7. A felsőoktatás
7.1 A felsőoktatási létszámok és kiadások
1990 és 2002 között a nappali tagozatos hallgatólétszám a hazai felsőoktatásban több mint 2,5-szeresére, az összhallgatólétszám pedig 3,5-szeresére növekedett. A 100 ezer lakosra jutó hallgatólétszám így 2002-ben kicsivel több, mint 3800, ami az OECD országok hasonló adataival egybe vetve igen előkelő helyet jelent. Ez a képzési volumen néhány magyar oktatás-közgazdász szerint meghaladja azt a szintet, amit az ország gazdasági fejlettsége racionálissá tesz, s ez már rövidebb távon is a diplomás túlképzés és a növekvő diplomás munkanélküliség veszélyével fenyeget.
A felsőoktatási hallgatólétszám alakulása Magyarországon 1990-2002 Nappali tagozatos
hallgató létszám (efő)
Esti levelező, távoktatási tagozatos hallgató
(efő)
Összes hallgató (efő)
1990 76601 100% 31775 100% 108376 100%
1991 83191 109% 31499 99% 114690 106%
1992 92382 121% 33492 105% 125874 116%
1993 105240 137% 39320 124% 144560 133%
1994 118847 155% 51093 161% 169940 157%
1995 132997 174% 62589 197% 195586 180%
1996 145843 190% 69272 218% 215115 198%
1997 156904 205% 97789 308% 254693 235%
1998 168183 220% 111214 350% 279397 258%
1999 177654 232% 128048 403% 305702 282%
2000 183876 240% 143413 451% 327289 302%
2001 192974 252% 156327 492% 349301 322%
2002 203379 266% 178181 561% 381560 352%
Megjegyzés: A felsőoktatásban folyó rövid idejű, valamint főiskolai és egyetemi szintű, továbbá doktori hallgatók együtt.
Forrás: Oktatási Minisztérium Statisztikai Osztály
A rendszerváltást követően gyorsan kialakult a felsőoktatásban a nem állami szektor. Az ezredforduló körül a hallgatóknak közel 15 %-a jár nem állami intézménybe. Fontos hozzátenni, hogy a többszektorúságnak nincs hatása az esélyek kiegyenlítéséhez.
A hallgatólétszám megoszlása a felsőoktatási intézmények tulajdonosa, fenntartója szerint
Összes felsőoktatási
hallgatók
Állami Egyházi Alapítvány, természetes személy és
egyéb
Összesen
1990 100,0% 0,0% - 100,0%
1995 89,9% 5,0% 5,0% 100,0%
2002 85,8% 5,2% 9,0% 100,0%
Forrás: saját számítás az Oktatási Minisztérium adatai alapján
A elmúlt évtizedben a magyar felsőoktatási kiadások és az állami támogatás terjedelmét a GDP-hez viszonyítva vizsgálva először a 90-es évek elejének viszonylag radikális támogatáscsökkenése tűnik fel. Ez annak a következménye, hogy az eladósodott és túl sok támogatási feladatot magára vállaló államháztartást 1995-ben elkerülhetetlenül meg kellet reformálni, ami a felsőoktatás támogatáscsökkenését is magával hozta. Ezt követően azonban a kiadások és a támogatások stabilizálódtak. A 90-es évtized közepe óta az összes kiadás (egy év kivételével) a GDP-hez viszonyítva 1,5-1,7 % között alakult, a felsőoktatás állami támogatása pedig a 90-es évek eleje óta (ugyancsak egy évet kivéve) a GDP 0,85 % körül mozgott. Szembe tűnő a kiadásoknak a választások évében történt növekedése, majd azt követő visszaesése. Úgy tűnik mind a 94-es, mind a 98-as kormányváltás előtt a felsőoktatási támogatás és így a kiadások kisebb megemelkedésének lehetünk tanúi, amit azután igen gyorsan visszaesés követ.
