtSXVEDVRUROKDWy(EEHDI WtSXVEDWDUWR]QDND]RNDNpS] GPpQ\HNDPHO\HND

folyóvizek, vagy tavak hordalékain, öntésein keletkeztek. Az állandó újraöntés következtében

D WDODMNpS] GpVL IRO\DPDW JiWROW KD PHJV] QW D] |QWpV KDWiVD D KRUGDOpN HUHGHW WDODMNpS]

N ]HW WXODMGRQViJD MHOHQW VHQ EHIRO\iVROMD D NpS] G WDODM WXODMGRQViJDLW $]RN D WDODMRN LV HEEH D I WtSXVED WDUWR]QDN DPHO\HN D] HUy]Ly VRUiQ OHPRVyGRWW KRUGDOpNRN

felhalmozódásából keletkeztek (Szabolcs, 1966).

A nagyalásonyi talajminta a humuszos öntéstalaj talajtípusba tartozik. E típus egy

OpQ\HJHV MHOOHP] MH D] KRJ\ D ILDWDO WDODMNpS] GPpQ\HN D] DGRWW IRO\y LOOHWYH Wy KRUGDOpNDQ\DJiQDN LG V]DNRV YiOWR]iViYDO |VV]KDQJEDQ HU VHQ UpWHJ]HWWHN 5DMWXN D WDODMNpS] GpV MHOOHJ]HWHV IRO\DPDWDL KXPXV]RVRGiV NLO~JR]yGiV stb.) csak kis mértékben

ILJ\HOKHW N PHJ $ WDODM WXODMGRQViJDLW D KRUGDOpNDQ\DJ PLO\HQVpJH pV UpWHJ] GpVpQHN

sorrendje határozza meg (Pais, 1987). A vizsgált minta a karbonátos humuszos öntéstalaj

DOWtSXV NpSYLVHO MH $ PLQWDYpWHOL KHO\HQ D KXPXV]RV UpWHg vastagsága 15 cm, humusz tartalma nagy. Fizikai talajfélesége agyagos vályog, amely a magas iszaptartalommal magyarázható. A vékony humuszos réteg alatt kavicsos homok található. Szénsavas meszet a felszíni rétegekben 10-15%-ban tartalmaz, kémhatása gyengén lúgos. A vizsgált szelvény

iOWDO MHOOHP]HWW WHUOHWUpV] MHOHQOHJ PH] JD]GDViJLODJ QHP P YHOW ~Q UXGHUiOLV WHUOHW KDV]QRVtWiVD D] LJHQ PDJDV NDYLFVWDUWDORP PLDWW LV NRUOiWR]RWW $ WDODMWtSXVEyO EHJ\ MW|WW

mintákat a Veszprém megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (Csopak) munkatársaival (Szopkóné Saly Ágota) közösen vettünk.

A talajminták laboratóriumi vizsgálatai a Zala megyei Agrolabor Kft. talajtani laboratóriumában készültek, az eredményeket a 6. táblázat illusztrálja.

Az adatokból az egyes talajszintek, rétegek kötöttségére, a leiszapolható rész mennyiségére és pH-MiUDYRQDWNR]yLQIRUPiFLyQ\HUKHW

Talajszintek pH (vizes) Ka

(kötöttség)

Össz.só (%)

CaCO3

(%)

Humusz (%)

Kavics (%)

A 7,5 43 0,02 15 4,33 -

B 8,6 25 <0.01 10 0,12 34

C 8,4 25 <0.01 13 0,33 90

6. táblázat: A karbonátos, humuszos öntés talaj laboratóriumi vizsgálatának eredményei 1.1.2. Mészlepedékes csernozjom talaj mintavételezése, szelvény leírása

7DODMV]HOYpQ\ KHO\H %DODWRQI NDMiU-Csajág között a közúttól Ny-i irányban 100 m, a vasútvonaltól D-UH P OHMW IHOV KDUPDGD KHO\UDM]LV]iP~ V]iP~ N|]~W $ N|UQ\H]HW GRPERU]DWL YLV]RQ\DLUD MHOOHP] HJ\ e.-'1< LUiQ\~ NLVHEE SODWyV]HU

dombvonulat, amely nyugat felé sík területbe ereszkedik. A talajszelvény a dombvonulat

Q\XJDWL IHOV KDUPDGiQ NLV SODWyQ KHO\H]NHGLN HO D V]HOYpQ\ |W UpWHJE O iOO $] Ä$sz” szint (szántott felszíni „Asz” szint, 0- FP N|]|WW V|WpWEDUQD V]tQ PRU]ViV V]HUNH]HW DJ\DJRV YiO\RJ MHOOHP] MH WRYiEEi D OD]D V]HUNH]HWpVDQ\Lrkos felület, sósavval gyengén pezseg és emellett sok növényi gyökeret tartalmaz. Az „A” szint (25-50 cm között) sötét szürkés-barna

V]tQ DJ\DJRV YiO\RJ W|P G|WW pV Q\LUNRV pV VyVDYYDO J\HQJpQ SH]VHJ VRN J\|NHUHW

tartalmaz. A „B” szint (50-70 cm között) szürkés-EDUQD V]tQ DJ\DJRV V]|YHW W|P|U pV NHYHVHEEJ\|NHUHWWDUWDOPD]PLQWDIHOHWWHOpY V]LQWHN$Ä&1” szint (70-90 cm között) barna

V]tQ PRU]ViVV]HUNH]HW DJ\DJRV YiO\RJHU VHQW|P G|WWIULVVWDSLQWiV~PpV]OHSHGpNHWpV

mészereket tartalmaz. A szelvény egészére elmondható, hogy a talajszintek közötti átmenet fokozatos.

