Hátrányos helyzetű csoportok az óvodában

A 90-es évek közepe óta az óvodás gyermekek száma csökkent. Ugyanakkor a veszélyeztetett gyermekek száma a 90-es végén nem csökkent ezzel együtt (sőt kezdetben inkább nőtt), s csak a 2000-es évek elejétől csökken a számuk – és stagnál az arányuk 3,4 %.

A hátrányos helyzetű ellátottak az óvodai ellátottak között

(fő) 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 1999/0 2000/1 2001/2 2002/3

Óvodás 399339 394327 383486 374867 365705 342285 331707

ebből

Gyógypedagógiai 1149 1476 1707 1910 2091 4249 4916

Veszélyeztetett 12224 12561 12440 12961 12238 11500 11582 Tanulási,

1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3.

(fő)

1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3.

Veszélyeztetett

Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő

Fogyatékos

Viszont mind a fogyatékos, mind a tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokkal küszködő gyermekek aránya éppen akkor stagnált amikor a veszélyeztettek aránya nőtt, s akkor növekedett amikor az stagnált. E két gyermekcsoport együttes aránya a 2002-es évre lényegében elérte a veszélyeztetettek arányát.

A veszélyeztetett s fogyatékos és a tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő ellátottak aránya az óvodában

1995./96. 1996./97. 1997./98. 1998./99. 1999./0. 2000./1. 2001./2. 2002./3.

Veszélyeztetett 3,06% 3,19% 3,24% 3,46% 3,35% 3,36% 3,49%

Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő

0,50% 0,92% 0,98% 0,98% 1,09% 1,98% 2,13%

Fogyatékos 0,29% 0,37% 0,45% 0,51% 0,57% 1,24% 1,48%

Tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködő és

fogyatékos együtt 0,79% 1,30% 1,42% 1,49% 1,66% 3,22% 3,61%

Forrás: Oktatási évkönyvek

Több vizsgálat mutat arra, hogy ezek a kategóriák alapvetően a cigány gyermekek számával és arányával mozognak együtt.

Fontos tehát, hogy a cigány gyermekek óvodáztatásának néhány sajátosságára kitekintsünk.

A cigány gyermekek óvodáztatásának egyik sajátossága – mint Babusik³³ megállapítja -„hogy minél kisebb tanulólétszámú egy óvoda és/vagy minél kisebb településen helyezkedik el, annál nagyobb valószínűséggel lesz az intézményben tanuló roma gyerekek aránya magas.”

Az adatok tanúsága szerint az összes óvodás és a cigány óvodás gyermekek óvodai részvételi aránya nem tér el jelentősen.

33 Babusik Ferenc (2003b) : Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. 6. sz.

Az egyes korcsoportok aránya az óvodások között

0 5 10 15 20 25 30

3 év alatt 3 - 4 éves 4 - 5 éves 5 - 6 éves 6 - 7 éves 7 év felett

korcsoport % (összes) roma korcsoport %

Adatok forrása: Babusik 2003a

A Babusik adatai alapján végzett számítás szerint az óvodások átlagos életkora 4,86 év, míg az óvodás cigány gyermekek átlagéletkora 5,03 év. Tehát jogos Babusik megállapítása:

„adatainkból az a meglepő kép bontakozik ki, hogy azon roma gyerekek esetében, akik járnak óvodába, az óvodába járás korának eltolódása korántsem olyan magas, mint azt egyébként informális megfigyelések alapján várnánk. Fontos volt kiemelni azt a látszólagos evidenciát, hogy azon roma gyerekekről van itt szó, akik járnak óvodába: az adatok alapján vélhetően nem az a roma gyerekek óvodáztatásának leglényegibb kérdése, hogy későbbi életkorban kerülnek óvodába (láttuk, az eltolódás csupán pár százalék), hanem az, hogy milyen arányban nem kerülnek ebbe az alapfokú intézménybe, az óvodába nem járásnak milyen okai lehetnek.”³⁴

Babusik azt is megállapítja, hogy „minél magasabb az óvodai roma arány, annál magasabb az óvodában a veszélyeztetettnek nyilvánítottak aránya is – noha ez a megállapítás a 3 év alattiak korcsoportja esetében kivételesen nem állja meg a helyét.” Ugyanakkor rámutat, hogy „az óvodák töredékében működik gyógypedagógiai képzés (4 %), viszont közel felében (46,4 %) van cigány kisebbségi program…. Adataink szerint a résztvevő roma gyerekek aránya független az óvoda méretétől és roma arányától, viszont az intézmény kapacitásterhelésétől erősen függ: minél leterheltebb az óvoda, az összes roma gyerekből annál kevesebb vehet részt a számukra kidolgozott programban.”

34 Babusik 2003a

Tegyük hozzá, hogy az országos statisztikai adatok alapján azt lehet vélelmezni, hogy a cigány gyermekek tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küszködőnek illetve fogyatékosnak minősítése és a veszélyeztetettnek minősítése bizonyos mértékben egymást kiegészítő diszkriminációs módszerként működik

A cigány gyermekek esetében különösen jelentős probléma – a majdani iskolai nehézségek aspektusából – az óvodába nem járás. Babusik vizsgálatai szerint³⁵ „az óvodáskorú roma népesség közel ötöde olyan településen él, amelyben nincs óvoda. E települések elhelyezkedése (zárványfalvak, zsákfalvak, a szomszédos településektől földrajzilag elzárt települések) alapján sejthető: a gyerekek nehezen juthatnak el azon településekre, amelyek óvodai ellátási körzetébe saját lakóhelyük tartozik….. Minél kisebb az adott település, az óvodába nem járás indexe³⁶ annál nagyobb: a 2000 fő alatti vagy a körül ingadozó településeken az óvodába nem járás 0,5 – 0,6, tehát az óvodáskorút nevelő családok 50 – 60 százalékában él óvodába nem járó óvodáskorú. A nagyobb településeken ez az index 10 százalék körüli vagy az alatti.”

Más vizsgálatok szerint a cigány gyermekek 11 százaléka ötéves kora után sem jár óvodába, noha a közoktatási törvény kötelezővé tette az ötéves kori iskolaelőkészítést ³⁷

Mindezek az adatok megerősítik a nemzeti és kisebbségi jogok országgyűlési biztosának megállapításait, miszerint „még mindig megoldatlan az iskolaelőkészítés, mindenekelőtt az óvoda három évig tartó rendszeres látogatásának a kérdése”, továbbá, hogy „központi intézkedésre lenne szükség az óvodáztatás tényleges ingyenessé tétele érdekében, hiszen ma még sok cigány család a csökkentett étkezési költségeket sem tudja vállalni, így nem valósítható meg az óvodáztatás kötelezettsége, és csorbul az esélyegyenlőség”³⁸

Úgy tűnik tehát, hogy az óvodás korú gyermekek számának csökkenése ellenére nem javulnak az óvodai ellátás olyan mutatói, mint a hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatási arányának növelése.

35 Babusik 2003a

36 „Az óvodába nem kerülést legjobban jellemző index az a szám, amely megmutatja, hogy az óvodáskorú gyermeket nevelő roma családokra mennyire jellemző a gyermek óvodába nem járása. A megfelelő index – egy hányados - tehát: az adott településen óvodába nem járó roma gyerekek száma osztva az óvodáskorú gyermeket nevelő roma családok számával.” (Bábusik 2003)

37 Mester, 1999 –re hivatkozva Fiáth Titanilla (2000)

38 http://www.obh.hu/nekh/hu/beszam/2002/5f.htm