A gyermek részvétele az eljárásban

A kérdést gyorsan és egyszer en is elintézhetjük, hiszen „a közvetít a feleket, valamint a 12 éven felüli gyermeket minden esetben meghallgatja, az ítél képessége birtokában lév gyermeket pedig csak a felek, illetve a gyámhivatal javaslata esetén hallgatja meg.”¹²³ Ez a rendelkezés azonban a Gyer. szerinti, gyámhatóság által elrendelt gyermekvédelmi közvetít i eljárásra vonatkozik. Mi a helyzet azonban akkor, ha felek nem a gyámhatóság révén jutnak el a mediátorhoz. A 2002. évi LV. törvény a közvetít i tevékenységr l szerint: ^„ A közvetít i eljárásban a közvetít a feleket részletesen

122 Keresztes Csaba fordítása alapján: www.kapcsolatalapítvány.hu

123 Gyer. 30/C. § (2) bek.

meghallgatja, biztosítva, hogy a felek egyenl elbánásban részesüljenek. Ennek során a felek kifejthetik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat és a rendelkezésükre álló iratokat is bemutathatják. Az els közvetít i megbeszélést követ egyes megbeszéléseken a feleknek - ha másként nem állapodnak meg - személyesen is jelen kell lenniük.”¹²⁴ Ebben az esetben felmerül az a kérdés, hogy a gyermek a családi közvetítések során mely esetekben szerepel félként. Van-e olyan életkori határ, mely alatt nem vehet részt a gyermek személyesen a közvetít i eljárásban. Ha személyesen nem vehet, vagy nem vesz részt, akkor ki képviseli az érdekét a vitatkozó szül k között. A mediátor feladata-e ebben az esetben a gyermek képviselete, ha úgy látja, hogy a szül k csak a saját érdekeiket tartják szem el tt. Mivel nem hatósági eljárásról van szó, (tehát gondnokot, képvisel t kirendelni nincs mód) a gyermek érdekét, - sajnos a sokszor éppen a szül kkel szemben – a mediátornak kell képviselni. Megfontolandó lehet az is, hogy a gyámhatóság felhívására kezdeményezett gyermekvédelmi közvetít i eljárásnál, nem lenne-e mód gondnok kirendelésére (akár gyermekjogi képvisel személyében). Erre az 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésér l is lehet séget ad. Ezek szerint, „Az Egyezményben részes államok az ítél képessége birtokában lév gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden t érdekl kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, melyet figyelemmel korára és érettségi fokára, kell en tekintetbe kell venni. Ebb l a célból nevezetesen lehet séget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képvisel je, illet leg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelel en meghallgassák.”¹²⁵ Igaz, ezek után nehezen tartom elképzelhet nek azt, hogy a szül k kérjék a mediációt. Evidensnek tartom azt, hogy azokban az esetekben, amikor a szül és a gyermek közötti családi közvetít i eljárás folyik, a gyermek is egyenrangú félként vesz részt az eljárásban. A mediátor feladatai közül ilyenkor kiemelt szerepet kap a felek megfelel kommunikációs egyensúlyának meg rzése, biztosítása. A szül nek nem szabad lehet séget biztosítani arra, hogy a családi hierarchiából ered hatalmi helyzetét itt is gyakorolja.

Ha a Gyer. vonatkozó rendelkezéseit nézzük, - tehát a gyermekvédelmi közvetít i eljárásban - a gyermek meghallgatása, ha betöltötte a 12. életévét, kötelez . A bírósági gyakorlat szerint a házasság felbontása során a bíróság az ítél képességének birtokában

124 Kvt. 32. § (1) (2) bek.

125 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésér l 12. cikk

lév , 12 év alatti gyermeket pszichológus szakért útján, - a 12-14 év közötti gyermeket akár személyesen is – meghallgathatja. Ha tehát az ítél képességet életkorhoz akarjuk kötni a 12-14 életév lehet a közvetít i eljárásban is az irányadó.

Szintén fontos kérdésként merül fel a gyermek személyes jelenlétével kapcsolatban, a családban való együttélés alatti, illetve a házasság felbontását megel z en (vagy után) szül t l való különélés id tartama. Gyakori eset ugyanis az, hogy a szül k, már a házasság felbontását megel z en külön háztartásban élnek hónapokon, de sokszor éveken keresztül.

A különélés id tartama alatt a gyermek láthatása különböz képpen lehet megoldott, vagy éppen megoldatlan. A válás el tt, a különélés id tartama alatt a gyermek általában, az esetek javarészében az édesanyánál kerül elhelyezésre. Korábban szóltam már, az ilyenkor fennálló veszélyekr l, a PAS-, DRMMS - szindróma kialakulásának eshet ségér l, és a gyermek „küldönc-szerepér l” is. Fontos szempont tehát, hogy az ily módon fennálló traumatikus élményt, hogyan éli meg a gyermek. A közvetít i eljárásban, akárcsak a bíróság el tt a gyermeket döntési helyzet elé állítják. Döntenie kell, hogy melyik szül nél kívánja a további életét, életvitelét eltölteni. Ez bizony nagy terhet ró a kiskorúra! A bírósági eljárásban talán kevesebb a lehet ség arra, hogy ezt a stressz helyzetet a bíró kell képpen feloldja a gyermekben, ha személyesen hallgatja meg t. A közvetít nek tudnia kell kezelni ezt a helyzetet is. A bíró azonban nem biztos, hogy felkészült ezekre a szituációkra, rosszabb esetben nem is érdekli az, hogy mi zajlik le a gyermekben egy ilyen döntési szituációban, hiszen ezirányú szakértelme hiányos. A közvetít i eljárásban azonban lehet séget kell teremteni arra, hogy a gyermek ne sérüljön még ebben a helyzetben. A közvetít személye, személyisége ezekben a szituációkban kiemelked jelent séggel bír. Fontosnak tartom ezért azt, hogy a mediátor rendelkezzen megfelel pszichológiai ismerettel. Optimális az, ha két közvetít vesz részt ezekben az eljárásokban, és ezek közül legalább az egyik rendelkezzen a szükséges ismeretekkel a pszichológiai kompetenciák terén.

Ugyancsak fontos, hogy a gyermek meghallgatása, nyilatkozása milyen körülmények között történik. A megfelel nyugodt feltételek biztosítása minden közvetítés esetében elengedhetetlen feltétel. A családi közvetítés esetében, ahol a gyermek is résztvev lehet, pedig kiemelten fontosnak tartom. Célszer megoldás lehet a gyermek meghallgatására, eljárásba történ bevonására, az úgynevezett „sétáló (ingázó) mediáció”, illetve a külön tárgyalások alkalmazása.

A gyermek eljárásba történ bevonásánál, - legyen az akár peres-, vagy közvetít i eljárás – kiemelten ügyelniük kell arra a résztvev knek, hogy a kiskorú ne érezze azt, hogy

szülei között választania kell. Ez az úgynevezett szül k közötti, választási procedúra nagy stresszt okozhat a gyermeknek. Fontos tehát, hogy a mediátor tudatosítsa a gyermekben, hogy nem kell a választásával párhuzamosan a másik szül elvesztését is megélnie, hiszen a láthatás biztosítva lesz számára. Lényeges szempont az is, hogy ezt els sorban a szül k is tudatosítsák gyermekükben, és egyikük se nevelje a másik személy ellen közös gyermeküket. A szül k figyelmét erre a mediátornak külön is fel kell hívni.

A gyermek tehát, bevonható ugyan a közvetít i eljárásba, de csak alapos és kell körültekintés mellett. Nem mindenesetben, és f leg nem minden áron!