A VÍZELLÁTÁS HATÁSAI

6.4.1. Az öntözés hatása a droghozamra

Megállapítható, hogy az öntözés célja az optimális mennyiségű és minőségű termés biztosítása, a gazdaságosság és a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével.

Egyes fajok esetében öntözés nélkül a termesztés el sem képzelhető, azaz az optimális vízellátást a termesztés alapfeltételének tekinthetjük. Az öntözés rendkívül fontos szabályozó szerepét támasztják alá a meleg és száraz területeken végzett termesztési, illetve termesztésbe-vonási kísérletek. Így Izraelben a Negev sivatag szélsőséges adottságai között, csepegtető öntözéssel 1000 hektáron hoztak létre nagy teljesítményű kertészeti termelést, ezen belül gyógy- és aromanövény kultúrákat.

Az öntözés még a mediterrán eredetű fajok saját előfordulási körzetében is növelheti a produkciót, mérsékelve a meleg, száraz feltételek kedvezőtlen hatását. Bariban (Dél- Olaszország) például az édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) produkcióját 14,6 tonnáról 20,0 tonnára sikerült növelni öntözéssel. Tadzsikisztán aszályos területein ezt a növényt nyolc alkalommal szükséges öntözni, hogy optimális hozamokat biztosítson.

Még nagyobb kihívást jelent, ha kimondottan vízigényes fajok termesztését akarjuk megvalósítani száraz és meleg feltételek között. Erre példa a kálmos, melynek termesztésébe csak mély fekvésű, lápos területeken érdemes belefogni, s még itt is legalább kétnaponta árasztással öntözik be a területet, ahogy azt indiai példa bizonyítja.

A különböző vízigényű fajok viselkedését tükrözi a bazsalikom és a borsfű reakciója a vízmegvonásra. A bazsalikom biomassza termelése -kísérletek tanúsága szerint- a VK 70 %-ról 30 %-ra csökkentésével kétharmadára esett vissza, míg a sokkal szárazságtűrőbb borsfű esetében a csökkenés csak 20 % volt (6.4.

táblázat).

6.4. táblázat A bazsalikom és a borsfű produkciója különböző vízellátás mellett

Faj Friss tömeg átlag (g) Illóolajtartalom (ml/ 100g sza.a)

VK 70% VK 50% VK 30% VK 70% VK 50% VK 30%

Satureja hortensis 17,80 15,60 13,40 2,01 2,04 2,27

Ocimum basilicum 29,17 24,04 20,75 0,46 0,44 0,48

A megfelelő vízutánpótlás biztosítása sok esetben előfeltétele annak, hogy az agrotechnikában további célszerű, hozamnövelő eljárásokat alkalmazhassunk, azaz közvetetten is hat a droghozamra.

A mák esetében az Ausztráliában alkalmazott rendkívül intenzív termesztési rendszer egyik fő pillérét éppen az öntözés jelenti. Ott megállapították, hogy az adott száraz, meleg klímaadottságok mellett legalább 300 mm öntözővíz kijuttatására van szükség. Enélkül a kijuttatott tápanyagok sem hasznosulnak, a növények növekedése lelassul, megáll, a tokokban felhalmozott alkaloidok szintje közel 10 %-al mérséklődik, a toktermés pedig akár a felére is csökkenhet. A mák állományokban jelentős termésnövekedés várható a területegységre jutó tőszám növelésével. Az állománysűrítés, a nagyobb egyedszám azonban kizárólag ilyen öntözéses termesztésben valósítható meg, különben az egyedi tövek fejlődése, tokprodukciója lényegesen lecsökken, az egyedfejlődés kedvezőtlenül lerövidül.

Hazai körzetekben ismert, hogy egyes fűszerek (majoranna, lestyán) állandó helyre vetése illetve kezdeti fejlődése, az állomány szükséges sűrűsége csak a megfelelő vízellátás mellett valósítható meg biztonságosan. Rendszeres vízellátás hiányában az apró magvak ki sem csíráznak, vagy az állomány hiányos lesz. Ennek következtében az egyes növények egyenetlenül fejlődnek, megnő a gyomosodás és a legtöbb esetben még a betakarítás előtt kiszántásra van szükség.

