Az alternatív konfliktusmegoldási lehet ségek története

A mediáció (közvetítés) fogalma sokak számára egy új, alternatív vitarendezési lehet ségként jelenik meg, holott a mediáció és az ezzel rokonságot mutató választottbíráskodás nem a XX.-XXI. században alakult ki. Az említett alternatív vitarendezési eljárások, már az ókori társadalmakban is a békés együttélést szolgálták.

Indiában a panchayat rendszert alkalmazták. Ebben egy öt f b l álló testület folytatott mediációt (arbitrációt), a közösségben felmerült panaszokkal kapcsolatban. A buddhista területeken a kolostorlakók közvetítettek a vitában álló felek között.(Moore, 1996.21.p.)

Már 2500 évvel ezel tt Kínában is találkozhatunk ezzel a módszerrel. Az itt létrejöv konfucionizmus és taoizmus egyaránt a harmóniára és az egyszer ségre törekszik.

Ezzel párhuzamosan a vitákat, érdekellentételeket is egyezséggel próbálták rendezni.

(Sáriné, 2006.) Kínában a mai napig megtalálható ez az eljárás. Az egészségügyi rendszeren belüli konfliktus megoldások esetében a mediáció szinte teljes mértékben helyettesíti az igazságügyi apparátust. A mediátorok évente több mint 7 millió konfliktusban közvetítenek. Ezeknek az eljárásoknak 90 %-a sikerrel végz dik. Az ügyek bírói útra kerülését a felek kudarcként élik meg. (Lange, É.n. )

Egyes feltételezések szerint, már az ókori babilóniaiak is ismerték ezt a vitarendezési módot. Egyes források szerint a föníciai keresked k is használták, majd Görögországban fejl dött tovább, ahol proxenetasnak nevezték a közvetít t. A római jogban is fellelhet ezen eljárás el futára. Justiniánus Digestája tesz róla említést. Rómában a mediátort több néven illették: internincius, intercessor, philantropus, interpolator, conciliator, medium, interlocutor, interpres, mediator.⁴⁰

Az Újtestamentumban is találhatunk utalásokat a konfliktusok közvetít által történ megoldására. (Pál apostol Korintusiakhoz írt levele 6, 5-7.). Más vallásközösségek is már korán elkezdték használni a mediáció módszerét. Menno Simons a reformáció idején hangsúlyozta a közvetítés fontosságát a vitamegoldások terén. (Lange, É.n.)

Japánban az ügyvédek alacsony létszáma valószín leg az országban jól m köd mediációra is visszavezethet . A régmúltban a falu vezet jének volt a feladat az, hogy a

40 http://en.wikipedia.org/wiki/Mediation

vitás feleket kibékítse. A mediációs eljárások sok esetben, Japánban, még ma is zökken mentesebbek, mint a peres eljárások. Itt ma is szerves része a vállalati kultúrának a közvetítés, ahol a mediátorok (chukai sha) teszik zökken mentessé az üzleti kapcsolatokat.⁴¹

Afrikában a közösség megbecsült tagja a mediátor. Sikerének titka valószín leg abban is rejlik, hogy az afrikai törzseket egymással rokoni kapcsolatok is összef zik.⁴²

Az iszlám kultúrában er s hagyományai vannak a közvetítésnek és a békéltetésnek.

A kádi feladata volt az, hogy a vitás feleket a társadalmi béke érdekében egyezségre bírja.

A nyugati zsidó-keresztény kultúrkörben is régi id kre visszavezethet hagyományai vannak a közvetítésnek. A közvetítés helyszíne a templom volt és a papok gyakran jártak el mediátorként a b nöz k és a hatóságok között. A középkorban a keresztény papokat kérték fel arra, hogy a családok közötti vitákban, valamint a diplomáciai konfliktusokban közvetít ként járjanak el.⁴³

A nemzetségek, nagycsaládokon belül a falu id s emberei, illetve a törzsi tanácsok látták el a közvetít , vitarendez szerepkörét.

Az újkori mediáció története Nagy-Britanniához és az Amerikai Egyesült Államokhoz köthet . Angliában 1889-ben megalkotják az English Arbitration Act-et, miszerint a felek a korábban megkötött választottbírósági kikötésükhöz kötve vannak.(Sáriné 2006.) Nagy-Britanniában az els jogi szabályozás az 1896-ban megszületett Egyeztetésr l (Conciliation Act) szóló törvényig vezethet vissza. Ez az önkéntes alapon történ vitarendezés mellett foglalt állást. E jogszabállyal jött létre a Kereskedelmi Minisztérium is (Board of Trade), melynek egyik szerepe az ágazathoz tartozó vitákban történ egyeztetés és dönt bíráskodás volt.⁴⁴⁴⁵

Az alternatív vitarendezési formák az Amerika Egyesült Államokban az 1913-ban létrehozott Munkaügyi Minisztérium létrehozásával jelentek meg. Ennek keretén belül hoztak létre egy olyan testületet (egyeztet bizottságot), melynek feladata a munkaügyi viták békés rendezése volt. Kés bb ebb l alakult meg az Amerikai Egyeztet Szolgálat (US Conciliation Service), és 1947-ben pedig önálló testületként a Szövetségi Mediációs és Egyeztet Szolgálat (Federal Mediation and Conciliation Service). 1926-ban létrehozták az

41 www.mediationadr.net/Conflict/InformationPublic-Meds/History.html

42 www.mediationadr.net/Conflict/InformationPublic-Meds/History.html

43 www.mediationadr.net/Conflict/InformationPublic-Meds/History.html

44 http://ec.europa.eu/employment_social/news/2002/may/dis_res_en.pdf 5. p.

