Három kation versengése

A három – eltérő töltésszámmal rendelkező – kationra vonatkozó szimuláció-ink esetén több paraméter beállítására kell odafigyelni, illetve többféle jelenséget kell vizsgálni egyidőben, mivel itt már több ion verseng a szűrőben lévő kötőhelyekért.

Minden ionnak van saját mérete és töltése, ezek a fix paraméterek. Az egyetlen be-menő paraméterük a mennyiségük, vagyis hogy mekkora koncentrációban vannak jelen a szimulációk során.

Célként a már említett Babich-ék általi kísérletek reprodukálását tűztük ki, méghozzá úgy, hogy több lépcsőben vizsgáltuk a háromféle kationt együttesen tar-talmazó modellcsatornát aszerint, hogy a divalens vagy a trivalens koncentrációját rögzítettük, mialatt a másik mennyisége változott.

GdCl3 adagolása állandó összetételű elegyhez

Először nézzük azt az esetet, amikor 150 mM-os NaCl-hoz és 10 mM-os CaCl2-hoz GdCl3-ot adagoltunk. A 4.9.4. ábrán ábrázolt koncentrációprofilokon lát-ható, hogy Gd³⁺ hiányában a kalciumból van sokkal több a rendszerben, és azok in-kább a csatorna közepén helyezkednek el, míg a kevesebb Na⁺ inkább a csatorna-bejáratoknál foglal helyet. Ahogy növeljük a Gd³⁺-koncentrációt, úgy szorítódik ki mind a nátrium mind a kalcium, és 10^-5 M-os tartományban teljesen leblokkolja a monovalens és divalens áramot is, a kiüresedési zónák pedig szinte nulláig csökken-nek (lásd belső ábra). A Gd³⁺ viszont – mint azt már korábban tárgyaltuk – nem fog vezetni.

A koncentrációk vizsgálatából levont minőségi következtetéseinket alátá-masztják a vezetésre vonatkozó mennyiségi eredményeink. Ezeket a Nernst-Planck egyenlet integrálásával kaptuk (4.7. fejezet), és valamilyen adott értékkel normalizál-tuk. Nézzük először az eredményeinket a gadolínium hiányos állapottal normalizálva (g**). Ekkor minden görbénk a logGd  határértékben 1-hez tart. Ez megegye-zik azzal a módszerrel, ahogy Babich és munkatársai normalizálták eredményeiket.

Ily módon normalizálva tehát lehetőség nyílik a kísérletekkel való összehasonlításra.

4.9.4. ábra

Kationok koncentrációprofiljai a szelektív szűrőben 150 mM NaCl és 10 mM CaCl2-hoz adagolt GdCl3 esetén. Gadolínium adagolása együttesen szorítja ki mind a monovalenst, mind a divalenst.

A 4.9.5. ábra mutatja a normalizált vezetést (g**) rögzített D_Gd/D_Na 0.01 hányados mellett, különböző -hányadosokkal számolva. A kísérleti görbé-vel való összevetésből az látszik, hogy szimulációink a Gd³⁺-blokkot egy fél nagy-ságrendnyivel nagyobb Gd³⁺-koncentrációnál reprodukálják, ám a görbe lefutása ugyanaz. Ezzel az egyezéssel elégedettek vagyunk, tekintve, hogy a csatornamodel-lünk paramétereit nem módosítottuk és semmiféle egyéb illeszthető paramétert sem alkalmaztunk. Ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet a kísérletek bonyolultsá-gára: a M körüli tartományban az ionkoncentráció pontos beállítása nem egyszerű feladat. Babich és munkatársai 1 mM-os GdCl3 oldatot higítottak egészen 10 nM-os koncentrációig. Ők maguk írták le, hogy a mérőcella anyagának üvegről polikarbonátra való változtatása drámai mértékben megjavította a méréseik konzisz-tenciáját a M-os tartományban [53; 54].

Na

Ca D

D /

4.9.5. ábra

Normalizált vezetés (g**) a Gd³⁺-koncentráció logaritmusának függvényében. A szimulációk össze-hasonlítása a kísérleti adatokkal [53; 54] minőségileg jó egyezést mutatott. A teljes áram független a

-aránytól.

Na Ca D D /

Látható azon kívül, hogy ily módon normalizálva a teljes áram független a -aránytól. Ennek az a magyarázata, hogy gadolínium adagolására a gadolí-nium ugyanolyan ütemben szorítja ki a nátriumot és a kalciumot a csatornából (4.9.4.

