Luxemburg szempontjából is fontos, hogy a honosítás kompatibilis legyen az érintett személy származási országa iránti kötelezettségeivel. Szintén fontos a kérelmező
XII. A hatályos magyar állampolgársági törvény honosítási szabályai és a nemzetközi migrációs kihívások
A most hatályos 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról már a rendszer-váltás után született, ezért értelemszerűen reagált a megváltozott nemzetközi körül-ményekre, az átalakuló közéleti értékekre és nem utolsó sorban a magyar állam újrafogalmazott érdekeire is.Ugyanakkor igyekezett figyelemmel lenni az eddigi ma-gyar állampolgársági szabályozás( ok)ra és az azok mögött húzódó hagyományokra is.
A fejlődés azonban itt nem állt meg és 1993 után újabb problémák és kihívások me-rültek fel, amelyekre a jogalkotónak reagálnia kellett. Ez különösen igaz az utóbbi három-négy évre.
Jelenleg két olyan kihívás előtt áll a magyar állampolgársági szabályozás, amelyre előbb vagy utóbb választ kell adni. Az egyik kihívást a nemzetközi migrációs folyama-tokjelentik, a másik pedig a politikai közösség határainak újrafogalmazása. Mennyi-re felkészült a magyar törvény a migrációs folyamatok és kihívások kezelésére?
Milyen értékek és érdekek húzódnak mögötte? Mik a preferenciái?
Az állampolgársági törvény bevezető mondata jelzi, hogy a jogalkotó főleg a nem-zeti hagyományokra és a nemzetközi jogi szabályokra akart tekintettel lenni, vala-mint két cél, illetve érdek vezérelte: a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való
kötődésének
erősítése.Bár e két érdek első pillantásra csupán két elegáns kijelentésnek tűnik, ezen mondat-nak is komoly tartalma van. A magyar állampolgárság erkölcsi súlyának növelése egyáltalán nem üres deklaráció. Az állampolgársági státusnak ugyancsak van erkölcsi . súlya és értéke. Ezen jogállás elérése sok bevándorló számára nagyon fontos, hiszen úgymond teljessé teszi az új hazájuk fogalmának meghatározását, stabilizálhatja éle-tüket, megkönnyítheti életstratégiájuk megfogalmazását. Az állampolgári jogállás erkölcsi súlya általában attól függ, hogy milyen értékek és érdekek vezérlik az adott államot. A jóléti demokráciák állampolgárságai általában sokkal vonzóbbak, mint a diktatórikus államok hasonló státusai. Az olyan praktikus szempontokat sem lehet fi-gyelmen kívül hagyni, mint az utazás könnyűsége vagy nehézsége egy adott ország út-levelével, a más államok hatóságainak viszonyulása azadott útlevél birtokosához, azt a védelmet, amelyet az egyes államok az útlevelük birtokosainak biztosítanak stb.
A most következő elemzés, főleg a magyar állampolgársági törvény azon rendelke-zéseit érinti, amelyek a migrációs folyamatokkal függnek össze. Ezen rendelkezések döntően a honosítás és a visszahonosítás kategóriájába tartoznak. A magyar állampol-gársági szabályozás migrációs szempontú vizsgálata során ugyanakkor nem elég csak a kedvezményes honosításra vonatkozó rendelkezéseket szemügyre venni, hanem meg kell nézni a jogszabály egész szellemiségét, a szabályozás alapelveit és céljait is.Csak így lehet komplexebb képet kapni a kérdésről.
Melyek ezek a célok és alapelvek? A jogalkotó a szabályozás során tehát deklarál-tan arra törekedett, hogy megőrizze a magyar állampolgárság erkölcsi súlyát és
erő-178 Halász Iván
sítse az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való
kötődését.
Ez két teljesen legitim és jogos elvárás, különösen a mai gyorsan változó és globalizálódó korban.Magyarország demokratikussá válásával és európai integrációjával valóban megnőtt amagyar állampolgárság presztízse és értéke. Ezt az is jelzi, hogy amíg a rendszervál-tás előtt csak kevés külföldi kérte a magyar állampolgárság felvételét;" addig a rend-szerváltás után jelentősen megnőtt a kérelmezök száma. 1993 és 1999 között összesen 62 638 fő kapott magyar állampolgárságot, 2000 és 2004 között pedig 28 098 fő jutott ehhez a státushoz.?" Ez nagyságrendi növekedést jelent. Ennek ellenére Ma-gyarország még nem vált igazi bevándorló
országgá.?'