A talaj megfelelő nedvességállapota szükséges a tápanyagok hasznosulásához is. Saját vizsgálataink is bebizonyították, hogy a fodormenta aszályos években 200 kg/ha K2O hatóanyagot tud optimálisan hasznosítani, de esős évben akár 300 kg/ha hatóanyagot is kedvezően felhasznál, és ezzel érhető el a maximális droghozam.

Egy növényállományban sajnos a többlet vízkijuttatás nem csak a kultúrnövény életfeltételeit javítja, hanem kedvező körülményeket teremt a gyomok számára is. Ezért öntözött kultúrákban számolni kell azzal, hogy fokozott gondot fordítsunk a megfelelő gyomirtásra, kezdve a helyes vetésváltástól a direkt gyommentesítési eljárásokig.

A gyógynövények vízigénye jelentős mértékben attól is függ, mely szerveik szolgáltatják a drogot.

Legigényesebbek a levéldrogot adó fajok, pl. borsosmenta, citromfű, útifű. Itt már az is gondot jelenthet, ha a talaj hasznos vízkapacitása hosszabb időre (1-2 hét) 50% alá csökken. A herbadrogot szolgáltató fajokban a herba szárrészei kevésbé érzékenyek a vízhiányra, de tartósabban előforduló 25% alatti VK már jelentős hozamcsökkenést idézhet elő. Ennél valamivel magasabb VK-t igényelnek a gyökérdrogot szolgáltató fajok. Itt ugyanis a VK 30% alá csökkenése azt idézheti elő, hogy a betakarításnál értéktelenebb, vékonyabb, felszívó gyökerek fejlődnek erőteljesebben, továbbá a gyökérrendszer egyre mélyebbre hatol. Viszonylag mérsékeltebb a virág- és főként a termésdrogot szolgáltató fajok vízigénye. Virágzáskor és terméséréskor gyakran hátrányos is lehet a csapadék. A VK 20% alá csökkenése esetén azonban a megfelelő biomassza kineveléséhez ez esetekben is öntözni szükséges.

6.4.2. Az öntözés hatása a hatóanyagtartalomra

Viszonylag kevés információ áll rendelkezésünkre a másik legfontosabb területrőll, a vízellátásnak a drogok hatóanyagtartalmára gyakorolt hatásáról.

A tapasztalatok szerint nem csak a hatóanyag kémiai sajátosságai határozzák meg, hogy az adott drogban az adott hatóanyag felhalmozódására az öntözés mely szintje jelent optimumot. Befolyásolja ezt

egyrészt az adott növényfaj is: nem közömbös például, hogy a vízellátottság hatását az illóolaj-tartalomra a hidrofiton Mentha, vagy a xerofiton Lavandula fajoknál tanulmányozzuk.

Korábban számos leírás megállapította, hogy a Solanaceae fajokban nagyobb mérvű csapadékellátottság alacsonyabb alkaloid-tartalomhoz vezet. Későbbi kutatások ugyanakkor valószínűsítették, hogy ebben az alkaloidtartalom-csökkenésben a fényhiány, mint ható tényező ugyancsak szerepet játszhat, hiszen a csapadékbőség csaknem mindig a napsütéses órák számának csökkenésével jár együtt. A tropán alkaloidok közé tartozó hioszciamin és szkopolamin felhalmozódási szintje viszont a nadragulyában (Atropa belladonna) éppen a stressz feltételei között a magasabb. Több faj esetében (pl. mák) az látszik inkább igazoltnak, hogy az öntözés nem módosítja az alkaloidok felhalmozódási szintjét (koncentrációját). Ugyanakkor az öntözésnek mégis fontos szerepe lehet, hiszen a produkció növelésén keresztül összességében hozzájárulhat az alkaloid hozam emeléséhez.

Ehhez hasonlóan, a glikozidos növények közül a gyapjas gyűszűvirágnál (Digitalis lanata) megállapították, hogy az öntözéssel elsősorban a droghozam és ezen keresztül a glikozidhozam is fokozható, míg annak felhalmozódási szintje a vízellátottságtól független stabilitást mutat.