ábra). A arány csupán azt befolyásolja, hogy a két ion külön-külön mi-lyen arányban vesz részt a vezetésben.

Na

Ca D

D /

Na

Ca D

D /

Ezt igazolni is tudjuk, ha eredményeinket a tiszta nátriumra vonatkozó álla-pottal normalizáljuk (g*, 4.7.9 egyenlet). A 4.9.6. ábra az ily módon normalizált vezetést mutatja különböző -arányokra. Látható, hogy míg a nátrium nor-malizált vezetése nem változik, addig a -arány növelésével a kalcium veze-tése nő. Ennek köszönhetően a teljes vezetés is nő. Ezt az információt a gadolínium hiányos állapottal való normalizálás elfedi, mivel minden görbét a saját

-nél vett határértékével normalizálunk 1-re.

Na

Ca D

D /

Na

Ca D

D /



 Gd log

4.9.6. ábra

Normalizált vezetés (g*), különböző D-hányadosoknál. Míg a nátrium normalizált vezetése nem válto-zik, addig a -arány növelésével a kalcium vezetése nő, és ennek köszönhetően a teljes vezetés

is nő.

Na Ca D D /

GdCl3 adagolása állandó NaCl-XCl2 elegyhez

Korábbi szimulációk [75; 65] bemutatták, hogy a modell minőségileg jól rep-rodukálja a szelektivitást különböző méretű ionok (Ba²⁺ vs Ca²⁺, Li⁺ vs Na⁺) versen-gése esetén. Babich és munkatársai nemcsak kalciumra, hanem az ennél nagyobb bárium és stroncium ionokra is elvégezték kísérleteiket. Azt találták, hogy a gadolí-nium hatékonyabban tudja blokkolni az áramot, ha a divalens ion mérete nagyobb (4.2.7. ábra).

4.9.7. ábra 4.9.8. ábra

Koncentrációprofilok Sr²⁺ kation esetén Koncentrációprofilok Ba²⁺ kation esetén

Ez módot adott nekünk arra, hogy megvizsgáljuk a divalens ion méretének hatását a szelektivitásra. Az eredményeinket kísérleti adatokkal is össze tudtuk vetni.

A stronciumra (4.9.7. ábra) és a báriumra (4.9.8. ábra) kapott koncentráció-profil ábrákon jól látszik, hogy csak a divalens ionkoncentráció-profilok lefutása tér el a kalciumé-tól (4.9.4. ábra) illetve egymásékalciumé-tól. A koncentrációprofilok alakját tehát elsősorban az ion töltése és mérete határozza meg. Ha megnézzük, hogy a gadolínium mekkora koncentrációnál szorítja ki az adott divalenst, kimondható, hogy minél nagyobb mé-retű a divalens ion, annál hamarabb ’váltja’ a kisebb – ám többszörösen töltött – ga-dolínium a szűrőben, amit a kiüresedési zónák mélységének változása is alátámaszt.

A következő ábrákon két különböző, 10^-6 M-os (4.9.9. ábra) illetve 10^-7 M-os (4.9.10. ábra) Gd³⁺-koncentrációnál ábrázoljuk a koncentrációprofilokat. A különb-ség a két ábra között megmutatja, hogy a divalensek mennyikülönb-ségét és előfordulását hogyan befolyásolja a trivalens ion koncentrációjának növelése (illetve csökkentése).

Míg a nagyobb átmérőjű bárium mennyiségét már a 10^-7 M-os gadolínium is a felére csökkenti, addig a 10^-6 M-os trivalens a stronciumot csökkenti a felére, miközben a bárium szinte teljesen eltűnik.

4.9.9. ábra 4.9.10. ábra

Koncentrációprofilok 10^-6 M-os Gd³⁺-nál Koncentrációprofilok 10^-7 M-os Gd³⁺-nál

A kísérletekkel való összehasonlítás céljából a g** (gadolínium hiányos álla-pothoz viszonyított) normalizált vezetést ábrázoltuk (4.9.11. ábra). Az ábra felső részén a Babich és munkatársainak kísérleti eredményei, míg az alsó részén a mi szimulációs számításaink láthatóak. Az ábráról leolvasható, hogy a szelektivitásnak a divalens ion méretétől való függését szimulációink minőségileg helyesen reprodukál-ják. A mennyiségi eltérések feltehetően a modell egyszerűségéből adódnak, de nem zárható ki a mérések bizonytalansága sem.