A törvénybe foglalt alapelvek is az ország demokratikus és humanista szellemű átalakulásával függnek össze, hiszen az állampolgárok között e státus keletkezésének módja szerint nem lehet különbséget tenni, azaz nem lehet megkülönböztetni a régi őshonos polgárokat és az új "jövevény" állampolgárokat. Senkit sem lehet állampol-gárságától önkényesen megfosztani, továbbá a személyakaratszabadságának tiszte-letben tartása mellett, segíteni kell a család állampolgárságának egységét, szintén elő kell segíteni a hontalanság eseteinek
csökkenését.f
valamint biztosítani kell a sze-mélyes adatok védelmét. Ez utóbbi alapvetően garanciális jellegű rendelkezés és nem teljesen megszokott a kérdés ilyen típusú exponálása. Fontos garanciális jellegű szabály viszont az, hogy az állampolgársági törvénynek nincs visszaható hatálya.A magyar állampolgársági szabályozás, amely most már több mint százéves múlt-ra tekint vissza, hagyományosan aius sanguinis-elv alapján áll, azaz a gyermek állam-polgársága szempontjából a
szülők
állampolgársága a döntő. Már nincs relevanciája annak, hogy melyikszülőről
van szó, a törvény teljesen egyenrangúnak tekinti az apát és az anyát. Sőt, egy helyen igyekszik jóvátenni a korábbi, anemi egyenlőséget figyel-men kívül hagyó politika által okozott hátrányokat. Lehetövé teszi ugyanis, hogy azok, akik magyar anyától és külföldi állampolgár apátóI származnak és az 1957. ok-tóber 1-je előtt születéssei nem váltak magyar állampolgárokká, nyilatkozattal szerezzék meg ezt a státust.A migráció szempontjából azonban sokkal inkább a honosítási, illetve visszaho-nosítási szabályok az érdekesek. A magyar szabályok az európai kontextusban, az alapesetekben közepesen szigorúnak számítanak. A magyar törvény nem mondható ugyanakkor különösen újító szelleműnek, de szokatlannak vagy retrográdnak sem.
419 A számuk nem haladtamegaz évi 1000kérelmezőt.ErrőllásdGárdosÉva - SárosiAnnamária: A magyarállampolgárrává·
lás alakulása2002·2004.In: BevándorlásMagyarországra.Szerk.:Tóth Pál Péter. LucidusKiadó. Budapest,2006. 188. o.
420 Uo.189.o.
42l Az állampolgárság probJcmatikájától független,de azért megemlíthető tény,hogyarendszerváltás alatt,illetve köz-vetlenül utánahárommigrációshullámérte el Magyarországot. A sort az erdélyi magyarok nyitották meg,akik a ro-mán kommunista diktatúra nemzetiségellenes politikája miatt hagyták elszülőföldjüket, velük egyidőben vagy közvetlenül utánuk jöttek akeletnémet menekültek, végül pedigadélszlávháború elől menekülők hullámaérte elaz országot. Mindez közel300 000 főhosszabb vagyrövidebbmagyarországi tartózkodását jelentette. Ezen hullámok lecsillapodása után pedig atermészetes migrációsmozgásokváltak meghatározóvá. Errőllásd Tóth PálPéter: A ma-gyarországi bevándorlás okaiés következményei. Vándorlás,globalizáció ésbeilleszkedés. In: Bevándorlás Magyar-országra. Szerk. Tóth Pál Péter. Lucidus Kiadó.Budapest, 2006.32.o.
422 Eztulajdonképpen egyáltalánosabb, nemzetközi szintűelvárás és törekvés.
Állampolgárság.migráció és integráció 179
Tartalma jól kifejezi Magyarország helyét a világban, preferenciáit és a nemzetközi migráció általi érintettség aktuális fokát is.
A Magyar Köztársaság az elmúlt majdnem két évtizedben demokratikus európai jogállammá vált,viszonylag nyitott gazdasággal és 2004-ben sikerült csatlakoznia a modern világ egyik legfejlettebb integrációs szövetséghez, az Európai Unióhoz. Ez természetesen komoly kihatással volt az ország megítélésére. Ugyanakkor a nemzet-közi migrációs folyamatok hatása Magyarországra még mindig behatárolt, ezért még kezelhető. Lehet, hogy az "EU-s márkanév" felszögezése az ország kapujára ezen változtat majd,de ez egyelőre még nem járt drámai migrációs elmozdulásokkal. Ma-gyarország 1989után ugyan több migrációs hullámmal szembesült, de ennek ellenére alapvetően tranzit ország maradt, mintsem célország. A bevándorlók döntő többsége az Európából érkezett, tulajdonképpen aszomszédos országokból és jelentős részük magyar nyelvű éskultúrájú. Magyarországon nem alakultak ki nagyobb bevándorló közösségek, enklávék, hiszen a legtöbb bevándorló a határon túli magyar környezet-ből érkezett, ígynincs oka és szándéka arra, hogyetnikailag elkülönüljön. Nem jöttek létre nehezen integrálható csoportok, nem alakultak ki jelentősebb zárt gettók.