A magyar felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás állami támogatásának alakulás 1991-2002
Felsőoktatási kiadások a GDP arányában (%)
A felsőoktatás állami támogatása a GDP arányában (%)
1991 2,26% 1,29%
1992 2,12% 1,31%
1993 2,08% 1,29%
1994 2,11% 1,33%
1995 1,65% 0,92%
1996 1,65% 0,84%
1997 1,63% 0,85%
1998 1,65% 0,87%
1999 1,87% 1,04%
2000 1,53% 0,89%
2001 1,58% 0,85%
2002 1,56% 0,85%
Forrás: Saját számítás az éves költségvetési törvények és az éves költségvetési beszámolók alapján
0,00%
0,25%
0,50%
0,75%
1,00%
1,25%
1,50%
1,75%
2,00%
2,25%
2,50%
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Felsőoktatási kiadások a GDP arányában (%)
A felsőoktatás állami támogatása a GDP arányában (%)
A magyar felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás állami támogatásának alakulás 1991-2002
A felsőoktatási kiadások szinten maradása és a hallgatólétszám növekedés együttes hatásaként Magyarországon az elmúlt évtizedben az egy hallgatóra vetített felsőoktatás kiadásnak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya igen drasztikusan csökkent. A 90-es évek elején ez a mutató jóval 100 % felett volt, tehát a magyar felsőoktatásban egy hallgatóra nagyjából másfélszer annyit költöttek, mint az egy lakosra jutó GDP. Ma – a 2000-es évek elejére – viszont az egy főre jutó GDP felénél alig költenek többet.
Az egy hallgatóra jutó kiadások alakulása néhány OECD országban
1992 1995 1997 1998 2000
OECD Country mean 45 % 46 % 45 % 45 % 42 %
Ausztria 32% 39% 43% 48 % 39 %
Dánia 38% 38% 29% 37 % 42 %
Egyesült Királyság 66% 40% 40% 45 % 39 %
Franciaország 31% 33% 34% 34 % 33 %
Hollandia 52% 45% 45% 44 % 44 %
Spanyolország 29% 35% 32% 30 % 33 %
USA 61% 61% 59% 61 % 59 %
Magyarország 141% 70% 55% 53 % 58%
Forrás: Expenditure per student for tertiary education Expenditure per student relative to per capita Adatok forrása Education at a Glance 1995. 92. p., Education at a Glance 1998 120. p., Education at a Glance 2000 95.
p, Education at a Glance 2001 68. p., Education at a Glance 2003 198. p.
Tehát a magyar felsőoktatás elmúlt évtizede a radikális expanzió korszaka volt, amely nagyjából szinten maradó összkondíció mellett zajlott le, s ennek eredményeként az egy hallgatóra jutó kiadások rendkívül radikálisan csökkentek. Ennek nyomán mára az egy hallgatóra vetített kiadásoknak az egy főre jutó GDP-hez viszonyított aránya harmadára csökkent, s nagyjából az OECD ország átlag körül, valamivel afölött van. Ezt a folyamat egy igen jelentős költség-hatékonyság javulást mutat, amit a felsőoktatás szereplői komoly feltétel romlásként éltek meg. Miközben a folyamat gazdaságossági megítélése pozitív, a képzés minőségére kifejtett hatása sok szempontból negatív.
Ez az évtized a magyar felsőoktatás jelentős oktatás-szervezési és strukturális átalakulásával járt, amely átalakulás nagyban hozzájárult a fajlagos kiadások csökkenéséhez. Az oktatás-szervezési átalakulások közül az évfolyam, s nyomában az előadási és gyakorlati csoportok létszámának emelkedését, a kontakt órák számának csökkenését kell kiemelni. A strukturális változások legfontosabb elemei: a felsőoktatási hallgatólétszám növekedésében az „olcsóbb”
szakok dominanciája, a „fizetős” hallgatók számának növekedése, valamint az intézményi integrációk.
Összességében a hazai felsőoktatás kondíciói 1991-2002 között abszolút mértékben (tehát az összes felsőoktatási állami támogatásnak a GDP-hez viszonyított aránya tekintetében), de különösen relatív mértékben (tehát az egy hallgatóra jutó támogatás tekintetében) csökkentek.
Ennek a folyamatnak az eredményeként a fejlett országoknak nagyjából megfelelő arányú támogatás alakult ki. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a tendenciák – miközben a
költséghatékonyság javult - a hazai felsőoktatás színvonalának sok tekintetben ártottak. Itt részint az oktatói béreknek – a 2002-es emelése után is értendő - alacsony színvonalára részint a dologi kiadások rendkívül beszűkült lehetőségei miatt pl. a felszereltség szűkösségére, az épületállomány elhanyagoltságára kell gondolni.