A tiszta nátrium állapottal való normalizálás (g*) érdekes eredményekkel szolgál (4.9.12. ábra). Mindhárom divalens kation esetében az összehasonlíthatóság érdekében aránnyal számoltunk. Természetesen semmiféle garancia nincs arra, hogy ez az arány ugyanaz kalciumra, stronciumra és báriumra. Azt láthat-juk, hogy a divalens ion méretét növelve ezen divalens ion által vezetett áram csök-ken, de ezt a nátrium áram növekedése ellensúlyozza. Így a teljes áram kis mérték-ben, és még csak nem is monoton módon változik. A divalens ion méretének hatása sokkal karakterisztikusabban mutatkozik meg a görbék eltolódásán az abszcissza mentén, azaz a szelektivitáson (ahogy ezt már láttuk).

1 . 0 /

2 Na 

x D

D

4.9.11. ábra

A normalizált vezetésekre kapott eredmények összehasonlítása a kísérletekkel nátrium és különböző divalens jelenlétében adagolt gadolínium esetén (D_X2/D_Na 0.1,D_Gd3/D_Na 0.01).

Boda és munkatársai megmutatták [65], hogy az L-típusú kalciumcsatorna szelektivitásának függenie kell a monovalens só koncentrációjától (lásd [65] 8. áb-ra). A kalcium nehezebben versenyez a szűrőbeli helyért egy olyan monovalens ion-nal, amelyikből nagyobb mennyiség áll rendelkezésre a tömbfázisban, tehát nagyobb a kémiai potenciálja. (Ezt a jelenséget kísérletileg az L-típusú kalciumcsatornára nem reprodukálták. Boda és munkatársai feltételezései szerint ennek az az oka, hogy az L-típusú kalciumcsatornára vonatkozó kísérletekben az alacsony M-os koncentrációt kelátorokkal – EDTA, EGTA – állították be, és a szabad kalcium-koncentrációt egy olyan egyenletből számolták, amely különböző nátrium-koncentrációkra nem feltétlenül alkalmazható. Az EDTA illetve az EGTA kötőhelyért ugyanis éppen olyan verseny folyik a nátrium és kalciumionok között, mint a kalci-umcsatorna kötőhelyeiért. Ezt az effektust az elterjedten használt Fabiato algoritmus nem veszi figyelembe [91; 92]. A jóval kevésbé szelektív RyR-receptor csatornára mindazonáltal sikerült ezt a jelenséget reprodukálni kísérletileg összhangban Gillespie PNP-DFT számításaival.)

4.9.12. ábra

A különböző divalensek jelenlétében elvégzett nátriumárammal normalizált vezetés (D_X2/D_Na0.1,D_Gd3/D_Na 0.01).

Ha a monovalens háttérkoncentráció befolyásolja a Ca²⁺-blokkot, akkor a divalens háttérkoncentrációja is befolyásolhatja a Gd³⁺-blokkot. Ezt mutatja a 4.9.13.

ábra, ahol különböző koncentrációjú – 1 mM-os és 100 mM-os – CaCl2 esetén ada-goltunk gadolíniumot az elegyhez, és azt néztük, hogy miképpen befolyásolja a divalens koncentrációja a szelektivitást. A 4.9.13. ábra felső részén jól látható, hogy a kisebb koncentrációjú divalenst hamarabb szorítja ki a trivalens a szűrőből, vala-mint ha a vezetéses ábrát nézzük, az is megállapítható, hogy minél nagyobb a kalci-um koncentrációja a csatornában, annál nagyobb Gd³⁺-koncentrációig van áram a pórusban. Eredményeink összhangban voltak Babich és munkatársainak méréseivel, akik különböző Ba²⁺-koncentrációkkal végeztek kísérleteket (lásd [53] 8c. ábra).

4.9.13. ábra

Normalizált vezetés és betöltöttség a szelektív szűrőben különböző divalens koncentrációk esetén.

CaCl2 adagolása állandó NaCl-GdCl3 elegyhez

A háromféle ion versenyét egy másfajta kísérleti elrendezésben is meg lehet vizsgálni. Eszerint egy állandó NaCl és GdCl3 háttérhez CaCl2-ot adagoltunk. Kis és nagy gadolínium-koncentrációnál kétfajta, merőben eltérő viselkedés tapasztalható.

