Gyógynövények tápanyagreakciói

A tápanyag utánpótlással a gyógynövénytermesztésben is –hasonlóan minden más növény termesztéséhez – számos tulajdonságot befolyásolhatunk. Éppen ezért nagyon fontos és egyben nehéz dolog a körültekintő alkalmazás, a többféle tényező együttes optimalizálása.

A termelő a legegyszerűbb esetben a várható hozamra összpontosít. A célzott tápanyagadagolás sokszor jelentős hozamtöbbletet biztosíthat. Egy korábban kevésbé vizsgált faj, a fodormenta (Mentha spicata var. crispata) állományában például a minimumban levő kálium kiegészítő adagolásával lehet hozamnövekedést elérni (5.11. ábra). Megfelelő nitrogén és foszfortartalom mellett 200 kg/ha kálim adag hatására a hajtástömeg akár 25 %-al is növekedhet, de az ennél nagyobb adagok már ellentétesen hatnak. A négy éves adatsor ugyanakkor azt is szépen mutatja, hogy az optimális dózist mennyire meghatározza az esetlegesen minimumban lévő, másik tényező is. Csapadékos évjáratban ugyanis a 300 kg/ha dózist is jól hasznosította a növény.

1 2 3 4 5

5.11. ábra A fodormenta hozamai különböző tápanyagellátás mellett (2008-2011)

Ez utóbbi gondolatot támasztja alá a következő két példa is. Konyhakömény állományban a fentiekhez hasonló kálium műtrágyázás hatása nitrogén alultápláltság miatt nem érvényesülhetett, (5.12. ábra) míg tápanyagdús réti csernozjom talajon a többlet kijuttatás minden dózisa hozamcsökkenést okozott, s a kezeletlen parcellák termése volt a legmagasabb (5.13. ábra).

5.12. ábra A konyhakömény hozama eltérő műtrágya adagolás mellett (Soroksár) (1= 0; 2= NP; 3=NPK; 4=NPMg; 5=NPKMg)

5.13. ábra A konyhakömény hozama eltérő műtrágya adagolás mellett (Szarvas)

Hasonló jelenséget tapasztaltak két német termőhelyen is. Míg a németországi Ascherslebeni édeskömény (Foeniculum vulgare) állományban a különböző makroelemek adagolása optimum görbe szerűen,

1 2 3 4 5

látványosan javította a hozamokat, addig a weissenfelsi területen a trágyázás semmilyen többletet nem adott (5.4. táblázat). Ez utóbbi terület ugyanis eredendően sokkal jobb tápanyagtartalmú, gyakorlatilag telített volt az adott elemekkel. Ezek az eredmények a gyakorlatban is demonstrálják az első fejezetben tárgyalt talaj korrekciós faktor szerepét a tápanyagszükséglet meghatározása során. Megfelelő tápanyag-ellátottság esetén ugyanis a trágyázás hátráltatja a növény fejlődését, csökkenti a jövedelmezőséget és erősen terheli a környezetet.

5.4. táblázat Növekvő adagú N, P és K műtrágyák hatása az édeskömény terméshozamára (t/ha) két németországi termőhelyen (Müllenberg, 1966 nyomán) érvényesülését erősen meghatározza a többi tápelem jelenléte, mennyisége is. Jó példa erre egy, a nadragulya termesztésbe vonása során végzett vizsgálat is. Bebizonyosodott, hogy a mangán (Mn) mikroelem adagolásától függően a kálium (K) makroelem hatása jelentősen módosult (5.5. táblázat).

5.5. táblázat Kálium és mangán trágyázás hatása a nadragulya magasságára és herbahozamára (Mohammad et al., 2011 nyomán)

Műtrágya adag Növénymagasság (cm) Herbahozam (g/növény)

K0 Mn0 137 58 szintén befolyásolható a tápanyag ellátással. Érdemes erre is gondolni, hiszen már a gyógynövényfajok esetében is van néhány jó példa.

A mustár területegységre számított hozamát meghatározza a növénysűrűség, a növények egyedi teljesítménye, de az is, hogy mekkorák a kifejlődött magok, tehát az ezermagtömeg. Bár a mustár –a fent említettek szerint is – nem kifejezetten tápanyagigényes faj, a kiegészítésképp adagolt műtrágyát a termésméret növekedésével is meghálálja. A reakcióban ugyanakkor itt is jól megfigyelhető az optimum görbét követő reakcióválasz (5.14. ábra).

