Beavatkozás a konfliktusrendezésbe

A „harmadik semleges fél” kifejezés („third party neutral”-TPN) gyakran használatos a mediátor személyére, különösen a tengeren túli országokban. A semleges kifejezést sokan kritikával illették. A kritikusok szerint, a mediátor semleges magatartása passzivitással és azzal járhat, hogy túlzottan kivonul a folyamatból, ami nem segíti el az optimális konfliktusmegoldást. A semleges azt is jelentheti, hogy a mediátor nem érdekelt az eljárás eredményes lezárásában, míg az olyan eljárásokban, mint a törvény által el írt egyeztetés, a mediátornak is egyértelm en eleget kell tennie, hogy az eredmények megfeleljenek a követelményeknek. A „pártatlan” kifejezés szélesebb körben alkalmazható. A NADRAC⁸⁴ szerint a mediátor egy olyan harmadik személy, aki a vitás kérdések megoldásában segít. Az olyan kifejezések, mint a „független”, „el nem kötelezett”, illetve „pártatlan” fél is alkalmazhatóak, elfogadottak a mediátor személyére.

A „kölcsönösen elfogadható” fél kifejezés els sorban azokban az alternatív vitarendezési eljárásokban alkalmazható, ahol a feleknek meg van a lehet sége arra, hogy közösen válasszák meg a közvetít személyét, nem terjed ki a kötelez en igénybe veend

83 http://ec.europa.eu/

84 NADRAC- National Alternativ Dispute Resolution Advisory Council – Ausztrál Nemzeti Alternatív Konfliktusmegoldási Tanácsadó Szövetség

eljárásokra.⁸⁵ Mások szerint a „harmadik fél” kifejezés azért sem használható a mediátorra, mivel a közvetít ténylegesen nem vesz részt az eljárásban. Ebb l ered en sokak a

„beavatkozó” kifejezést tartják kifejez bbnek alkalmazni a mediátor személyére. Sok esetben az egyeztet tárgyalásokat ügyvédek végzik a felek között, ebben az esetben harmadik, semleges félr l nem beszélhetünk.⁸⁶

Különböz elméletek születtek arról, hogy a mediációs eljárásokban jelenlév harmadik személy milyen mértékig avatkozhat be az eljárás érdemi, tartalmi kérdéseibe.

Kérdésként merül fel, hogy a közvetít jogosult-e arra, hogy az eljárás felépítésén, megszervezésén, koordinálásán túlhaladva, az ügy tartalmi kérdéseiben is állást foglaljon.

A kérdésre adott válaszok egyik végpontján az a lehet ség szerepel, miszerint a mediátor szerepe az eljárásbeli kommunikáció (a felek tárgyalásának koordinálása) megkönnyítésén túl nem terjeszkedhet. A válaszok másik pontján, a már-már agresszíven beavatkozó közvetít szerepel, akinek els dleges célja az egyezség létrehozása. E célból jelent s nyomást gyakorol a résztvev kre, és vagy a felek egyike, vagy a saját maga által preferált javaslat megvalósításáért lobbyzik. E két véglet között tulajdonképpen az összes mediátor típus elhelyezhet .

Az alternatív vitarendezési eljárások csoportosítása során említettük azt a besorolási lehet séget, mikor a harmadik fél személye a meghatározó kritériuma lehet az AVR-nek, ezen belül a mediáció különböz típusainak. Korábban tehát ezt a kérdéskört már körüljártam, itt csak emlékeztet ül említem meg ismét, hogy Leonard L. Riskin felállított egy a mediátorok beavatkozásának mértéke szerinti modellt, csoportosítást. Azt a mediátortípust, aki közrem ködik a megoldási javaslatok megfogalmazásában, illetve e javaslatokról véleményt alkot értékel (evaluative) mediátornak, míg azt, aki ilyen beavatkozástól tartózkodik, vagy ilyen beavatkozást nem tart kívánatosnak segít (facilitative) mediátornak nevezte. (Riskin, 1996.)