Kis gadolínium-koncentrációnál (10^-9 M), melynek koncentrációprofiljai a 4.9.14. ábrán láthatóak, a verseny főként a nátrium és kalciumionok között folyik.

Kalcium hiányában a nátrium vezet, majd kalciumot adagolva a kalcium részben blokkol, részben hozzájárul a vezetéshez. Nagy gadolínium-koncentrációnál (10^-6 M), melynek koncentrációprofiljai a 4.9.15. ábrán láthatóak, viszont nincs nát-riumáram a kalciumhiányos esetben. Kalciumot adagolva a rendszerhez a kalcium fokozatosan kiszorítja a gadolíniumot a szűrőből, és elkezd vezetni. A verseny itt főként tehát a divalens és trivalens ionok között zajlik.

4.9.14. ábra 4.9.15. ábra

Koncentrációprofilok 10^-9 M-os Gd³⁺-nál Koncentrációprofilok 10^-6 M-os Gd³⁺-nál

Érdekes, hogy kalciumkoncentráció növelésével a nátriumionok mennyisége is növekszik a szűrőben. Ennek az az oka, hogy a nátrium hatékonyabban versenyez a kalciummal, mint a gadolíniummal. A kettő eset közötti gadolínium-koncentrációknál a helyzet átmenetet képez, azaz a három kation egy komplex ver-senyét láthatjuk.

Ezt a jelenséget jól szemlélteti a g** normalizált vezetésre vonatkozó 4.9.16. ábra. Ebből kitűnik, hogy minél nagyobb a gadolínium koncentrációja, annál kisebbé válik a teljes vezetés a modellrendszerben alacsony divalensnél. Gadolínium hiányában a jól ismert viselkedést kapjuk: a teljes áram csökken a rendszerhez ada-golt kalcium blokkoló hatása miatt. Ha azonban sok gadolínium van jelen a rend-szerben, a teljes áram nőni fog amiatt, hogy kis kalcium-koncentrációnál a gadolíni-um hatékonyan blokkolja a nátrigadolíni-umáramot, míg nagy kalcigadolíni-um-koncentrációnál a kal-cium egyre nagyobb mértékben járul hozzá a vezetéshez. Ez annak köszönhető, hogy a kalcium eredményesebben versenyez a gadolíniummal, mint a nátrium.

4.9.16. ábra

Normalizált vezetés értéke a Ca²⁺-koncentráció függvényében. (D_triv/D_Na 0.01, D_Ca/D_Na 0.1).

Minél nagyobb a gadolínium koncentrációja, annál kisebbé válik a teljes vezetés a modellrendszerben alacsony divalensnél.

Most vizsgáljuk meg a vezetéseket egyenként, úgy hogy a különböző ionok vezetését is ábrázoljuk (4.9.17. ábra). Nagy gadolínium-koncentráció esetén, a kalci-um adagolásával értelemszerűen nő a kalcikalci-umáram. Ahogy azt már a 4.9.14. ábrából kikövetkeztettük, a nátriumáram is nő. Ennek az a magyarázata, hogy az adagolt kal-cium kiszorítja a gadolíniumot, a kalkal-ciummal viszont már eredményesebben verse-nyez a nátrium, mint a gadolíniummal. Ahogy növeljük a Gd³⁺-koncentrációt, foko-zatosan eljutunk a jól ismert szituációhoz, amikoris az adagolt kalcium csökkenteni (blokkolni) fogja a nátriumáramot.

4.9.17. ábra

Normalizált vezetés értéke különböző Gd³⁺-koncentráción

4.9.18. ábra

Különböző kationok koncentrációprofiljai a szelektív szűrőben kísérletekkel nátrium és kalcium jelen-létében adagolt lantán esetén. A divalens kiüresedési zónái kevésbé mélyek egy adott

trivalens-koncentrációnál, a gadolínium esetében látottakhoz viszonyítva.