A talaj a meszes vagy mészlepedékes csernozjom talaj I WtSXViED WDUWR]LN DPHO\

KRPRNRV O|V]|Q NpS] G|WW $ FVHUQR]MRP WDODMRNUD MHOOHP] D KXPXV]DQ\DJRN IHOKDOPR]yGiVD D NHGYH] PRU]ViV V]HUNH]HW NLDODNXOiVD YDODPLQW D NDOFLXPPDO WHOtWHWW

talajoldat kétiriQ\~ PR]JiVD DPHO\HN D] V]L IYHV Q|YpQ\WDNDUy DODWW EHN|YHWNH]HWW WDODMNpS] GpVHUHGPpQ\HL+XPXV]RVRGiVXNDIYHVQ|YpQ\]HWWDODMEDMXWRWWPDUDGYiQ\DLQDN PLNURELROyJLDL ~WRQ W|UWpQ ERPOiVD pV iWDODNXOiVD $ KXPXV]WDUWDORP D V]HOYpQ\EHQ OHIHOp

fokozatoVDQ FV|NNHQ $ V]HUYHVDQ\DJ V]HOYpQ\EHOL HORV]OiViW MHOHQW VHQ EHIRO\iVROMD D WDODMODNy iOODWRN IHOV]tQ DODWWL WHYpNHQ\VpJH $ WDODMWtSXV NLDODNXOiViQDN HO IHOWpWHOH D

túlnyomórészt füves növénytakaró, a talajba jutó füves szervesanyag baktériumos elbomlása,

pV D WDODMEDQ MHOHQOpY J\|NpU]HW D J\HQJpQ O~JRV VHPOHJHV NpPKDWiV~ WDODM D NDOFLXPEDQ JD]GDJ WDODMROGDW YDODPLQW NHGYH] Yt]- OHYHJ -, tápanyagviszonyok, amelyek az aktív talajéletet biztosítják. Következményük a mély, sok szervesanyagot tartalmazó, morzsalékos

V]HUNH]HW MyYt]- és tápanyag-gazdálkodású humuszos szint (Szabolcs, 1966).

A meszes vagy mészlepedékes csernozjom talajok nevüket onnan kapták, hogy általában 30-70 cm mélységben mészlepedék, a szerkezeti elemeken vékony penész-V]HU EHvonat látható. A szelvény felépítésében a szántott réteg (Asz= Szántott felszíni, „A” talaj szint) apró,

PRU]ViV D P YHOpV KDWiViUD J\DNUDQ HOSRURVRGRWW V]HUNH]HW +XPXV]WDUWDOPD -4%. A szántott réteg alatti „A” szint színe a nagy humusztartalom következtében sötétbarna,

EDUQiVV]UNH 6]HUNH]HWH NLW Q HQ PRU]ViV NpPKDWiVD J\HQJpQ O~JRV V]pQVDYDV PHV]HW

rendszerint kisebb mennyiségben tartalmaz. A „B” szint felé az átmenet fokozatos. A szervesanyag tartalom fokozatosan csökken 1-3%-UDHQQHNPHJIHOHO HQ világosodik a színe,

Q D V]pQVDYDV PpV]WDUWDORP -HOOHJ]HWHV WtSXVEpO\HJ D V]LQWEHQ PHJILJ\HOKHW VRN iOODWMiUDW SOJLOLV]WDMiUDWNURWRYLQD$WDODMNpS] N ]HWEHQVRNV]RUPiUDÄ%´V]LQWDOVyUpV]pEHQLV PpV]HUHN J|EHFVHN ILJ\HOKHW N PHJ 3DLV $ PRU]ViV V]HUNH]HW PpO\UpWHJ PpV]OHSHGpNHV FVHUQR]MRP WDODMRN NLW Q Yt]JD]GiONRGiV~DN HJ\DUiQW My Yt]EHIRJDGy-, vízraktározó- és víztározó-NpSHVVpJ HN .HGYH] WOHQ YiOWR]iVRNDW FVDN D] iOODQGy P YHOpV

mélységében kialakuló „eketalpréteg” és a feOV]tQLV]HUNH]HWOHURPOiViWN|YHW WDODMW|P|U|GpV

jelent. Tápanyag-JD]GiONRGiVXNLVLJHQNHGYH] DOHJWHUPpNHQ\HEEWDODMDLQNN|]pWDUWR]QDN

(Szabolcs, 1966).

A vizsgált talaj a típusos meszes vagy mészlepedékes csernozjom talaj altípus tagja. A

PLQWDJ\ MWpVLWHUOHWHQ%DODWRQI NDMiUpV&VDMiJWpUVpJpEHQDOHJQDJ\REEUpV]EHQHO IRUGXOy WDODMWtSXV (]HQ D KHO\HQ HJ\DUiQW PHJWDOiOKDWyDN D NLWHWWVpJpW O IJJ HQ W|EEp-kevésbé

In document Talajok nyomelem és ásványos összetételének vizsgálata röntgenanalitikai módszerekkel (Pldal 31-0)