A beavatkozás kérdése meglehet sen érzékeny területe a mediációnak. Kérdés már maga az is, hogy mit tekintünk beavatkozásnak. Ha beavatkozásnak min sül minden olyan – harmadik személyt l kiinduló – cselekmény, amely a felek döntésére hatással lehet, nincs egyszer dolgunk. Ebben az esetben ugyanis a mediátornak meglehet sen inaktív magatartást kell tanúsítania, hiszen eljárási ténykedései közül sok minden befolyással lehet

85 Véleményem szerint, a kötelez en igénybe veend eljárásokban is meg kell(ene) adni a lehet séget arra, hogy a felek a közvetít személyét maguk választhassák meg.

86http://www.nadrac.gov.au/www/nadrac/rwpattach.nsf/VAP/(960DF944D2AF105D4B7573C11018CFB4)~

DiscussionPaper16Web.doc/$file/DiscussionPaper16Web.doc

a felek döntésére. Ha azonban a mediátor a beavatkozásról való félelmében túlzott passzivitásba menekül, a közvetít i eljárás pozitív végkimenetele is veszélybe kerülhet.

Ha a közvetít aktív beavatkozóként kíván fellépni, vagy ilyen elvárásokat támasztanak vele szemben a felek, a szakkérdésekben történ hiteles, adekvát állásfoglaláshoz a témához köt d magas szint szakképzettséget kell felmutatnia. A szakmai képzettség mellett sok esetben az értékel személynek jogi ismeretekkel is rendelkeznie kell. Véleményem szerint, ez családjogi kérdésekben különösen elengedhetetlen feltétel lehet, még akkor is, ha a mediátor nem értékel , hanem segít szerepben lép fel. A magyar jogi szabályozás azonban semmiféle szakmai végzettséget, sem pedig jogi ismereti hátteret nem követel meg a családi mediátoroktól.

A mediációs eljárás kevésbé uniformalizált jellegéb l következ en a felek szubjektivitásának is nagyobb szerep jut, mint egy procedurális eljárás során. E szubjektív tényez k hatásával is számolni kell. A mediátor akaratlanul is tudomást szerezhet a vitás felek feltételezéseir l, terveir l, érzéseir l. Ha beavatkozó, értékel mediátorként lép fel e szubjektív tényez k véleményalkotásánál, döntéshozatalánál befolyásolhatják, torzíthatják a beavatkozót.

Ugyancsak a szubjektivitás, a túlzott emocionális jelleg, torzító hatásával számolhatunk például a sétáló mediáció alkalmazása során. Ebben az esetben a feleknek lehet sége van arra, hogy a mediátorral egyenként folytassanak megbeszélést. E megbeszélések során a felek olyan információkat is megoszthatnak a közvetít vel, amir l nem szeretnék, hogy a másik fél is tudomást szerezzen. Az ilyen kommunikáció során szerzett információk azonban hatást gyakorolhatnak a mediátor véleményére, vagy értékelésre. (Kovach-Love, 1998.)

A direkt kérdésekhez köt d aktív beavatkozás, véleményem szerint nem képezheti egy jól m köd mediációs eljárás részét. A mediátor nem dönthet a felek személyét érint kérdésekben, hiszen ez által szerepköréb l kilépve a bíró feladatát veheti át. Azért sem tartom jónak e megoldást, mert a felek önértékelése, önbecsülése, képességük arra, hogy problémájukat maguk oldják meg csorbát szenved. A mediátor nem sugallhatja a megoldást, nem adhat kész megoldásokat a feleknek. Fontosnak tartom azonban azt, hogy a megegyezés szempontjából releváns, de az eljárás végkimenetelét nem befolyásoló kérdésekre választ adjon. Ilyen kérdéskörök lehetnek azok, melyek a felek megoldási javaslatának jogszer ségére, annak alkalmazhatóságának realitására, szakmai megvalósítására vonatkoznak. Véleményem szerint, e kérdéskörök

vonatkozásában a mediátornak a felek aktív kérdésfeltevését l függetlenül is tájékoztatást kell adnia. Tájékoztatást, de nem döntést.