45 www.mediationadr.net/Conflict/InformationPublic-Meds/History.html

Amerikai Választott Bírósági Egyesületet, mely a kereskedelmi és a magánszektorban fellép vitásügyeket hivatott alternatív úton megoldani. 1963-ban alapították a Családi és Egyeztet Bíróságok Egyesületét (Association of Family and Conciliation Courts), abból a célból, hogy a családi bírósági perek helyett alternatívát nyújtson a vitás feleknek.⁴⁶

Az Amerikai Egyesült Államokban a közvetítés két úton fejl dött. E két út néhol párhuzamosan haladt, néha összefonódott és gyakran eltér filozófiai nézeteket vallott. Az egyik út az 1960-as években megjelen társadalmi és politikai aktivizmushoz köthet , melynek során az urbanizáció okozta zavarok megoldásait keresték. A másik utat pedig a kormány igazságszolgáltatási reformjai indukálták. A bíróságok átalakítását els sorban egy 1965-ben készített felmérés indukálta, melyet egy évtizeddel kés bb, 1976. évi konferencián meger sítettek. Megállapították, hogy az igazságszolgáltatás túlterhelt, a lakosság elégedetlen szolgáltatásaival, és az emberek közötti kisebb súlyú b ncselekmények esetében a közvetítés jobb megoldás lehet a bírósági eljárásnál.

Els sorban a baráti, szomszédi és családi viszonyok vonatkozásában.

A másik útvonalat az 1960-as években a társadalmi zavarokra való reagálásként létrehozott közösségi központok képviselték. Ezek a közösségi egyeztet beavatkozások jelentettek alternatívát az intézményesített mechanizmusokkal szemben a polgárok közötti konfliktusok megel zése és elhárítása terén. Ezek a korai közösségek támogatták azt, hogy a városközpontokban él k életükben megjelen konfliktusaikból pozitívan kerülhessenek ki. A közvetítés lehet séget biztosított a polgároknak arra, hogy a hatástalan, sokszor elnyomó és igazságtalan bíróságok helyett, k döntsenek vitás ügyeikben. Lehet séget adott arra, hogy az egyének és közösségek visszavegyék az irányítást saját ügyeik felett. A korai közösség alapú programok között érdemes megemlíteni a Rochester American Arbitration Association Community Dispute Service Project-et (1973). A Boston (Dorchester) Városi Bírósági Programot (1975), mely az ír-amerikai környékeken növekv feszültségek csökkentését szolgálta, vagy a növekv b nözés miatt bevezetett San Francisco Közösségi Testületi Programot (1977). 1975-ben még csak alig 10 program m ködött. 1985-ben már 170, míg 1995-ig 300 program volt az USA államaiban. A Nemzeti Közösségi Mediáció Szövetség (NAFCM) szerint jelenleg több 500 ilyen program m ködik.⁴⁷

46 www.mediationadr.net/Conflict/InformationPublic-Meds/History.html

47 www.mnnc.org/pg15.cfm

A kontinentális jogokban eltér id pontokban születik meg a „modern” törvényi szabályozás a választottbíráskodás terén (Franciaország: 1925; Németország: 1877).

(Sáriné, 2006.)

A mediáció hazai elterjedése is els sorban a választottbírói eljárásokhoz köthet . Ezek legkorábbi magyarországi említése Szent István II. törvénykönyvében található: „a gyilkos száztíz aranypénzt fizet, amib l ötvenet a királyi kincstár, ötvenet a rokonok kapnak, tíz pedig az ítél bíráké illetve a közbenjáróké” (Magyar Törvénytár I. 29. p.) A kés bbiekben a kompozíció szerepe er södött.

A XIII. században a felek gyakorta bízták vitás ügyeik eldöntését ún., "fogott bírákra". Eljárásuk érdekessége - a mai viszonylatban - az volt, hogy a nyilvános eljárást követ en be kellett számolniuk a perre egyébként illetékes bíróságnak (úriszéknek, hiteleshelynek) (Sáriné, 2006.)

A XVII-XVIII. században keletkezett törvényekben már utalást találunk arra, hogy a felek által választott magánbíróság ítéletét a rendes bírói ítélettel egyenrangúnak tekintették. Az els magyarországi törvényi szabályozás az 1868:LIV törvénycikkben történt. Ez a jogforrás mondta ki el ször közvetlenül a választottbírósági ítélet végrehajthatóságát. (Farkas, 1988.)

A választottbíráskodás els átfogó szabályozását az 1911:I törvénycikk.

tartalmazta, mely a polgári perrendtartásról rendelkezett. E jogszabály XVII. címe szólt a választottbíróságról. Jelent s változást hozott a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI.

törvény. Ennek 18. §-a megengedte a társadalmi jogviták eldöntésére a választottbírósági eljárást, ezáltal lehet séget biztosított arra, hogy természetes személyek is részt vegyenek az ilyen típusú eljárásban. A választottbíráskodás magyar szabályozása az 1994. évi LXXI törvénnyel kezdte el kiteljesedését. (Sáriné, 2006.)

Az alternatív konfliktusmegoldási lehet ségek új kori történeti áttekintést ezen eljárási módok párhuzamos bemutatásával követhetjük nyomon. Ezekr l a további fejezetekben teszek említést.