Olyan problémákkal sem kell küszködni az országnak, mint a rendszerváltás után függetlenné vált egyes utódállamoknak. Mindezek fontos mozzanatok, amelyeket figyelembe kellvenni akkor, amikor a magyar állampolgársági szabályozás európai kontextusban való elhelyezésére kerül sor.Ezeken a területeken azonban előbb vagy utóbb komoly változások várhatók.
Az, hogy Magyarország kiket szeretne leginkább állampolgárai között látni, a könnyített, azaz kedvezményes honosításra vonatkozó szabályok mutatják. Ezek-ből kiderül, hogy aleginkább preferált csoportot a magát magyar nemzetiségűnek valló és ezzel egyidejűleg magyar felmenőkkel (legalább eggyel) rendelkező szemé-lyek alkotják. Azebbe a csoportba tartozó kérelmezök akár rögtön Magyarországra történő megérkezésük és letelepedésük után kérelmezhetik honosításukat. Nem automatikusan jogosultak rá, nem régi állampolgárságuk visszaállításáról van szó, mint például a második világháború után emigrált litvánok vagy lettek esetében.
Meg kell felelni atörvényben előírt többi feltételnek (büntetlen előélet, biztosított lakóhely és megélhetés, honosításuk nem sérti a Magyar Köztársaság érdekeit) és ki kellvárni az eljárás végét. A magyar nemzetiségű személyeknek adott ilyenjelle-gű kedvezmény 1993-ban jelent meg a magyar szabályozásban, de egészen a 2005.
évi módosításig legalább egy évet kellett várni a letelepedés utánéscsak azután le-hetett benyújtani ahonosítási kérelmet. Azegyéves várakozási időmegszűnt, ami az úgynevezett kettős állampolgárságról szóló népszavazás utáni, a félreérthető helyzetet és akialakult feszültségeket és csalódásokat valahogyan kezelnipróbáló jogalkotásnak köszönhető. A magyar jogalkotó azonban kifejezetten elzárkózott attól, hogy áttelepülés nélkül adja meg honosítási eljárásban azállampolgárságot.
Ebben különbözik az 1990-es években érvényesülő román "repatriálási" szabályo-zástói, amelyakiemelt jelző ellenére nem várta el a moldáviai kérelmezőktől, hogy bevándoroljanak Romániába.
180 Halász Iván
A magyar gyakorlat úgyszintén különbözik a lengyel repatriálási gyakori attól vagy az etnikai németek németországi letelepülését elősegítő gyakorlattói, hiszen ezek-ben az esetekezek-ben a befogadó állam anyagilag is igyekezett segíteni a többségi nem-zettel azonos nemzetiségű bevándorlókat. Erről a magyar esetben nincs szó, a lakóhelyről és a megélhetésról alapvetően a bevándorlónak kell gondoskodnia. A magyar törvény továbbá szigorúbb, ugyanakkor enyhébb is az etnikailag preferált ké-relrnezők tekintetében, mint a hatályos szlovák jogszabály. Az utóbbi ugyan a kére-lem beadása előtt előírt hosszabb állandó lakási időszakot ír elő (most emelték azt 2 évről 3 évre), viszont a kérelmezöktől nem várja el a másik kötelezö feltétel teljesülé-sét - azt, hogy szlovák állampolgárságú felmenöik legyenek. A magyar esetben nem elég magyar nemzetiségű nek lenni, de legalább egy magyar állampolgár felmenővel is rendelkezni kell. A szlovákhoz hasonló a helyzet a szlovén jogszabály esetében is.
Aiussati-elv alapján megszerezhető magyar állampolgárság tekintetében a hazai szabályozás visszafogott, főleg a nyugat-európai államokkal való összehasonlításban.