LaCl3 adagolása állandó NaCl-CaCl2 elegyhez

A verseny kimenetele természetesen bármelyik versengő ion méretétől is függ. Korábbi szimulációk [65] megmutatták, hogy eltérő szelektivitást kapunk, ha egy adott nátrium háttérhez kalciumot vagy báriumot adagolunk. Megvizsgáltuk, hogy a trivalens ion mérete mennyiben befolyásolja a szelektivitást, illetve vajon minden trivalens ion úgy viselkedik-e, mint a gadolínium, tehát nem vezet? A 4.9.18.

ábrán a Na⁺ - Ca²⁺ - La³⁺ rendszer koncentrációprofiljai láthatóak, amiből rögtön levonhatjuk azt a következtetést (összehasonlítva a 4.9.4. ábrával), miszerint a divalens kiüresedési zónái kevésbé mélyek egy adott trivalens-koncentrációnál, a gadolínium esetében látottakhoz viszonyítva. A két trivalens ion eltérő méretéből adódóan, a lantán és gadolínium profilok némileg különböző alakúak. Az ábráról továbbá azt is leolvashatjuk, hogy ebben a rendszerben a lantán a 10^-5 M-os nagyság-rendnél kezdi el kiszorítani a divalenst a szűrőből.

4.9.19. ábra

Normalizált vezetés és betöltöttség a szelektív szűrőben nátrium és kalcium jelenlétében adagolt kü-lönböző trivalens esetén (D_triv/D_Na 0.01, D_Ca/D_Na 0.1).

Ennek az elegynek a betöltöttségét illetve normalizált vezetését összevetve a Na⁺ - Ca²⁺ - Gd³⁺ rendszerével (D_triv/D_Na 0.01, D_Ca /D_Na 0.1 hányadosok mel-lett) a következő ábrát kaptuk (4.9.19. ábra), melyen látszik, hogy a trivalensek mé-retkülönbsége a szelektivitásban jelentős (egy nagyságrendbeli) változást okoz a ga-dolínium előnyére. Ezt a megállapítást, hogy a gaga-dolínium kisebb koncentrációban blokkol, mint a lantán, a Beedle és munkatársai [51] 3.c ábrája is alátámasztja.

A trivalens ionok látszólag kicsi átmérőbeli különbségét ( Å és Å) tekintve ez a nagy eltérés meglepőnek tűnhet. A szelektivitás azon-ban, ahogy azt már korábban láttuk (4.8 fejezet) az ionok sűrűségétől függ. Ponto-sabban valójában a pakolási tényezőtől („packing fraction”), azaz az ionok által el-foglalt térfogat és a filter térfogatának arányától. Ez pedig az ionok térfogatától függ, nem az ionok átmérőjétől. A gadolínium és a lantán átmérőjének aránya 1.43, ami a fent látott szelektivitás változását produkálja.

88 .

3^ 1 Gd 12

.

3^ 2 La

5. Összefoglalás

A dolgozat alapvető célkitűzése általában inhomogén elektrolitrendszerek, konkrétan kalciumcsatornák vizsgálata volt nagykanonikus Monte Carlo szimulációk segítségével. A nagykanonikus sokaság különösen alkalmas inhomogén rendszerek vizsgálatára, mivel az inhomogén rendszer (jelen esetben a kalciumcsatorna szelektív szűrője) egyensúlyban van az adott összetételű tömbfázissal és így célzott részecske-behelyezéssel, illetve eltávolítással a rendszer hatékonyan szimulálható.

A tömbfázis összetételét a nagykanonikus sokaságon a komponensek kémiai potenciáljainak megadásával rögzítjük. Vizsgálataink többségében azonban (és kísér-letekben is) a komponensek koncentrációit szeretnénk lerögzíteni a kémiai potenciá-lok helyett. Hogy a GCMC módszert alkalmazni tudjuk szükséges, tehát az előírt koncentrációkhoz tartozó kémiai potenciálok számítása. Ennek a feladatnak a végre-hajtására javasoltunk a dolgozat első felében többféle módszert. Ezek közül a sikere-sebb az ún. Adaptív-GCMC módszer, ami egy iterációs eljárás. Ennek során több (rövidebb vagy hosszabb) GCMC szimulációt hajtunk végre egymás után. A szimu-lációkban csak a kémiai potenciálokat változtatjuk egy algoritmus alapján, ami az előző szimulációban kapott átlagos koncentrációk alapján megbecsüli a kémiai po-tenciálokat a következő iterációra.