Az illóolajos növényfajok esetében rendkívül összetett kép alakult ki. A hazánkban is termesztett fajok közül legrészletesebben a borsosmenta (Mentha piperita) vízigényét ismerjük. Már az 1960-as években megállapították, hogy az öntözés a fejlődési állapottól függően módosítja az illóolaj tartalmat. A rendszeres vízellátás itt nem csak a produkciónak, hanem a fajtára jellemző maximális illóolaj-tartalom elérésének is a kritériuma. Saját eredményeink arról tanúskodnak, hogy az öntözés a menta földben elhelyezkedő szaporítóanyagának (sztoló) hozamát is jelentős mértékben növeli (6.5. táblázat).

6.5. táblázat A vízellátás hatása a borsosmenta hozamaira és beltartalmára (Zámboriné és Tétényi, 1986) Öntözés Friss hajtástömeg

Különösen fontos lehet a víz rendszeres kijuttatása a meleg, illetve fokozottan felmelegedő termőhelyeken. Így például Indiában csak rendszeres öntözéssel termeszthető eredményesen a M. piperita var.

citrata fajt. Vizsgálataik alapján a növények produkciója, illetve az illóolaj hozama akár 60-80 %-kal is növelhető.

A szárazabb termesztési feltételekhez adaptálódott kamilla (Matricaria chamomilla) esetében az öntözés azonban nem befolyásolja az illóolaj tartalmat, sőt, egyes eredmények arra utalnak, hogy a kifejezetten száraz feltételeket kedvezőek. Az illóolaj-tartalmú fajok reakciója tehát erősen faj, illetve ökotípus (Egy fajon belül olyan genetikai sajátosságokat mutató populáció, ami alkalmazkodott egy adott környezeti feltételhez, termőhelyhez) függő. Penka (cseh szerző) ezzel kapcsolatban függő. Penka (cseh szerző) ezzel kapcsolatban az alábbi

Az illóolaj-tartalom (felhalmozódási szint) öntözés hatására nem változik:

- ánizs (Pimpinella anisum) - citromfű (Melissa officinalis)

Öntözés hatására az illoolaj-tartalom (felhalmozódási szint) csökken:

- petrezselyem (Petroselinum crispum) - levendula (Lavandula spp.)

A mediterrán eredetű izsóp termesztése során sok éven át tartó mérések szignifikáns, negatív korrelációt (r= -0,93) mutattak a virágzási időszak csapadékmennyisége és a hajtások illóolajtartalma között (6.4.

ábra).

6.4. ábra Az izsóp illóolajtartalmának és a virágzás alatti időszak csapadék mennyiségének összefüggése

Egy másik évelő fűszernövényünk, a tárkony számára viszont az optimális időszakban kijuttatott öntözővíz a betakarítható hajtástömeggel együtt annak illóolajtartalmát is lényegesen javítja (6.2. táblázat).

A terpén-alkaloidokat felhalmozó tiszafával (Taxus brevifolia) végzett vizsgálatok a termesztésbe vétel során azt mutatták, hogy száraz termőhelyi feltételek között a növények szignifikánsan magasabb taxán és abszcizinsav produkcióra voltak képesek, mint az öntözött társaik.

Mediterrán feltételek között a rozmaring (Rosmarinus officinalis) két fontos diterpén hatóanyaga, a karnozil és karnozol mennyisége jelentősen csökken a csapadékhiány és az ezzel együtt járó erős napsugárzás hatására. Valószínű, hogy ez a stresszhatás eredményeként fokozódó enzimatikus átalakulás következtében történik így.

Eredményeik alapján ugyanis a szteroid szaponinok csoportjába tartozó dioszgenin mennyisége a görögszénában (Trigonella foenum-graecum) az alacsony vízellátottsággal indukált stressz hatására csökken.