A törvény 3. cikke 3. bekezdésének értelmében az ellenkező bizonyításáig magyar ál-lampolgárnak kell tekinteni a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan szü-lők Magyarországon született gyermekét és az ismeretlen szülőktöl származó, Magyarországon talált gyermeket. Mindkét rendelkezés a hontalanság eseteinek csökkenését célozza, legalábbis az országban született második generációs hontala-nok esetében és tulajdonképpen az európai állampolgársági jogszabályok leggyak-rabban alkalmazott megoldásai közé tartozik.
Végül meg kell említeni azt a lehetőséget is, amelyet a hatályos törvény 5. cikké-nek 1.bekezdése tesz lehetövé. Ezek szerint nyilatkozattal szerezheti meg magyar ál-lampolgárságot az ország területén született azon személy, aki születésével aszülök állampolgársága szerint irányadó jog szerint nem szerezte meg szülei külföldi állam-polgárságát. Az ilyen szerzésnek azonban vannak még egyéb feltételei is: születése napján magyarországi lakóhellyel kellett rendelkeznie, a nyilatkozattételt megelőző-en legalább 5 évig az ország területén kelllaknia és a nyilatkozatot az érintett 19. élet-évének betöltéséig meg kell tennie.
Ez a szabály csak részben vonatkozik a klasszikus bevándorlókra és erősen meg-szorító jellegű, hiszen ha valaki a szülei joga szerint mégis megszerzi a külföldi állam-polgárságot, már nem jogosult erre a kedvezményes nyilatkozattételre. Olyan lehetőséget, amilyet franciák alkalmaznak a harmadik generációs bevándorlók ese-tében (azok automatikusan jogosultak a francia állampolgárságra) vagy a németek, akik lehetövé teszik a Németországban állandó lakos státussal rendelkező, és ott leg-alább 8 éven át tartózkodó szülők gyermekeinek aius sati alapján történő honosítást, a magyar szabályozás nem ismer. Egyébként Nyugat-Európában sem teljesen meg-szokott ez a megoldás.
Az új tagállamok közül némi kedvezményt a területén született kérelmezőknek pél-dául a Cseh Köztársaság is nyújt, igaz, itt sincs szó automatikus honosításról. Csak annyi a könnyebbség, hogy a minisztérium azok esetében, akik az ország területén szü-lettek, eltekinthet az egyébként kötelezően előírt 5 éves állandó tartózkodástól (de
Állampolgárság. migráció és integráció 181
nem az állandó lakos
státustól).?'
Magyarország is ismer hasonló szellemű, de tartal-mában szigorúbb kedvezményezést azok számára, akik a területén születtek. Az állam-polgársági törvény 4. cikke 4. bekezdésének értelmében kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelőzően legalább 5 éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, megfelel az egyébként előírt feltételeknek, akkor, ha az ország területén született, már kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet vagy hontalan. Ez a szabály azért szigorúbb a csehnél, mert az 5 éves folyamatos magyarországi lakást így is fel kell mutatni. A könnyítés az alape-setekhez képest csak annyi, hogy nem 8 évet kell bizonyítani. Mindenesetre a magyar jogszabály is kedvezményesen bánik azokkal, akik az ország területén születtek vagymár kiskorúként költöztek oda, hiszen az ilyen
kérelmezök
esetében feltételezhető, hogy jobban integrálódtak a magyarországi életbe, szélesebbek társadalmi kapcsolata-ik és ezért könnyebb érvényesülési lehetőségeik vannak. Az, hogy Magyarország nem ismeri az első generációs bevándorlók gyerekeinek vagy unokáinak aius soli alapjántörténő
automatikus honosítását logikus, hiszen itt nem léteznek olyan nagy létszámú bevándorló közösségek, mint amilyenek az algériaiak Franciaországban vagy a törö-kök és a kurdok Németországban. A bevándorlók többsége magyar nemzetiségű, akik jelentős része amúgy is kiskorú családtagjaikkal együtt szerezte meg azállampolgársá-got. Azaz Magyarországon kevésbé válik el egymástól az első generációs bevándorlók és a későbbi generációk állampolgársági státusa. Mindez nem jelenti azt, hogya jövő-ben, amikor megnő a nem magyar környezetből érkező .Jdasszikus bevándorlóknak"
mondható személyek száma, ne lehetne elgondolkodni ezen, de ez a későbbi migrációs és demográfiai mozgásoktóI függ.
A magyar állampolgársági törvény szerint csak azon az alapon, hogy a törvényben meghatározott ideig valaki az országban lakik, nem keletkezik jogosultság az állam-polgárságra. Ebben a magyar jogszabály szintén