Amennyiben a szimulációk elegendően hosszúak, az algoritmus gyorsan kon-vergál az kívánt értékekhez, de a gépidő rovására. Ezért felhasználtuk Lamperski ötletét, mely szerint az iteráció végén a kémiai potenciált úgy kapjuk meg, hogy ite-ráció során felvett (általában a határérték körül fluktuáló) értékeket átlagoljuk. Így rövidebb szimulációkkal dolgozhatunk és az algoritmus még hatékonybbá válik.

Amennyiben az individuális ionok kémiai potenciáljait kívánjuk meghatároz-ni, az algoritmust ki kell egészíteni egy korrekciós energiataggal, ami a szimulációs cella töltését ellensúlyozza. Egy adott iterációban az éppen használt kémiai potenciá-lok ugyanis nem feltétlenül produkálnak egy töltéssemleges rendszert. A korrekciós taggal az algoritmus konvergenciája jelentős mértékben javult, és így nagyon haté-kony módszert adott a kezünkbe a kémiai potenciálok számítására.

A módszert a kutatócsoport évek óta sikeresen, rutinszerűen alkalmazza. Egy-részt különböző inhomogén elektrolitikus rendszerek nagykanonikus sokaságon való szimulációjához szolgáltatták a tömbfázisú kémiai potenciálokat. Ezek a rendszerek

a következők voltak: ioncsatornák [55, 65, 71, 75, 76, 93], elektromos kettősrétegek [94], egy HIV-fehérje [95], és nanopórusok [14, 15]. A módszert másrészt felhasz-nálták tömbfázisú elektrolitok aktivitási együtthatójának meghatározására [96], melynek során egy új elméletet állítottak fel az aktivitási együttható anomális kon-centrációfüggésének értelmezésére.

A módszert magam is felhasználtam a dolgozat második részében bemutatott vizsgálataimban. Az L-típusú kalciumcsatorna szelektivitási tulajdonságait vizsgál-tam a GCMC módszer segítségével. A szimulációkból kapott koncentrációprofilokat az integrált NP egyenletbe helyettesítve becslést adtam az ioncsatorna vezetőképes-ségére.

Kutatásaim két fő téma köré csoportosultak: (1) egyrészt megvizsgáltam a szelektív szűrő alakjának hatását a Ca²⁺ versus Na⁺ szelektivitásra. Azt találtam, hogy a sze-lektivitás akkor függ erősen a szűrő alakjától (amit a szűrő sugarával és hosszával jellemeztünk), amennyiben az alak változtatása során a szűrő térfogata is változik.

Eredményeink azt mutatják, hogy a szelektivitás elsőrendű meghatározója az ionok sűrűsége a szelektív szűrőben (az én vizsgálataimban ez a térfogatot jelentette).

Másrészt (2) tanulmányoztam háromféle kation (monvalens, divalens, és trivalens) versengését a kalciumcsatorna szelektív szűrőjében. Eredményeim össz-hangban vannak a kísérleti adatokkal. Ez további bizonyítékokkal támasztja alá azt a hipotézist (CSC mechanizmus), mely szerint az ionszelektivitás fő mechanizmusa a kalciumcsatornában az ionok versengése az erősen töltött és zsúfolt szelektív szűrő-ben a szűkösen rendelkezésre alló helyért. A szűrőre alkotott egyszerű modellünk-ben csak néhány alapvető fizikai kölcsönhatást (az elektrosztatikus Coulomb köl-csönhatást és a merevgömbi taszítást) használtunk fel. A modell sikere azt jelzi, hogy a valóságban is ezek a kölcsönhatások dominálnak, habár természetesen jelen vannak más, itt figyelembe nem vett kölcsönhatások is (pl. szolvatáció). Eredményeink azt is jelzik, hogy az ionszelektivitás szempontjából a fehérjeszerkezet finom részletei má-sodlagos fontosságúak. Hogy ezek a feltételezések helytállóak-e, azt a jövő fogja megmutatni, amikor explicit vízmodell és az akkor már remélhetőleg rendelkezésre álló atomi szerkezet használatával nagyobb felbontású szimulációk lehetségessé vál-nak. Ma még azonban ez túl van lehetőségeink határain. Úgy véljük, hogy ebben az esetben az implicit vízmodell és a csatorna redukált modellje képes a vizsgált jelen-ségek megfelelő értelmezésére.

In document Tömbfázisú elektrolitok és kalciumcsatornák (Pldal 91-106)