A zsíros olajok vonatkozásában sem alakult ki egységes kép. Az optimálishoz közeli vízellátottság ugyan egyértelműen növeli az ebbe a csoportba tatozó fajok biomasszáját, de a hatóanyagok felhalmozódási szintjére kevésbé hat. Ezt tanúsítják például Iránban az olajlennel (Linum usitatissimum) végzett vizsgálatok: 60 mm kiegészítő öntözés nagymértékben növelte a növények magasságát, az elágazás- és termésszámot, de a zsíros olaj mennyisége és összetétele változatlan maradt.

A Közép-Ázsiai termőhelyeken a sáfrányos szeklicét is öntözni szükséges a szélsőséges csapadékeloszlás miatt (6.5. ábra).

A fenoloidok felhalmozódását az időjárás jelentősen befolyásolja. Különböző alföldi kamilla populációk több éven át tartó vizsgálata azt mutatta, hogy azok flavonoid tartalmában az évjárat egy állományon belül nagyobb különbségeket tudott előidézni, mint ami az egyes termőhelyek állományai között kimutatható volt.

Összességében tehát megállapítható, hogy a szárazság stresszre adott reakció a vizsgált fajtól, és a felhalmozódó speciális anyag jellegétől egyaránt függ.

6.5. ábra A szárazságstressz hatása a zsírsav összetétel alakulására a sáfrányos szeklicében (gyogy 6.5.doc)

6.4.3. Az öntözés egyéb hatásai

A drogminőség értékeléséhez a hatóanyagszint mellett hozzájárulnak a küllemi tényezők (pl. felület, szín) továbbá olyan paraméterek, mint a szerves, illetve szervetlen anyagokkal való szennyezettség is. Ezen jellemzők alakulására a vízellátásnak bizonyítottan nagy hatása van. A szerves anyaggal való szennyeződés a vízzel együtt felverődő talajrészecskék következtében –különösen alacsonyabb növekedésű növényeknél- erősen növekedhet, ami különös gondot okoz például a herba drogot adó fűszernövények, a majoranna, a borsfű a citromfű, vagy a mentafélék esetében.

A bőséges vízellátás a növények megnyúlását, az állományok sűrűsödését idézheti elő, ami közvetetten a levél/szár arány csökkenéséhez vezethet a herbán belül. A megnövekedett szárarány általában növeli a szállítási költségeket és csökkenti a hatóanyagtartalmat.

Az öntözés hatására lényegesen módosulhat a növények egyes szerveinek aránya. A gyógynövénytermesztésben különös jelentősége van a vegetatív és a generatív részek aránymódosulásának. A levél és a zöld részek erőteljes aránya a biomasszában a virágdrogok termelése esetén egyértelműen kedvezőtlen. Ezért a virágdrogot adó fajok (pl. kamilla, körömvirág, borágó, stb.) túlöntözését mindenképpen kerülni kell.

Nem csak a szemmel is látható szervi arányok, hanem szöveti struktúrák, anatómiai jellemzők is módosulhatnak a rendszeres vízellátás hatására. Macskagyökérben tapasztalták, hogy az öntözés a levélben a paliszád parenchima (Általában a levélben a felső epidermisz alatt elhelyezkedő, oszlopos alapszövet, sok kloroplasztisszal és intercelluláris járatokkal) modifikációja révén a levélvastagság csökkenését idézte elő. A növények alkalmazkodó képességét tükrözi, hogy ugyanakkor a levélben a főér területe megnőtt, a szállítóelemek átmérője is módosult.

Ismert, és nem csak a gyógynövényekre jellemző jelenség, hogy a csapadék illetve az öntözés – különösen sűrű növényállományban- elősegítheti egyes kórokozó gombák, baktériumok terjedését. Nem véletlen, hogy például a holland konyhakömény termesztésében a Sclerotinia, a Septoria és más gombabetegségek állandó problémát okoznak, míg Magyarországon gyakorlatilag elhanyagolható a megjelenésük. Ugyanilyen okból kifolyólag csapadékos évjáratokban vagy öntözött állományban számítani kell a mák peronoszpóra és a Helminthosporium megjelenésére, míg átlagos évjáratban védekezésre esetleg nincs is szükség.

rendszeres öntözés