5.14. ábra A fehér mustár ezermagtömege különböző tápanyagellátás hatására

Sok esetben a tápanyagok a növény fejlődési ritmusát is befolyásolják. Szerepet játszanak többek között a vegetatív fázisból a generatív szakaszba történő átlépésben, a virágzatok fejlődésében, sőt a termékenyülésben és az érés gyorsaságában is. Konyhakömény parcellákban a magnézium és a kálium adagolása például látványosan meggyorsította a szárba indulást. Ez a kömény esetében egyöntetűbb érést, több termést és könnyebb betakarítást tesz lehetővé.

Érdemes megemlíteni az esetleges negatív hatásokat is. A szántóföldi kultúrákban ismert jelenség, miszerint például a túlzott nitrogéntrágyázás megdőlést okoz, nehezítve ezzel a gépi betakarítást, természetesen itt is igaz számos fajra (mák, édeskömény, mustár, stb.). A fentebb említett fodormenta műtrágyázás eredményeképp a herbahozam jelentősen nőtt a nagyobb adagú káliumdózisok hatására (5.11.ábra). Ezzel egyidejűleg azonban megfigyelhető a levélméret csökkenése (5.15. ábra). A legnagyobb leveleket a legkisebb adagú kálium dózisokkal kaptuk. A 100 kg/ha - mint optimum – feletti adagolás negatív hatású volt erre a tulajdonságra, aminek oka éppen a nagy hozam, ami erőteljes szártag növekedéssel, dús lombfejlődéssel jár, de ezáltal az egyes levelek mérete mérséklődik. Mivel a menták esetében a folium drog sokkal jobban és magasabb áron értékesíthető, mint a herba, ez utóbbi jelenség fontos szempont lehet.

5.15. ábra A fodormenta levélmérete eltérő tápanyagellátású parcellákon (1=0; 2=NP; 3=NPK1; 4=NPK2; 5=NPK3)

A kiegyensúlyozott tápanyagellátás és ezen belül a kálium-ellátás a tapasztalatok szerint több szántóföldi növénykultúrában erősíti a növények ellenálló képességét (pl. szárazsággal, betegségekkel szemben). A levendula állományokban a fagytűrő képesség emelkedését tapasztaltuk a különböző műtrágyák alkalmazása után. A komplex nitrogén, foszfor, de különösen a kálium és magnézium utánpótlásban is részesült parcellák télállósága növekedett meg, s a fagykár ez utóbbi kezelésben egyharmadára csökkent a nem trágyázott növényekhez képest (5.16. ábra). E mediterrán eredetű faj fiatal állományaiban tehát igen fontos lehet a harmonikus és célzott tápanyagellátás, még akkor is, ha a levendula nem tartozik az általában nagy tápanyagigényű fajok közé. A fagytolerancia serkentése különösen a laza, homoktalajon nagy jelentőségű.

1 2 3

5.16. ábra Fagykárt szenvedett francia levendulatő

A gyógy- és aromanövények termesztésében a leggyakrabban még ma is fajokkal dolgozunk, és – sajnos- csak ritkán nemesített fajtákkal. Ennek következtében kevés az ismeret arra vonatkozóan, hogy milyen intraspecifikus eltérések lehetnek egy-egy fajon belül a tápanyagigényükre vonatkozóan. Ismert, hogy szántóföldi illetve zöldség fajok esetében az intenzív és extenzív fajták között lényeges eltérések vannak a tápanyag-utánpótlási dózisokban, technológiákban is. A gyógynövényekre vonatkozóan még hiányoznak az erre vonatkozó ismereteink. A jelenséggel azonban nyilvánvalóan számolnunk kell. Ezt bizonyítja a csalán (Urtica dioica) termesztési kísérletek során nyert információ is: bár a csalán közismerten nitrogénkedvelő, sőt nitrogénjelző faj, léteznek olyan intraspecifikus genotípusok, melyek nitrogénigénye a termesztésben a többitől eltérő (5.17. ábra).

A mák termesztésében magasabb tápanyag, különösen nitrogénigénye van a hosszabb tenyészidejű fajtáknak (pl.’Botond’), mint a csaknem három héttel korábban érő taxonoknak (pl.’Tebona’). Ugyancsak nitrogén utánpótlással erősíthető a tél folyamán legyengült őszi mák növénykék további fejlődése, míg erre a beavatkozásra a tavaszi fajták esetében nincs szükség.

5.17. ábra Eltérő eredetű csalán populációk tápanyag reakciója